Kissé nagy a csend mostanában a blog háza táján, de ez csupán a nyári szünet velejárója, semmi több. Közben viszont, egészen pontosan két nappal ezelőtt, július 28-án, kereken 5 éves lett a Je suis Eszti, azaz az én szeretett kis kuckóm! 

Még ha most kissé félgőzzel is vagyok jelen, ettől függetlenül rengeteg örömet ad nekem ez a felület, és annyira jó, hogy belevágtam! Ez egy olyan része az életemnek, amit nem sok mindenki előtt fedek fel, ha mégis, akkor abban feltétlenül megbízom, és titkon az is a célom, hogy egy picit jobban lássa, hogy mi érdekel, mi foglalkoztat engem. Kicsit olyan ez a platform, mint egyfajta lenyomata a személyiségemnek, hiszen minden egyes poszt és téma egy darabka belőlem - a gondolataimról, az érzéseimről, a benyomásaimról... És bár a molyon kívül jóformán csak az talál rám, aki véletlenül belefut, ennek ellenére minden kedves hozzászólásnak és feliratkozásnak nagyon örülök! Jó érzés látni, hogy valakit érdekel, amit leírok, és azonosulni tud mindazzal, amit képviselek. Ez talán a legfontosabb kitételem, hogy önazonos legyek - nem csak itt, de a való életben is, mindig, minden helyzetben. :)

Nézzünk egy kis statisztikát, mert azt szeretem megörökíteni:

 

1. Már egészen kicsi korom óta rajongok a fókákért. Az egyik nagy vágyam válna valóra, ha egyszer eljuthatnék egy fókarezervátumba, ahol akár simogatásra is lehetőségem nyílna. Hihetetlenül boldog lennék!

2. Minden kütyümnek nevet adok: többek között Rozinak hívják az e-könyv olvasóm, de a régi laptopomat például Amélie-nek neveztem el. 

3. Amikor a pályaválasztás előtt álltam, felmerült a holland szak lehetősége is, mivel a nulladik osztály után németből előrehozott emelt szintű érettségit tettem. Mindenképpen kicsi szakra szerettem volna menni, és hiába vágytam a franciára, sokáig nem mertem belevágni. Végül mégis az utóbbi mellett kötöttem ki, és egészen biztosan állíthatom, hogy most sem döntenék másképp. 

4. Zongorázni és fuvolázni is tanultam, de a fuvolát sokkal jobban szerettem, csakhogy időhiány miatt abba kellett hagynom. Kottát olvasni is kizárólag violinkulcsban tudok jól egy bizonyos szintig - a basszuskulcs sajnos sosem ment valami fényesen...

5. Az egyik kedvenc részem a főzésben a maradékok elpakolása. Másnak ez felesleges nyűg, de én imádom kitalálni, hogy mit milyen dobozba fogok tenni. Ez nem mellesleg szuper lehetőség az ételmentésre is, épp ezért nálunk elenyésző mennyiségű étel kerül a szemétbe.

5+1. Amikor megnéztem a moziban a Pocahontast öt évesen, a befejezéskor vigasztalhatatlanul zokogtam. Anyukám elmondása szerint alig lehetett lenyugtatni, annyira szomorú voltam a John Smith és a Pocahontas közti reménytelen szerelem miatt. A mai napig könnyes lesz a szemem a végén... :') 

Ismét eltelt egy év, én pedig plusz egy gyertyával többet fújhatok el a képzeletbeli blogos torta tetején, hurrá! :) Amikor 2016 júliusában közzétettem az első bejegyzést, nem hittem volna, hogy négy évvel később is töretlen lelkesedéssel fogom vezetni ezt a kis online "naplót", ami változatlanul annyi örömöt és boldogságot jelent számomra, mint a kezdet kezdetén...

