☹ Tamzin Merchant: A Kalaposok - vontatott és unalmas

☹ L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló - zavaros

☹ Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára - elfuserált

Az első két hónap viszonylag eseménytelenül telt: hétvégente elautóztunk a kedvenc helyeinkre, de a téli hétköznapok monotonitását a szülinapom alkalmából szervezett kirándulásunk törte meg. Mivel beléptem a "bűvös" harmincasok táborába, úgy éreztem, ehhez egy különlegesebb ünneplés dukál. Így esett, hogy szétnéztünk egy picivel északabbra, Sundsvallban. Útközben még Gävlében is megálltunk. Jártunk mini skanzenben, megnéztük a belvárost, és felfedeztük a környékbeli kis halászfalvakat is, miközben mindenütt befagyott tavak és havas házikók vettek körbe minket. Mondanom sem kell, mesebeli látvány volt! Szebbnél szebb fotókat készítettem, bár a kedvencem egyértelműen az eszegető mókus lett, aki fittyet hányva a külvilágra, békésen majszolt egy nagyobbacska tobozt. :)

Az április az év egyik nagy mélypontja, lelkileg is rendkívül megterhelt mindkettőnket. A május már jóval felszabadultabban telt, az érettségi hajrá és az otthoni tennivalók mellé egy szegedi mini kiruccanás is belefért. Anyukámmal keresztbe-kasul bejártuk a várost, ráadásul mindezt egy kedves ismerős társaságában tettük, aki készségesen elkalauzolt minket a főbb látnivalókhoz. Még ebben a hónapban történt, hogy három hétre leköltöztem a párom családjához vidékre, hogy besegítsek, és vezessem az ottani háztartást. Emellett rendszeresen jártunk le a Balatonra látogatóba, aminek köszönhetően a pünkösdi hétvégét is ott töltöttük. Tihany és környéke még mindig elbűvölő! 

A június elképesztően hamar repült el, a reptérlátogatás azonban abszolút kiemelkedő élmény - imádtam a "kulisszák" mögötti túrát! Júliusban Anyukám és Apukám jöttek ki hozzánk Svédországba látogatóba, ami várakozáson felül sikerült. A szüleim azóta is emlegetik, hogy az év egyik csúcspontja volt számukra. :) Augusztusban hazalátogattam egy rövid időre, aminek nagy részét ágyban töltöttem, covidosan. Hát, nem volt egy leányálom, de hála az égnek hamar túljutottam rajta. A nyártól egy dalarnai mini nyaralással vettünk búcsút - változatlanul óriási szerelem ez a vidék! És akkor jött az ősz... Ami kezdődött Apukám kórházi kezelésével, és tetőzött Lizi, a drága cicusunk halálával. Életem eddigi legnehezebb éjszakáját éltem akkor át, és bizonyos szempontból sok mindent máshogy élek meg azóta. Nyomot hagyott bennem, kitörölhetetlen, mély nyomot. Most már lelkileg jobban viselem, de nincs nap, hogy ne jutna eszembe; hogy ne vágynék arra, hogy az arcomat beletemessem abba a selymes, puha tapintású bundácskába... 

Több hétbe telt, mire összeszedtem magam, és nem sírtam folyamatosan a cicás képek láttán. Végtelenül sokat segített a sok családi együttlét, ami aztán egy novemberi nagybörzsönyi össznépi találkozóban csúcsosodott ki, ahol az összes őszi ünnepeltet felköszöntöttük. :) Az év utolsó hónapja pedig, úgy érzem, minden nehézségért kárpótolt. A Szentestét ezúttal a bátyáméknál töltöttük, ahol nem csak babázhattam a két hetes unokaöcsémmel, hanem még könyvet is kaptam ajándékba! Akkor még nem sejtettem, hogy az igazi meglepetés karácsony utolsó napján ér majd - egy sírós, meghatódós, meghitt lánykérés jegyében. ♡ Egyszerre vagyok elképesztően lelkes, kíváncsi és izgatott az esküvőnk kapcsán; úgy érzem, 2023 abszolút a mi évünk lesz! :)