Tudom, már lassan március közepén járunk, mégis csak nemrég realizálódott bennem, hogy ideje lenne megtervezni a tavaszi TBR listámat. A téli verzió egész sikeresnek mondható, a tervezettek fele sorra is került, egyedül a karácsonyi könyvek arányára kell jobban odafigyelnem, mivel januárban már nem éreztem akkora affinitást magamban, hogy ilyen jellegű köteteket olvassak. Sebaj, az idén igyekszem a kimaradottakat is pótolni! :) 

Ugyan a Valerie Lane álmodozói sorozat első része nem aratott osztatlan sikert, a bájos kisváros és a benne élő lakók mégis megnyertek maguknak, így bizalmat szavaztam a folytatásnak. Ezúttal Keira, a csokiboltos lány története bontakozik majd ki, aki egyébként is szimpatikusnak tűnt az előző regényből. Kíváncsian várom, milyen bonyodalmak és női praktikák kísérik majd a nagy szerelem beteljesülését - merthogy a hölgyek egész biztos fontos szerepet kapnak majd az összeboronálásban. Ráadásul engem ez a rózsaszín borító egyértelműen a tavaszra emlékeztet - mintha csak a virágzó fák bontanának szirmot. :)

Ezt a meseválogatást még Anyukámtól kaptam meg karácsonyra, és azóta várakozik arra, hogy végre levegyem a polcról. Csupa-csupa, számomra fontos címke szerepel a könyv adatlapján: fenntartható fejlődés, környezettudatosság, környezetvédelem... A tartalomjegyzéke alapján igazi kurizóumnak tűnik, és valami azt súgja, hogy igencsak nekem való. Bízom benne, hogy így is lesz! 

Két éve már, hogy belefogtam a kávés sorozatba, aminek nyitánya a dán fővárosban, Koppenhágában játszódott. Nagyon értékeltem a chick litbe oltott útikalauz ötletét - korábban nem találkoztam még ilyen egyedi megoldással. Az a gyanúm, hogy a többi kötetben is ez a koncepció fog dominálni, épp ezért a tortakészítés és Brooklyn elég jó kombónak tetszik. Egy picit tartok tőle, hogy a szereplőkre kevéssé emlékszem már, de reménykedem, hogy a szerző erre is gondolt, és nem hagy végig a sötétben tapogatózni. :) 

Elég régen írtam már TBR listát, utoljára azt hiszem, tavasszal. Hozzáteszem, csupán két könyvet pipálhatok ki róla, de nem csak a sikeres teljesítés miatt ötletelünk, ugye. :) Mivel a karácsony már kifejezetten a kanyarban van, ezért a válogatásom is javarészt az ünnepre hangolódós kötetekből fog állni. Jobbnál jobb történeteket szemeltem ki, amiket alig várok, hogy olvassak! Igazából azt sem bánnám, ha a kinti időjárás összhangban lenne az olvasmányaimmal, és erre van is esély. Ilyen szempontból nem hátrány, ha az ember ennyire északon éli meg a mindennapokat. :)

Amikor felfedeztem, hogy a csodás házas borítóval is kiadják ezt a gyűjteményt, nem vacilláltam rajta sokat. Külön izgatott vagyok amiatt, hogy az egyik kedvenc történetem is szerepel benne, az Hercule Poirot karácsonya, amibe ugyan egyszer belekezdtem, de akkor még nem tudtam annyira értékelni Christie stílusát. A belőle készült adaptációt viszont milliószor láttam már, így a tettes kiléte nem ismeretlen számomra. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ez az apróság nem fogja befolyásolni az olvasást, és ugyanolyan jó lesz együtt nyomozni a kis belgával!

Az év elején veszettül kerestem mindenütt, de hiába: mindenhol elfogyott. Épp ezért örültem meg annyira, amikor felfedeztem a Móra Kiadó kínálatában a nyár folyamán, ahonnan sikerült is beszereznem. Élőben még fantasztikusabb, mint ahogy a képeken láttam; teljesen odavagyok a gyönyörű illusztrációkért! Ezt a kötetet kifejezetten a karácsony előtti időszakra tartogattam, és titkon remélem, hogy a belbecs felér majd a csodás külsőhöz. 

Nem létezhet TBR lista valamire való chick lit nélkül: ez lenne az első választottam. Nem tagadom, itt a hívószó egyértelműen a szerzőnő svéd származása volt, na meg hogy a fülszövege alapján a sütés abszolút központi szerepet fog betölteni a cselekményben. Az első pár sor elolvasása után arra jutottam, hogy ez a könnyed, romantikus kis lektűr pont ideális lesz nekem a hangolódáshoz - ennél többet nem is várok el tőle. 

