A kánikula napról napra fokozódott, de minden bizonnyal szombaton érte el a csúcspontját, amit hazafelé érzékeltünk igazán. A gyors reggeli és összepakolás után a Rosariumba, vagyis egy hangulatos rózsakertbe vezetett az első utunk, ahol szebbnél szebb rózsabimbók nyíltak mindenfelé. Nemrég locsolhatták meg őket, mivel az ottjártunkkor néhol még vízcseppek pettyezték a szirmokat. A nyár dereka felé közeledve egyik-másik bokor elszáradt ugyan, ennek ellenére bőven maradt még miben gyönyörködni, a partról nem is beszélve! :) Ugyanis ott a Vänernhez hasonlóan nagy kiterjedésű Vättern tó fogja körbe Jönköping-t, a víz közelsége pedig alapból vonzza a turistákat és a fürdőzni vágyókat, szóval egyértelműen a népszerű desztinációk közé tartozik.


Sokszor szoktam meríteni inspirációt az Instagram posztokból - nem történt ez másképp az Alvastra kolostor kapcsán sem, amire egészen véletlenül bukkantam rá. Egy 1143-ban alapított, francia származású ciszterci apácák által lakott klastrom romjait járhatjuk be, ami a rekonstrukciós rajzok alapján könnyedén megelevendik előttünk. A kis kertben levendula ágyások sorakoznak, míg a falakról zöld növénykék és kövirózsák csüngenek le - szinte minden sarkon megérint a történelem szele. Van valami titokzatos abban, hogy egy olyan helyen lépkedünk, ahol hajdanán középkori emberek éltek - ez bennem mindig megrendítő érzéseket kelt. Az innen karnyújtásnyira elhelyezkedő Vadstena főleg a kastélyáról ismert - természetesen ezt mi sem hagyhattuk ki.

Ezután már csak a hazautat kellett abszolválni, ami aránylag gyorsan eltelt - rövidebb megállókkal kiegészülve. Estére kissé fáradtan, de élményekkel és emlékezetes pillanatokkal telve érkeztünk meg a ház elé, és azt gondolom, mindkettőnk nevében kijelenthetem, hogy nagyon élveztük az elmúlt napokat! Feltöltekeztünk, kisimultunk, friss tengeri levegőt szívtunk: minden szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. :)

#1. nap - Az első benyomások 

Hajnali három óra. A közel két és fél órás alvásunk után izgatottan indultunk útnak a repülőtér, ezúttal a Skavsta felé. A korai időpont ellenére Stockholm környékén volt néhány útlezárás, de alapvetően kényelmesen odaértünk, és mindenre jutott elég időnk. Átestünk az útlevél ellenőrzésen, és ekkor már kezdtem tényleg elhinni, hogy megyünk, pár órán belül már igazán Londonban leszünk! A gyors és zökkenőmentes landolást követően még átestünk a kötelező körökön, és már hipp-hopp a Liverpool Street kellős közepén találtam magam. Rengeteg ember vett körül, mindenfelől jöttek és mentek, munkába, iskolába igyekeztek, és szinte egy talpalatnyi szabad hely sem volt. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, melyik vonal is a miénk, de végül sikeresen úton voltunk a Tottenham Court Road felé, hogy átvegyük a három napos London Passunkat. Ez is elég hosszadalmas procedúra volt, legalább negyven percig várakoztam az út túloldalán, de kárpótolt a sok látnivaló, illetve útközben még a Harry Potter and the Cursed Child feliratába is belebotlottunk, ahol persze nem maradhatott el a közös fotó sem. :)


A Natural History Museummal nyitottuk a sort, ahol én legfőképpen a bálnacsontvázra voltam kíváncsi, de tudtam, hogy rengeteg érdekes részleg van még ezen felül, úgyhogy megszabtam egy két órás intervallumot, hogy ne fáradjunk el nagyon a sok látnivalótól. Már maga az épület láttán elakadt a szavam, hát még amikor a belsejét is megpillantottam! Engem leginkább egy gótikus katedrálisra emlékeztetett, némi Roxfortos beütéssel, széles lépcsősorokkal, mesebeli árkádokkal tarkítva. Csak ámultam és bámultam, miközben igyekeztem rutinosabban kikerülni az embertömeget. Láttuk Sophie-t, a dínót, tettünk egy mini utazást a Föld belsejébe, és természetesen nem maradhatott ki a dinoszaurusz részleg sem - utóbbi egyébként is szerepelt a látnivalós listámon. A múzeumozás közben gyorsan meg is ebédeltünk, és hamarosan indultunk vissza a bőröndünkért. South Kensington különben egy roppant hangulatos kerülete Londonnak, tele szebbnél szebb bolttal, hangulatos kávézókkal, és nem mellesleg ott található a Francia Intézet is. Rögtön kiszúrtam egy barátságos francia könyvesboltot, ahol legnagyobb meglepetésemre tényleg egy francia mademoiselle szolgált ki. A kisasszony külön meg is dicsért, hogy milyen szépen beszélek, úgy, mint egy igazi francia. Aww, csak úgy olvadoztam a gyönyörűségtől! Szépséges képeslapokkal és egy nagyon cuki matricacsomaggal távoztam, rögtön feldobódva attól, hogy milyen klassz helyre tévedtünk. :) A bőröndünk felvétele után már a szállásunk felé metróztunk, ami Chelsea szívében, a Fulham Broadway állomástól egy tíz perc sétára található. Egy picurka, zsebkendőnyi méretű fürdőszobás, de teljesen korrekt kis lakást kaptunk, ahol jólesett a nap végén lepihenni.


