Jó pár éve már, hogy a szeptember számomra nem a tanévkezdéssel egyenlő, ettől függetlenül nem szűnt meg a rajongásom az iskolában játszódó ifjúsági regények iránt, amit a mai napig az egyik kedvenc "műfajomnak" vallok. Ez a közeg valahogy mindig kellemes, nosztalgikus emlékeket ébreszt bennem, mert, bármennyire is furcsán hangozzék ez, én alapvetően szerettem iskolába járni. Persze nem mindig - főleg dolgozatíráskor vagy feleltetéskor nem -, de az esetek többségében lelkesen készültem az iskolakezdésre, és nyár közepétől jártam a papírboltokat, hogy beszerezzem az új füzeteket, írószereket. Mindezt az olvasmánylistám is tanúsíthatja, hiszen nem kevesebb, mint 56 (!) ilyen címkéjű könyvet olvastam el, úgyhogy bőven volt miből válogatni a poszt írása közben. :) 

Nyilván egy ilyen listáról nem hiányozhat a Harry Potter, ahogy a Szent Johanna Gimi, vagy az Abigél sem. Mindhárom szívemnek legkedvesebbike: az első kettőt már milliószor újraolvastam, sőt, a blogon is többször emlegettem már őket. Vitay Georgina története viszont mind közül a legkülönlegesebb, mivel tíz éves koromban került a kezembe, azon a nyáron, amikor a húgom született. Sosem felejtem el, ahogy a hintaágyban ringatózva merültem bele a Matula falai között zajló eseményekbe, miközben körülöttem méhek döngicséltek és langyos szellő fújdogált. 

Az Engelsfors sorozat a maga skandináv hangulatával picit eltér a Leiner Laura-féle humoros hétköznapoktól, ennek ellenére én baromira élveztem - főleg, hogy bizonyos tekintetben emlékeztett egy korábban olvasott trilógiára, a Gemma Doyle-történetekre. Ez utóbbi a gyönyörű borítója miatt került bele a könyvtári kosaramba, mégis olyan jól sült el a találkozás, hogy idővel mindhárom részt sorra kerítettem. A bentlakásos iskolákban játszódó regényeket különösen szeretem, mert jóval bensőségesebbnek érzem a cselekményt - olvasóként is jobban belevonódom a történésekbe, és olykor egy picit többet is tudok, mint a főszereplő maga. 

Kategóriájában eléggé hasonló a Hex Hall, ami a könnyedebb, humorosabb vonal képviselője - élén egy boszorkánnyal, Sophie-val. Erdetileg meg szerettem volna venni, annyira felcsigázott a fülszövege, végül mégis a könyvtárból vettem ki, és egyáltalán nem bánom, hogy így történt. Nem hagyott bennem maradandó nyomokat, de kikapcsolódásra abszolút tökéletes választás. Gyors, pörgős, könnyen és gyorsan fogyasztható, ráadásul, emlékeim szerint, egész vicces is. 

Az Anna és a francia csókot több szempontból is a magaménak érzem: egyrészt, és talán ez volt a leglényegesebb, Párizsban játszódik, másrészt az első pillanattól fogva szimpatizáltam az Anna & Étienne St. Clair párossal, harmadrészt az egészet körüllengi az a bájos, feelgood hangulat, ami miatt másodszorra is ugyanannyira szerettem, mint legelőször. Nem véletlenül választottam ezt a kötetet a Shakespeare and Co látogatásakor, mert a könyvesboltban járva egyből beugrott ez az ölelnivaló történet, amit úgy szerettem olvasni. 

Viszonylag későn ismerkedtem meg Horváth Katival, ám a Bezzeg az én időmben egyszerre bűvölt el és ríkatott meg. Fehér Klára fantasztikus szerző: egy olyan lányt emelt a középpontba, akinek a történelem legviharosabb szakaszában kell felnőnie - jóformán pillanatok alatt. Fiatalabbaknak inkább a Mi, szemüvegeseket ajánlanám első körben, ami egy ártatlan hazugságról szól. Még arra is emlékszem, hogy Anyukámtól kaptam meg ajándékba, és annyira a szívemhez nőtt, hogy többször is leemeltem a polcról. Ekkortájt találkoztam Marcello D'Orta nevével is, aki, tanító lévén, csokorba gyűjtötte diákjai dolgozatait. Összesen hat kötete jelent meg, de a legemlékezetesebb egyértelműen az Én, reméljük, megúszom, amiből anno a szolfézstanárnőm olvasott fel nekünk. Annyira megtetszett, hogy karácsonyra a nagyszüleim felkutatták nekem, és ezt találtam a fa alatt. :)