Illetve tervben van még:

A hosszú és cudar tél után végre kezdem úgy érezni, hogy a tavasz már tényleg az ajtón kopogtat, amit a cirogató napsugarak és a füttyögő madárkák is boldogan igazolhatnak. Bár egy picit megcsúsztam a téli listámmal, az eredemény magáért beszél, hiszen minden jelöltemmel sikeresen végeztem. Akadt benne egy-két mellényúlás - igen, itt konkrétan a Hygge szerelemre gondolok -, mindent összevetve egész jó kis válogatást raktam össze, aminek, remélem, a mostani kiválasztottak is eleget fognak tenni. 

Gyakorlatilag a sorozat óta ácsingózom Herriot után, amit Heloise lelkendező posztja még inkább felerősített, így tavaly májusban, a névnapi csomagomban, helyet szorítottam a yorkshire-i állatorvos legelső kötetének. Izgatottan várom, milyen emlékezetes eseteket idéz fel nekem az ifjú James, illetve arra is kíváncsi leszek, a memoár mennyire cseng majd össze a sorozat hangulatával. Az élet dicséretéért menthetetlenül rajongok, emiatt elég nagy reményeket fűzök hozzá. De valamiért úgy érzem, meg fogja ugrani! 

Szintén egy régóta várt kötet, ami azóta már a könyvespolcon várja a sorát. Tavaly Nyúl Péterrel hangolódtam a húsvétra, idén viszont Foxwoodba látogatok, hogy megismerkedjek a Paterson házaspár kedves meséivel. A belelapozás alapján úgy vettem észre, itt is dominálni fog a vidéki báj és romantika, ami abszolút előny - legalábbis a magam részéről odavagyok ezért a stílusért. És ugyan közel sem tartozom a célcsoportba, mégis örömmel veszek bele a szépséges illusztrációkba, és kapcsolódom ki egy kis időre a világ zajából.

Bevallom, nem sokat tudok erről a könyvről, mert, tőlem szokatlan módon, abszolút impulzusvásárlás volt. Megtetszett a borítója, és a fülszövege alapján izgalmasnak találtam, úgyhogy nem sokat vacilláltam, amikor kiszúrtam a könyvesboltban. Az mindenképp mellette szól, hogy a Manó Könyvek ifjúsági köteteiben eddig nem csalódtam, és ez a darab is ígéretesnek tűnik - már ha csak abból indulok ki, hogy egy oroszlánfóka is helyet kapott a borítón. Igen, néha ilyen banális okok is szólhatnak egy vásárlás mellett. :) 

Wohllebennek hála sokat tanultam a fákról és az erdőkről, ennek ellenére ezidáig egyetlen könyvet sem olvastam az "erdőfürdőzésről", csupán a fogalommal vagyok többé-kevésbé tisztában. Ezt szeretném orvosolni ezzel a kötetettel, ami, reményeim szerint, a lombkoronás óriások egy újabb rétegét világítja meg előttem. A jó idő eljövetelével pedig néhány tippet és tanácsot magam is kipróbálnék, mert a természetnél jobb töltő nemigen létezik.

Ha őszinte szeretnék lenni, van bennem némi félsz, hogy esetleg túlságosan szájbarágós és elcsépelt lesz, de egye fene: teszek vele egy próbát! A százaléka elég biztató, valamint az eddigi vélemények is, ráadásul a hossza is nagyon baráti. Igaz, némi Backmant szimatolok a fülszövegből kiindulva, legalábbis az idős könyvesboltos bácsi és a cserfes kislány kettőse erősen erre enged következtetni... meglátjuk, igazam lesz-e. [2/5]

A sikeresen teljesített őszi lista után alig vártam, hogy összeállítsam a téli verziót. Be kell valljam, nem hittem volna, hogy ennyire belejövök ebbe a TBR-dologba, pedig hát a blog is engem igazol, hiszen minden évszakban megosztottam az aktuális listámat. Igaz, nem mindegyiket sikerült maradéktalanul kipipálni, sokszor már maga az ötletelés is segített eldönteni, mit vegyek a kezembe legközelebb, na meg ilyenkor abszolút elfog a "mindent is olvasnék" érzése, amit nagyon szeretek, és nem egy olvasási válságból segített kilábalni. A mostaniban, hasonlóan a tavalyihoz, helyet fog kapni néhány karácsonyi történet is, mert enélkül nem lenne teljes az ünnepi készülődés, ugye. :)

