Egészen hihetetlen, de már márciust mutat a naptár, ami csak egyet jelenthet: ismét elérkezett az ideje annak, hogy megosszam a következő három hónapra vonatkozó olvasási terveimet. Kellett egy kis idő, hogy belerázódjak ebbe, de büszkén jelenthetem, hogy a téli felvonást remekül abszolváltam, ugyanis a kitűzött öt könyvből négyet el is olvastam! :) Egyedül A medve és a csalogánnyal nem sikerült zöldágra vergődni - pár oldalnyi beleolvasás után eldöntöttem, hogy nem kínzom vele magam. Talán majd máskor, egy másik alkalommal. Most nem találtunk annyira egymásra. 

Mindenesetre én borzasztóan örülök, hogy ezt az aprócska fiaskót leszámítva tartottam magam, pedig eléggé hangulatolvasó (egész pontosan színskála-rajongó) vagyok. Úgyhogy a sikertől megtáltosodva, be is mutatnám a tavaszi jelölteket! :) 

Sajnos nem volt hozzá szerencsém, hogy a professzor úrtól személyesen vegyek nyelvtörténeti órákat - pedig mennyire klassz lett volna! - , épp ezért csillant fel a szemem e kötet láttán. Mivel az egyetemen baromira élveztem ezeket az előadásokat (az egyiket speciel franciául végeztem el, viszont magyarul is teljesítettem egy kurzust), nem volt kérdés, hogy lecsapok rá, ha alkalmam adódik rá. Kíváncsi vagyok, mi újat fog mondani nekem Nádasdy, és mennyire fogja felidézni az egyetemi emlékeimet. :)

Az egyik legszebb mesekönyvem ever - ezt túlzás nélkül állíthatom. Rajongok Beatrix Potter tüneményes figuráiért, a törékeny, finom ecsetvonásaiért, amivel olyan érzékenyen megragadja egy-egy állat "jellemvonását". Legfőképp ezért volt kötelező beszerzésem tavaly, de az ismeretlen mesék, illetve a népszerű szerző-házaspár fordítása is abszolút felkeltette az érdeklődésem. Elég vaskos darab, tele szebbnél szebb illusztrációval - mondanom sem kell, alig várom, hogy elmerüljek benne!

Nagyjából eddig bírtam Attenborough bácsi nélkül - haladéktalanul be kell pótolnom a legutóbbi művét! A dokumentumfilmet láttuk tavaly, így gyanítom, kevés új információt fog nyújtani, viszont nem is ez motivál, hanem maga a szerző személye. Nagyon szeretem Attenborough gondolatait, és imádom, ahogy megosztja velem, olvasóval, a varázslatosabbnál varázslatosabb élményeit - bár ez utóbbi kevésbé lesz jelen, ahogy sejtem. Ettől függetlenül bízom benne, hogy írott formában is olyan hatással lesz rám, mint vizuálisan. 

Amikor felfedeztem, hogy új Wohlleben kötet van a láthatáron, rögtön el is határoztam, hogy gyorsan sorra kerítem e hiányosságomat, és belevetem magam az imádott német erdészem beszámolójába. Nagy-nagy kedvencem ez az úriember, jóformán az ő szavait is úgy iszom, mint Attenborough bácsiét (két micsoda ember - igazi nagybetűvel ♡), és a fülszövege alapján ismét izgalmas dolgokról esik majd szó. Ráaádásul a borítója folyton az egyre zöldülő erdőt és fákat juttatja az eszembe, tökéletes tavaszi hangolódás lesz nekem! :) 

Igen, nekem az eredeti Kipling regény eddig kimaradt. Halvány emlékképek ugyan felsejlenek - talán Anyukám olvasott fel nekem anno, kislánykoromban, de nem mernék rá megesküdni. Mindenesetre nagyon érdekel, mennyiben különbözik az általam jólismert Disney-féle megközelítéstől, és képes-e átadni az indiai dzsungel világát. Főleg ez utóbbi érdekel, mivel a párom révén van egy kevés fogalmam arról, milyen arrafelé az élet, na meg sok filmet / sorozatot néztünk meg Indiáról, és bevallom, egészen különlegesnek találom. Szeretnék egy kicsit Kipling szavain keresztül barangolni, és felfedezni az igazi Maugli történetét! [4/5 ☑]