A mostani bejegyzés alkalmával egy nagyon kedves meghívásnak fogok eleget tenni, ugyanis ismételten csatlakozhattam az e havi témázós sorozathoz, ami a "Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk; félelmeink, amikről nem akarunk olvasni" címet viseli. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget! :) 

Tulajdonképpen elég széles skálán mozog az olvasmánylistám, és bizony több olyan élményem is akad, ami nem feltétlenül egyeztethető össze az alap ízlésemmel. Ennek ellenére igyekeztem csokorba gyűjteni mindazokat, melyek adott esetben kiborítanak, vagy valósággal taszítanak - olyannyira, hogy váltig biztos vagyok abban, hogy ezeket sosem fogom a kezembe venni. 

#1 A fülledt erotika

Ha rajtam múlna, valószínűleg tönkremenne valamennyi kiadó, ami erotikus irodalommal foglalkozik. Nem azért, mert prűd vagyok, egyáltalán nem tartom magam annak, pusztán cseppet sem csigáznak fel az efféle "fércművek". Túl rövid ahhoz az élet, hogy ilyenekre pocsékoljam az időm, úgyhogy mind a Szürke, mind a többi, hasonszőrű rettenet kikerül a vonzáskörzetemből. Egyetlenegyszer olvastam egy enyhén erotikus töltetű könyvet, méghozzá a Csábítás kilenc szabálya c. kötetet, de ott elég jó arányban keveredett a romantika, a századfordulós leírások, illetve a szereplők humora, így ettől az aprócska bökkenőtől tökéletesen el tudtam vonatkoztatni. Viszont azok a regények, amik masszívan arra épülnek, hogy ki, mikor, hogyan és kivel, illetve ezek variációi - köszi, de nem kérek belőle. 

#2 Erőszakos vérontás

Ugyan belekóstoltam a skandináv krimik műfajába, mégsem tudom nagy üzemben fogyasztani őket, mert bizonyos írók túlzottan nagy hangsúlyt fektetnek a naturalista vonalra. Gondolok itt a gyilkosság részletekbe menő leírására, esetleg a holttest megcsonkítására - na, ettől forog a gyomrom... Netán egy beteg elme elborult agyszüleményeire, amikor az emberi lélek szinte teljes mértékben feledésbe merül. Legutóbb épp az egyik kedvenc sorozatommal, a Fjällbacka szigetén játszódó történetekkel jártam így. A Hableány annyira kikészített lelkileg, hogy azóta csak kis mennyiségben tudom folytatni a könyveket, mert félek, hogy nem bírnám a rázósabb részeket. Pedig Camilla Läckberg regényei kifejezetten kellemes meglepetésül szolgáltak számomra, úgyhogy bízom benne, hogy hamarosan újra felvehetem a megfelelő fordulatszámot.

Érdekes különben, hogy Stieg Larsson híres Millenium sorozata tele van borzalmasabbnál borzalmasabb leírásokkal, mégsem ez kötötte le a figyelmem, hanem az összefonódó, izgalmas cselekményszálak, amik teljes mértékben feledtették velem a prostitúcióra, megerőszakolásra vonatkozó jellemzéseket. Jelen voltak, persze, és eléggé megrázott minderről olvasni, mégis... Ha visszagondolok rá, csak az jut eszembe, mennyire sokrétű, mozgalmas, társadalmilag is fontos, komplex műről beszélünk. 

#3 Gyerekek és állatok bántalmazása

Ez az a két dolog, ami minden körülmények között tiltólistás nálam. Arról olvasni, hogy kicsi gyerekeket bántanak, vagy ártatlan kutyákat, cicákat kínoznak, egyszerűen kimeríti a lelkileg sokkoló téma fogalmát. Egyik sem kimondottan népszerű, hála az égnek, de amikor véletlenül ilyen részletre bukkanok, egész biztos, hogy egy keményebb skandináv krimi került a kezembe. Azt gondolom, erre nem érdemes több szót vesztegetni, egyértelmű, hogy miért került a negatív blokkba. 