Ezekben a hideg időkben valahogy jobban csúsznak a könnyedebb, szívmelengetőbb chick-litek, amikbe jólesik esténként belebújni. Egyértelműen szerepet játszott a döntésemben, hogy eléggé rokonszenvezek a hygge jelenségével, mi több, elég aktívan gyakorlom is, szóval nem nagyon kellett noszogatni, hogy felfigyeljek rá. Nincs ez másképp a hívogató borítójú Hygge szerelemmel sem, amibe már bele is olvasgattam, és eddig nagyon kellemes, szerethető sztorinak tetszett. Egyedül a beszélő papagájjal vannak fenntartásaim, de talán pont ez adja a különlegességét. A végére kiderül. :) 

Amint tudomást szereztem arról, hogy érkezik karácsonyi Beatrix Potter kötet, teljesen belelkesültem. És mivel gyanítottam, hogy a mesekönyvhöz hasonlóan ezt is elég nagy érdeklődés fogja övezni, már októberben beszereztem magamnak. Egyelőre a polcon várja a sorát, de még az idén sorra fog kerülni, ebben biztos vagyok! Hogy a kreatív részét is megvalósítom-e, az még kérdéses, mert én elsősorban az ismerős hangulatra és a szépséges illusztrációkra vágyom. Ezek a kis rövidke mesék olyan nosztalgikus érzéseket keltenek bennem, mintha csak a gyerekkori karácsonyaimat élném át újra. ♡

Nyilván a Netflix adaptáció miatt került a listámra, ezzel nem árulok el nagy titkot. Ráadásul a  film már az első képkockáival elbűvölt, tekintettel Maggie Smith és Pásztor Erzsi kettősére, pedig még nem is láttam, épp ezért előtte nagyon szeretném először a könyvet sorra keríteni. Legjobb tudomásom szerint igen népszerűnek számít, ami mindig egy kis visszafogottságra ad okot, úgyhogy igyekszem nem túlságosan nagy elvárásokat támasztani felé. Mindenesetre meglátjuk, kiérdemli-e a fokozott figyelmet, és hogy mennyiben sikerült hűen a vászonra varázsolni. 

＃4 Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz 

Az eddigi tapasztalataim a Sorsfordító történetekkel sajnos nem túl rózsásak, pedig a lapélfestett kiadások kifejezetten csábítóak, és maga a koncepció is eléggé tetszik. Eddig a Mulan retellinget olvastam el, ami, hát, annyira nem győzött meg, de hátha a Frozen átirattal sikeresebb leszek. Egyrészt nagyon tetszik a skandináv vonal, amit képvisel, másrészt a fülszövege alapján egész izgalmas a kiindulási pont. Kíváncsian várom, mennyiben tér el az írónő az általam ismert történettől, és a végére hogyan érnek majd össze a szálak. 

Habár a borító stílusáért annyira nem vagyok oda, mégiscsak Rowling néni irományáról van szó, ami egyébként a megjelenése óta tartósan 95% fölötti értékelésen áll. Eddig csupa elismerő véleményt olvastam róla, na meg a rövidke bemutató, amiben az egyik kedvenc fordítómat végre beszélni is hallhattam, ugyancsak felcsigázott, így elhatároztam, hogy beválogatom a karácsonyi olvasmányaim közé. A történet komplexitásában nem kételkedem, ahogy a stílusban sem, elvégre Rowling nem szokott csalódást okozni. Valami azt súgja, hogy Püsmac és Jack kalandja szuper felütés lesz a karácsonyi hangolódáshoz! [5/5 ☑]

Annak örömére, hogy ma befejeztem az utolsó nyári listás könyvemet, időszerűnek érzem megosztani az őszi tervezetemet. Picit elhúztam az utolsó olvasmányomat, de összességében kijelenthetem, hogy remek válogatás lett, továbbá a javarészét tényleg a nyár folyamán olvastam el. Bízom benne, hogy az őszi kiszemeltek is megugorják majd ezt a szintet - ezúttal is igyekeztem mindenféle műfajból csemegézni. :) 

A borítója alapján kifejezetten az őszi időszakra tartogattam - már a színek is ezt az évszakot juttatják az eszembe. Ahogy olvasgattam mások véleményét, meglepően megosztó kötetről beszélünk, de én sosem támasztok igazán nagy elvárásokat. Az egyetlen célom, hogy kikapcsolódjak vele, és a beleolvasó alapján kellemesen belesüppedős, jó stílusú szövegnek bizonyult, úgyhogy olyan nagy csalódás nem érhet. 

