Úgy tűnik, az utóbbi időben csupa olyan témával hozakodnak elő a Témázós lányok, amiről én is szívesen írok / írnék, ráadásul ez utóbbi még közel is áll hozzám.

Több egyetemi kurzust is végeztem a témában; először kifejezetten a műfordítás kapott helyet (ebből kapásból kettőt is végighallgattam), illetve érintőlegesen foglalkoztunk jogi- és gazdasági szövegekkel is, de itt és most kifejezetten az elsőre szeretnék koncentrálni. Ami azt illeti, a kurzust egy nagyon kedves tanárnőm tartotta, aki maga is gyakorlott fordító. Mostanság ő tolmácsolja Antoine Laurain-t, de korábban Theresa Révay könyvei is általa váltak elérhetővé a magyar olvasók számára. Mégis, ha a munkásságát nézem, egyértelműen az egyik legnagyobb "dobása" Az idegen, azaz a Közöny újrafordítása volt, melyet négykezes megoldással, a férjével együtt készített el. Erről írtam egy picit a legutóbbi havi zárásban is, bár közel sem olyan részletesen, mint amennyire megérdemelné. Elképesztő munkáról van szó, amit csakis egy jelzővel tudnék illetni: briliáns.

Az idegenről 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eleve olvastam a regényt franciául is, dolgoztunk vele az órákon, így valamennyire ismerősen forgok a könyv részleteiben. Ami azt illeti, egy roppant tömör, egyszerű nyelvezetű, steril szövegről beszélünk, ahol nemcsak az abszurd mint stílus jelenik meg, hanem nagyon fontos töltete van a szövegnek is. Pont ezzel az egyszerűséggel és jó értelemben vett puritánsággal vált Camus olyan elismertté az írók között. Megkockáztatom, előtte nem igazán mertek ennyire egyszerűen fogalmazni, hiszen ha csak Dumas-ra, Hugo-ra, Stendhalra, Flaubert-re gondolunk, egyből a hosszú leírások, elképesztőbbnél elképesztőbb metaforák, hasonlatok és más írói eszközök jutnak az eszünkbe. Épp ezért nyúlt vissza ehhez korszakának legfoglalkoztatottabb átültetője, Gyergyai Albert is. Rettentően kiszínezte, toldotta-foltozgatta a szöveget, és teleaggatta olyan szavakkal, amik már akkoriban is kissé elavultnak számítottak. Szaknyelven szólva, csúnyán felülstilizált. Ebből a helyzetből pedig sürgősen ki kellett mozdítani Camus művét. Úgy érzem, a fordítópáros nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a regény eredeti olvasata is bárki számára nyilvánvalóvá válhasson, és Camus megkapja azt a magyar hangot, ami igazán tükrözi a stílusát. Bár a szöveg alaposan megújult, ez egyáltalán nem vált a kárára, sőt. A korábbi változathoz képest így ritmusosabbá, sodróbbá vált, van egyfajta íve az egész történetnek, amit szépen nyomon tudunk követni olvasás közben. 

A jó fordítás...

▴▾▴

Ez a lista közel sem biztos, hogy az összes fontos információt tartalmazza, de hirtelen ezek jutottak az eszembe. Tény és való, hogy rengeteg szuper fordítást tudnék felhozni, amit kifejezetten élvezettel olvastam. Ilyen pl. Tóth Tamás Boldizsár Harry Potterje, ami a sok magyarítással igazi csemege (elég csak az Abszol-útra, a Kóbor Grimbuszra, McGalagony professzorra gondolni...), de ugyanígy rajongok a Joanne Harris könyvekért, főleg a Csokoládé trilógiáért, amit Szántó Judit, Szűr-Szabó Katalin és még jó pár fantasztikus fordító ültetett át a mi nyelvünkbe. Legutóbb Marina Fiorato Muránói üvegfúvóját (Fazekas Eszter) forgattam elképesztő élvezettel, ugyanis tele volt szebbnél szebb költői képpel. Voltak olyan sorok, amiket többször is elolvastam, annyira megfogtak... Különleges élmény volt még a Parfüm titkos útjai, ami egy fiatalember, Matolcsi Balázs, munkáját dicséri, és a tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmányává vált. Külön kiemelném még Kertész Juditot, akit főleg a különböző skandináv könyvekből ismerek, és nagyon megszerettem a fordításait az utóbbi évek során. 

A rossz fordítás... 

