2017 óta igazi sikerszériában vagyok, ami azt jelenti, hogy igen, immár negyedszerre vehettem át a plecsnit! Szokás szerint már januárban nekikezdtem a nagy gonddal összeállított kis listámnak, de most egészen decemberig kitartott az olvasnivaló, mert bizony becsúszott egy rövidke szünet, ami alatt egyáltalán nem fűlött a fogam egyik kötethez sem. Ilyenkor picit nehéz visszatalálni, és újra felvenni a megfelelő fordulatszámot - mégis sikerült! :) Nagyjából ugyanúgy oszlanak meg a számok, mint tavaly: hét kötetet választottam az alaplistáról, míg a cserecsapatból ötöt. 

(időrendi sorrendben)

#1 Sümeginé Tóth Piroska: Virágirodalom

#2 Tove Jansson: Muminbocs és az üstökös

#3 Edith Klatt: Rénszarvasok pásztora

#4 Tove Jansson: Varázskalap a Múminvölgyben

#5 Louisa May Alcott: Kisasszonyok

#6 Jean Webster: Nyakigláb Apó

#7 Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata

#8 David Michie: A Dalai Láma macskája

#9 Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében

#10 Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság

#11 Camilla Läckberg: Az idomár

#12 Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

▿▾▿

Maradva az előző évi tematikánál, most is egy-egy szóval fogom jellemezni valamennyi kötetet, hiszen szinte mindegyik szóba került már az idei havi zárásokban. 

Virágirodalom ∵ illusztrált gyönyörűség

Muminbocs és az üstökös ∵ megindító

Rénszarvasok pásztora ∵ tanulságos

Varázskalap a Múminvölgyben ∵ szeretnivaló szereplők

Kisasszonyok ∵ klasszikus báj

Nyakigláb Apó ∵ szívmelengető

Coco Chanel és a szerelem illata ∵ magával ragadó

A Dalai Láma macskája ∵ inspiráló 

Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében ∵ reménykeltő 

Ilyen a boldogság ∵ törékeny szeretet

Az idomár ∵ ízig-vérig skandináv

Az elveszett nevek füzete ∵ keserédes 

Mindössze egyetlen könyvvel fürödtem be, méghozzá Gerald Durrell Állatkert a poggyászomban c. beszámolójával. Régóta szemeztem már vele, épp ezért lepett meg, hogy így alakult. Pedig az eleje kimondottan izgalmasan indult, de aztán valahogy túl sok lett az anekdotázás, és az érdeklődésemnek huss! - lőttek. Ahogy végigfutottam a címeken, az is feltűnt, hogy elég nagy számban (4) képviseltetik magukat a svéd szerzők. Hogy ez most tudatos volt-e vagy sem a részemről, azt nehéz lenne megmondani. Gyanítom, hogy inkább az előbbi. :) 

Szóval az élmény-olvasásnak maximálisan eleget tettem, új kedvenceket is avattam, ráadásul remekül szórakoztam a teljesítés közben. Hát kell ennél több? Nem is maradt más hátra: a sikeres teljesítőknek jár a kalapemelés, a kitartó olvasóknak egy nagy hajrá - menni fog! ;)

Már a novemberi zárásban is pedzegettem, hogy szeretnék írni egy téli listát, úgyhogy nem is vártam vele sokat - íme! :) Ez most elég évszak-specifikus lett: szinte mindegyik olvasmány vagy a közelgő ünnepekhez kapcsolódik, vagy pedig a télies időhöz fog szuper társaságot nyújtani. Reményeim szerint ezzel kicsit sikeresebb leszek, mint az őszi testvérével - ha mégsem, akkor sem dől össze a világ. Mindenesetre összeírni és tervezgetni is élmény volt, ahogy az már lenni szokott. :)

Mount Polbearne számomra egyet jelent a kuckós hangulattal és a friss tengeri levegővel, na meg a lunda imádó lelkem is kedvére tobzódhat, valahányszor felbukkan a csipogó Neil. Azt hiszem, Pollyval a valóságban is remekül kijönnénk, annyira szimpatikus és kedves karakter! Kíváncsi vagyok, ezúttal milyen kalamajka üti fel a fejét a kis halászvárosban, és Polly hogyan képes megbirkózni a kialakult helyzettel. Azért bízom benne, hogy a végére minden kisimul, és a karácsony szelleme sem késlekedik sokat. A fülszövege alapján határozottan izgalmasnak tűnik - alig várom, hogy belekezdjek! 

Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt írom, hogy a Netflixes adaptáció hozta meg hozzá a kedvemet, aminek minden kis részletéért rajongtam, így nem is volt kérdés: ide nekem a folytatást! Szerettem volna visszatérni a mogorva Dash és a mazsorett csizmás Lily körébe, hogy bepillantsak a happy end utáni életükbe. Valami azt súgja, nem lesz zökkenőmentes, és tele lesz a kezdő párkapcsolat tipikus kliséivel, de tudjátok mit? A rajongásom és a lelkesedésem úgyis sokkal nagyobb. :)

Sajnos elég régen olvastam a Waverley-nővérek duológia első kötetét, ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy hamar sikerül majd felvenni a fonalat. A borítója és a leírása alapján is erősen a téli időszakhoz kapcsolódik, na meg SAA hétköznapi boszorkánysága éppen ideális egy finom forró csoki és a szállingózó hó társaságához. Emellett a jövő évi VCS listámba is beválogattam, szóval minden szempontból tökéletes választásnak ígérkezik. 

Skandináv mitológia, sarki fényt idéző borító és izlandi sagák? Ilyen kombóval nem csoda, hogy elsősorban a hólepte időkre tartogattam. Izland ugyanis régi bakancslistás álmom, egyszer nagyon szeretném személyesen is látni ezt a meseszép vidéket - de addig maradnak a könyvek, na meg a különféle eredettörténetek. Egyrészt sokat tanulok belőlük, másrészt ez a gyűjtemény első ránézésre is rendkívül igényesnek tetszik, tele képekkel és apró jegyzetekkel. Mondanom sem kell, már roppant izgatott vagyok miatta! :)

Régóta szemezek már Az északi erdő legendája sorozattal, különösen a hívogató borítója miatt. Az erdő szélén álló kunyhó, a kietlen orosz vidék, és a fantasy címke mind-mind valami különlegeset sejtetnek, na meg a retelling regényekkel abszolút le lehet venni a lábamról. Bevallom, az oroszok nem tartoznak a kedvenceim közé, ráadásul nem vagyok annyira járatos a népmesei világukban sem - ebben jócskán van pótolnivalóm. Mindig izgalmas a komfortzónámon kívülre merészkedni, így duplán érdekes felfedezés lesz ez nekem! [4/5 ☑]

Talán az egész évben ez volt számomra a legnehezebb hónap. Az érzéseim hol a mélybe rántottak, hol felemeltek, a kedvem is ingadozott. Erre még rátett egy lapáttal a folyamatos ködös-esős idő, ami nagyban lecsökkentette a kimozdulós lehetőségeket. Ugyanakkor beindult a karácsonyi dömping: felkerültek az égősorok, különböző füzérek díszítik a kerteket, és valahányszor a sötétben autókázunk hazafelé, mindig megcsodálom a világító csillagokat az ablakokban. Jólesik a lelkemnek ez a sok kis apró fényforrás - főleg a maratoni sötétségben. :) 

Nagyon visszafogott voltam, ugyanis a novemberem is teljesen nullás. Ellenben rendületlen lelkesedéssel fogyasztom az otthoni olvasatlanjaimat, és büszkén jelenthetem, hogy immár 28-ra csökkent a számuk! Az őszi TBR listával viszont nem voltam ennyire ügyes: mindössze két kötetet olvastam el az ötből, ami, hát, lehetne jobb is. Az egyedüli mentségem, hogy borzasztóan impulzív olvasó vagyok, emiatt nem mindig sikerül azokat kipipálni, amiket előzőleg elterveztem. Ettől függetlenül nagyon tetszik ez a forma, és még ha nem is úgy alakul, ahogy szeretném, tök jó elmazsolázni és csemegézni a várólistás kötetekből. Szóval a téli verzió sem várat sokat magára, hamarosan azt is közzéteszem! :)

Ezúttal öt könyvet olvastam ki a hónapban - akadt itt ifjúsági, fantasy, skandináv, és egy kortárs novellafüzér is! 

