Kezdjük azzal, hogy mit is értünk mi a "könyvhörcsög" szócska alatt: bárkit, aki imád halmozni, mindenféle akciót kihasznál, és eufórikus öröm járja át, valahányszor megkaparintja az áhított példányt. Tegyük hozzá, rosszabb esetben a kötetek jó része aztán olvasatlanul aszalódik, hiszen ha valaki bekerül a spirálba, nehezen tud leállni. Épp ezért szeretném tisztázni, hogy a hagyományos értelemben véve én sosem voltam óriási harácsoló. Felmerülhet a kérdés: akkor mégis miért írok most erről? Mert bizonyos szempontból én is a részesévé váltam, és igen, volt egy olyan korszak az életemben, amikor úgy éreztem, hogy az olvasás rovására fog menni, ha nem lassítok a tempón. Tanulságok, tippek és tanácsok - egyszóval mindaz, amit az évek során levontam és hasznosítottam. 

A történetünk egészen a 2010-es évekre nyúlik vissza, amikor is regisztráltam a moly.hu-ra, és ami végül alapjaiban alakította át az olvasási szokásaimat. Egy egészen új világ tárult fel előttem, habár eleinte nem igazán találtam ott a helyem. Két érettségi tétel között viszont egyre többször időztem a könyvtárban, és sorra kölcsönöztem ki azokat az ifjúsági regényeket, melyekről vagy az oldalon szereztem tudomást, vagy pedig a fülszövegük keltette fel az érdeklődésemet. Ezzel egy időben kezdtem el könyveket vásárolni - korábban ez majdhogynem elenyésző mértéket öltött. Jobbára ugyanis az ajándék mesekönyveimre korlátozódott, melyeket többnyire a nagyszüleimtől kaptam. Nyilván a diákpénztárca meglehetősen szűkre szabott teret engedett, de azért így is beficcent egy-két zsákmány, különösen 2011 második felében. Akkoriban szereztem be többek között az egyik kedvenc Sarah Addison Allen lektűrömet, A csodálatos Waverley-kertet, illetve a kék borítós Bogar bárd meséit - mindkettő azóta igazi ritkaságnak számít, és jóformán egy kisebb vagyont kell kifizetni értük. Az volt a szerencsém, hogy a Westend aluljáró szintjén található könyvesbolt akkoriban még főleg könyvkölcsönzőként üzemelt, így amivel nem voltam maximálisan elégedett, azt egy bizonyos összeg levonása után visszavették, sőt, egyes könyveket harmadáron be is számítottak, amit rendszerint egy új kötetbe invesztáltam. Mondhatni a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt. :)  

A rá következő évben aztán elmerészkedtem életem első Könyvfesztiváljára és Könyvhetére, ami a magamfajta zöldfülűnek egy valóságos Kánaánnak bizonyult. Azt hiszem, itt kezdődtek a bajok, és ember legyen a talpán, aki képes megállni, hogy ne vásárolja fel a standok jórészét - az akciós ládákról nem is beszélve! Ekkor még képes voltam megálljt parancsolni, de éreztem, hogy a szirének hangja egyre erősebben hív... Hirtelen azon kaptam magam, hogy a kezdetben régi mütyürkékkel és plüssállatokkal teli sarkom kezdett megtelni az újabb és újabb olvasásra váró szerzeményekkel. A csúcspont azonban egyértelműen a 2013-as Könyvhét, amikor nem kevesebb, mint 13 (!) kötettel bővült a magánkönyvtáram. Nos, ez a szám annyira megijesztett és megrémített, főképp a korábbi időszak visszafogottsága után, hogy drasztikus döntésre szántam el magam: könyvstoppot tartok. A legviccesebb az, hogy az ott beszerzettek egy részén túl is adtam, mert rájöttem, hogy a pillanatnyi impulzusvásárlás nem feltétlenül jó tanácsadó... Lassacskán tehát csökkent a torony, ezenfelül újra a könyvtár lelkes fogyasztójává váltam. Sőt, a szüleim és a párom jóvoltából a diplomaosztó alkalmából gazdagodtam egy Kindle készülékkel is, az én hőn szeretett Rozimmal, aki azóta is hűséges és megbízható társam. 