Szerencsére engem nagyjából elkerültek a rosszul fordított könyvek, úgyhogy csak hallomásból találkoztam a szörnyű Tótisz András-féle katasztrofális sorokkal. Pont elég is volt ennyi belőle... A YA könyveknél érzékeltem egy időben erőteljes színvonalcsökkenést, de még mindig találni a piacon olyan könyvet, amiért megéri belekezdeni egy újabb tinirománcos történetbe. Szóval nem általános a tendencia. :)

▴▾▴

Paddington nevével már mindenki találkozott, ha máshol nem, hát Londonban, ahol az egyik legforgalmasabb vasútállomás nevét viseli. Én viszont most a mackóra gondolok, akinek kalandjait kétszer is megfilmesítették. Idén januárban olvastam el az első részt, ezúttal angolul, és kíváncsiságból hozzávettem a magyar fordítást is. Megdöbbentő tapasztalat volt, ugyanis majdnem ugyanazokat tapasztaltam, mint anno a Gyergyai-féle fordításnál. Felülstilizálás, indokolatlan mondatbővítések, vagy éppen mondatkihagyások. Nem vártam persze, hogy minden szóról szóra úgy jelenjen meg a magyar kötetben, mint ahogyan az eredetiben, mert bizonyos esetekben muszáj kurtítani, vagy épp átdolgozni egy mondatot, ha nem lehet tökéletesen átadni, de azért na. Az, hogy lecsalunk mondatokat, az hogyan fér bele egy fordításba?! Ez kvázi az olvasók átverése! Főleg olyan mondatoktól kellett könnyes búcsút venni, amik ugyan nem emelték a szöveg minőségét, de bizonyára fontosak voltak a szerző részéről, és határozottan meglepő volt ezzel szembesülni. 

Utószó

Mindezek mellett óriási tisztelet minden egyes magyar fordítónak, mert fantasztikus munkát végeznek, sokszor olyan szoros határidőkkel, amit mi el sem tudunk képzelni. A többség pedig még mindig igyekszik odafigyelni arra, hogy minőségi, élvezetes munkát adjon ki a kezei közül, és így mi, olvasók, is egy szuper élményben részesülhessünk. Köszönet érte valamennyiüknek! 

(Képek forrása: unsplash.com // Pexels)

Ha visszatekintek az áprilisra, olyan gyorsan elrepült, hogy szinte fel sem eszméltem, és már május lett. Viszont ha felidézek egy-két élményt, ami ért bennünket, akkor nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez a hónap is tartogatott egy-két meglepetést. :)

Könyvek és olvasás 

Mivel nekem idén kimaradt a Könyvfesztivál, így nem is bűnöztem, még online sem. Márciusban egyébként is sok szuper olvasmánnyal gazdagodtam, úgyhogy nem éreztem különösebben szükségét annak, hogy újból vásárolgassak. 

Az olvasással cseppet lassabban haladtam, köszönhetően annak, hogy sok estét sorozatnézéssel töltöttünk, úgyhogy ebből a szempontból nem brillíroztam. Mindenesetre 4 könyvet számoltam össze, amiből egy már egy régi tartozásom volt magam felé, és most sikerült törlesztenem. A Nap nap utánnal kezdtem, amit kifejezetten a film miatt szerettem volna elolvasni, és azt kell mondjam, sokkal többet adott ez a történet, mint sejtettem. Egyáltalán nem klisés, unalomig ismételt YA elemekkel telepakolt könyvről van szó, hanem egy izgalmas, érdekes, olykor kicsit szívfacsaró regényről, amiben "A" és Rhinnanon szála gyönyörűen közeledik egymáshoz, egybefonódik, végül elhalványul. A teljes folyamat ki van bontva, a nyelvezete is igényes, és a szereplőket is határozottan megszerettem. Tervbe is vettem Rhiannon szemszögét is. :) Ezután az Ékkő folytatását terveztem be, a Fehér rózsát, amit elég hamar ki is olvastam. Az első részhez képest sokkal pörgősebb, egy pillanatra sincs megállás. Kicsit olyan érzésem volt, mint anno a Futótűz kapcsán: felkészít a mindent eldöntő fináléra. 