Többször szemeztem ezzel a könyvvel, még anno a Libriben is belelapoztam, de folyton lebeszéltem magam róla. Amikor viszont legközelebb váratlanul felbukkant a könyvesbolt polcán, képtelen voltam nemet mondani, és engedtem a csábításnak. Cicák vannak benne, ami önmagában elég a boldogsághoz, viszont ez a történelmi vonulat ad egy kis plusz zamatot az egésznek, úgyhogy rettentő kíváncsi vagyok, mi újat fogok megtudni belőle. Egy laza délutáni olvasmánynak terveztem be, egy bögre finom tea mellé. 

Amióta csak kiszúrtam a kiadó oldalán, azóta várom, hogy belevessem magam, így egyértelmű, hogy helyet kellett kapnia ebben a listában. A szokásos Park-féle minőség fogadott, amikor belelapozva beszippantottam a friss papír illatát, és legnagyobb meglepetésemre még egész oldalas képeket is találtam benne. Az eddigi kritikák alapján meglehetősen érdekesnek és izgalmasnak tűnik, ráadásul kimondottan rovarokról szóló természettudományos könyvet eddig még nem olvastam, szóval eléggé izgatott vagyok miatta!

A mustársárga kiadás engem egyértelműen az őszi levelek színére emlékeztet, holott a történet februárban játszódik. Sebaj, ez sem szegheti a kedvemet, ugyanis régi adósságomról van szó, ezen felül az idei VCS-be is beválogattam. Valami azt súgja, hogy Szabó Magdához könnyebben visszatalálnék, ha újra az ifjúsági történeteibe feledkeznék. Titkon reménykedem, hogy az Abigélhez hasonlóan ezt a kötetet is a szívembe zárhatom, és kicsit felidézi számomra a pöttyös-csíkos lányregények szeretett hangulatát. 

 

Gótikus, rejtélyekkel teli lányregény - hát mi illene jobban az esős délutánokhoz? Lucy Strange az egyik legkedvesebb ifjúsági szerzőmmé lépett elő, amióta csak megismerkedtem A fülemüleerdő titkával, így szinte borítékolom, hogy ezt is szeretni fogom. Egy picit tartok a szellemes vonaltól, de néha jó kilépni a komfortzónából, és biztos vagyok benne, hogy az írónő ezt a témát is nagyon finoman és ízlésesen kezeli - ahogy azt általában tenni szokta. (5/5 ☑)

Nagyon megy az idő, amit mi sem bizonyíthatna szemléletesebben, mint a következő TBR lista összeállítása. De előbb összegezzünk: hogy sikerült a tavaszi? Nos, egy könyvet leszámítva mindegyiket elolvastam. Egyébként az utolsó hiányzó kötetet is tervezem bepótolni, csak most valahogy egyáltalán nem csúszott. A dzsungel könyvéről van szó, amire nagyon kíváncsi voltam, de a nyelvezete kissé régiesebb, mint amire számítottam, és őszintén szólva, a meleg napok közeledtével nekem is inkább a könnyedebb hangvételű regények esnek jobban. Úgy tervezem, hogy ősszel-télen futok vele még egy kört, hátha akkor könnyebben egymásra hangolódunk. :) 

Még az előző hónapban kaparintottam meg ezt a gyönyörű mesekönyvet, ami különben remekül néz ki a Nyúl Péter összes mellett - nem győzök gyönyörködni benne reggelizés közben... Nyilvánvalóan nem bírtam ki, és átpörgettem az oldalakat, úgyhogy ez alapján szinte borítékolom, hogy ezt is ugyanúgy imádni fogom. Az illusztrációkért már most teljesen odavagyok; alig várom, hogy megismerkedjek a kis viktoriánus ruhába bújt egérkékkel! 

Erre a könyvre Avilda videójában figyeltem fel, aki nagyon meghozta hozzá a kedvem. Nem tagadom, számomra a teknősmentés volt a hívószó: imádom azokat a történeteket, ahol az állatvédelem, az állatok iránti szeretet központi szerepet tölt be. Miután lecsekkoltam, konstatáltam, hogy nem csak a fülszövege tűnik hívogatónak, de a borítója is szemet gyönyörködtető: tökéletes nyári olvasmánynak ígérkezik! Remélem, számomra is ekkora élmény lesz, és Mary Alice Monroe személyében egy új, szerethető szerzőt avathatok. 

