Szerencsére könnyű dolgom van, hiszen az egész Véres Balaton-tetralógiát végigzongoráztam a tavasz folyamán, és egyértelműen a Haragos Balaton lett a kedvenc részem. Minden krimiben nagyon élvezem, amikor különböző történetszálak mentén indul be a cselekmény, és aztán, egy adott ponton, ezek a szálak összetalálkoznak. Kétségkívül ezt a részt várom a legeslegjobban, mert az esetek többségében mindig óriási meglepetés szokott érni - itt is pontosan ez történt, méghozzá mesteri módon! 

Az új Kavagucsi kötetet mindenképpen tervezem beszerezni, viszont a szeptemberben megjelenő Meik Wiking könyv is ígéretesnek tűnik - amúgy is rajongok ezekért a skandináv lifestyle albumokért. Illetve nemrégiben kiszúrtam egy érkező Nyúl Péter mesekönyvet, ami ugyancsak kecsegtetően hangzik... Sajnos úgy érzem, az év második felében sokszor fog sírni a pénztárcám. :D 

A Nyomozás az Alkonypagonyban. Cosy mystery helyett egy kiábrándító, depresszív és elkeserítő könyvet kaptam. Pedig annyira megörültem a finn szerző láttán, és baromira fellelkesültem a helsinki leírások miatt, mégsem mentette meg számomra a sztorit. Nagy kár érte. 

Nem túl sok adaptációt néztem az idén, és egyik sem vált instant kedvenccé, mégis ki kell emelnem a Lopást, mert egy olyan komoly társadalomkritika ez a film, amit kár lenne kihagyni. Nem csak a gyönyörű vágóképek miatt - Lappföld valami meseszép! -, hanem a mögöttes üzenete okán, ami talán mindannyiunkat elgondolkodtat egy kicsit a világ folyásáról. Nekem egészen megrendítő tapasztalat volt, ezt őszintén kijelenthetem. 

Ez mindig nagyon nehéz kérdés, mivel az éves tervemben folyamatosan gyűjtögetem az idénre tervezett olvasmányaimat, de ha csak hármat kellene kiemelnem, akkor a Kelét, az Őszi borzongást, illetve az Élet a Földönt választanám. A vcs-vel is kicsit el vagyok havazva, még csak a harmadával végeztem, úgyhogy arra is jól rá kell kapcsolnom, ha ebben az évben is teljesíteni szeretném. :) 

A korábbi részek itt érhetők el: 2023 ∙ 2021 ∙ 2020 ∙ 2019 ∙ 2018 ∙ 2017 ∙ 2016

Az olvasást tekintve ugyancsak sikeres két hónapot tudhatok magam mögött: összesen 7 könyv csúszott le. Az Oltári Austen legújabb kötetével nyitottam a májust, a Meggyőző érvekkel, ami abszolút új találkozás volt, ugyanakkor nagyon szórakoztató is. Nem ez lett a kedvenc Austen történetem, mégis nagyon élveztem a sok félreértést és kalamajkát. Bősze Ádám zenetörténeti "kalauzát" már a nagymamám is nagyon dicsérte, engem viszont kevésbé ragadott magával. Kissé töménynek éreztem a végére, hiába tartottam magam ahhoz, hogy csak napi egy fejezetet olvasok el. Julie Caplin romantikus sorozatának következő része Párizsba és a cukrászdák világába repített el, amit nagyon szerettem, és hihetetlen gyorsasággal fogyasztottam el. Az elvesztett emlékek lámpása noha nem hatott rám olyan mértékben, mint reméltem, ezzel szemben az utolsó történet nagyon meghatott. Azért érdemes volt végigolvasni. :') Julie Murphy modern Hamupipőke sztorija elég lagymatag, nem is kötött le annyira, azonban a body positivity felkarolása mindenképp örvendetes plusznak számít. 

A június elég sűrűre sikeredett, épp ezért időm sem volt annyit olvasni. Csak két könyvet tudtam beszorítani a sok teendő közé: Király Anikó Balatonon játszódó ifjúsági regényét - egyszer elment, de nem adott túl sokat, illetve Szacsvay László felolvasásában James Herriot kutyás történeteit - ezt viszont elképesztően élveztem! Herriot okos, érzékeny, kedves és rendkívül lelkiismeretes szemmel írja le a különböző kis páciensek eseteit - hol pityeregtem, hol nevettem, de semmiképp sem hagyott hidegen. ♡

Szerintem az utóbbi időszak statisztikáit elnézve ez a blokk már inkább sorozatajánlónak számít, tekintve, hogy főleg ez a műfaj hódít nálunk. :) Májusban 6 különböző címmel zsonglőrködtünk - soknak tűnhet ugyan, de ebben már megkezdett sorozat is szerepel. 