Egy gyors felfrissítést követően már a Sea Life Londonba siettünk, mert előre meghatározott időpontra mentünk. Nem is kellett igazán sorba állni, pillanatok alatt bekerültünk, és merülhettünk is  alá a tengeri élőlények világába. Bevallom, a medúzákért sosem rajongtam igazán, de itt annyira fantasztikus lényekként ragyogtak ki, hogy percekig csak néztem, ahogy kecsesen szelték a vizet. Csodás látvány volt a hatalmas medence a cápákkal, tengeri teknőssel és számtalan színes hallal, amit hatalmas szoboralakokkal tettek még autentikusabbá. Az egész akvárium teljesen magával ragadott, pedig nem egyben jártam már, de itt a belvárosban egy ilyen hely szinte egészen hihetetlen. Egy igazi elcsendesítő, nyugodt, békés sziget, ahol az ember kisimul és új erővel indul neki a városnézésnek. A jegyünk egyúttal kedvezményesebb belépésre jogosított a London Eye-ra is, úgyhogy rövid időn belül már a kapszulából figyelhettük a belvárosi forgatagot. Kezdő felütésnek tökéletes volt a nap, de a korai kelés miatt már csak egy gyors bevásárlásra jutott idő, és egykettőre az igazak álmát aludtuk.

Másnap reggel kipihenten, frissen ébredtünk. A tervezett program szerint a Big Bus Tours járatát szemeltük ki, hogy igazán láthassuk Londont, és kvázi minden fontosabb épületet, látványosságot.  Eddig mindig kimaradt az efféle buszozás, de be kell látnom, hogy nagyon praktikus, főleg azoknak, akik csak rövid ideig maradnak az adott városban. Minden lényegesebb részre elvisznek, szabadon le-és felszállhat az ember ott, ahol szeretne. Londonban ez különösen sok időt vett igénybe, mert folyamatosan óriási a forgalom, egy percre sem áll meg az élet. De egyáltalán nem bántam, mert útközben bátran fotózhattam, bámészkodhattam, plusz az audioguide érdekes tényekkel is ellátott az aktuális nevezetesség kapcsán - csodálatos brit akcentusban.


Mindössze kétszer szakítottuk meg az utunkat: egyszer a Baker Street, illetve a közelben található Regents Park, másodszor a Harrods miatt, ahol belekóstolhattunk, milyen is, ha az embernek rengeteg pénze van, hogy elverje egy Chanel kistáskára. A Baker Street számomra nem volt különösebben izgalmas, a múzeumba nem is mentünk be, mert egyikünk sem akkora Sherlock Holmes fan. Mindkettőnket meglepett, hogy a filmekkel ellentétben nincs is lépcsősor a ház előtt, az meg pláne, milyen kis szűk, hosszú utcáról van szó. A Regents Park viszont igazi felüdülés volt, ráadásul egy csodálatos rózsakertet is kinéztem korábban, a Queen Mary's Rose Gardent, ahol színes, illatos virágözön fogadott. Még az Ingrid Bergman rózsát is láttuk! Maga a park is káprázatos, apró hidakkal, tavi látképpel, rengeteg kacsával, hattyúval és nyári luddal, akik egyik parkból sem hiányozhattak. :) Sokan ki is feküdtek a napra sütkérezni, mások ott eszegették meg az ebédjüket, beszélgettek, vagy csak egyszerűen élvezték a nyári nap melegét.


A túra hátralevő részében áthaladtunk a Tower Bridge-en, láttuk a Towert, a Shardot, a St. Paul's Cathedralt, de végigmentünk a Picadilly Circus-ön, a Marble Archon, és a Buckingham Palace-t is érintettük egy villanás erejéig. A Harrodsnál viszont leszálltunk, ami ugyan nem volt betervezve, és nem is igazán maradtunk sokáig, mert mindenhol nyüzsögtek az emberek. Inkább elmenekültünk a Hyde Parkba, ami számomra nagy csalódás, főleg a Regents Park után. A park jelentős része csak kiszáradt pusztából áll, a közepén egy közepes méretű tóval, és minimális rendelkezésre álló ülőhellyel. A tavi része tetszett, és nagyon megható volt a Diana hercegnő emlékére emelt szökőkút is, de az egész hely szerintem kicsit túl van hype-olva. Mindenesetre igazán izgalmas napot zárhattunk, amibe sok minden belefért, és tényleg láthattuk, hogy milyen is London - dióhéjban.