Tekintve, hogy mennyire rajongok Tittel Kinga munkásságáért, nem tervezem sokáig a polcon porosodni a legújabb útikönyvét. Titkon reménykedem benne, hogy akár egy-két Kolodko szobrot a nyár folyamán felfedezhetek személyesen is, de ha mégsem jönne össze, akkor legfeljebb későbbre halasztjuk. Egyet mindenképp szeretnék levadászni az ősz folyamán, ami nemrégiben Stockholm belvárosában kapott helyet, szóval nem teljesen reménytelen a dolog! :) 

Ez még egy tavalyi szerzemény, amit kimondottan a nyári napokra tartogattam. A leírása alapján egy vidám, utazós, igazi mediterrán hangulatot megidéző regénynek mutatkozik, ami elég klassz kombónak tűnik így látatlanul is. Az írónőtől nem olvastam még semmit, viszont a százaléka bíztató, és az értékelések alapján határozottan jó előérzetem van vele kapcsolatban. 

Az Egy cukrászmester meséje ugyan nem vált akkora kedvenccé, mint hittem volna, ennek ellenére a szerzőnő Párizsban játszódó, gasztro-romantikus kötete után nem volt kérdés, hogy a következő regényére is le fogok csapni. A címkéi alapján ismét a cukrászat, a nyomozás, illetve a múlt és jelen összefonódása fogja alkotni a cselekmény vázát, de én ezt egy cseppet sem bánom. Amiben a romantika és gasztronómia szeretete ilyen meghatározó, abból nemigen szokott valami rossz dolog kisülni. Nincsenek nagy elvárásaim: én bőven megelégszem, ha sikerül tartani a színvonalat, és egy jól megírt, kellemes, könnyen fogyasztható lektűrt kapok. (5/5 ☑)

Egészen hihetetlen, de már márciust mutat a naptár, ami csak egyet jelenthet: ismét elérkezett az ideje annak, hogy megosszam a következő három hónapra vonatkozó olvasási terveimet. Kellett egy kis idő, hogy belerázódjak ebbe, de büszkén jelenthetem, hogy a téli felvonást remekül abszolváltam, ugyanis a kitűzött öt könyvből négyet el is olvastam! :) Egyedül A medve és a csalogánnyal nem sikerült zöldágra vergődni - pár oldalnyi beleolvasás után eldöntöttem, hogy nem kínzom vele magam. Talán majd máskor, egy másik alkalommal. Most nem találtunk annyira egymásra. 

Mindenesetre én borzasztóan örülök, hogy ezt az aprócska fiaskót leszámítva tartottam magam, pedig eléggé hangulatolvasó (egész pontosan színskála-rajongó) vagyok. Úgyhogy a sikertől megtáltosodva, be is mutatnám a tavaszi jelölteket! :) 

Sajnos nem volt hozzá szerencsém, hogy a professzor úrtól személyesen vegyek nyelvtörténeti órákat - pedig mennyire klassz lett volna! - , épp ezért csillant fel a szemem e kötet láttán. Mivel az egyetemen baromira élveztem ezeket az előadásokat (az egyiket speciel franciául végeztem el, viszont magyarul is teljesítettem egy kurzust), nem volt kérdés, hogy lecsapok rá, ha alkalmam adódik rá. Kíváncsi vagyok, mi újat fog mondani nekem Nádasdy, és mennyire fogja felidézni az egyetemi emlékeimet. :)

Az egyik legszebb mesekönyvem ever - ezt túlzás nélkül állíthatom. Rajongok Beatrix Potter tüneményes figuráiért, a törékeny, finom ecsetvonásaiért, amivel olyan érzékenyen megragadja egy-egy állat "jellemvonását". Legfőképp ezért volt kötelező beszerzésem tavaly, de az ismeretlen mesék, illetve a népszerű szerző-házaspár fordítása is abszolút felkeltette az érdeklődésem. Elég vaskos darab, tele szebbnél szebb illusztrációval - mondanom sem kell, alig várom, hogy elmerüljek benne!