A tanár 

▿▾▿

Dóri · Heloise · Kata · Larawyn · Mandi · Petra · PuPilla 

Annak örömére, hogy ma befejeztem az utolsó nyári listás könyvemet, időszerűnek érzem megosztani az őszi tervezetemet. Picit elhúztam az utolsó olvasmányomat, de összességében kijelenthetem, hogy remek válogatás lett, továbbá a javarészét tényleg a nyár folyamán olvastam el. Bízom benne, hogy az őszi kiszemeltek is megugorják majd ezt a szintet - ezúttal is igyekeztem mindenféle műfajból csemegézni. :) 

A borítója alapján kifejezetten az őszi időszakra tartogattam - már a színek is ezt az évszakot juttatják az eszembe. Ahogy olvasgattam mások véleményét, meglepően megosztó kötetről beszélünk, de én sosem támasztok igazán nagy elvárásokat. Az egyetlen célom, hogy kikapcsolódjak vele, és a beleolvasó alapján kellemesen belesüppedős, jó stílusú szövegnek bizonyult, úgyhogy olyan nagy csalódás nem érhet. 

Többször szemeztem ezzel a könyvvel, még anno a Libriben is belelapoztam, de folyton lebeszéltem magam róla. Amikor viszont legközelebb váratlanul felbukkant a könyvesbolt polcán, képtelen voltam nemet mondani, és engedtem a csábításnak. Cicák vannak benne, ami önmagában elég a boldogsághoz, viszont ez a történelmi vonulat ad egy kis plusz zamatot az egésznek, úgyhogy rettentő kíváncsi vagyok, mi újat fogok megtudni belőle. Egy laza délutáni olvasmánynak terveztem be, egy bögre finom tea mellé. 

Amióta csak kiszúrtam a kiadó oldalán, azóta várom, hogy belevessem magam, így egyértelmű, hogy helyet kellett kapnia ebben a listában. A szokásos Park-féle minőség fogadott, amikor belelapozva beszippantottam a friss papír illatát, és legnagyobb meglepetésemre még egész oldalas képeket is találtam benne. Az eddigi kritikák alapján meglehetősen érdekesnek és izgalmasnak tűnik, ráadásul kimondottan rovarokról szóló természettudományos könyvet eddig még nem olvastam, szóval eléggé izgatott vagyok miatta!

A mustársárga kiadás engem egyértelműen az őszi levelek színére emlékeztet, holott a történet februárban játszódik. Sebaj, ez sem szegheti a kedvemet, ugyanis régi adósságomról van szó, ezen felül az idei VCS-be is beválogattam. Valami azt súgja, hogy Szabó Magdához könnyebben visszatalálnék, ha újra az ifjúsági történeteibe feledkeznék. Titkon reménykedem, hogy az Abigélhez hasonlóan ezt a kötetet is a szívembe zárhatom, és kicsit felidézi számomra a pöttyös-csíkos lányregények szeretett hangulatát. 

 

Gótikus, rejtélyekkel teli lányregény - hát mi illene jobban az esős délutánokhoz? Lucy Strange az egyik legkedvesebb ifjúsági szerzőmmé lépett elő, amióta csak megismerkedtem A fülemüleerdő titkával, így szinte borítékolom, hogy ezt is szeretni fogom. Egy picit tartok a szellemes vonaltól, de néha jó kilépni a komfortzónából, és biztos vagyok benne, hogy az írónő ezt a témát is nagyon finoman és ízlésesen kezeli - ahogy azt általában tenni szokta. (5/5 ☑)

Számomra is döbbenetes, hogy milyen gyorsan eltelt ez a nyár, és bár közben szüneteltettem a havi zárós rovatot, ettől függetlenül alig vártam, hogy megoszthassam az élményeimet és a beszerzéseimet. Nem tervezem rendszeresíteni ezt a formát, egyszerűen csak így jött ki a lépés, de legalább tényleg van miről mesélni és beszámolni. :)

Rendesen kihasználtam, hogy végre könyvesboltba mehetek, úgyhogy nem fogtam vissza magam: nem kevesebb, mint hét kötettel gazdagodott a kis könyvtáram. Mazsolázgattam az otthoni könyvesboltok kínálatából, de Budapesten járva benéztem egy Libribe is, ahol átlapozgattam néhány kívánságlistás kiszemeltet. Legelőször a Lírából rendeltem egy csomagot, amihez kupont is kaptam, a többi már random szerzemény - jártamban-keltemben szerezgettem be őket. 

