Rég volt már a blogon hasonló bejegyzés, és mivel terveztem, hogy az egyik kedvenc évszakomat itt is igyekszem jobban kihasználni - amihez első körben új fejlécképet készítettem, biztos voltam benne, hogy ezzel a kérdéssorral csak tovább erősítem az őszi hangulatot. Az ötletet Sarah-tól, a Readinspo bloggerinájától vettem, ezúton is köszönöm az inspirációt! :)

1# Száraz falevelek - a világ tele van színekkel

Válassz egy őszies borítót!

Egy kivételével valamennyit olvastam, és a legtöbbet kifejezetten ezidőtájt. Nem szoktam kimondottan évszakhoz párosítani az olvasmányaimat (kivétel ez alól a karácsony), viszont ha narancsos-pirosas színekben pompáznak a borítók, én is könnyebben kapcsolom az őszi hónapokhoz.

#2 Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel

Melyik az a könyv, ami megmelengeti a szíved?

#3 Őszi vihar - süvít a szél, szakad az eső

Válaszd ki azt a könyvet, vagy műfajt, amit egy esős napon szeretsz olvasni!

#4 Hideg, csípős szél

Melyik a legcoolabb karakter, akivel helyet cserélnél?

#5 Meleg almabor

Melyik az a könyv, ami szerinted nem kap elég figyelmet, és szeretnéd, ha az lenne a legújabb bombasiker?

#6 Kabát, sál, kesztyű - Hidegre fordult az idő, és ideje rétegesen öltözködni

Melyik a legcikibb könyvborító, amit legszívesebben elrejtenél, ha nyilvános helyen olvasnál?

#7 Pumpkin Spice

Melyik a kedvenc őszi ételed/italod?

#8 Jóleső, meleg tűz

Oszd meg másokkal ezt a taget. Kiket jelölsz meg?

Senkit, bárki kitöltheti, aki csak szeretné! :) 

Most, hogy végre elérkeztünk az ősz legszebb időszakához, előbb gyorsan lezárnám a szeptembert. Bizonyos szempontból nehéz volt átállni, mivel egy részem még mindig a nyári emlékeken merengett, míg a másik már rettentően várta a kuckózós, teázós olvasásokat, a nagy sétákat. Bár az időjárásra nem lehet panasz, egyelőre még nem érkezett el az igazi pulcsis idő. Azt hiszem, nekem ezt (is) jelenti a hamisítatlan ősz. :) 

Könyvek és olvasás 

Hosszú ideje ez az első nullás hónapom, úgyhogy dobpergést kérek: nem vettem, illetve nem is kaptam semmit! Ez főleg annak köszönhető, hogy a várva várt Joanne Harris regény szeptember második felében jelent meg, és leginkább erre fentem a fogam, de úgy éreztem, egyelőre nem kell hanyatt-homlok a könyvesboltba rohannom, hogy megkaparintsam. Valahogy csökkent bennem a vásárlási láz, és ezt egyértelműen a könyvtár számlájára írom. Jobbnál jobb könyveket kölcsönözhetek, csak úgy dúskálok az olvasnivalókban. Igaz ugyan, hogy ezeket nem tarthatom meg, de mivel helyszűkében vagyok, kétszer is meggondolom, feltétlenül kell-e az a bizonyos kiszemelt. És rá kellett jönnöm, hogy nem mindig! Törekszem arra, hogy tudatos és mértékletes vásárló legyek, épp ezért nem is bánom, hogy egyetlen raktárvásáron sem vettem részt. Szóval, hála a városi könyvtárnak, alaposan rákapcsoltam, és kereken 7 könyvvel végeztem a hónapban! 