Az utóbbi hét esztendőben egyre tudatosabbá váltam, és egyre inkább törekszem arra, hogy kizárólag olyan kötet kerüljön a birtokomba, amiről tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy az én világom, illetve passzol is hozzám. Időnként kísérletezem, és kicsit kikacsintok a komfortzónámból, viszont ezeket többnyire a könyvtár biztonságos közegében teszem, mert így nem ér akkora kudarc, ha mégsem tetszik az adott olvasmány. A másik lehetőség az eladás: rendszeresen szanálok, és válogatom újra a gyűjteményemet. Igyekszem minden olyan könyvtől megszabadulni, ami csalódást keltett, vagy aminél szimplán rájöttem, hogy az író és én semennyire sem vagyunk kompatibilisek egymással. Sokszor csábulok el egy-egy ígéretes borító vagy fülszöveg láttán, ám az első szállingózó vélemények után mindig átgondolom, és az esetek többségében kevés versenyző állja ki a próbát. Vannak persze bejáratott szerzőim, példának okáért a Park Könyvkiadótól már nem is egy életmű sorakozik a polcomon (Katarina Mazetti, Peter Wohlleben, Nicolas Barreau), mert tudom, hogy  bennük megbízhatok, és náluk szinte mindig találok olyat, ami a kedvemre való. 

Az idén egyelőre 11 könyvet vettem vagy kaptam, - a legtöbbet ráadásul hihetetlenül akciós áron - úgyhogy terveim szerint már csupán karácsonyra szeretnék leadni egy rendelést. Úgy érzem, hogy az évi 15-20 kötet egész reálisnak tekinthető, és ha havi szintre bontjuk le, akkor sem olyan elrettentő. Bebizonyosodott számomra, hogy a kevesebb tényleg több - inkább veszek minőségibb regényeket, természettudományos jellegű írásokat, mintsem mindenfélét, ami csak az utamba kerül. Megtanultam türelmesen várni, mi több: sokkal jobb érzés a kezembe venni azt, ami után hetekig, vagy épp hónapokig vágyakoztam. Szóval tudatosnak lenni nem csupán klassz és gazdaságos, hanem felemelő- és építő hatással is bír - csakis a javunkat szolgálja hosszú távon. 

Így szeptember közepén úgy gondoltam, időszerű lesz szavakba öntenem mindazt, amit az őszre elképzeltem, elterveztem. Bakancslistát írni amúgy is elég kikapcsoló tevékenység, hát még ha sikerül is lehúzni róla néhány pontocskát! Határozottan ad egy keretet az adott évszaknak, na meg a tanévkezdés akaratlanul magával hozza az új lehetőségek ígéretét is...

＃1 Ellátogatni egy termelői gazdaságba

Az a helyzet, hogy a karantén óta teljesen rá vagyok függve erre, és azóta várom, hogy végre valahára beköszöntsön az almaszezon! Elsősorban almás pitéhez szeretnék alapanyagot vadászni, bár azt olvastam, hogy az idei termés valamivel gyengébb, mint a tavalyi, szerintem tölteléknek pont tökéletes lesz. Egyelőre még keresgetem az ideális helyszínt, mert viszonylag sok ilyen jellegű kis üzlet található a környékünkön, na meg az időjárás sem volt olyan barátságos az utóbbi hetekben...  

Nagyrészt Rachel Khoo-t, és a havi záróban emlegetett kedvecemet, Tareq Taylort "hibáztatom", akik előszeretettel választanak helyi termesztésű, szezonális alapanyagokat az elkészítésre váró receptek esetében. Svédországban ezeket a helyeket gårdsbutiknak nevezik, melyekkel sokszor találkoztam útközben, de még sosem vettem rá a bátorságot, hogy benézzek. Na de most! 

＃2 Sétálni egyet a stockholmi temetőben 

Talán első hallásra kicsit furcsának hangozhat, azonban a Skogskyrkogården erősen emlékeztet a párizsi Père Lachaise-re, amire sajnos anno nem jutott időnk, mert mire odaértünk, már zárva találtuk. Azonfelül, hogy a stockholmi testvére némiképp elérhetőbb célpontnak tűnik, egyben a Világörökség része is, ami különösen felkeltette a kíváncsiságomat. A képek alapján egy hatalmas zöld terület az egész, és naplementekor egészen csodás fényekben játszik! Na meg ha már ott vagyunk, tervezem felkeresni egy-két híresség - gondolok itt Greta Garbora - sírját is. 