Leiner Laura frissen megjelent regényével kezdtem, azaz a Bízz bennemmel. Mivel az IOV trilógia meglehetősen hullámzóan teljesített, picit kétkedve kezdtem neki. Nyilván, Laurát ismerve, olvastatta magát, úgyhogy ebben nem volt hiba, ellenben zavaróan sok oldalt szentelt a kommenteknek. Értem én, hogy valamivel meg kell fogni a fiatal olvasókat, és ez a közlési forma közelebb áll hozzájuk, de amikor oldalakon keresztül olyanok szerepelnek, hogy "lol", "adom" vagy "XD", azért az elég hervasztó... Ami viszont pozitív, hogy nincs függővég, és a felvezető is elég izgalmasnak mondható, úgyhogy részemről bizalmat szavaztam a folytatásnak. Ezután a Faye sorozat második része következett, az Ezüstszárnyak, ami az előzetes vélemények alapján nem sikerült túlzottan acélosra - és ezt sajnos én is osztom. Camilla tehetséges írónő, ez nem is kérdés, azonban ez a kötet csak nyomokban tartalmazott krimi elemeket - sokkal több jutott a drámából és a felesleges picsogásból. 

A Fénytörések már viszonylag régóta birizgálta a kíváncsiságom - pláne, hogy a Mulan az egyik kedvenc mesém. Mégsem varázsolt el annyira, mint vártam, pedig a kiindulási alap kimondottan érdekesnek tűnt, hiszen Shang kapitány megmentéséről szól a történet. Mégis gyakran túlírtnak éreztem, a tényleges cselekmény fele ennyi oldalba is elfért volna. Innen hazafelé vettem az irányt, és merültem bele a sok kis apró mesébe, ami a fővárosról szólt. A 100 szóban Budapest sokoldalú és megkapó válogatás, amiben jól keverednek az érzések és a hangulatok. Nem mindegyik egyformán minőségi írás, de maga a koncepció rendkívül ötletes. Végül a Nyakigláb Apóval zártam a novembert, ami abszolút méltó befejezésül szolgált. Judy Abbott szinte az első pillanattól fogva belopta magát a szívembe - utazásai, internátusi kalandjai és bimbózó szerelme mind-mind megmelengették a lelkemet. ♡

Filmek és sorozatok 

Sajnos képtelen voltam decemberig várni, így amint megjelentek az első karácsonyi filmek a Netflixen, nem volt megállás. :) Bár az előzetese alapján ígéretesnek tűnt, annál nagyobb koppanás volt a Holidate, ami hatalmas csalódás - káromkodós, unalmas, ráadásul kicsit sem szerethető. Ehhez képest a Karácsonyi hadgyakorlat egy fokkal nézhetőbb, de közel sem üti meg a kívánt mércét. Kissé nehezemre esett elvonatkoztatni attól, hogy a pasi egy és ugyanaz Catoval az Éhezők viadalából, na meg a nagy vonzalom sem volt annyira szembeötlő. Sebaj, ezt is kipipáltam. A Karácsonyi cserebere anno a legbűbájosabb film címet vitte el nálam, és azóta mindig újranézem az ünnepek közeledtével. Amikor megtudtam, hogy idén érkezik a folytatása, majd' kiugrottam a bőrömből! Csakhogy Vanessa Hudgens hiába kedves és szimpatikus főhősnő, egyszerre három szerepben viszontlátni kicsit sok(k) volt. Hasonlóan alakult a viszonyom a Karácsonyi krónikák 2-vel is: Chris Columbus neve predesztinálta a giccs jelenlétét, ám ezt sikerült jócskán megfejelnie - legnagyobb sajnálatomra.

