Most már határozottan kijelenthetjük, hogy eltelt az év fele - ami egészen döbbenetes számomra -, úgyhogy itt az ideje összegezni egy kicsit. :) Úgy döntöttem, magam mögött hagyom a szokásos "freak out" jelzőt, és csak a kérdésekre koncentrálok, mert egyébként ezek segítségével szuperül vissza lehet tekinteni az elmúlt hetekre és hónapokra. Lássunk is hozzá! :)

Akárhogy is nézem, ez idén a Levedi lánca. Eléggé odavagyok a Manó Könyvek Új kedvencek sorozatáért, de ez a könyv messze az egyik legjobb (Ruff Orsolya könyve mellett), amit eddig elolvastam a megjelent kötetek közül. Remekül ötvözte a történelmi érdekességeket a kalandos, rejtélyek utáni nyomozással, így a végeredmény egy teljesen egyedülálló, fordulatos és letehetetlen történet lett. Ráadásul Budakeszi felkereséséhez is nagyon meghozza az olvasó kedvét! :) 

A fotográfuslányt mondanám, ami a fülszövege, illetve a meseszép borítója alapján meglehetősen felcsigázott - még a nyár folyamán szeretném sorra keríteni. :)

A Véres Balaton sorozat hosszú idő óta az első olyan széria, ami az első perctől fogva beszippantott, és kötetről kötetre nőtt az izgalmam a végkifejlet kapcsán. Bár a tetralógia utolsó része egy picit elmaradt a többitől, ettől függetlenül borzalmasan élveztem az egészet, legfőképpen a retro miliő miatt. Érdekes volt belepillantani egy olyan korszakba, amikor a szüleim voltak fiatalok; kicsit visszarepülni az időben. 

Zajácz D. Zoltán kétségkívül azonnal felkerült a radaromra - elképesztően kíváncsi vagyok a skandináv regényére is! 

A szomjas troll minden egyes soráért rajongtam, a fantasztikus Mácsai Pál felolvasása pedig pláne megkoronázta ezt az élményt! ♡ Varró Dani még mindig, változatlanul, óriási szerelem - sosem okoz csalódást. 

Noha nem fikciós karakter, hanem nagyon is létező személyről van szó, nem jut eszembe más, mint James Herriot, a híres állatorvos. Minden szempontból megtestesíti számomra az állatszeretet fogalmát: az az elkötelezett, odaadó, türelmes és empatikus hozzáállás, amit a kis páciensei iránt tanúsít az elbeszéléseiben, megmelengette a lelkemet. ♡

Emlékeim szerint nem volt ilyen, nevetni sokkal többször szoktam. :)

A Kisvárosi könyvesboltok annyira kedves és feelgood romantikus lektűr, hogy az ember csak végig mosolyogni tud az egészen. Ráadásul egy régi könyvesbolt benne az egyik főszereplő, ami már önmagában megdobogtatja a lelkes könyvrajongók szívét. Én magam is imádtam volna kincsvadászatra indulni az Olvasó Rókában! 

A Titanic négylábú hősét nem csak olvasni szerettem, de a róla írt kritikát is élvezettel pötyögtem be. Szeretem Lindsay Galvin témaválasztásait, mert mindig tanulok valami újat - ezúttal a Carpathia nevű gőzős kulcsfontosságú szerepe, illetve a távírászok munkája kapta a fókuszt. 

Nagyon tetszik a 120 haiku sorozat, aminek egy újabb kötetével lettem gazdagabb a Könyvhéten, de A fotográfuslány vászonkötéses borítója is azonnal megragadta a figyelmem. Történetesen mindkettő a kék különböző árnyalataiban pompázik - nem csak az öltözékemben viselem előszeretettel ezt a színt, de az olvasmánylistámban is gyakran visszaköszön. :)

Tavaly ugyan kihagytam, idén viszont úgy gondoltam, szívesen összegezném az eddigi olvasmányaimat. A címével továbbra sem vagyok kibékülve, kicsit béna, de legalább rávilágít arra a tényre, hogy mások szerint is mennyire gyorsan megy az idő - legalább ezzel a kijelentésemmel sosem vagyok egyedül. :) És mivel ma ünnepli a blog a hetedik szülinapját, nem is találhattam volna jobb alkalmat, hogy megírjam ezt a bejegyzést! Hip hip hurrá!