＃3 Piknikezni a Tyresta Nemzeti Parkban 

Erről a gyönyörű parkról több felvételt is láttam már, úgyhogy egy ideje érik bennem egy ottani kirándulás gondolata. Mindenképp az októbert céloztam be, ugyanis ilyenkor a legszebbek a színek, nem beszélve arról, hogy maga a park közvetlenül a tenger partján található, ami sok klassz fotótémát jelent számomra. Mióta itt élünk, a piknikezés elengedhetetlen programmá nőtte ki magát, és ilyenkor különösen tobzódom a különféle ételek kitalálása és elkészítése közben. Azóta ráadásul beszereztünk egy új termoszt is, ami egyértelműen a kipróbálásért kiált - lehetőleg minél hamarabb! :) 

＃4 Befejezni a VCS-t

Igazság szerint csupán két könyv választ el attól, hogy befejezzem, ennek ellenére egy ideje csak tologatom magam előtt. Mostanában kevésbé éreztem kedvet azokhoz az olvasmányokhoz, amiket a polcra tettem, de remélhetőleg ősszel túllépek ezen, és ismét egy sikeres teljesítést tudhatok majd magam mögött! 

＃5 Elolvasni a svéd nyelvű Mumin kötetemet

Idegen nyelven olvasni számomra amolyan mumus - kicsit mindig tartok attól, hogy lesznek dolgok, amiket nem értek meg, és bevallom, ez engem picit frusztrál. Annak ellenére, hogy a nyelvtanulást mindig is egy szeretett hobbiként fogtam fel, az olvasásban ezt sajnos kevésbé tudom kamatoztatni. Viszont nagyon szeretnék fejlődni ebben, és mivel a Muminokat imádom, mi több, ezt a részt már két különböző fordításban is elolvastam, szóval a történet sem ismeretlen, minden adott ahhoz, hogy ne érjen akkora kudarc. Kíváncsi vagyok, meg tudok-e vele birkózni, na meg a svéd tanulásomhoz abszolút hozzájárulna - nem is kicsit! :) 

▿▾▿

(Képek forrása: 1-3, gif)

Egy kicsit elcsúsztam ezzel a havi zárással, de őszintén szólva annyira nem is bánom, mert ekkorra már szépen letisztázódik bennem minden, és valahogy jobban átlátom, mi minden történt az adott hónapban. A nyár elképesztően gyorsan távozott el tőlünk, az ősz pedig lassacskán úszott be a mindennapok közé, és érkezett meg a szemerkélő eső, a hűvös, kabátkás reggelek és a pirosodó almák képében. Útközben is egyre több fát látok sárgulni, viszont az igazi színkavalkádra még várni kell. Mindenesetre én készen állok, és minden porcikámmal ki szeretném élvezni ezt az időszakot! :) 

Könyvek és olvasás

Még júniusban számoltam be arról, hogy leadtam az előrendelésem az új Nyúl Péter kötetre, ami sikeresen meg is érkezett augusztus első napjaiban. Sajnos egyelőre csak online nézhettem meg, Anya megmutatta nekem Skype-on, de elhihetitek, hogy alig várom, hogy végre a kezembe foghassam - a többi azóta beszerzett szépségemmel együtt! Bár eredetileg a Park Kiadó gondozásában megjelent farkasokról szóló kötetet terveztem mellé, ezt utólag módosítottam, és helyette az új Tittel Kinga-írta útikalauz mellett döntöttem, mert egyszerűen imádom ezt a sorozatot! Ez utóbbi pedig különösen betalált nálam, hiszen én magam is a Duna mellett nőttem fel - számtalan alkalommal jártam a folyó partján, sőt: gyerekként még fürödtem is benne! :) 

Vannak olyan időszakok az életemben, amikor az olvasás annyira nem csúszik... Nem szégyen ez, és nem is vagyok robot, hogy folyton olvassak. Most egy picit előnyt élveztek a sorozatok, a nyaralás, és más, egyéb pihentető tevékenységek. 

A nyári TBR listába beválogatott Rablás uzsonnára végülis nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, ennek ellenére kellemesen elszórakoztam rajta. Cseppet dagályosnak találtam a közepét, úgyhogy ott érezhetően megakadt az én lendületem is... Összességében élvezetes és jó stílusban megírt fekete komédia négy bűbájos nyugdíjasról, akik bebizonyítják, hogy a kor nem feltétlenül jár azzal, hogy az ember a hamut is mamunak mondja. Épp ellenkezőleg! :) Ezután Joy Adamson nyomába szegődtem, hogy többet tudjak meg a gepárdokról, és hogy újra megmártózhassak az afrikai hangulatban. Nos, mindkét pontot kipipálhatom, ám az írói stílust tekintve ugyanaz volt vele a problémám, akár az előző svéd kötettel: több helyen túlírtnak éreztem. Érthető, hogy egy vadállat visszaszoktatását a vadonba a folyamatos, ismétlődő rutinok jellemzik, ezt jóval kevesebbszer kellett volna hangsúlyozni - ettől számomra túlzottan vontatottá vált a cselekmény. Joy lelkesedése és szakmai kíváncsisága ugyanakkor mindvégig csodálatra méltó: férjével rengeteget tettek azért, hogy még jobban megismerhessük ezeket a titokzatos nagymacskákat. 