Nagyjából eddig bírtam Attenborough bácsi nélkül - haladéktalanul be kell pótolnom a legutóbbi művét! A dokumentumfilmet láttuk tavaly, így gyanítom, kevés új információt fog nyújtani, viszont nem is ez motivál, hanem maga a szerző személye. Nagyon szeretem Attenborough gondolatait, és imádom, ahogy megosztja velem, olvasóval, a varázslatosabbnál varázslatosabb élményeit - bár ez utóbbi kevésbé lesz jelen, ahogy sejtem. Ettől függetlenül bízom benne, hogy írott formában is olyan hatással lesz rám, mint vizuálisan. 

Amikor felfedeztem, hogy új Wohlleben kötet van a láthatáron, rögtön el is határoztam, hogy gyorsan sorra kerítem e hiányosságomat, és belevetem magam az imádott német erdészem beszámolójába. Nagy-nagy kedvencem ez az úriember, jóformán az ő szavait is úgy iszom, mint Attenborough bácsiét (két micsoda ember - igazi nagybetűvel ♡), és a fülszövege alapján ismét izgalmas dolgokról esik majd szó. Ráaádásul a borítója folyton az egyre zöldülő erdőt és fákat juttatja az eszembe, tökéletes tavaszi hangolódás lesz nekem! :) 

Igen, nekem az eredeti Kipling regény eddig kimaradt. Halvány emlékképek ugyan felsejlenek - talán Anyukám olvasott fel nekem anno, kislánykoromban, de nem mernék rá megesküdni. Mindenesetre nagyon érdekel, mennyiben különbözik az általam jólismert Disney-féle megközelítéstől, és képes-e átadni az indiai dzsungel világát. Főleg ez utóbbi érdekel, mivel a párom révén van egy kevés fogalmam arról, milyen arrafelé az élet, na meg sok filmet / sorozatot néztünk meg Indiáról, és bevallom, egészen különlegesnek találom. Szeretnék egy kicsit Kipling szavain keresztül barangolni, és felfedezni az igazi Maugli történetét! [4/5 ☑]

Már a novemberi zárásban is pedzegettem, hogy szeretnék írni egy téli listát, úgyhogy nem is vártam vele sokat - íme! :) Ez most elég évszak-specifikus lett: szinte mindegyik olvasmány vagy a közelgő ünnepekhez kapcsolódik, vagy pedig a télies időhöz fog szuper társaságot nyújtani. Reményeim szerint ezzel kicsit sikeresebb leszek, mint az őszi testvérével - ha mégsem, akkor sem dől össze a világ. Mindenesetre összeírni és tervezgetni is élmény volt, ahogy az már lenni szokott. :)

Mount Polbearne számomra egyet jelent a kuckós hangulattal és a friss tengeri levegővel, na meg a lunda imádó lelkem is kedvére tobzódhat, valahányszor felbukkan a csipogó Neil. Azt hiszem, Pollyval a valóságban is remekül kijönnénk, annyira szimpatikus és kedves karakter! Kíváncsi vagyok, ezúttal milyen kalamajka üti fel a fejét a kis halászvárosban, és Polly hogyan képes megbirkózni a kialakult helyzettel. Azért bízom benne, hogy a végére minden kisimul, és a karácsony szelleme sem késlekedik sokat. A fülszövege alapján határozottan izgalmasnak tűnik - alig várom, hogy belekezdjek! 

Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt írom, hogy a Netflixes adaptáció hozta meg hozzá a kedvemet, aminek minden kis részletéért rajongtam, így nem is volt kérdés: ide nekem a folytatást! Szerettem volna visszatérni a mogorva Dash és a mazsorett csizmás Lily körébe, hogy bepillantsak a happy end utáni életükbe. Valami azt súgja, nem lesz zökkenőmentes, és tele lesz a kezdő párkapcsolat tipikus kliséivel, de tudjátok mit? A rajongásom és a lelkesedésem úgyis sokkal nagyobb. :)

Sajnos elég régen olvastam a Waverley-nővérek duológia első kötetét, ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy hamar sikerül majd felvenni a fonalat. A borítója és a leírása alapján is erősen a téli időszakhoz kapcsolódik, na meg SAA hétköznapi boszorkánysága éppen ideális egy finom forró csoki és a szállingózó hó társaságához. Emellett a jövő évi VCS listámba is beválogattam, szóval minden szempontból tökéletes választásnak ígérkezik. 