Véget ért a Young Sheldon, amit a végére eléggé megszerettem, és bevallom, kicsit meg is könnyeztem. Szerintem szép lezárást kapott, nem hiányoltam belőle semmit. Nyilván fel kellett zárkózni a Bridgerton új évadával is, ami egyelőre tetszik, de légyszi ne spoilerezzetek, mert a másik felét még nem néztük meg! :D Maradva a Netflixes vonalon, érdekes volt a Bodkin is, ami egy távoli ír kisvárosban játszódik, ráadásul podcast-es megoldásban, akárcsak az Only Murders in the Building esetében. Kicsit sötét, kicsit fekete humorú, de ígéretes. 

Természetfilmeket is beiktattunk, mert este nagyon megnyugtató ilyesmivel lazítani. A Madagaszkár elképesztően érdekes volt, és hiába viszonylag régi, a mondanivalója ugyanúgy megállja a helyét. A Szerelmi játékokat is élveztük, Attenborough bácsi rendkívül kitesz magáért, ahogy mindig, viszont ami mindkettőnket lenyűgözött, az a Prehisztorikus bolygó. Imádom, hogy olyan a koncepciója, mint egy klasszikus Attenborough sorozatnak, csakhogy dinókkal! Egyelőre az első évadot daráltuk le, de alig várom, hogy felzárkózzunk a másodikkal! :) 

A nyár óriási robbanással indult, és azóta is csak kapkodom a fejem, olyan tempóban történnek a dolgok. 

A május viszonylag eseménytelenül telt, és hála a jó időnek, végre jutott időnk egy kis helybéli csavargásra is. :) Rögtön a hónap elején részt vettünk egy újabb boci kiengedő ünnepségen (kosläpp), ami ismételten szuper élmény volt. Nem csak az ingyen fahéjas csigáért és tejért éri meg elmenni, hanem mert szuper kezdeményezésnek találom ezt a fajta megközelítést, hogy a gyerekek ilyen játékos formában ismerkedhetnek meg a farmok életével. Egy másik délután a városunkban található természetvédelmi területre látogattam el, ahol útközben még kockás liliomot is találtam! Az orgona-és repcevirágzás miatt tettünk egy rövidke kirándulást a Danmarks kyrka felé is - nem győztem betelni a szebbnél szebb bokrokkal. ♡

A június főleg a készülődés és pakolás jegyében telt. Nem csak a kis lakásunkat rendeztük át, de a cuccaink nagy részét is bedobozoltuk. Ez egy elképesztően kimerítő, ugyanakkor rendkívül izgalmas időszak volt - egy teljes héten át tartott, mire végeztünk. Ezúttal egy másik útvonalat választottunk hazáig: Helsingborgból Helsingør-be komppal utaztunk, onnan lecsurogva Dánián keresztül Gedserig, majd Rostockba szintén komppal. Rostockból Drezda felé vettük az irányt, ezután Český Krumlovba autóztunk, és végül az ötödik nap érkeztünk meg fáradtan, de élményekkel telve. 

 

Hazaérkezve szusszantunk egyet, majd jöttek a további programok: egy váratlan Könyvheti látogatás és nyakbaborulós örömködés, ahol PuPival együtt néztük át a kínálatot. :) Még aznap útra keltem, és eltöltöttem egy kellemes hétvégét a Mátrában, a másik családom körében. És innentől gyorsultak fel igazán az események: Ikeázás, pakolás, rendezkedés, miegymás - ugyanis a nyár második felétől országot váltunk: hazaköltözünk. :) Talán sokatokat meglep, de tervezgettük egy ideje, hogy kipróbálnánk az otthoni életet, viszont Svédországtól sem szakadunk el teljesen. A mentalitásomban és a világnézetemben érezhetően nyomot hagyott az elmúlt hét év, mégis úgy érzem, sokkal többet adott, mint azt valaha sejtettem volna. 

A hónap utolsó hétvégéjén pedig ismét Svájc felé vettem az irányt, hiszen a fesztivál második évadában megint koordinátorként működtem közre, ahol újra a jazz részleg felelőse lehettem. A koncertek fantasztikusak voltak, különösen a vasárnap esti zárókoncert, amit egy belga szimfonikus zenekar tartott. De kivétel nélkül egytől egyig csodás előadók színesítették a programot, örökre szóló élményt nyújtottak mindannyian! :)