Filmek és sorozatok 

Noha tudtam, hogy létezik ez a film, mégis a zenéjével hívta fel a figyelmet, ami - a részemről csak zseniálisnak titulált - Alexandre Desplat munkája. Ez alapján egy kissé más jellegű történetre számítottam, amolyan Amélie-félére, ehelyett A víz érintésében egy siketnéma lány és egy furcsa kinézetű tengeri lény kapcsolata rajzolódott ki, ami egyértelműen a másság elfogadására hegyezte ki a sztorit. Voltak benne elég undorító részek, és bizony a főgonoszt sem zártam a szívembe... Nem is tervezem újranézni, egyedül a zenéjét hallgattam agyon - különös tekintettel Elisa témájára, ami egyértelműen az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. Sajnos a Dumplin is csalódást okozott, egynek elment - szódával, illetve az Agatha és a gyilkosság igazsága sem hagyott bennem mély nyomokat. Az X - A rendszerből törölve ellenben egész izgalmas volt - remek cast és ütős képsorok egyvelege egy csipet rejtélyességgel átitatva. 

A hónap legnagyobb élménye minden kétséget kizáróan a Négy esküvő és egy temetésé, ami a Hugh Grant & Andie MacDowell főszereplésével készült romantikus komédia sorozatbeli testvére, mely hasonlóan Londonban játszódik, ám valamivel másabb koncepcióban, modernebb felfogásban mutatja be egy baráti társaság életét. Eleinte nehezményeztem, és az előzetese láttán el is könyveltem magamban, hogy mennyi mindent megváltoztattak benne, de aztán megtört a jég... Abszolút pozitív csalódásként ért, minden kis történetszálat imádtam benne! Annyira kedves, szerethető és jókedvre derítő az egész - lehetetlen nem mosolyogni rajta, együttérezni a szereplőkkel, és szurkolni, hogy mindenki megkaphassa a maga boldog befejezését. 

Mindeközben folyamatosan követtem az aktuális Sütimester évadot, ami változatlanul hatalmas szerelem számomra, illetve új kedvenc szakácsot is avattam Tareq Taylor személyében, akinek sorozata, Az észak ízei teljesen függővé tett. Az még hagyján, hogy csodálatos tájakat barangol be, de olyan helyi gazdákkal, termelőkkel találkozik, akik kihasználva a természeti adottságokat, különlegesebbnél különlegesebb alapanyagokkal rukkolnak elő - amit persze Tareq fel is használ az aktuális ételéhez. :) A pasi hihetetlen közvetlen: mindenkivel barátságos, mosolygós, és láthatóan ért a munkájához. Elképesztő szépérzékkel tálal ki egy-egy ételt, és ugyan teljes mértékben a fine dining vonalat erősíti, csak úgy csüngök a szavain. A vicc az, hogy teljesen véletlenül csíptem el a tévében, ráadásul akkor pont a mi környékünkön, Uppsalában vendégeskedett - hát csoda, hogy azonnal a szívembe lopta magát?! :) 

Programok

Az előző zárásban emlegetett elmaradt hazaút miatt sokkal előbbre hoztuk a nyaralást, ami utólag egyáltalán nem is bizonyult olyan rossz ötletnek. Egyetlen nap kivételével rekkenő kánikulában volt részünk, és bátran kijelenthetem, hogy Svédország egy újabb oldaláról mutatkozott be. Persze az ember egy-egy tartomány között látja a különbségeket, ezek azonban kevésbé számottevők, mint az, amikor 500 km-es körzetben váltják egymást a szántóföldek, fenyőerdők, és végül a sziklás tengerparti szakaszok. 