Ami azonban teljesen levett a lábamról, és jóformán minden epizódját egyformán imádtam, az egyértelműen a Dash & Lily! Rajongtam a karácsonyi fényekben úszó New York-ért, a színészekért, a zenéért, a feladatokért... Instant szerelem minden egyes képkockája! ♡ Pozitív csalódásként ért A megfelelő jelölt is, ami, mint utóbb kiderült, egy gigahosszú olvasmány adaptációja, nem mellesleg teljes egészében Indiában játszódik. Alapvetően egy fiatal lány kiházasításáról szól, de a háttérben felsejlik a politika, a társadalmi hovatartozás, és a vallás kérdése is. Szuper, hogy ilyen jellegű tartalmakkal is előrukkolnak - bízom benne, hogy készül még hasonló műsor! :) 

A november nem mindig kedvez a kültéri programoknak - most sem hazudtolta meg magát. Csupán két alkalommal ruccantunk ki: először Västeråsba, majd a hónap vége felé az egyik kedvenc helyemre, Gamla Uppsalába. A köztes időben karácsonyi ajándékokat szereztünk be és készítettünk házilag, ami elengedhetetlen kelléke az ünnepi hangolódásnak. 

A västeråsi skanzenben már ismerősen bóklásztunk, mivel márciusban ott töltöttük a szülinapomat, viszont mindenképp szerettem volna visszatérni, és látni a hulló falevelek ölelésében is. A korai sötétedés miatt mindössze egy órácskát mászkáltunk, ám ez éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy lássuk a kecskéket, és a kíváncsi nyuszikat - nem beszélve a hangosan gágogó libákról! A kiadós séta után a helyi bevásárlóközpontba igyekeztünk, mert ott is található egy Søstrene Grene üzlet, ami vitathatatlanul az év felfedezése - hála az egyik kedvenc YouTuberemnek. Nyáron jártam először ebben a dán lakberendési boltban, és azonnal lenyűgözött, épp ezért a karácsony közeledtével nem csak a lakásba, de ajándékba is vettünk néhány apróságot. 

És ha már november, nem is találhatnék jobb alkalmat arra, hogy összegezzem az őszi bakancslistámat is. Ami azt illeti, a termelői gazdaságot és a stockholmi temetőt mindenképp kipipálhatom - mindkettőről beszámoltam az előző havi zárásokban. A VCS befejezése folyamatban van, az utolsó könyvet fogyasztom épp, úgyhogy ezzel is jól állok, ellenben svéd könyvet egyáltalán nem vettem a kezembe, ahogy a Tyresta Parkba se jutottunk el. De aggodalomra semmi ok, mindkettőt szeretném pótolni a közeljövőben! :)

Hosszas őrlődés után úgy döntöttünk, hogy az idén Svédországban töltjük az ünnepeket, nem utazunk haza. Borzasztóan nehéz volt ezzel a gondolattal "megbarátkoznom" és elfogadnom, egyáltalán nem erre a forgatókönyvre készültem. Az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy végre láthatom a családomat és a cicusomat, másra sem vágytam hetek óta... Úgyhogy megengedtem magamnak, hogy rosszul érezzem magam, hogy dühöngjek, sírjak és azóta érezhetően jobban vagyok. Sőt, mostanra kialakult bennem egyfajta elfogadás - végtére is nem szeretném tönkretenni a karácsonyt. Inkább megpróbálom kihozni belőle a legjobbat. Mert megérdemeljük, hogy békés és boldog legyen - kettesben is. 

Szóval tele vagyok megvalósításra váró tervekkel, már fejben összeraktam a karácsonyi menüt is - egyedül csak a hó hiányzik! Reménykedem, hogy lassacskán az is megérkezik, én mindenesetre készen állok: készítem a szívem és a lelkem, hangolódom, és töretlenül bizakodom. ♡