Skandináviában különösen nehéz megszokni, hogy ilyen későn érkezik meg a tavasz. Míg otthon ereje teljében pompázik a természet, nálunk, a hosszúra nyúlt téli álom után, éppen csak most tér magához. Én már türelmetlenül várom, hogy itt is újra virágba boruljanak a fák, aminek a látványa is felér számomra egy lelki simogatással, de az utóbbi jelek csalhatatlanul arra utalnak, hogy közeledik - határozottan nem kell olyan sokat várni rá! Napról napra pattannak ki a rügyek, bújnak elő a föld alól a kicsi virághagymák, reggelente gyakorta madártrillára ébredünk, és a levegő illata is mintha másnak érződne. 

Hogy még inkább ráerősítsek erre a napfényes, reményteljes évszakváltásra, szeretnék eleget tenni egy kedves felkérésnek, amit Ellától, a Tiszta lappal a világban szerzőjétől kaptam. A továbbiakban az ő kérdéseire fogok felelni, és ha kedvet kapnátok hozzá, töltsétek ki bátran ti is! :) 

▿▾▿

＃1 Szerelmi zsongás – A kedvenc műfajod 

Nem hiszem, hogy túl nagy titkot árulok el azzal, ha azt írom, hogy a romantikus-, természettudományos-, illetve az ifjúsági háromszögben mozgok a legotthonosabban. Ez a három igazán hozzám nőtt az elmúlt évek során, és ha új olvasmány után kutatok, ezekből előszeretettel mazsolázok magamnak. Olykor elcsábulok egy jó kis skandináv krimire is, bár ebből inkább a szolid, könnyen emészhető fajtát választom, sosem a durva, gyomrot megülős típust. Ahhoz én túl nyuszilelkű vagyok. :)

＃2 Légy a levesben – Egy könyv a kedvenc műfajodból, ami mégsem tetszett

Leiner Laura: Emlékezz rám ⇢ Az egész IOV trilógia megcsúfolása volt ez a lezáró kötet... A verseny ötlete  mindvégig roppant fantáziadús, viszont mérhetetlenül sajnáltam, hogy ez javarészt eltörpült és háttérbe szorult Hanna drámája miatt. Ahelyett, hogy Laura a fináléra koncentrált volna, elintézte egy-két fejezettel, cserébe hosszú percekig Hanna eszmefuttatásait ecsetelte, melyek sok esetben önismétlőnek, mesterkéltnek és végtelenül monotonnak tűntek. Egy szemernyit sem tettek hozzá a tényleges cselekményhez. 

＃3 Pocsolyába léptem… – Egy könyv, amivel alaposan mellényúltál

László Zoltán: Egyszervolt ⇢ Ismét egy magyar szerzőt hoznék például, akinek az irománya elképesztően nagy csalódás volt. A fülszövege igencsak kíváncsivá tett, különösen a népmesei motívumok miatt, így nagy reményeket fűztem hozzá. Ehhez képest kaptam egy kusza, zavaros, összefüggéstelen katyvaszt, ami távolról sem hozta az elvárt színvonalat. Szerencsére sikerült megszabadulnom tőle, azonban a szerző többi könyvéhez azóta sem jött meg a kedvem...

＃4 Minden évben virágzás – Egy könyv, amit a legtöbbször olvastál újra

Harry Potter és a Félvér Herceg ⇢ Noha az egész sorozatot jó párszor beiktattam már, a hatodik rész valamilyen okból kifolyólag különleges helyet foglal el a szívemben. Nem tudnám konkrétan megmagyarázni, hogy miért, de valahányszor Voldemort emlékeiben kutatunk, és kezdjük felgöngyölíteni a horcruxok utáni nyomozást, engem újra és újra elkap a lelkesedés, hogy a végére járjak a dolgoknak. Emellett a szereplők is egyre összetettebb problémákkal küzdenek meg, és hát az érzelmek is alaposan próbára teszik Harryék életét. Volt, hogy betegen csak lekaptam a polcomról, kiültem a teraszra egy pokrócba csavarva magam, és hagytam, hogy testestől-lelkestől magába szippantson a varázsvilág... 