Olyan élmények is értek bennünket, melyekre nem számítottunk, és szerencsére semmilyen negatívumát nem érzékeltük a vírushelyzetnek sem, amitől, bevallom, egy picit azért tartottam. Tudatosan úgy állítottam össze a programot, hogy lehetőleg minél kevesebbet legyünk zárt térben, és inkább a szabad levegőn kiránduljunk - ez ráadásul jóval sikeresebben alakult, mint ahogy elterveztem. Rendesen lejártuk a lábunkat, mire az adott szállásra érkeztünk, és mivel Göteborg kivételével mindenütt csupán egy-egy éjszakát töltöttünk, többnyire este csekkoltunk be, annyi volt a látnivaló. Jártunk állatkertben, tó melletti kastélyban, különleges, sziklákkal teli kilátóban, botanikus kertben, parkokban, vízesésnél, és olyan városokban is, melyeket eddig csupán a skandináv krimikből ismertem - igen, itt konkrétan Fjällbackára gondolok. :)  

Ha valakit részletesebben is érdekelne mindez, született róla blogposzt, ahogy az aktuális havi Témázós körben is megírtam a magam ajánlós csokrát - ezúttal állatos-természettudományos témában. Más érdekesség nemigen történt augusztus folyamán, de bőven kárpótolt az a rengeteg emlék, amivel a nyaralás során feltöltekeztem. És biztos vagyok benne, hogy az ősz is tartogat meglepetéseket - én már tűkön ülve várom a színes levelekkel teli sétákat és az almáspite illatával belengő, teázós-kuckós estéket! :) 

(Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8-10)

Legnagyobb meglepetésemre egész sikeresen teljesítettem a nyári listámat, ugyanis az öt felsorolt olvasmány közül négyet ki is pipálhattam! :) Ezen felbuzdulva már elkezdtem tervezgetni, mit is olvasnék szívesen az elkövetkező hónapokban. Nyilván a változtatás jogát fenntartom, ez inkább csak afféle útmutató magamnak, meg hát egyébként is teljesen odavagyok a listákért, szóval ez a poszt teljes mértékben a kellemest a hasznossal jegyében íródik - kár lenne tagadni! :)

＃1 Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve

Igazából Héloise lelkendezős bejegyzése keltette fel az érdeklődésemet, korábban csak a borítójára emlékeztem, illetve arra, hogy a kedvenc kiadóm adta ki. Aztán a fülszövegét végigfutva rögtön várólistára is pakoltam, de mivel ez egy elég vaskos darab, mindenképp a kuckós időszakra tartogattam. Roppant kíváncsi vagyok, ráadásul a szerzőtől is ez lesz az első könyvem! :) 

＃2 Joanne Harris: Urak és játékosok

Már több, mint három éve rostokol az olvasós listámon, ami bizony nem kevés idő. Ennek ellenére Harris-szel úgy vagyok, hogy igen, szívesen olvasok tőle, de kimondottan ősszel esik igazán jól. Ráadásul ez egy izgalmas, nyomozós történet, ami nyomokban emlékeztet a Csokoládécipőre, ami az eddigi abszolút kedvencem mind az írónőtől, mind a Csokoládé sorozatból. Reményeim szerint az idén tényleg sorra fog kerülni, én legalábbis nagyon igyekszem, hogy így legyen! 

＃3 100 szóban Budapest 2019 

Még tavaly zsákmányoltam az otthoni Poket automatából, mert nagyon megtetszett a kötet koncepciója. Ráadásul az idén csupán egyszer jártam Budapesten, úgyhogy nem titkolt szándékkal szeretném egy picit felidézni a főváros hangulatát, mert ezekben a hónapokban imádtam igazán elveszni egyik-másik kedvenc kerületemben. Hátha ez a kis könyvecske is képes lesz visszaadni a bóklászás és a felfedezés örömét! 

＃4 Robert Franklin Leslie: A medvék - és én

Anno amikor a bátyám tizenéves volt, és Dániában eltöltöttünk pár napot Anyukám egyik kedves gyerekkori barátnőjénél, Klári ezt a kötetet adta a kezébe. Nos, a bátyám nem kimondottan nagy állatrajongó, ez egyértelműen az én titulusom otthon, de annyira elvarázsolta, hogy jó pár évvel később megkaptam tőle ajándékba. Kicsit szégyellem, hogy azóta sem kerítettem sorra, viszont a jelenlegi énem sokkal jobban fogja értékelni - ebben szinte biztos vagyok. Tavasszal láttunk egy érdekes macikról szóló természetfilmet is, úgyhogy van némi "előképzettségem", ennek ellenére nagyon várom, mi újat tud mesélni nekem ez a regény! 

＃5 Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege

Szomorú, hogy Zafón több könyvvel nem örvendeztetheti meg az olvasóit, épp ezért határoztam úgy, hogy teszek vele egy próbát, és a legkorábbi művével kezdem meg az ismerkedést. Még Szabados Ági is ajánlotta az egyik podcast adásában, részben emiatt figyeltem fel rá. Meglátjuk, engem is a bűvkörébe von-e a szavaival, én mindenesetre állok elébe! 

▾▿▾