A Hygge sikerén felbuzdulva, levadásztam a folytatását, a Lykkét is. Meik Wiking humora teljesen levett a lábamról, imádnivalóak a hasonlatai! Noha az első könyvét egy hajszállal jobban élveztem, ebben is találtam okos és megszívlelendő tanácsokat. Főleg a közösségépítés örömére fókuszált, ami Dániában rendkívül népszerű kapcsolattartási forma. Az emberek szívesen sütögetnek a szomszédaikkal, konyhakertet nevelnek, vagy épp társasjátékesteket szerveznek. Egészen utópisztikusnak hat a mai világban, épp ezért szívesen venném, ha itthon is lenne rá igény! Ezután Esther, a csodamalac történetébe merültem bele, amit másfél nap alatt be is kebeleztem. Elképesztően aranyos és megható könyv ez, imádtam minden sorát! Némiképp fenntartásokkal kezelem a Lagomról szóló köteteket, mert több egy kaptafára íródott, de Göran Everdahl verziója egészen rendkívüli. Svéd létére képes meglepően objektíven vizsgálni népe hagyományait, és szarkasztikus megjegyzéseivel nem átall olykor kritizálni is őket. A Sisu ugyancsak meglepett: szép kivitelezésű, kedvcsináló kalauz, ami határozottan arra sarkallt, hogy Finnországot mihamarabb felvegyem a bakancslistámra! :) 

A Hullámok tengerén már a 11. VCS könyvem az idén, ami azt jelenti, hogy igen, csupán egy kötet hiányzik a sikeres teljesítéshez! Több listát is megjárt, igazi veterán, mégis megdöbbentően érzelmes élményt nyújtott. Nyilván ami a Titanic tragédiájával kapcsolatos, csakis az lehet, itt azonban egy fiatal lány szemszögéből találkozhatunk a katasztrófával, miközben szépen reflektál a jelen kihívásaira és felvetéseire. Nagyon élveztem, ha szabad ilyet írnom, függetlenül attól, hogy pontosan tudom, hány ártatlan ember veszítette életét borzasztó körülmények között... Ezt követően forgatókönyvet olvastam, méghozzá a Legendás állatok és megfigyelésükét. A film miatt nem ért túl nagy meglepetés, ennek ellenére jó volt olvasva "nézni", és elidőzni egy-két olyan részleten, ami azóta a homályba veszett. Végül a Mit akar egy lány? került sorra, ami a frappáns "Egy lány" trilógia utolsó darabja. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, viszont egyszeri olvasásra abszolút megfelelt. Szórakoztó és könnyen emészthető: tipikus chicklit. 

Filmek és sorozatok 

Mostanában nem igazán néztünk filmeket, mivel annyi jó sorozat van a piacon, hogy képtelenség választani közülük! Egy újranézés viszont belefért, a Titanic, ami leginkább a könyvbéli élményem számlájára írható, illetve egy norvég természetfilm, amit a Viasat Nature csatornáján csíptem el vasárnap este. 

Az előző havi zárásban említést tettem a Darkról, aminek az első évadát azóta le is daráltuk. Szigorúan beosztva, napi egy részt, ami bár eleinte szörnyen megterhelő volt, mégis segített, hogy jobban leülepedjenk a dolgok. Meglehetősen szövevényes történetről beszélünk, ami egyszerre három idősíkon fut, emiatt gyakran kapkodtam a fejem, hogy mégis kit látok éppen? Szerencsére aránylag hamar kitisztult a kép, és így már egyszerűbb volt a cselekményre figyelni. Köze nincs a Stranger Thingshez, ez egy nagyon félrevivő kapcsolódási pont, legfeljebb a '80-as évek felbukkanása miatt merülhetett fel. Nyomasztó, erősen skandináv hangulatú, de roppantul magával ragadó széria, úgyhogy epedve várom, hogy folytassuk végre! Ja, és persze németül néztük, aminek a végén komplett nyelvtani részek jutottak az eszembe nagy hirtelen. Ennélfogva nyelvgyakorlásnak sem utolsó. :) 

Programok

Hódolva az őszi tájban való gyönyörködésnek, tettünk egy kisebb kirándulást Järfälla környékén, tartottunk családi találkozót Verőcén, ezen kívül életemben először vettem részt a Kutatók Éjszakáján, valamint egy izgalmas pedagógiai előadásra is beültem, amit előtte megfejeltem egy kellemes kávézással. :) 