A fejlécképet leszámítva minden maradt a régiben - ez utóbbira viszont nagyon büszke vagyok, ugyanis én készítettem a népszerű Canva program segítségével. Régóta vágytam egy letisztultabb, egyszerűbb kinézetű címre, amit a stílusában igazán hozzá passzoló grafika tesz teljessé, és őszintén kijelenthetem, hogy a stilizált kolibrivel maximálisan elégedett vagyok! Egyrészt tükrözi az állatok-, illetve a természet iránti szenvedélyem, másrészt azt a harmóniát és szépséget testesíti meg számomra, amit a posztjaimban is közvetíteni szeretnék. Az előző írásom alatt megjelent hozzászólások csak még inkább megerősítettek abban, hogy jó úton haladok - mindez abszolút kiérezhető a soraimból, aminek elképesztően örülök! :) 

• Jelenleg 168 iromány olvasható az oldalon,
• az idei leglátogatottabb poszt egy témázós bejegyzés lett, sorban a következő egy tavaszi hangulatú book tag, végül a kabátkönyvekről szóló beszámolóm (mindhárom nagyon kedves az én szívemnek is),
• átlagosan 3 bejegyzést teszek közzé havonta,
• a Témázós csapatban immár aktív résztvevő vagyok, 
• 27 feliratkozó ♡,
• 686 hozzászólás,
• és bizony, számomra is teljesen megdöbbentő, de majdnem elértük az 50 ezer megtekintést! :) 

Bízom benne, hogy a továbbiakban is lesz olyan mondanivalóm vagy megosztásra érdemes történetem, ami értő és készséges fülekre talál közöttetek. Köszönöm mindannyiótoknak azt a sok-sok támogatást, bátorítást, kedves szót és csupaszív kommentet, amivel akaratlanul is bearanyozzátok a napjaimat! ♡

▾▿▾

1. Kevesen tudják rólam, de gombfóbiám van kislánykorom óta. Ez azt jelenti, hogy semmilyen gombos ruhát nem tudok elviselni magamon - különös tekintettel az elöl gombos blúzokra, ingekre, pólókra. Ezektől konkrétan kiráz a hideg!

2. Gyerekkoromban imádtam a mazsolát, felnőttként viszont ki nem állhatom. Ugyanígy most rajongok a gombáért és a karfiolért, illetve el sem tudnám képzelni a kedvenc salátáimat olívabogyó nélkül! 

3. Gimnazistaként rendszeresen különböző fórumokon lógtam suli után, ahol előszeretettel osztottam meg a véleményem filmekről és sorozatokról. Főleg a port.hu-t és a filmkatalógust részesítettem előnyben, és azt hiszem, már akkor tudatosult bennem, hogy egyszer szeretnék egy saját oldalt, ahol ezt a fajta közlési vágyamat is kiélhetem. 

3+1. A Sistert a gimis némettanáromnak köszönhetem, aki minden osztálytársamnak kitalált egy külön becenevet a csoportban. Végül annyira megtetszett, hogy később folyton ezt használtam regisztráláskor, ráadásul illik is rám, hiszen a bátyámnak a húga, míg a húgomnak a nővére vagyok. :)

(Képek forrása: [1], [2], [3]) 

Hihetetlen még leírni is, de már idestova három éve, hogy megnyitottam a blogot. Amikor ezeket a sorokat írom, épp a norvég utazásunk után vagyok egy fél nappal (amiről reményeim szerint mihamarabb érkezik egy lelkendező útinapló), a szobában végre kellemesen jár a levegő, és úgy összességében ebben a pillanatban hatalmas boldogság és elégedettség tölt el. Nyilván ez nagyban köszönhető az elmúlt hét eseményeinek, de akkor is: jó érzés kimondani, hogy van egy kicsiny zugom, ami csak az enyém! :) 

Az utóbbi egy évben nem történtek hatalmas változások: a felület és a kinézet ugyanolyan maradt, de talán észrevehető számotokra is, hogy a képek során még nagyobb hangsúlyt fektettem a posztok kinézetére és összképére. Ez számomra is kulcsfontosságú jelentőséggel bír, mert úgy érzem, ez alapján még hangulatosabb, még otthonosabb benyomást kelt ez a kis online felület. Szívből remélem, hogy valamennyien, akik követtek és figyelitek az eseményeket, szívesen tértek be hozzám, én pedig nagyon törekedni fogok arra, hogy ez így is maradjon a későbbiekben is! 