Skandináv mitológia, sarki fényt idéző borító és izlandi sagák? Ilyen kombóval nem csoda, hogy elsősorban a hólepte időkre tartogattam. Izland ugyanis régi bakancslistás álmom, egyszer nagyon szeretném személyesen is látni ezt a meseszép vidéket - de addig maradnak a könyvek, na meg a különféle eredettörténetek. Egyrészt sokat tanulok belőlük, másrészt ez a gyűjtemény első ránézésre is rendkívül igényesnek tetszik, tele képekkel és apró jegyzetekkel. Mondanom sem kell, már roppant izgatott vagyok miatta! :)

Régóta szemezek már Az északi erdő legendája sorozattal, különösen a hívogató borítója miatt. Az erdő szélén álló kunyhó, a kietlen orosz vidék, és a fantasy címke mind-mind valami különlegeset sejtetnek, na meg a retelling regényekkel abszolút le lehet venni a lábamról. Bevallom, az oroszok nem tartoznak a kedvenceim közé, ráadásul nem vagyok annyira járatos a népmesei világukban sem - ebben jócskán van pótolnivalóm. Mindig izgalmas a komfortzónámon kívülre merészkedni, így duplán érdekes felfedezés lesz ez nekem! [4/5 ☑]

Legnagyobb meglepetésemre egész sikeresen teljesítettem a nyári listámat, ugyanis az öt felsorolt olvasmány közül négyet ki is pipálhattam! :) Ezen felbuzdulva már elkezdtem tervezgetni, mit is olvasnék szívesen az elkövetkező hónapokban. Nyilván a változtatás jogát fenntartom, ez inkább csak afféle útmutató magamnak, meg hát egyébként is teljesen odavagyok a listákért, szóval ez a poszt teljes mértékben a kellemest a hasznossal jegyében íródik - kár lenne tagadni! :)

＃1 Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve

Igazából Héloise lelkendezős bejegyzése keltette fel az érdeklődésemet, korábban csak a borítójára emlékeztem, illetve arra, hogy a kedvenc kiadóm adta ki. Aztán a fülszövegét végigfutva rögtön várólistára is pakoltam, de mivel ez egy elég vaskos darab, mindenképp a kuckós időszakra tartogattam. Roppant kíváncsi vagyok, ráadásul a szerzőtől is ez lesz az első könyvem! :) 

＃2 Joanne Harris: Urak és játékosok

Már több, mint három éve rostokol az olvasós listámon, ami bizony nem kevés idő. Ennek ellenére Harris-szel úgy vagyok, hogy igen, szívesen olvasok tőle, de kimondottan ősszel esik igazán jól. Ráadásul ez egy izgalmas, nyomozós történet, ami nyomokban emlékeztet a Csokoládécipőre, ami az eddigi abszolút kedvencem mind az írónőtől, mind a Csokoládé sorozatból. Reményeim szerint az idén tényleg sorra fog kerülni, én legalábbis nagyon igyekszem, hogy így legyen! 

＃3 100 szóban Budapest 2019 

Még tavaly zsákmányoltam az otthoni Poket automatából, mert nagyon megtetszett a kötet koncepciója. Ráadásul az idén csupán egyszer jártam Budapesten, úgyhogy nem titkolt szándékkal szeretném egy picit felidézni a főváros hangulatát, mert ezekben a hónapokban imádtam igazán elveszni egyik-másik kedvenc kerületemben. Hátha ez a kis könyvecske is képes lesz visszaadni a bóklászás és a felfedezés örömét! 

＃4 Robert Franklin Leslie: A medvék - és én

Anno amikor a bátyám tizenéves volt, és Dániában eltöltöttünk pár napot Anyukám egyik kedves gyerekkori barátnőjénél, Klári ezt a kötetet adta a kezébe. Nos, a bátyám nem kimondottan nagy állatrajongó, ez egyértelműen az én titulusom otthon, de annyira elvarázsolta, hogy jó pár évvel később megkaptam tőle ajándékba. Kicsit szégyellem, hogy azóta sem kerítettem sorra, viszont a jelenlegi énem sokkal jobban fogja értékelni - ebben szinte biztos vagyok. Tavasszal láttunk egy érdekes macikról szóló természetfilmet is, úgyhogy van némi "előképzettségem", ennek ellenére nagyon várom, mi újat tud mesélni nekem ez a regény! 

＃5 Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege

Szomorú, hogy Zafón több könyvvel nem örvendeztetheti meg az olvasóit, épp ezért határoztam úgy, hogy teszek vele egy próbát, és a legkorábbi művével kezdem meg az ismerkedést. Még Szabados Ági is ajánlotta az egyik podcast adásában, részben emiatt figyeltem fel rá. Meglátjuk, engem is a bűvkörébe von-e a szavaival, én mindenesetre állok elébe! 

