Különös év volt ez a tavalyi. Nem minden pillanatát fogom boldog emlékként megőrizni, mégis, összességében nézve, rengeteg jó dolgot köszönhetek neki. Nem csak a saját életemben hozott változásokat, hanem a szűkebb környezetemben is - példának okáért említhetném az Apukámat, aki, túl a hatvanadik évén, vett egy nagy levegőt, és otthagyta a tanári pályát. És ezért elképesztően büszke vagyok rá, és hihetetlenül becsülöm a bátorságát! Szerintem abszolút sorsszerű, ahogy az is, hogy mennyi kedves találkozás, beszélgetés és élmény jutott az otthon töltött időkre. Sokat beszélgettem a nagyszüleimmel is, főleg a nagymamámmal, aki a térderősítő terápiám alatt gyakran odaült mellém, és mesélt. Régmúlt dolgokról, családi anekdotákról, távoli ismerősökről - néha csak úgy az életről. Szóval írhatnám azt, hogy voltak nehezebb időszakok, mert igen, voltak, ezt nem is szeretném elkendőzni, viszont ha ezeken túltekintek, szimplán a hála és a köszönet érzése keveredik bennem.

Január elején még nagyon bizakodó voltam, és egy merészebb számot lőttem be célul, ami kissé meghaladta a jelenlegi kapacitásomat. A számláló végül a 44-nél állt meg, ami, bár kissé alacsonyabb, mint amit beterveztem, ennek ellenére nem tölt el szomorúsággal vagy csalódottsággal. Ezúttal több rövidebb lélegzetű történetet vettem a kezembe, mert most ezek estek igazán jól, így nem csupán mesekönyveket, hanem jó pár novelláskötetet is sorra kerítettem. 

Elolvasott könyvek száma: 44, ez nagyjából ~ 13.000 oldalt tett ki. 

Próbáltam minél több saját példányt válogatni, ami végeredményében teljes siker, számszerűsítve 20 könyvet (40%) jelent, 22-t (50%) e-könyvben, egyet hangoskönyvként hallgattam meg, valamint egy kölcsön kötetként került a listába. 

Beszerzett könyvek száma: 23, amiből 5 ajándék, 18 pedig saját vásárlás, de ennek a jelentős részét ajándékba kapott összegekből vettem. Teljesen odavagyok a nemrégiben útjára indult Manó Könyvek mesekötet sorozatért, így, mondanom sem kell, Szederberek aprócska egérkéi első látásra belopták magukat a szívembe! Ugyanígy említhetném a karácsonyi Nyúl Péter kiadást is, ami csodás betetőzése volt az adventi időszaknak. Továbbá négy kötettel bővült a természettudományos / etológiás polcom, melyek közül kettőt már kivégeztem, és mindkettő elképesztően sokat adott. Szemléletformáló hatásuk vitathatatlan! ♡

▿▾▿

☹ Bauer Barbara: Az aranyműves fia

☹ Philipp Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai

☹ Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

☹ Rosie Blake: Hygge szerelem

Bauer Barbara erősen túlértékelt írónő, ez már biztos. Az aranyműves fia volt az első, és - alighanem - egyetlen próbálkozásom tőle - köszönöm, de többet nem kérek. Hasonlóan jártam a cuki borítójú állatrendelős sztorikkal is, ahol a doktor úr nem tudta eldönteni, hogy okítani vagy szórakoztatni szeretne inkább, merthogy a kettő együtt nem ment. Legalábbis számomra nem. A két vén bolond otthonra talál egészen biztatóan indult, de aztán olyan mélyrepülés vette kezdetét, hogy alig bírtam kikecmeregni belőle. Végül egy újabb borító-fiaskó: a Hygge szerelem, ami annyira lassú lefolyású, hogy az már fizikailag kínszenvedést okoz. Pedig lett volna benne lehetőség, mégsem sikerült megfelelően kiaknázni, és így egy túlnyújtott rétestészta kerekedett ki belőle, amiből ráadásul alaposan kispórolták a tölteléket is. 