Ahogy végigfutottam az olvasmánylistán, változatlanul azt gondolom, hogy az idén A vidéki templom titkai került fel nálam a dobogó első fokára. Annyira kedves, bájos, szívmelengető történetről van szó, amit szimplán jólesik olvasni, mert boldoggá tesz. Nem történik benne semmi hókuszpókusz, nincsenek benne hatalmas csavarok, sem mágikus lények, csak két fiatal, akik a tenni akarásukkal, a hitükkel és az egymásba vetett bizalmukkal fellendítik egy kicsiny közösség életét. 

Szerencsére ezen sem kellett sokat gondolkodnom: a Kakukkfióka minden szempontból méltó folytatása lett a Fjällbacka sorozatnak. Hiába próbálkoztam más skandináv krimi szerzőkkel, Camillát egyelőre senki sem tudja letaszítani a trónról. Fogalmam sincs, hogy miért, de gyanítom, hogy a fantasztikus tájon kívül - amit volt szerencsém élőben is megcsodálni -, az otthonosság melengető érzését nyújtja minden egyes alkalommal. Furán hangozhat ez, tudom, főleg úgy, hogy egy krimiről beszélünk, de mégis igaz. 

Lássuk csak: A balatoni sellő, az Emma, illetve az új Wohlleben kötet is határozottan ide kívánkozik. Szerencsére mindhárom itt várakozik a polcomon, és reményeim szerint még az idén mindegyik sorra kerül - vagy legalábbis nagyon fogok igyekezni, hogy így legyen. 

Elképesztően belelkesültem a Selma Lagerlöfről szóló életrajzi regény láttán, ezt nagyon szeretném beszerezni, illetve örömmel láttam, hogy folytatódik az Oltári Austen sorozat, méghozzá a Meggyőző érvekkel. Ez utóbbi is abszolút must have darab, semmi kétség. És van itt még valami, ami egyelőre csak halvány sejtés, de nagyon úgy fest, hogy a Manó Könyvek még az idén előrukkol egy gyönyörűséges Anne otthonra talál kötettel, amivel nagyon-nagyon szemezek. :) 

Az Ezer hajó Natalie Haynes-től. Bevallom, kicsit szomorú is vagyok miatta, mivel azt reméltem, hogy valamennyire felér majd a csodás Madeline Millerhez, de erről sajnos szó sincs. Meglepett az a brutalitás, nyers erőszak, ami végigkísérte az egész történetet. Tudom, hogy a témája is részben megkövetelte, elvégre a trójai háborúról szól, mégis abban bíztam, hogy ez az agresszív kegyetlenség nem nyer ekkora teret. Tévedtem... Azóta már meg is szabadultam tőle.

Ide a ma reggel befejezett memoárt hoznám, ami nem más tollából származik, mint a Draco Malfoyt alakító Tom Feltonéból. Sejtettem, hogy élvezni fogom, de azt nem, hogy ennyire! Tom elképesztően jó humorú srác, akit legszívesebben azonnal a barátjává fogadná az ember, de közben esendő, őszinte és igazán emberi is. Nyoma sincs semmilyen sztárallűrnek, teljesen hétköznapi fickó, aki nem csak a saját életébe avat be minket, de a Harry Potter kulisszatitkaiba is. Egyszerűen imádtam! 

Zelei Anna hazai erdőkről szóló kötete, és az ezzel kapcsolatos edukációja, természetvédelmi munkája minden szempontból hiánypótló. Nagyon sokat tanulok és tanultam tőle, remélem, más is felfedezi, és megszívleli a tanácsait. Kövessétek, olvassátok, hallgassátok - érdemes! 

Hmm, ide most semmi konkrét nem jut az eszembe... 

Vinnie Fyfe, a bátor angol kislány, aki nem csak tehetséges rajzoló, de igaz barát is. 