▾▿▾

Tavaly ősszel írtam már egy hasonló listát, ám azzal végül csúnyán felsültem. Mindössze egyetlen jelöltet olvastam el az ötből, ami, lássuk be, nem nevezhető túlzottan erdeményes vállalkozásnak. Utólag jöttem rá, hogy hiába válogattam be jobbnál jobb könyveket, meglehetősen hangulatolvasó vagyok - nem mindig csúsznak éppen azok, amiket előzőleg elterveztem. Ennek ellenére most újult erővel - nem titkoltan PuPillától inspirálódva - teszem közzé az elkövetkező hónapokban sorra kerülő olvasmányok egy részét, és titkon remélem, hogy ezzel sikeresebb leszek, mint az őszi változatával! :) 

＃1 Tove Jansson: Varázskalap a Múminvölgyben

Bár olvastam már az idén Tove Janssontól, június 27-én lesz halálának 19. évfordulója (hihetetlen, milyen sokáig élt!), és úgy gondoltam, ezzel szeretnék tisztelegni a munkássága előtt. Érdekességképpen elárulom, hogy öt évvel ezelőtt kiolvastam már ezt a részt, méghozzá Vukovári Panna fordításában, azonban ez a változat az eredeti svéd szövegből készült. Ráadásul Harrach Ágnes tollából még egyáltalán nem került a kezembe egy Mumin történet sem, így ez pluszban növeli a kíváncsiságomat. :) 

＃2 Alan Alexander Milne: Micimackó

A százaléka láttan (73%) meglehetősen megosztó kötetről van szó, engem viszont ez egy cseppet sem tántorít el. Igazság szerint nagyon hiányzik a skandináv irodalom, különös tekintettel a svédre, nem meglepő módon, úgyhogy kifejezetten vágyom arra a jóleső, belefeledkezős érzésre, amit anno Katarina Mazetti regényei hívtak elő belőlem. A fülszövege alapján egy vicces és szórakoztató történetnek ígérkezik, azonfelül a fordító, Bándi Eszter, hasonlóan kiváló garanciát jelent számomra.

Igaz, már jócskán benne járunk a szeptemberben, mégis bízom benne, hogy belefér egy rendhagyó, első TBR poszt. Tavaly bakancslistát írtam, viszont egy ideje tervezgetem a fejemben, hogy miket szeretnék elolvasni az év végéig. Az idei évben beszerzett könyvek közül jó pár vár még elolvasásra, úgyhogy elsősorban ebből szeretnék inspirációt gyűjteni, ugyanakkor nem kizárt, hogy más is helyet fog kapni a listán, mivel mostanában több ígéretesnek tűnő könyv is felkeltette az érdeklődésem. 

#1 Madeline Miller: Kirké

Még a születésnapom után (azaz márciusban) szereztem be - már fél éve, te jó ég! Az Akhilleusz dala után nem is volt kérdés, hogy az írónő következő könyvének ugyancsak bérelt helye lesz a polcomon, viszont Héloise posztja olyannyira felcsigázott, hogy feltétlenül sorra szeretném keríteni valamikor az ősz folyamán. Szerintem ez egy nagyon jó, kuckós történetnek ígérkezik, amihez hangulatos hátteret fog szolgáltatni az esőkopogás vagy épp a szél susogó hangja.


Igazából az előzetese miatt került újra előtérbe számomra, ugyanis feltett szándékom, hogy a mozi előtt sorra kerítem a könyvet. Nagyon belelkesültem, főleg az illusztris szereplőgárdát látva, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ebből rossz nemigen sülhet ki! Az új borítója pedig annyira hívogató és csodás, hogy arra nincsenek szavak... Voltaképpen nem sokat tudok a történetről - azon kívül, hogy négy lánytestvérről szól, és igazi klasszikusnak számít, de jelen esetben ez éppen elég. :)

Tudom, ez a kötet még csak mostanában jelent meg, de számomra annyira egybeforrt az ősz és a Csokoládé hangulata, hogy ha akarnám se tudnám szétválasztani. A Csokoládécipőbe szintén még egy egyetemi októberi napon kezdtem bele, és annyira magával ragadott, hogy azóta is eszembe jutnak ismerősnek tetsző szavak és mondatok. Bár sokan ferde szemmel nézik ezt a hirtelen jött folytatást, én kimondottan örülök annak, hogy kicsit visszatérhetek a francia kisvárosba, és újra átadhatom magam a hétköznapi varázslatnak, amit annyira szeretek Harris regényeiben.