Ó, igen, az egyik kedvenc napom, egyértelműen. A molyon nézelődtem a London zónában, ahol láttam, hogy az egyik molytag nagyon ajánlotta a Holland Parkot, különösen az ott található japánkertet. Több sem kellett, rögtön fel is csillant a szemem, úgyhogy pénteken kora délelőtt fel is fedeztük magunknak ezt a mesébe illő környezetet. Már a környék is elvarázsolt, de amikor megpillantottam a parkot, rögtön tudtam, hogy ez lesz a kedvenc helyem. Legszívesebben az egészet becsomagoltam volna a bőröndünkbe, hogy bárhova magammal vihessem ezt az eldugott, kevésbé ismert szépséget. A japánkerttől alig tudtam elszakadni, minden szegletét meg kellett örökítenem, és ha tehetném, minden évszakban elzarándokolnék oda, hogy lássam, hogyan is változik a természet. Lenyűgöző tollazatú pávák, piroscsőrű madárkák, barátságos mókusok és egy békésen csobogó vízesés, nem beszélve a hortenziaágyásokról... Szerelem volt az egész első látásra! Még az utazás előtt újranéztem az egyik kedvenc Hugh Grant mozimat, a Notting Hillt, ennél fogva a következő helyszínünk a híres Portobello Road volt. Igazi vásári hangulat fogadott minket: mindenütt csinosan kidíszített standok, gyümölcs-és zöldségárusok, szuvenírboltosok ráadásul még egy hangulatos kis Paddington boltra is rábukkantunk! Utóbbiból nem távozhattam üres kézzel; azóta egy piros Paddingtonos Oyster tartóban tartom a két utazáshoz használt kártyámat. Legnagyobb meglepetésemre egy kisebb mackószobor is helyet kapott az üzletben, úgyhogy ha az állomáson nem is, de a boltban köszöntem a kedvenc angol úribocsomnak. :)

Bennfentes informátoromnak hála útba ejtettük a Primrose Hillt, ami a rekkenő hőség ellenére is meseszép panorámával ajándékozott meg bennünket. London egy egészen más arcát mutatta meg, amit zöld lombok, felhőt karcoló épületek és angol házikók látképe szegélyezett. Innen kényelmesen lesétáltunk a ZSL London Zoohoz, ami nálam kötelező program volt, főleg azért, mert kíváncsi voltam, milyen is egy állatkert egy ilyen hatalmas metropoliszban. A térkép igencsak megtévesztő, az ember bőven el tud tölteni három órát is, mert rendkívül sok állat megtekinthető. Sajnos a legtöbben éppen szundiztak, így egyik nagymacskáról sem sikerült megfelelő képet készítenem, viszont a pingvinek nagyon édesek voltak, különösen az egyikük, aki csukott szemmel élvezte a nap melegét. :) Tetszett, hogy a díszítésre is odafigyeltek, ebből adódóan a tigrisek és az oroszlánok egy külön kiépített, gazdagon illusztrált területen pihentek. Plusz pont, hogy a gondozóktól lehetett kérdezni, így egy kicsit személyesebbé vált az adott állatról szóló rész. Az akváriumban ezúttal nem időztünk olyan sokat, viszont én minden helyen megkeresem Némót, mert egyszerűen boldoggá tesz a kis csíkos halacska látványa. :) A délután vége felé járva már elviselhetetlen volt a meleg, úgyhogy a kert második felét csak rohamtempóban tekintettük meg. Ennek ellenére nagyon kellemes kirándulást tettünk, számomra külön érdekes látni, milyen különbségek és hasonlóságok akadnak egy-egy állatkert kapcsán.


A nap lezárásaként a két ingyenesen megtekinthető múzeumot kerítettük sorra: a British Museumot, illetve a V&A-et. Az előbbinél az egyiptomi részleg, illetve a Rosette-i kő volt a két fő irányvonal, míg az utóbbinál maga az épület, meg persze a bejáratnál látható látványos csillár. A British Museum hatalmas falat, nem is lehet egyszerre befalni, mert nagyon megülné a gyomrunkat. Nagyjából a Louvre-hoz tudnám hasonlítani: muszáj megszabni egy meghatározott időkeretet, mert elveszünk a sok kis apró részletben. Így, hogy előre eldöntöttem, mire is koncentrálunk, sokkal jobban magukkal ragadtak ezek a tárlatok, és maradt még energiám gyönyörködni a főcsarnokban is. A V&A-ről nem voltak előzetes elképzeléseim, útközben okosítottam ki magam egy "must see" listával, amiből néhányat meg is néztünk. Este 9 óra előtt érkeztünk meg, épp ezért nem volt igazán elviselhetetlen a tömeg, és hamar sorra kerültünk az ellenőrzési pontnál is. Nemcsak design-, hanem igencsak gazdag festmény-, illetve szoborrészleggel is büszkélkedhet ez a fantasztikus épület. Érdemes ide is ellátogatni, mert számtalan szépségbe botolhatunk, és kicsit más szemszögből mutatja be a főváros értékeit.