Az idegen egy olyan mű, ami végigkísérte az egyetemi éveimet. Anno Közönyként foglalkoztunk vele, de mivel mindkét fordító a Tanszéken tevékenykedett/ik, ezért a személyes kötődésem még tovább fokozta a kíváncsiságom az új fordítást illetően. Nem is csalódtam, elképesztően minőségi munka, Camus itt nyerte vissza az igazi hangját. Maga az eredeti szöveg is nagyon egyszerű, sallangmentes, és ezt az érzést tökéletesen visszaadta számomra a fordítópáros felújított, friss szövege. Bár már áthajlott a májusba, mégis ideszámolom a Park Kiadó méltán népszerű sorozatának első kötetét, a Bélügyeket. Engem ugyan nem vett le annyira a lábamról, számomra túlzottan sok lett  benne a tudományos töltelék, de a koncepció nagyon tetszik. Sok új ismerettel gazdagodtam, több homályos folt kitisztult, szóval határozottan érdemes kézbe venni!

Filmek és sorozatok 

Továbbra is inkább sorozatot nézünk, mostanában a filmek kissé háttérbe szorultak. Azért kettő filmélmény így is belefért, ebből A legnagyobb showman zenéit azóta is szívesen hallgatom, különösen a Never Enough címűt. Maga a film nem minden tekintetben nyerte el a tetszésem, nekem helyenként túlcsordult a cukormáz, de Hugh Jackman előtt le a kalappal. Elképesztő a pasi, és szenzációs énekhangja van! (A Nyomorultakban már egyébként is bizonyított. :)) Liam Neeson új filmje, a Commuter egy szokásos, egy kaptafára íródott akciófilm. Nem szabad tőle sokat várni, a kategóriájában viszont hozza az elvárt színvonalat. 

Őszintén szólva, nagy rajongója voltam a Big Bang Theorynak, épp ezért a Szílicium-völgy szuper alternatíva, ha az ember már unja a műröhögést. Nem igazán ismertem a sorozatot, jóformán semmit sem tudtam róla, és csak véletlenül láttam belőle egy részt. De azonnal megtetszett, és a kérésemre ledaráltuk a teljes 5 évadot, egészen a mostani részekig. Teljesen rákattantam, és minden idegszálammal azon izgultam, hogy a Pied Piper végre elstartolhasson a tech világban. Szerencsére nem ijesztően sok benne a geek fogalom, mégis szórakoztató, vicces, és olykor drámai jelenetekkel tarkított sorozat. 

Programok 

Végre Svédországba is megérkezett a tavasz! Ezt főleg a hónap második felében tapasztaltuk, úgyhogy ennek örömére megejtettük a nagy terasz csinosítást. :) A kerti bútorszetten kívül (asztal + 2 szék), különféle növényeket is vettünk. Én hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre vannak saját növénykéink, ráadásul nem is akármilyenek! Mielőtt vásárolni indultunk volna, kiműveltem magam, hogy a félárnyékos balkonunkra milyen virágokat ajánlanak, és így esett a választás a hópehelyvirágra (snöflinga), illetve a lobéliára. Mindkettő gyönyörű és hihetetlenül feldobja az egész teraszt! Ezen felül ültettünk fűszernövényeket is, kakukkfüvet, zsázsát, illetve metélőhagymát. Ezek még csak most nődögélnek, de nagyon biztató a helyzet, én pedig lelkesen figyelem, hogy dugják ki a fejüket a picinyke magok. :) 

Rögtön a visszaérkezésünk után, 8-án eleget tettünk állampolgári kötelezettségünknek, úgyhogy beutaztunk Stockholmba szavazni. Én még sosem jártam a stockholmi Magyar Nagykövetségen,  ami  ráadásul egy igazán szép épület. Jó páran várakoztunk, de szerencsére az idő kellemes volt, és a hangulatra sem volt panasz. A voksunk leadását követően sétáltunk még egyet, megebédeltünk, és jöttünk is haza. A következő hétvégén ejtettük meg az örebroi kirándulást, ami nagyon jól sikerült, nagyon élveztük mindketten. :) Április vége felé beutaztam még egyszer Stockholmba, csak úgy, sétálgatni, fotózni, de nagyon jólesett a jó időben napfény-fürdőzni, és rajtam kívül sokan gondolták még ezt így. Jártamban-keltemben még a Középkori Múzeumot is megnéztem, ami ráadásul ingyenesen megtekinthető, úgyhogy még egy picit kulturálódtam is. 29-én pedig ismét útnak indultunk, haza, hogy otthon tölthessük az Anyák napját. Mondanom sem kell, mindkettőnk családja nagyon boldog volt, és sok szép program belefért, de erről majd bővebben a májusi zárásban mesélek. 

(Képek forrása: Pinterest // saját)