✻ Agatha Christie: Adventi krimik - kellemesen otthonos

✻ Szabó Magda: Álarcosbál - könnyfakasztó

✻ Laura Madeleine: Egy francia titok íze - magával ragadó

✻ Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar? - szórakozva tanító

✻ Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége - lélekemelő

✻ Beatrix Potter: Nyúl Péter adventi kalendáriuma - szívmelengető

✻ J. K. Rowling: Az Ickabog - frappánsan zseniális

✻ Susanne Foitzik - Olaf Fritsche: Hangyák - elképesztő

✻ Lucy Strange: A kastély szelleme - lebilincselően izgalmas

Az év első fele jobbára eseménytelenül telt, aminek legfőképp a decemberi térdsérülésem az oka. A tavasz beköszöntéig ugyanis lelkiismeretesen tornáztam, minden este, és igyekeztem eddzeni magam, hogy a jó idő eljövetelével én is új erőre kaphassak. Már javában március volt, amikor a bolond időjárás közepette teljesülhetett az egyik legrégebbi kívánságom: nevezetesen a cseresznyefa virágzás megörökítése a stockholmi Kungsträdgården parkban. Hihetetlen látvány volt az egybefüggő, rózsaszín felhő, imádtam! És, azt hiszem, innentől gyorsultak fel igazán az események, de a tetőpont a várva várt hazautazásom volt, július elsején, Anyukám születésnapján. 

Otthon aztán csőstül jöttek a programok: ünnepi ebéd Kismaroson, dedikálás Sajdik Ferenccel, Kolodko szobrok felkutatása, szentendrei kiruccanás Anyával, közös rizottózás a nagyszüleimnél, foci EB az unokatesómmal, óriáskerék a Duna-parton, társasozós nyári esték, kóspallagi látogatás a keresztanyukámmal, családi találkozó, vegán éttermezés Nitával, éjszakai városnézős buszozás, Beethoven koncert, ismerősökkel való találkozások, na meg végeláthatatlan mennyiségű Lizi cicázás... Az otthon töltött hat hét maga volt a testi-lelki feltöltődés. 

Ősszel megint egy izgalmas időszak vette kezdetét az új autónk vásárlásával, illetve felavatásával, amit egy fizikailag roppant kimerítő, de annál eseménydúsabb roadtrip tetőzött be. Ezzel az úttal még adós vagyok, mert szeretnék róla egy picit bővebben is mesélni, mindenesetre szebbnél szebb helyeken jártunk, amiket nem fogunk egyhamar elfelejteni. A karácsony ismét a megszokott mederben zajlott le, ráadásul először lehettem egy napra háziasszony, ugyanis a nagyszüleimet megvendégelve egy hamisítatlan julbordot varázsoltunk az ünnepi asztalra, ami várakozáson felül sikerült. Nem csak az ételeket tekintve, hanem elsősorban a hangulata és a közös együttlét okán. ♡ 

▿▾▿

Ami a blogot illeti, összesen 32 bejegyzés került ki, aminek kiemelkedő részét továbbra is a havi zárók, illetve a témázós bejegyzések jelentik. Meglepően nagy népszerűségnek örvendett a vega receptes cikkem, aminek már tervezem a folytatását, illetve gyűjtögetem az ötleteket a kis színesekhez is. Más elképzelésem egyelőre nincs, de a blogomon, furcsa mód, mindig is a spontaneitás dominált - itt nem szoktam nagyon előre tervezni. A fotózás változatlanul nagy szerelem, ami egyszerre emlékőrzés, kikapcsolódás, és feltöltődés. Minden tekintetben tökéletes énidő. :)  