＃5 Magnólia bimbó – Egy könyv, aminek a borítójába szerelmes vagy

A Csokoládé sorozat negyedik kötete, Az epertolvaj teljesen levett a lábamról. Eleve odavagyok a madarakért, hozzá pedig ez a csodás, indákkal teleszőtt, barokk motívumos háttér... Meseszép! 

＃6 Hangyák a sütiszeleten – Egy könyv, amit mindenki szeret, csak te nem

Nemrégiben témáztunk erről a blogger lányokkal, úgyhogy nem lesz nehéz a választás. John Green többszörös bestseller kötete, a Csillagainkban a hiba szinte mindenki szívét meghódította, ezzel szemben engem borzasztóan taszított mind a filozofikusnak szánt fellengzős bölcselkedés, mind az erőltetett, hatásvadász párbeszédek tömkelege. Időközben az is bebizonyosodott, hogy Green csupán erre képes, és valamennyi regénye ezt a sémát követi. 

＃7 Milyen volt szőkesége…? – Egy könyv, aminek alig emlékszel a tartalmára

Christopher Moore: Biff evangéliuma ⇢ Konkrétan egy részt sem tudnék felidézni belőle, annyira a homályba veszett. Az viszont élénken megmaradt, hogy a Központi FSZEK-ből kölcsönöztem ki, mivel többen is ajánlották, hogy milyen vicces és szórakoztató. Sajnos én távolról sem élveztem ennyire, és amint a mellékelt ábra mutatja, nem vált belőle kimondottan emlékezetes műremek. 

＃8 Madárcsicsergés, színtiszta madárcsicsergés – Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál

Ezúttal az idei olvasmányaim közül ajánlanék egyet, méghozzá A Dalai Láma macskáját. Csupa bűbáj, kedvesség, és cicatappancs ez a kötet, ami több, rövidebb elbeszélésből áll. A füzérek fő színhelye Őszentsége rezidenciája Tibetben, ahol egy gyönyörű, himalájai szépség szemén keresztül ismerkedünk meg a buddhista tanítások alapjaival, és bizonyosodunk meg a boldogság sokszínűségéről. Hihetetlenül motiváló és életigenlő; jóformán bárki találhat benne megszívlelendő tanácsot, tippet vagy akár útravalót az életére nézve. 

＃9 Ribizli lekvár – Egy fanyar-édes igaz történet, amit szeretsz

Sheila Hocken: Emma meg én ⇢ Egy látássérült fiatal lány viszontagságait és küzdelmeit követhetjük nyomon kislánykorától kezdve, egészen addig, amíg be nem toppan az életébe Emma, a csupaszív, bolondos, csokoládészínű labrador. Kettejük története innentől merőben új távlatokat nyit meg Sheila életében, aki az idő múlásával egyre magabiztosabb, kalandvágyóbb és bátrabb - már nem fél farkasszemet nézni a veszéllyel sem. Engem őszintén, könnyekig meghatott ez a memoár, minden sora balzsam volt a lelkemnek. A folytatását is melegen ajánlom - csodás élmény, akárcsak az első rész! 

＃10 Anyád kockás terítője – Egy régi, megviselt könyv, amitől sosem válnál meg

Az Andersen mesekönyvem, amit hat éves koromban kaptam ajándékba. Az elején ugyan díszeleg néhány irka-firka, és jó pár fekete-fehér rajzot kiszíneztem, hogy szebb legyen, a belsején mit sem változtat, hiszen a gyufaáruslány, a kis hableány, a rendíthetetlen ólomkatona, vagy épp a hókirálynő meséjében mindig otthonra lelek. Nekem ezek a szereplők jelentik a gyerekkorom egy nagyon szép szeletét, sosem felejtem el őket. 

(Képek forrása: Pinterest)