Még mielőtt megérkezne a Mikulás, én is szeretném lezárni az utolsó őszi hónapot, ami ugyancsak rohamtempóban haladt el mellettem. Szinte fel sem ocsúdtam, és máris decembert mutatott a naptár. Ez részben abból fakadhat, hogy a novemberből egy hetet otthon voltam, a maradék három pedig hihetetlenül gyorsan eltelt. Most már mindenütt világítanak az ablakban a kis karácsonyi díszek, a héten felállították a városközpontban a karácsonyfát is, és az összes kirakatban ott díszeleg az idei téli kollekció. Jólesik gyönyörködni a sok-sok fényfüzérben - mindig is szerettem az év ezen időszakát; a készülődést, az ünnepekre való hangolódás idejét. 

Könyvek és olvasás 

Nem terveztem, hogy novemberben is veszek könyvet, de amikor a belvárosban volt dolgom, benéztem még egyszer a helyi könyvesboltba. Nagyon szeretek ott lenni, főleg, mióta megnyílt az antikvár részleg - tele filléres kincsekkel! Eredetileg a Szerelem a szavannán című kötetet néztem ki (éppen akciós volt), de olyan hatalmas méretűnek tűnt, hogy attól tartottam, nem fog már beférni a bőröndömbe. Ráadásul eszméletlen kicsi betűkkel nyomtatták, és beleolvasva nem éreztem ugyanazt a lelkesedést, mint az Elefántsuttogó első mondatánál. Hiába, Lawrence Anthony-val nehéz versenyre kelni. :) Így hamar az antikváriumos polcoknál találtam magam, és váratlanul rábukkantam egy lappföldi történetre, a Rénszarvasok pásztorára. Korábban egyáltalán nem ismertem ezt a könyvet, de egy gyors molyos ellenőrzés után láttam, elég jó százalékot kapott, illetve a címkék alapján is éppen nekem valónak tűnt. Nem gondolkodtam rajta sokat, haza is jött velem. :)

Olvasás szempontjából nem volt valami erős hónap: csupán kettő könyvet mutathatok fel, amiből egy újraolvasás. Meglepetten konstatáltam, hogy tavaly ilyentájt szintén volt egy kisebb megtorpanásom, amikor annyira nem vágytam könyvekre, és kellett egy kis pihenő két kötet között. Ilyenkor inkább sorozatokba, filmekbe temetkezem, és megvárom, amíg lecseng a dolog, majd újult erővel vetem bele magam az olvasásba. A Segítség után nehezemre esett újra egy ilyen erős történetre ráakadnom, így inkább jólismert szerzőkkel próbálkoztam. A Britta kiönti szívét még egy augusztusi beszerzésem, és úgy éreztem, pont jól passzolna az őszi hónaphoz. Nem is időzíthettem volna jobban, mivel a karácsonyi készülődésbe is beleláthattam, és nagyon tetszett a számtalan apró svéd utalás, ami másoknak nem feltétlen jelentene sokat, de én szinte minden nap tapasztalom magam körül. :) Astrid Lindgren levélregénye kimondottan üdítő, kellemes lubickolás volt - örülök, hogy a polcomon tudhatom! Belekezdtem az új Gavalda novelláskötetbe is, de annyira nyomasztónak és végtelenül szomorúnak hatott, hogy képtelen voltam átrágni magam rajta. Ennek orvoslására fogtam bele a Mercy Falls sorozat második részébe, aminek gyorsan a végére is értem. Változatlanul úgy érzem, hogy Maggie lírai stílusa magával ragadó: mint egy puha, simogató őszi szellő. Viszont a folytatás továbbra sem a kedvencem, sőt, kifejezetten feszélyezett Sam mélabús hozzáállása Grace-hez, miközben körülötte minden darabokra esett. Az a nyomasztó, baljós érzés rányomja a bélyegét az egész történetre, nem egy szívderítő olvasmány... Ennek ellenére egész biztosan folytatom, mert kíváncsi vagyok a végére, javarészt semmire sem emlékszem belőle. Plusz ott az ismeretlen negyedik kötet, amit szintén tervezek olvasni, ha az idén nem is, de jövőre egész biztosan. 

Filmek és sorozatok 

Igazából teljesen távol állt tőlem, és sosem gondoltam volna, hogy érdekel, mégis érdeklődve figyeltem az Aranyélet utolsó évadát övező hype-ot. Amikor visszajöttem, futólag megemlítettem a barátomnak, hogy megnézhetnénk, mire lelkesen közölte, hogy oké, pénteken el is kezdjük. Szinte azonnal megtetszett, kezdve onnan, hogy Anger Zsolt Endre bá alakításáért oda- és visszavagyok, továbbá Thúróczy Szabolcsot már a Valami Amerikában is kedveltem, illetve Döbrösi Laura az Egynyári kalandban is az egyik kedvenc szereplőmet játszotta. Olasz Renátó különösen nagy meglepetés volt számomra, ahogy a Jankát alakító Ónodi Eszter is - elképesztően zseniális szerepformálások egytől-egyig! Nagyon örültem az általam kedvelt, ritkán szereplő színészek jeleneteinek - itt elsősorban Rajkai Zoltánra és Epres Attilára gondolok. :) Egyértelműen az első évad viszi a pálmát, a másodiknál sokaltam a lövöldözős-akciós tölteléket, a harmadik pedig túlzottan drámaira sikerült, de összességében mindenképp megérte megnézni. Még napokkal utána is a Miklósi családon kattogott az agyam, a történeteken rágódtam. Elgondolkodtató, izgalmas, pörgős és egyedi - minden ízében magyar sorozat.

Ezután a Fapaddal folytattuk, ami csupán egy évadot élt meg, de Anger Zsolt ismét nagyon alakított - igazi kaméleon ez az ember! Az első néhány epizód még kicsit erőltetett, utána viszont kifejezetten szórakoztató - a bugyutaságért nem kell a szomszédba menni. :D Végül egy izlandi sorozattal zártuk az őszt, a Trapped-dal (Ófærð). Döbbenetes, ízig-vérig skandináv, a szó legszorosabb értelmében. Eredeti nyelven néztük, felirattal, és aww, ez az izlandi nyelv! Teljesen beleszerettem. :) A táj, a zord hideg, és a téli takaró alatt megbúvó rejtélyek és titkok végig fenntartották az érdeklődésem, egyszerűen rajongtam érte! A szakállas, nagymackó rendőrfőnök tökéletes főszereplő, egyedül elvinné a hátán az egészet, de tele van jobbnál jobb karakterekkel a sorozat, mindenki hozzátesz a sikerhez. Bár akad benne néhány gyomorforgató jelenet, összességében mégsem a hentelős vonal dominál, hanem különféle lelki tusák zajlanak a háttérben. Csupán 10 részből áll, és szinte mindegyik olyan függővéggel zárul, hogy képtelenség nem azonnal továbbnézni. Állítólag készülőben van a folytatás, én a magam részéről elképesztően örülnék neki!

▿▿▿