Előző részek: 2020 · 2019 · 2018 · 2017 · 2016

A sikeresen teljesített őszi lista után alig vártam, hogy összeállítsam a téli verziót. Be kell valljam, nem hittem volna, hogy ennyire belejövök ebbe a TBR-dologba, pedig hát a blog is engem igazol, hiszen minden évszakban megosztottam az aktuális listámat. Igaz, nem mindegyiket sikerült maradéktalanul kipipálni, sokszor már maga az ötletelés is segített eldönteni, mit vegyek a kezembe legközelebb, na meg ilyenkor abszolút elfog a "mindent is olvasnék" érzése, amit nagyon szeretek, és nem egy olvasási válságból segített kilábalni. A mostaniban, hasonlóan a tavalyihoz, helyet fog kapni néhány karácsonyi történet is, mert enélkül nem lenne teljes az ünnepi készülődés, ugye. :)

Ezekben a hideg időkben valahogy jobban csúsznak a könnyedebb, szívmelengetőbb chick-litek, amikbe jólesik esténként belebújni. Egyértelműen szerepet játszott a döntésemben, hogy eléggé rokonszenvezek a hygge jelenségével, mi több, elég aktívan gyakorlom is, szóval nem nagyon kellett noszogatni, hogy felfigyeljek rá. Nincs ez másképp a hívogató borítójú Hygge szerelemmel sem, amibe már bele is olvasgattam, és eddig nagyon kellemes, szerethető sztorinak tetszett. Egyedül a beszélő papagájjal vannak fenntartásaim, de talán pont ez adja a különlegességét. A végére kiderül. :) 

Amint tudomást szereztem arról, hogy érkezik karácsonyi Beatrix Potter kötet, teljesen belelkesültem. És mivel gyanítottam, hogy a mesekönyvhöz hasonlóan ezt is elég nagy érdeklődés fogja övezni, már októberben beszereztem magamnak. Egyelőre a polcon várja a sorát, de még az idén sorra fog kerülni, ebben biztos vagyok! Hogy a kreatív részét is megvalósítom-e, az még kérdéses, mert én elsősorban az ismerős hangulatra és a szépséges illusztrációkra vágyom. Ezek a kis rövidke mesék olyan nosztalgikus érzéseket keltenek bennem, mintha csak a gyerekkori karácsonyaimat élném át újra. ♡

Nyilván a Netflix adaptáció miatt került a listámra, ezzel nem árulok el nagy titkot. Ráadásul a  film már az első képkockáival elbűvölt, tekintettel Maggie Smith és Pásztor Erzsi kettősére, pedig még nem is láttam, épp ezért előtte nagyon szeretném először a könyvet sorra keríteni. Legjobb tudomásom szerint igen népszerűnek számít, ami mindig egy kis visszafogottságra ad okot, úgyhogy igyekszem nem túlságosan nagy elvárásokat támasztani felé. Mindenesetre meglátjuk, kiérdemli-e a fokozott figyelmet, és hogy mennyiben sikerült hűen a vászonra varázsolni. 

＃4 Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz 

Az eddigi tapasztalataim a Sorsfordító történetekkel sajnos nem túl rózsásak, pedig a lapélfestett kiadások kifejezetten csábítóak, és maga a koncepció is eléggé tetszik. Eddig a Mulan retellinget olvastam el, ami, hát, annyira nem győzött meg, de hátha a Frozen átirattal sikeresebb leszek. Egyrészt nagyon tetszik a skandináv vonal, amit képvisel, másrészt a fülszövege alapján egész izgalmas a kiindulási pont. Kíváncsian várom, mennyiben tér el az írónő az általam ismert történettől, és a végére hogyan érnek majd össze a szálak. 

Habár a borító stílusáért annyira nem vagyok oda, mégiscsak Rowling néni irományáról van szó, ami egyébként a megjelenése óta tartósan 95% fölötti értékelésen áll. Eddig csupa elismerő véleményt olvastam róla, na meg a rövidke bemutató, amiben az egyik kedvenc fordítómat végre beszélni is hallhattam, ugyancsak felcsigázott, így elhatároztam, hogy beválogatom a karácsonyi olvasmányaim közé. A történet komplexitásában nem kételkedem, ahogy a stílusban sem, elvégre Rowling nem szokott csalódást okozni. Valami azt súgja, hogy Püsmac és Jack kalandja szuper felütés lesz a karácsonyi hangolódáshoz! [4/5 ☑]