Vicces, de az olvasást tekintve is sikerült ugyanazt a számot produkálni: összesen hét könyvet kerítettem sorra. Nem kifejezetten az olvasás volt fókuszban, mégis csupa jó olvasmánnyal gazdagodtam. Jólesett ráérősen belemerülni a történetekbe, és kicsit átérezni az ottani hangulatot, jobban megismerni a szereplőket. Amikor esténként elcsendesedett a lakás, én is könnyebben hangolódtam rá az aktuális olvasmányomra, és Lizivel az oldalamon olvastunk - akár a régi szép időkben. ♡ 

Leiner Laura friss regényével kezdtem a nyarat, ami remek felütés volt, mint mindig - egyre jobban kezd a szívemhez nőni a második piros csapat. Meglovagolva a YA hullámot, egy retelling következett, nevezetesen az Üveg hercegnő. Kicsit nehezen kaptam el a ritmust, viszonylag lassan indult be, de a felétől sokkal élvezetesebb és lendületesebb fordulatot vett a cselekmény - innentől nagyon gyorsan fogytak a lapok. A Szederberek meséi a gyönyörű kinézetével már levett a lábamról, és szerencsére a mesékről is csak elismerően nyilatkozhatok. Nyilván a célcsoportot messze kinőttem, viszont az illusztrációk annyira tüneményesnek tűntek, hogy nem tudtam ellenállni neki. A farkasok bölcsessége elképesztően érdekes és tanulságos kirándulás volt a Yellowstone Nemzeti Park állatai között - rengeteget tanultam az írónőtől, és maximálisan megértem, hogy miért lett akkora szerelmese a farkasoknak. 

A Kilátók és miniszobrok ismét egy újabb, számomra kevésbé ismert arcát mutatta meg a fővárosnak - sok-sok érdekességet és meglátogatásra váró helyet raktároztam el magamban, és izgatottan várom Tittel Kinga következő útikönyvét! Egyedül a Két vén bolond hazatalál c. nonfiction-ben csalódtam: a kezdeti lelkesedésem igen hamar unalomba csapott át, és hiába volt ígéretes az alap, a megvalósítás igen döcögősre sikeredett. A nyár kedvence egyértelműen a Ház a parton lett, ami egy megható és emberi történet az újrakezdésről, a gyászról és az állatok szeretetéről. Nagyon-nagyon szerettem! 

Az otthon töltött idő alatt nem sok filmet néztünk, azonban két év után újra moziba mentem, és családilag a legújabb Liam Neeson akciófilmet, a Jeges poklot választottuk ki. Nem állítom, hogy kihagyhatatlan, mert nem az, de maga az élmény, az óriási mozivászon és az egész környezet mégis különlegessé tette. Különben a film is elég fordulatos, mi Anyával eléggé izgultunk közben. Kellemes szórakozást nyújtott a legújabb Csókfülke rész, a trilógia záró darabja, amit a rendkívül hosszúra nyúlt hazaút során néztem meg az éjszaka kellős közepén. Volt egyfajta bája az egésznek, miközben mögöttem egymás hegyén-hátán próbáltak pihenni az utastársak. :) Ami viszont határozottan meglepett, az egy Netflixes film, Az ezüst jégkorcsolya. Nagyszabású és grandiózus - nemcsak a megvalósítást, de a film egészét is tekintve. Sajnos az orosz alkotások eddig nem lopták be magukat a szívembe, sőt, ennek ellenére ez szinte végig lekötötte a figyelmem, ami nem kis szó, mivel egy közel három órás filmről beszélünk. Határozottan megtekintésre érdemes! 

Jóformán az egész nyarunkat a The Crown töltötte ki, amibe még május végén kezdtünk bele. Én elsősorban II. Erzsébet királynő miatt voltam kíváncsi rá, mivel rendkívül szimpatikusnak tartom Őfelségét. Meglepett, hogy mennyi történelmi eseményről tanulok így, amiről azelőtt sosem hallottam - már csak ezért is érdemes belenézni, túl azon, hogy mennyire minőségi az egész produkció, a színészi játékról nem is beszélve. Imádtam a Lupin folytatását is, és nagyon bízom benne, hogy lesz folytatás! Omar Synek borzasztó jól áll Arsène Lupin karaktere. :)

Júniusban főleg Svédországon belül kirándultunk, és használtuk ki a jó időt egy-egy kiruccanás alkalmával. Voltunk Sigtunában, az örök kedvenc helyünkön, az egyetemi botanikus kertben, Uppsalában, és a rosersbergi kastélynál is. A magyarországi hat hétről ITT írtam bővebben - röviden csak annyit: minden pillanata szuper volt! :)

Visszaérkezve szinte rögtön egy enköpingi utazással nyitottunk, ahol a párom ügyeket intézett, amíg én sétáltam egyet a városban és fotózgattam, illetve voltunk Ikeázni is egyet. Az otthoni hétköznapok mozgalmassága után furcsa volt az a nyugalom, ami itt fogadott, de határozottan megmelengette a szívem, amikor az autóból kinézve újra láttam a betakarított szántóföldeket, az egyre színesedő fákat, és a pirosló bogyókat az út mentén. Szeptember végén visszaállok a régi kerékvágásba, és, szokás szerint, tele vagyok ötletekkel - bakancslistát és TBR listát is tervezek írni! Szóval éljen az ősz, ez a csodás és varázslatos évszak! ♡