A végére egy kis statisztika...

♡ jelenleg 130 bejegyzés olvasható a Je suis Eszti blogon 

♡ az idei leglátogatottabb poszt egy listázós bejegyzés, méghozzá a 2019-es tervekről szóló, utána szorosan az idei első témázás, majd a nagypapámról szóló írásom következik

♡ a legtermékenyebb hónap a január, illetve a május (4- 4 poszttal), míg a legkevesebbet márciusban írtam (1)

♡ már 20 feliratkozott olvasóm van - mindenkinek köszönet, hogy itt van! :) 

♡ több, mint 30 ezer oldalmegtekintés 

♡ 470 komment 

♡ további kedves invitálás a Témázós csapat részéről :) 

♡ és maga a tudat, hogy itt vagytok, támogattok, szeretitek az oldalt! 

(Képek forrása: Pinterest) 

Kicsi késéssel ugyan, de szeretném hírül adni, hogy bizony a Je suis Eszti sem újonc többé! :) Hivatalosan is betöltötte a második évét, egészen pontosan július 28-án. Hiába készültem rá és tudatosult bennem ez a dátum már napokkal korábban, fizikailag képtelen voltam bármiféle posztírásra, ugyanis éppen egy intenzív tanfolyam kellős közepén vagyok, ami minden energiámat felemésztette a múlt héten. Ennek ellenére úgy gondoltam, ez a téma megérdemel egy külön bejegyzést, még így július utolsó napján. :)

Tavaly ilyenkor még Les petites choses de ma vie név alatt üzemelt a blog, de januárban, illeszkedve az Instagram oldalamhoz, átkereszteltem Je suis Eszti-re, ami szerintem jobban is passzol mind tartalmában, mind elnevezésében az itt olvasható posztokhoz. Alcímnek azért meghagytam az előző nevet, mert továbbra is a "svédasztal" híve vagyok: mindenből csipegetek picit. Ahogy a bloggerléttel kapcsolatos bejegyzésemben is taglaltam, az oldal néhány változáson ment keresztül az elmúlt időszakban. Elsősorban a pasztell színek, a letisztultság és az átláthatóság jellemzi, de folyamatosan törekszem arra, hogy a minőség is változatlan maradjon - ez utóbbi különösen fontos szempont számomra. Ami a sablont illeti, nagyon elégedett vagyok vele, és úgy érzem, most már kiismertem annyira, hogy a posztok is ízlésesek, egységesek legyenek. A kedvenc témám változatlanul az utazás, de mostanában több témaötlet is eszembe jutott, amikről szívesen írnék a jövőben. Remélem, ti is hasonlóan lelkesek vagytok a blog alakulását illetően, ahogyan én! Végezetül köszönöm minden egyes olvasómnak a kedves hozzászólásokat, a pozitív visszajelzéseket és a sok támogatást! Iszonyú sokat jelent számomra, hogy nem csak magamnak pötyögöm ezeket a sorokat, hanem akad olyan is, aki szívesen olvassa őket és netán még a napját is feldobhatom egy-egy bejegyzéssel! :)

◃▵▹

A végére pedig az elmaradhatatlan statisztika... 