A fülemben az idei 2021-es toplistámat hallgatva, azt hiszem, most már nem odázhatom tovább a havi zárót, na meg nem is szeretném. Egy csomó tök jó dolog történt velem, mégsem tudtam mindent azonnal szavakba önteni. Valahogy jólesik időnként egy kis szünetet beiktatni, illetve elég sűrűek voltak az utóbbi hetek, de erről majd egy picit később. Mindent összevetve az idei ősz várakozáson felül sikerült - messze jobban, mint ahogy reméltem. :)

Októberben kettő, novemberben pedig egy, vagyis összesen három új lakóval bővült a magánkönyvtáram! Mivel sejtettem, hogy a Nyúl Péter adventi kalendáriuma meglehetősen kapós lesz, megelőztem a dolgot, és októberre meg is rendeltem magamnak egy korábban kinézett dán szakácskönyvvel, a Skandináv karácsonnyal egyetemben. A Darwin sárkányaival pedig még az interneten estem szerelembe, és amikor szembejött velem az Arcusban, képtelen voltam otthagyni. 

Az olvasás javarészt az őszi listám jegyében telt, és még jócskán december előtt végeztem is mindegyik tervezett olvasmánnyal, hurrá! Egy váratlan indíttatásnak engedve az egyik este az Ickabogba kezdtem bele, és annyira magával ragadott, hogy képtelen voltam letenni. Ha jól emlékszem, majdnem 20%-ot haladtam egyetlen este alatt, ami azért nem rossz teljesítmény, és persze Rowling néni zsenialitását is bizonyítja. Annyira okos történet ez: hihetetlen, hogy mennyi mindent mesél a mai társadalomról gyerekeknek is érthető nyelven. A karakterek, a stílus, a fordítás (Tóth Tamás Boldizsárnak jár a kalapemelés!) - minden tökéletes összhangban volt. Ezután a nyáron beszerzett Menő macskákat kerítettem sorra, ami pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle. Az illusztrációk teljesen levettek a lábamról, de a cicás sztorikért is odavoltam. :) 

A Hangyák egy rendkívül tartalmas és izgalmas beszámoló, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. A szerzőnő humora, a színes képek és az érdekes alcímek csak tovább fokozták az érdeklődésemet, ráadásul rengeteg új infót is tanultam belőle! Említettem már, hogy imádom a Park ismeretterjesztő sorozatát? Az utána következő Szabó Magda kötet egy régi adósságom volt magam felé. Az Álarcosbált még 2017 decemberében zsákmányoltam a karácsonyra kapott utalványomból, úgyhogy nem kapkodtam el az olvasást, ennek ellenére úgy érzem, most jött el az ideje. Keserédes, ugyanakkor szívmelengető regény ez az élet örömeiről - kifejezetten jólesett a lelkemnek. Az Orient expresszt ugyan már olvastam korábban, és filmen is milliószor láttam, hangoskönyvben viszont most hallottam először. Több részletben haladtunk vele, amikor a kocsiban autóztunk, így az első felét Balázs Péter, a második felét már Csankó Zoltán előadásában hallgattuk. Mindketten zseniálisan jók voltak, és noha különböző stílusban adták elő a sztorit, én hihetetlenül élveztem őket. :) 

Az őszt a Familiárisokkal zártam, ami számomra igencsak felemás élményt nyújtott. Egyrészt nagyon tetszett a középkori hangulat és a vidéki környezet leírása, másrészt úgy érzékeltem, hogy az írónő nem tudta teljesen kibontani a boszorkányos vonalat. Camilla Läckberg valahogy jobban ráérzett erre A boszorkányban - ott sokkal hitelesebbnek találtam az egész jelenség leírását. Egyedül az utolsó fejezeten nem tudtam túllépni, az túl sok volt a gyomromnak, úgyhogy örülök, hogy Stacey Halls egy jóval lightosabb befejezést szánt a történetnek. 

