Most, hogy újra Svédországban vagyok, ahol egyébként 16 fok és konstans eső várt rám, próbálom utolérni magam, és kicsit mesélni arról, hogyan is telt az elmúlt hat hét. Nem írtam róla külön, de már júniusban tudtam, hogy utazom haza - épp csak az volt kérdéses, hogy ezúttal tényleg megvalósul-e az egész. Egészen július elsejéig, vagyis az utazás napjáig, nem is igazán mertem beleélni magam, csupán érzékeltem, hogy nagyon-nagyon rám férne... Lelkileg is kimerítő volt ennyi ideig távol lenni a családomtól, főleg úgy, hogy sokáig azt se tudtam, mikor jön el az a bizonyos pillanat, hogy végre a Budapestre tartó repülőre ülhetek. Először kicsit szokatlan volt minden, de lassacskán én is kezdtem felvenni az otthoni ritmust. Nem könnyű ilyen hosszú kimaradás után beleszokni egy egészen más élethelyzetbe, ugyanis otthon messze több inger ért, mint az utóbbi időszak alatt összesen. Sokat segített, hogy volt egy napi rutinom, amihez igazodva lényegesen egyszerűbb volt az összecsiszolódás, és néhány nap elteltével pont olyan volt, mint régen, amikor otthon laktam. 

▿▾▿

Még tavasszal írtam egy bakancslistát, hogy mi mindent szeretnék megvalósítani, ha otthon leszek, és örömmel jelenthetem ki, hogy lényegében minden pontot sikerült kipipálni - egyedül a csomgolásmentes bolt maradt ki, mert azt a - remélhetőleg nem túl távoli - legközelebbi látogatásra tartogatom. :) 

Eredetileg a Nagytemplom tetejéről terveztem a programot, de a nagy rekonstrukciós munkálatok miatt az egész épület zárva tart egészen 2022 nyaráig. Sebaj, amúgy is teljesen belelkesültem, amikor megláttam a Vác Eye-ról szóló leírást, miszerint a városnéző kerékből nem csak a Duna-parti sétányt, de az egész környéket be lehet látni. Aránylag szűk a hely, épp csak két ember fér el a picurka fülkében, mégis nagyon ajánlom, mert ez egy abszolút kihagyhatatlan élmény! Anyukám kicsit küzdött a tériszonyával, úgyhogy ő jobbára kapaszkodott, de én nem győztem csodálni az alattam elterülő "világot". Maga a menet mindössze hat percig tart, cserébe a Naszály, a görög katolikus templom, a DOM, de még a távolban felsejlő hegyek is egészen más arcukat mutatják ilyen magasságban.

Ebben nagy segítségemre volt a Visit Vác oldala, ami egyébként a régi Tourinform iroda teljesen megújult felülete. Nyilván 25 év kisvárosi élet után nehéz újat mondani, ennek ellenére a panoráma városnézés egyértelműen az ottlétem egyik csúcspontja volt! Négyesben ültünk fel a piros, nyitott tetejű buszra, amihez egy nagyon érdekes, viszonylag sok új információt tartalmazó idegenvezetés is tartozott. Először egy jó nagy kört tettünk a belvárosban, érintve minden fontosabb nevezetességet, majd a hegyen felkaptatva a Naszály kilátóhoz igyekeztünk, hogy megcsodálhassuk az éjszakai fényekben fürdőző várost. 

Hasonlóan szuper lehetőség a kisvonatozás is: ezt a párommal valósítottuk meg, és mindketten nagyon élveztük. :) 

Bizony, nem csak nálunk található az ország egyetlen diadalíve, de még Gombóc Artúr szülőatyjának illusztrációi is a Főtéren kaptak helyet! A korábban Mosolytárként ismert tárlat jó ideje helyhiánnyal küzdött, így a Pannónia Ház felújításával új helyre költöztek a híres karikaturista képei, amit egy vidám, egész napos ünnepléssel és megnyitóval tettek még emlékezetesebbé. Ebből kifolyólag korábban beszereztem egy Gombóc Artúr kötetet, hogy majd a helyszínen dedikálhassam - ami, legnagyobb örömömre, sikerült is!  Annyira kedves és szerény ez a bácsi, ráadásul a kérésemre még egy duci madárkát is kaptam - hát, el lehet képzelni, mennyire vigyorogtam, miután kézhez kaptam. :) A dedikálást követően én is bejártam a kiállítótermeket, fotózgattam és sodródtam a forgataggal. Ha erre jártok, feltétlenül nézzetek be! 

