Mivel a júniusi bejegyzés óta már egész sok idő eltelt, úgy gondoltam, az augusztusihoz mindenképp csatlakoznék - akár így, utóvédként is. Kreatívkodni nem fogok, ezt már most előre leszögezem (úgy érzem, vannak nálam sokkal tehetségesebbek, szóval meghagyom nekik a lehetőséget), ellenben a véleményemet megosztom, néhány szépséges, illetve kevésbé szemet gyönyörködtető borítóval kiegészítve.
Azt hiszem, ez egy rendkívül hálás téma, hiszen egy könyvmoly számára bizony fontos a külcsín. Már csak ha magamból indulok ki, egyértelmű, hogy a kinézet igenis hatással van rám. Nyilván nem ez az elsődleges szempont, de semmiképp sem elhanyagolható, ha a fülszöveg egyúttal egy ízléses borítóval párosul. Szerintem aránylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert a kiadók egyre jobban törekednek arra, hogy a megnyerőnek tűnő könyv egy csinos köntöst kaphasson, továbbá a sorozatok egységesítése is folyamatban van. Elég a Jaffa Kiadó Szabó Magda életmű sorozatára gondolni - hogy a szépirodalom területéről hozzak példát, ugyanakkor a nemrégiben belengetett Éhezők Viadala trilógia is hasonlóan szép, letisztult kiadásban fog újra napvilágot látni.
Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor az új rész nem illeszkedik tökéletesen a már meglévő kötetek közé, és a magamfajta, tökéletességre törekedők szemrángással egybekötött újrarendezést eszközölnek, hogy kiküszöböljék valahogyan a hibát. Itt a Cormoran Strike sorozat negyedik részét, a Halálos fehéret említeném, ami valamilyen bagatell okból kifolyólag (az írónő maga ragaszkodott hozzá) még csak véletlenül sem passzol az eddig kiadott féltéglák közé. Az is szomorú, ha a kiadó kénytelen kaszálni egy szériát, csak azért, mert nem úgy fogynak a példányok, ahogy azt előre megjósolták. Ilyenkor még esély sincs arra, hogy valahogyan hassunk rájuk, mivel a pénz és az eladási ráták számítanak csupán - de ez már egy másik téma...
#1 Anna Gavalda életmű
(Magvető Kiadó)
Úgy láttam, senki sem említette, pedig engem kicsit érzékenyen érintett, amikor tudomásomra jutott, hogy a korábbi kötetek gyönyörű, egységes kinézetben pompáznak. Köztük a kedvencem, az Együtt lehetnénk, amit még egy sikeres egyetemi vizsga után találtam meg a Westendben lévő könyvesboltban. Ez utóbbi különben elég sok ráncfelvarráson esett át, még filmes borítóval is megjelent (ez van meg nekem is), de egyértelműen a mostani, legutóbbi a legszebb. Talán egyszer ráveszem magam, hogy lecseréljem, viszont egyelőre jól megvagyok ezzel, plusz a másik kettő Gavalda példányomhoz is jobban illik.
#2 Nicolas Barreau kötetek
(Park Kiadó)
Míg Gavaldánál nem feltétlenül Párizs jelenléte dominál, Nicolas Barreau-nál ez tagadhatatlanul növeli az élvezeti faktort. Nem is meglepő, hogy a Park Kiadó ragaszkodott az eredeti borítókhoz, így érthető, ha azt írom, a pasztell színű kötetekre egyszerűen jólesik ránézni, annyira szépek egymás mellett. Nem tagadom, nagy rajongója is vagyok a szerzőnek, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem a borító miatt kaptam le anno a könyvtári polcról. Igenis megragadott a piros szín intenzív jelenléte, illetve az őszi színekben pompázó Eiffel-torony ugyancsak nagy hatással volt rám. Az Öreg Hölgy különben majdhogynem visszatérő eleme a borítóknak - egy kivételével az összesen szerepel. :)
#3 Gerald Durrell életmű
(Európa Kiadó)
Bár Durrell bácsitól nem olvastam el minden megjelent művet, nekem nem volt problémám a korábbi, kedves illusztrációkkal teli kiadásokkal. Igaz, egyes esetekben kicsit elgurult a tervező gyógyszere, - lásd itt és itt - de alapvetően rendben vannak. Ennek ellenére néhányat újraterveztek, és az Európa új köntösben adta ki őket. Határozottan az a véleményem, hogy ez a vonal teljes mértékben passzol az író stílusához, és jót tett a köteteknek egy kis csinosítás. Remélem, folytatják majd, mert szívesen beszerezném a polcomra is, és mivel a kiadó elég igényes a munkájára, biztosak lehetünk abban, hogy minőségi a végeredmény.
#4 Újra kiadott klasszikusok
(Libri Kiadó, Európa Kiadó)
Már néhány éve hagyománynak számít, hogy a Libri karácsony közeledtével egy nagylelkű felajánlás keretében valamilyen különlegességgel lepi meg az olvasóit. A tavalyi évben pl. egy Andersen kötetet lehetett vásárolni, ami elképesztően szépre sikerült, azonfelül még egy jó ügyet is támogattam vele. Ennek analógiájára korábban kiadásra került A boldog herceg, valamint a Karácsonyi ének, úgyhogy kíváncsian várom, az idén mivel fognak előrukkolni. Mindenesetre tervezem, hogy a másik kettőt is beszerzem majd ilyen formában, mert nagyon tetszenek. A klasszikusok esetében ráadásul nagyobb késztetést érzek arra, hogy valamilyen ünnepi, díszesebb kiadásban tündökölhessenek a polcom díszeiként.
Azonban a már korábban emlegetett Európa is hajlamos leporolni a régebbi történeteket, így nemrégiben Victor Hugo klasszikusa, A párizsi Notre-Dame, illetve Robert Merle Szigete került újra a boltok polcaira. Szerintem ez egy üdvözlendő kezdeményezés, mivelhogy a kiadó arra apellál, hátha így nagyobb eséllyel veszik kezükbe a fiatalok, vagy bárki más, aki eddig ódzkodott tőlük. Mindenesetre az irány szuper, a borítók is jobban tükrözik a könyvek szellemiségét.
#5 Penguin English Library
(Penguin Books)
Amikor először jártam külföldön könyvesboltban, rögtön kiszúrtam a Penguin kiadó köteteit, melyek káprázatos színekben pompáztak. Nem kell feltétlenül valaminek nagy feneket keríteni, és ezek a borítók éppen ezt támasztják alá, hogy a kevesebb olykor több. Letisztult, minimalista stílusuk miatt bármelyik enteriőrben megállják a helyüket, továbbá tényleg az igazán jelentőségteljes, mérföldkőnek számító műveket válogatták be. Nekem a Christmas Carol van meg egyelőre, de kacérkodom a gondolattal, hogy idővel tovább bővítsem a sort. :)
#5 + 1 Aminek nem lett volna szabad megjelennie...
(Ulpius-Ház és társai)
Sajnos az Ulpius Ház nem a jó ízléséről volt híres (kivéve a Jane Austen könyveket, mert azok viszont elképesztőek!), amit a felettébb borzasztó kinézetű papírtömegek is bizonyítanak. Már említettem, hogy az erotikus irodalom közel sem a szívem csücske, úgyhogy főleg ezekből mazsoláztam. Valamennyi visszataszító, ízléstelen és közönséges - csak hogy a legfinomabb jelzőkkel illessem. Bizonyára lehetne még mást is említeni, de a fent emlegetett példákhoz képest valósággal tátong a szakadék a kettő között...
(Képek forrása: Pinterest // moly.hu)