Nagyon szerettem volna kivárni a decembert a karácsonyi filmekkel, egyszerűen nem ment. Amint megjelent a Netflix kínálatában az aktuális romkom felhozatal, én úgy vetettem rá magam, mint aki egész évben erre várt. A szerelem illata ráadásul abszolút pozitív csalódásként ért - kedves és könnyed cukiság, ami pont annyira romantikus és giccses, amennyire belefér. Nem hittem volna, hogy lehet fokozni, de idén sem maradunk új Karácsonyi cserebere rész nélkül. A trilógiává duzzadt sorozat harmadik felvonásában az előző filmben megismert Fiona kapja a főszerepet, és be kell valljam, ez jóval fogyaszthatóbbra sikerült, mint a második rész. Amin még jókat nevettem, az egy francia vígjáték, az Ezek vagyunk mi, ami a járvány első hullámát dolgozza fel. Váltakoznak benne a rendkívül megható és elképesztően abszurd pillanatok, mégis megmaradt a szerethetőség mezsgyéjén. 

Legnagyobb örömömre több kedvenc sorozatom is folytatódott: elsőként A tanár negyedik évada futott be, amit hétről hétre követünk, majd Az élet dicsérete folytatásába csöppentünk bele. Utóbbinak valami elképesztő módon örültem - instant boldogságot okoz minden egyes epizód. ♡ Közben beiktattam némi olasz romantikát, ami a könyvvel ellentétben sokkal frappánsabb és élvezhetőbb. Az egész cast, a zenék és a dialógusok is tökéletesen klappolnak, alig várom a folytatást! 

Az október javarészt az új autónkról szólt, amit igyekeztünk minél több helyen "felavatni". :) Elautóztunk Sigtunába, jártunk a Skokloster kastélynál, valamint Enköping környékén is feltérképeztük egy Grönsöö nevü helyet, ami a tó partján helyezkedik el, és egy kisebb park is található körülötte. Sőt, még Stockholmba is bevonatoztunk, úgyhogy amíg a párom ügyeket intézett, én sétáltam egyet a belvárosban, méghozzá egy régóta kinézett parkban, aminek a bejáratánál történetesen a Svéd Nemzeti Könyvtár bújik meg. 

A nagy durranás viszont az őszi szünetre időzített hazautunk volt, amit ezúttal autóval tettünk meg. Nem ment minden zökkenőmentesen, sőt: gyakorlatilag az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy elindulunk-e, és az útvonalat is át kellett variálni, de a végére minden kisimult. Egy öt napos roadtrip keretében történt mindez egy gyönyörű, kalandokkal teli útvonalon. Egészen lementünk Ystadig, az ország déli csücskébe, majd onnan kompoztunk át Németországba, hogy aztán Lengyelországon és Szlovákián keresztül érjünk a Mátra kapujához. Fantasztikus volt, még ha baromi fárasztó is, hiszen több órát ültünk a kocsiban. Erről tervezek majd egy részletesebb posztot is írni, mert van miről mesélni! 

Otthon felváltva utaztunk hol az én-, hol a párom családjához, így mindkét városban eltöltöttünk néhány napot. Sétáltunk a vácrátóti Botanikus Kertben, ami mesés volt - még november elején is, sütöttem fahéjas csigát, kisvonatoztunk, kirándultunk egyet Királyréten, rengeteget cicáztam, könyvespolcot takarítottam és rendezgettem, egy csomót főztem, voltunk a nagyszüleimnél, láttam végre a mátrai nagyikat, és mellette jutott időnk a karácsonyi ajándékok beszerzésére is. November második felében pedig megejetettük a régóta tervezett ágycserét, aminek köszönhetően egy sokkal kényelmesebb matracon alszunk, illetve a lakásunk is felfrissült egy kicsit. :) 

Szóval nagyon eseménydúsan telt ez a két hónap, én csak mostanában kezdek felocsúdni, hogy mennyi élmény ért bennünket ez idő alatt. ♡