Amióta csak olvastam róla, hogy a szülővárosomban él a híres szobrász, és ott is elhelyez majd három szobrocskát, tűkön ülve vártam, hogy én is láthassam őket. A Csúzlit és az elaléló Mária Teréziát a párommal kutattuk fel, de Morzsa kutyát és a tyúkot már Nitával kerestük meg, mert ő is nagyon kíváncsi volt mindhárom műre. 

Mindegyik picurka alkotás egy fontos helyi történethez vagy személyhez kötődik. Kezdjük a legnépszerűbbel: a királynő először nem mert átmenni a Kőkapu alatt, amikor tudomására jutott, hogy milyen rövid idő alatt épült fel - végül, állítólag, mégiscsak rászánta magát. :) Petőfi Sándor egy időben sok időt töltött Vácott, sőt, én pontosan tudom is, melyik házban, mert minden év szeptemberében megkoszorúztuk az emléktáblát, ami egészen véletlenül pont az általános iskolám mellett található. Ebben az időszakban írta meg az Anyám tyúkja c. verset - erre utal a szobor is. Végül a Csúzli, ami egyértelműen Sajdik Ferenc egyedülálló munkásságának állít emléket. 

Anya vetette fel az ötletet, én pedig kapva kaptam az alkalmon: kompozás, ebéd a Duna partján, séta az óvárosban, és végre látni a színes esernyőkkel teli utcát? Hát ki ne szeretné! Így egy júliusi hétköznap felkerekedtünk, és átruccantunk a túloldalra. Nem volt semmilyen konkrét tervünk, elég spontánok voltunk. :) A Bükkös patak megállótól kényelmes tempóban seperc alatt a belváros szívében találtuk magunkat, ahol rögtön egy jegeskávéval indítottam a napot a Parti Medve nevű helyen. Elképesztően aranyos üzletről van szó, tele szebbnél szebb képeslappal, könyvekkel, társasjátékokkal... És a kiszolgálás is rendkívül kedves volt, kívánni se lehetett volna jobb felütést! Innen a Főtér felé vettük az irányt, majd bekukkantottunk a Líra könyvesboltba is - a nézelődést mindenütt ki kellett használni, ugye. Én az Instagram posztok miatt nagyon szerettem volna élőben is látni a híres esernyős utcát (Bercsényi utca néven kell keresni), amit szinte folyamatosan egy-egy turistacsoport vett birtokba. Meg kell hagyni, baromira hangulatos, én is imádtam! 

Ebédre a Szerb étterembe ültünk be, ahol csak salátát ettünk, viszont az erdei gyümölcsös limonádé telitalálat volt! Fagyizni visszatértünk a Szamoshoz - mondanom sem kell, alig lehetett választani, viszont nálam az utóbbi időben a mangó a fő-fő kedvenc, úgyhogy jóformán mindenütt azt kérek. :) Végül a japán kerttel zártuk a napot, amit korábban kiszúrtam már magamnak, mégis kicsit a feledés homályába veszett, egészen addig, amíg fel nem bukkant a látnivalók között. Nem tudom, miért vagyok ennyire oda az ilyen jellegű kertekért - talán a harmónia és a nyugalom teszi, amit csak úgy árasztanak magukból. A tóban színes halacskák úszkáltak, a fák alatt pedig jólesett megpihenni és erőt gyűjteni a hazaútra. A központtól egy jó húsz percre található, szóval nem annyira közel, de ha valaki szeretne egy békés, zölddel teli parkban ücsörögni, annak jó szívvel ajánlom! Egészen kisimul utána az ember. 

▿▾▿

Mindezeken felül volt még rizottó ebéd a nagyszüleimnél, vezetési óra a bátyámmal, családi találkozó Gödön, a keresztanyukáméknál, kóspallagi mini kiruccanás, könyvesboltozás, barátnős találkozók, közös játék a keresztlányomékkal, Activity parti az unokatesóimmal, Beethoven koncert Anyával, piacozás, randi-nap a párommal, éttermezés, mozizás, sok-sok Lizi cicázás... ♡ Testileg és lelkileg is tökéletes feltöltődés volt ez a hat hét, minden percét igyekeztem magamba szívni és magamba plántálni. És úgy érzem, sikerült is.