#4 Idióta, önmagukat ismétlő ifjúsági regények

Hogy egy kicsit vidámabb vizekre evezzek, mesélek arról, mitől is jó számomra egy YA kötet. Többször szóba került, hogy eléggé szeretem az ifjúsági regényeket, különösen az okos főszereplővel ellátott, értelmes történettel rendelkező, cseppnyi romantikával átitatott, nagy adag humort tartalmazó könyveket. Adott esetben azonban ezek az állítások vagy részben, vagy pedig egyáltalán nem jellemzőek a szóban forgó műre. Sosem felejtem el Arthur Madsen WC papírnak is beillő kezdeményét, a Five első részét, ami szó szerint a fantasy irodalom megcsúfolása. Nem csupán bugyuta, hanem egyenesen hülyének nézi az olvasót! Rettenetes, koncepciótlan borzalom, amit kizárólag a kályhában, téli hidegben érdemes eltüzelni, hogy legalább valami haszna legyen. Egyébként nagy ívben kerüljétek el, ha nem akartok kiábrándulni az ifjúsági regényekből... 

#5 Álszent, demagóg önfejlesztő könyvek

Nyilván nem lehet véletlen, hogy semmilyen önfejlesztő könyv nem szerepel az olvasmánylistámban, különös tekintettel Oravecz Nórára. Fogalmam sincs, hogy létezik-e olyan ember, aki képes bevenni ezt a sok maszlagot, és lát ebben bármiféle értelmet. Sajnálattal tudatom mindenkivel, hogy ugyan csak részleteket olvastam eme csodákból, az is bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy életre eltántorodjak tőle. Részben ennek is köszönhető, hogy azóta is fenntartással kezelem ezt a műfajt, dacára annak, hogy akad köztük értelmes, megszívlelendő gondolatokkal teli kötet is. Mindenesetre tudom, hogy mi a rossz irány, és ez nagyban segít leszűkíteni a maradékot. 

▿▿▿

További kerülendő elemek - a teljesség igénye nélkül... 

• Coelho - ő egyszerűen nem az én emberem, ahogy már a fenti, utolsó pont is bizonyítja
• öngyilkosságról szóló könyvek - a 13 okom volt... c. könyvet olvastam a témában, de már a gondolatától is borzongok
• öncélú kegyetlenkedés
• halálos betegségekről szóló regények 
• fenevadakkal, beazonosíthatatlan lényekkel teli képregények
• horror & pszichothriller - elsősorban Stephen Kingre gondolok... 

Még mielőtt belekezdenék a felsorolásba, töredelmesen be kell vallanom: sokáig nem voltam egy nagy sorozatnéző. Gyerekkoromban főleg a Disney által készített klasszikus, örökzöldek mentek, azaz a Csipet-csapat, Balu kapitány kalandjai, Kacsamesék... Később kiegészült a lista a Vészhelyzettel, illetve egy darabig Doktor House eseteit is figyelemmel követtem, de az utóbbiból elég hamar kiszerettem. Rá kellett jönnöm, hogy a legnagyobb problémám az idő. A túl sok epizódot felvonultató sorozatokat nem igazán szeretem, vagy ha mégis, akkor ahhoz végig le kell kötnie, hogy érdekeljen, és meglegyen a késztetésem rá, hogy igenis folytatni szeretném. Fennáll a lehetősége annak, hogy ez az ajánló idővel megváltozik, de egyelőre most ők szerepelnek a dobogón. :) 