Dióhéjban így lehetne jellemezni a szeptembert, ami aránylag gyorsan búcsút intett, hogy utat engedhessen a színkavalkádban úszó októbernek. A kirándulás ötlete teljesen spontán jött: terveztük ugyan, hogy megyünk, de az úticélt csak aznap délután döntöttük el. Gåseborgra esett a választás, méghozzá azért, mert távolságban nem volt túl messze, illetve a Google-ön található képek is meggyőztek, hogy teljesen vállalható a túra része. Így is lett: a kilátó felé sétálva tobozt gyűjtöttem, birkákat fotóztam, élveztem az erdő utánozhatatlan békéjét. Két kis őzike is épp ezen az úton sétált, de gyorsan eliszkoltak a fák közé, úgyhogy csak távolról néztük őket. :) Még egy csodaszép napraforgómezőt is találtunk, ami egyszerre volt szokatlan és csodálatos látvány. A szikla tetejéről pedig elképesztően szép panoráma tárult a szemünk elé: vitorláshajók szelték a vizet, miközben itt-ott már sárguló lombkoronák pettyezték a tájat. Tökéletes délután volt! 

A családi találkozó szintén remekül sikerült, több régen látott rokonommal beszélgettem, ráadásul a bátyámék is kint voltak, így Edét és Nórát ugyancsak megölelgethettem! Szeptember utolsó hetére két program is jutott: a volt egyetemi tanárommal, dr. Gloviczki Zoltánnal való interaktív beszélgetés a pedagógiáról, a pályáról és a világmindenségről :), illetve kedvtelésből beültem a Skandináv Tanszék által tartott svédórára, ahol kaptam fahéjas csigát, és az est fénypontjaként kitöltöttem egy szuperül összerakott kvízt, amit hihetetlenül élveztem! Óh, és norvég csoki is járt az aktív résztvevőknek. ;) 

☂ Az október sem marad eseménytelen, már számos dolog formálódik, de hogy a végére ebből mi valósul meg, az a jövő zenéje. Remélem, minél több! :)

Igaz, már jócskán benne járunk a szeptemberben, mégis bízom benne, hogy belefér egy rendhagyó, első TBR poszt. Tavaly bakancslistát írtam - idén is tervezek majd, viszont egy ideje tervezgetem a fejemben, hogy miket szeretnék elolvasni az év végéig. Az idei évben beszerzett könyvek közül jó pár vár még elolvasásra, úgyhogy elsősorban ebből szeretnék inspirációt gyűjteni, ugyanakkor nem kizárt, hogy más is helyet fog kapni a listán, mivel mostanában több ígéretesnek tűnő könyv is felkeltette az érdeklődésem. 

#1 Madeline Miller: Kirké

Még a születésnapom után (azaz márciusban) szereztem be - már fél éve, te jó ég! Az Akhilleusz dala után nem is volt kérdés, hogy az írónő következő könyvének ugyancsak bérelt helye lesz a polcomon, viszont Héloise posztja olyannyira felcsigázott, hogy feltétlenül sorra szeretném keríteni valamikor az ősz folyamán. Szerintem ez egy nagyon jó, kuckós történetnek ígérkezik, amihez hangulatos hátteret fog szolgáltatni az esőkopogás vagy épp a szél susogó hangja.


Igazából az előzetese miatt került újra előtérbe számomra, ugyanis feltett szándékom, hogy a mozi előtt sorra kerítem a könyvet. Nagyon belelkesültem, főleg az illusztris szereplőgárdát látva, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ebből rossz nemigen sülhet ki! Az új borítója pedig annyira hívogató és csodás, hogy arra nincsenek szavak... Voltaképpen nem sokat tudok a történetről - azon kívül, hogy négy lánytestvérről szól, és igazi klasszikusnak számít, de jelen esetben ez éppen elég. :)

Tudom, ez a kötet még csak mostanában jelent meg, de számomra annyira egybeforrt az ősz és a Csokoládé hangulata, hogy ha akarnám se tudnám szétválasztani. A Csokoládécipőbe szintén még egy egyetemi októberi napon kezdtem bele, és annyira magával ragadott, hogy azóta is eszembe jutnak ismerősnek tetsző szavak és mondatok. Bár sokan ferde szemmel nézik ezt a hirtelen jött folytatást, én kimondottan örülök annak, hogy kicsit visszatérhetek a francia kisvárosba, és újra átadhatom magam a hétköznapi varázslatnak, amit annyira szeretek Harris regényeiben.