◃ összesen 97 bejegyzés található az oldalon

◃ több, mint 16 ezer oldalmegtekintés 

◃ 16 feliratkozott olvasó - tack alla! ♥

◃ 341 komment 

◃ első felkérés a Témázunk rovat bloggerlányaitól :)

◃ legkedveltebb bejegyzés továbbra is a párizsi útibeszámoló (723 megtekintéssel), utána a már        említett témázós-mesélős poszt jön, illetve szorosan mögötte a 2018-as olvasási tervezet

◃ legtermékenyebb hónap a január (6 poszttal), de átlagosan havonta 2-3 között mozog ez a szám

◃ ... és az a sok-sok kedvesség, apró kis bátorítás és szívmelengető hozzászólás, amik mindig bebizonyítják számomra, hogy érdemes folytatni és írni! ♥ 

(képek forrása: Pinterest)

Egy év telt el azóta, hogy újra belevágtam az írásba és megnyitottam a Les petites choses de ma vie, azaz az Életem kicsiny dolgai nevezetű blogomat. :) Korábban voltak szárnypróbálgatásaim, de mindet feladtam egy idő után, nem éreztem annyira otthonosan magam. Itt kialakítottam egy olyan egyveleget, ami nagyon közel áll hozzám. Ha szeretnék, könyves beszámolót tartok, ha inkább az utazásaimról írok, azt is megtehetem. Tetszik ez a vegyes felhozatal, tükrözi a személyiségem, mert én magam is szeretek több mindennel foglalkozni. 

A blogot is csinosítgattam ez idő alatt. Sokáig egy kész blogsablont használtam, de végül idén vettem egy nagy levegőt, és a magam képére szabtam az egyik új, itteni blogspotos sablont. A fejlécképek nem az én munkáim (sajnos), de ennek ellenére mindig nagy körültekintéssel válogatom ki őket.  :) Az elmúlt időszak alatt nagyon közel került hozzám ez a picinyke felület, szeretek ide járni és bepötyögni a gondolataimat, érzéseimet, beszámolóimat. A kommenteknek is mindig nagyon örülök, szóval, ha valaki hozzászólna, ne tartsa magában, szívesen válaszolok mindenkinek! :)

Az életemet nem változtatta meg gyökeresen az, hogy elkezdtem blogolni, inkább csak kiegészítette. Egy új perspektívát ad, itt igazán kiélhetem a kreatív énemet képválogatás, írás, beszélgetés terén. Ezek az apró, mások számára jelentéktelen dolgok olykor bearanyozzák a napomat. Legyen az egy kedves hozzászólás, egy dicsérő szó, vagy épp egy általam is jónak tartott szöveg. Mindig csiszolgatok a mondanivalómon, de vázlatot sosem írok. Nem is tudtam, már általános iskolás koromban sem. Feleslegesnek tartottam, hogy húzzam az időt, inkább belevágtam rögtön, legfeljebb javítgattam utólag. Most is inkább ezt az utat követem. :) 

Amikor elkezdtem írni, még nem tudtam, hogy az életem ekkora fordulatot vesz. Ábrándoztam, hogy igen, egy év múlva már mennyi mindenen túl leszek, de ez a nyár minden képzeletemet felülmúlta. Párizs, Potsdam, Nürnberg... Halmozzuk a nyári élményeket. :) Azóta lediplomáztam, külföldre költöztem, keresztanya lettem, együtt élek (újra) életem szerelmével, közösen rendezgetjük a lakást, hamarosan munkába állok, (igaz, csak alkalmira, de végre lesz saját fizetésem!) szóval zajlik az életünk a maga kis medrében. :) 

És a végére egy picike statisztika... 

✻ Jelenleg 57 bejegyzés van az oldalon.  

✻ A legtöbb posztot tavaly augusztusban írtam, szám szerint hetet. 

✻ 11 feliratkozott olvasóm van. Köszönöm, hogy követtek! :) 

✻ A legolvasottabb bejegyzésem a párizsi úti beszámolóm (632 megtekintéssel). 

✻ 221 komment. 

✻ 6895 megtekintés. 

✻ És az a felbecsülhetetlen öröm, amit a blog nyújt nekem. <3

(Kép forrása: [1])