#1 Jane the Virgin 

Három éve találtam rá, amit elsősorban egy kedves ismerősömnek köszönhetek, aki felhívta rá a figyelmem. Épp nem volt semmilyen aktuális kedvencem, és kapóra jött az ígéretes leírás, illetve a szimpatikusnak tűnő szereplők. A folytatás azt hiszem, senkit sem fog meglepni: instant kedvencet avattam! A történetről röviden annyit, hogy egy huszonéves fiatal lány, Jane Gloriana Villanueva  (Gina Rodriguez) mindennapjait követhetjük nyomon, aki sikeres, bestseller írónak készül, miközben a helyi szállodában dolgozik, és rendőr párjával (Brett Dier) élnek boldogan kettecskén. A szokásos nőgyógyászati vizsgálat során azonban egy váratlan esemény forgatja fel fenekestől az életét: mesterségesen megtermékenyítik, miközben ő szűzies életet él - katolikus, hithű nagymamája tanácsa szerint. Ez alaposan összegubancolja a magánéletét is, hiszen úgy határoz, hogy a babát megtartja, és így "kénytelen" összeismerkedni leendő gyermeke apjával, a jóképű üzletemberrel: Rafael Solanoval (Justin Baldoni). Tiszta szappanopera, nem igaz? Ez mondjuk nem is olyan meglepő, mivel Jane nagy telenovella rajongó - az anyukájával és a nagymamájával egyetemben. :)

Már az első évad után lekenyerezett, és azon kaptam magam, hogy csak darálom egymás után a részeket, annyira beszippantott az egész. Van még egy narrátorunk is, aki folyton kétértelmű megjegyzéseket tesz, és időnként kommentál is - eszméletlen szórakoztató figura! De ami miatt a leginkább a szívembe zártam ezt a sorozatot, az a feltétel nélküli szeretet, ami összeköti a Villanueva család tagjait. Jane, Xo, illetve Alba között olyan eltéphetetlen kötelék van, ami a legnagyobb bajok közepette is átsegíti őket, és ha még az életük kilátástalannak is tűnik, egymásra mindig számíthatnak. 

 ⋆ Műfaj: romantikus, vígjáték ⋆

 ⋆ Nemzetiség: amerikai ⋆

⋆ Évadok száma: 5 (100 + 1 rész) ⋆

#2 Ófærð

A magyarul "Csapdában" címre fordítható skandináv sorozat az utóbbi idők legnagyobb meglepetése számomra. Már lelkendeztem róla korábban is, és határozott örömömre szolgál, hogy a zseniális színészi játék mellett a történet is abszolút hiteles, továbbá képes reflektálni a mai társadalmi problémákra. Tulajdonképpen egy pótlékot kerestem, ami betölti A híd után keletkezett űrt, és annyira jól sült el a találkozás, hogy a nagyszakállas rendőrfőnök, Andri (Ólafur Darri Ólafsson) és társa, Hinrika (Ilmur Kristjánsdóttir) kettőse tökéletesen hozta a Saga Norén & Martin Rohde páros érzetét. 

Mivel egy skandináv sorozatról beszélünk, elkerülhetetlen a hideg, a fagy és a tél jelenléte, amit csak fokoz a rettegés, miszerint a kicsiny falu mélyén egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. Az Izlandon játszódó jelenetek azonnali borzongást váltanak ki belőlem, miközben folyamatos izgatottságban és egyben rémületben tart a nyomozás, illetve a tudat, hogy senki sincs biztonságban. Az emberi lélek számtalan alakja ölt formát, melyet remek karaterek tolmácsolásában ismerhetünk meg. A sakkmániás nyomozón, a helyi lakosokon, a megalomániás polgármesteren, az éppen széthullóban levő családapán át szinte minden réteg képviselteti magát. A második évadból már csak egyetlen egy rész van hátra, de eddig minden várakozásomat felülmúlta. Megelőlegzem a 10/10-es értékelést, mert ez bizony megint kiválóra sikeredett. 

⋆ Műfaj: krimi, dráma ⋆

⋆ Nemzetiség: izlandi ⋆

⋆ Évadok száma: 2 (20 rész) ⋆

#3 Victoria 

Hogy valami széppel árnyaljam a képet, következzék egy gyönyörűen fényképezett, kiváló rendezésű kosztümös történelmi sorozat, a Victoria. Viktória királynő alakja meghatározó a mai Egyesült Királyságra nézve, ami elsősorban a közel 63 évig tartó uralkodásának köszönhető. Róla kapta nevét a viktoriánus korszak, minek következtében az ország számos kulturális, politikai, ipari, valamint tudományos változást élt meg, továbbá a birodalom területe megháromszorozodott, így méltán nevezik a történészek Anglia virágkorának is. 

A sorozat legelején Viktória (Jenna Coleman) csupán 18 éves, amikor a trónra kerül. Fiatal és tapasztalatlan, akinek fő támasza Lord Merbourne lesz (Rufus Sewell), aki iránt még gyengéd érzelmeket is táplál. Tanúi lehetünk annak, ahogy a bakfis lányból lassacskán felelősségteljes uralkodó, feleség, és családanya válik, aki kész komoly döntéseket meghozni, és bármikor kiáll az országáért. Nagyon örülök, hogy tavaly belekezdtem, mert túl azon, hogy rengeteget tanultam belőle, az angoltudásomat is fejleszti a csodás, brit akcentusnak hála. 

⋆ Műfaj: történelmi, dráma ⋆

⋆ Nemzetiség: angol ⋆

⋆ Évadok száma: 3 (25 rész) ⋆

#4 Agatha Christie's Poirot 

Nincs még egy ilyen sorozat, ami ennyi nosztalgikus érzést ébresztene bennem... Agatha Christie kackiás bajszú, belga nyomozója gyerekkorom hőse is lehetne. Sosem felejtem el azokat a szombat estéket, amikor a soron következő esetet izgultuk végig, miközben jókat derültünk Hastings kapitány mulatságos megjegyzésein, és vártuk a szokásos, kerekasztal leleplezést a kis szürke agysejtek társaságában. A tavalyi évben mind a 13 évadot újranéztük, és annyi emléket juttatott eszembe, hogy az még engem is meglepett. Ráadásul nekünk külön izgalmas volt egy-egy rész, főleg amikor számunkra ismerős helyszínek bukkantak fel Angliában, ahol mi is jártunk azon a nyáron. :) 

Már többször is hangoztattam, hogy én elsősorban a békebeli, Hastings - Poirot - Japp - Miss Lemon négyesével játszódó epizódokat szeretem, amik megőrizték az angol bájt és humort, ráadásul ezek a  részek többnyire a klasszikus, sokak által ismert bűntényeket dolgozzák fel. Szerintem sosem fogok kiszeretni belőle, mert számomra mindent megtestesít, ami igazán vonzóvá teszi Londont, és igazán felejthetetlenné varázsolja a krimi királynőjének történeteit. 

⋆ Műfaj: krimi ⋆

⋆ Nemzetiség: angol ⋆

⋆ Évadok száma: 13 (70 rész) ⋆

#5 Társas játék 

Még januárban estünk neki az HBO saját készítésű sorozatának, melynek főszereplője Havas Léna (Martinovics Dorina), aki váratlanul egy gyerekkori ismerősébe, Rényi Dávidba (Simon Kornél) botlik. A történet első felében három különböző szál bontakozik ki előttünk, melyek az évad végére lassacskán összeérnek. A személyes kedvencem Pokorny Lia, aki fantasztikus Lövey Gabi szerepében! Még "aprócska" szépséghibája ellenére sem adja fel a boldogságot, és kitartása nem várt kalandokba sodorja. Balsai Móni és Thuróczy Szabolcs a fiatal, kisgyerekes családot modellezik: házasságuk közel sem tökéletes, ami elsősorban a csapodár férj hibája. Egészen remek teljesítményt nyújt a szereplőgárda, nem beszélve a mellékszereplőkről, akik külön emelik a sorozat fényét. Még ha a felszínen egyszerűnek tűnik, olykor súlyosabb témákat is érint, ami egyáltalán nem válik a kárára. Számomra nagyon kellemes meglepetés volt! :) 

⋆ Műfaj: vígjáték, romantikus, dráma ⋆

⋆ Nemzetiség: magyar ⋆

⋆ Évadok száma: 2 (26 rész) ⋆

(Képek forrása: Google)