A meghatottságtól is ér? Mert akkor A vidéki templom titkai. :)

Hatodik éve töltöm ki ezt a tag-et, így ha picit később is, de ragaszkodtam ahhoz, hogy az idén se maradjon el. Ilyenkor már lehet kicsit hátra tekinteni, összegezni, és felidézni a legjobb történeteket. Bár a tag címe valóban nem a legtalálóbb, a kérdéseket tekintve viszont ez egy szuper lehetőség summázni az elmúlt nyolc hónap könyves élményeit. :)

Mindig nehéz egy konkrét kedvencet kiválasztani, úgyhogy ilyenkor, bevallom, picit gondban vagyok. De a tegnap este befejezett könyv annyira betalált nálam, hogy mégiscsak erre esett most a választásom - nevezetesen Mary Alice Monroe-tól a Ház a partonra. Egyszerre megható, emberi és végtelenül kedves regényről beszélünk, amiben több fontos téma is szóba kerül, ennek ellenére nálam az egymásra találás, az apró örömök éltetése, és a természetvédelem vált igazi vezérfonallá. 

Tavaly is David Michie került ide, ami ezúttal is fennáll. A szülinapi csomagomban ott lapult A négy lábon járó spiritualizmus, amit ugyanúgy a szívembe zártam, akárcsak az első két részét. Annyira élvezem, ahogy DLM kötetről kötetre a buddhizmus egy újabb szeletével ismertet meg, ráadásul cseppet sem szájbarágós módon, sokkal inkább elgondolkodtató és megszívlelendő történetekbe ágyazva. Azóta beszereztem a második kötetet is, így már csak az első hiányzik, hogy teljes legyen a trilógia. 

Az Élet a Földönt, illetve a nemrégiben megjelent Hangyákat írnám első körben, de az új Wohllebenre is nagyon kíváncsi vagyok! Ebből a hármasból legelőször a hangyákról szóló beszámolót tervezem lehúzni a listáról, mert elég jó értékeléseket olvastam eddig róla, és hát átlapozgatás közben teljesen lázba jöttem a színes képek és az izgalmasnak tűnő fejezetcímek láttán. Valami azt súgja, hogy nekem való lesz! :)

Legfőképp a karácsonyi Nyúl Péter mesekönyv, ezt feltétlenül be fogom szerezni magamnak, illetve a Romy és Párizs fényei szintén felcsigázta az érdeklődésemet. A Coco Chanelről szóló életrajzi kötet kellemes meglepetésként ért, úgyhogy bízom benne, hogy ez is megüti majd a mércét. Mindenesetre van némi bepótolnivalóm Romy Schneidert illetően, így e-könyvben esélyes, hogy sorra fog kerülni. 

Bauer Barbarától Az aranyműves fia. Annyian dicsérték az írónőt, ráadásul a Szabados Ági készítette interjú alapján olyan szimpatikusnak tűnt, ennek ellenére az írása nem nyűgözött le annyira, mint vártam volna. Sajnos túlírtnak és dagályosnak éreztem a történetet, aminek a szereplői végig szörnyen távol maradtak tőlem. Esetleg egy másik alkalommal fogok még próbálkozni vele, hátha, de egyelőre nem érzek rá késztetést. 

Azzal tisztában voltam, hogy Nádasdy Ádám nem ír rosszul, sőt. De ahogy a nyelvészetről mesél... na, azt mindenütt így kellene tanítani! Eleve egy meglehetősen megosztó témát választott, elvégre a nyelvtanórát elég kevesen szerették igazán (én speciel igen), engem mégis az ragadott magával, ahogy az összes fontos témát egy világos, átlátható és tökéletesen érthető rendszerbe foglalta, hogy mindenki megérthesse. Sehol sincs lebutítva a szöveg, pusztán emberi nyelven magyaráz és tanít - szinte észre sem vesszük, miről is olvasunk, annyira élvezetesen mesél a professzor úr. Egyszerűen briliáns!

Maros Andrásra érdemes odafigyelni! A frappáns, mai, keserédes, őszinte életképeit élvezet volt olvasni, úgyhogy tervezem, hogy más novelláskötetét is be fogom iktatni, ha lesz rá lehetőségem. 

Szederberek kisegerei menthetetlenül elrabolták a szívemet... Eleinte tipródtam rajta, hogy nekem való-e egyáltalán, mégiscsak gyerekeknek íródott ez a mesekönyv, ám a csomagbontáskor rögtön tudtam, hogy nagyon betaláltam vele. Az illusztrációk és a szívmelengető, rövidke mesék abszolút elvarázsoltak - tuti, hogy kislányként is imádtam volna! 

Hmm, azt hiszem, ide a Tommy & Tuppence párost írnám. Egyelőre még csak egy rövidke novellát olvastam róluk, viszont a sorozatot sorra kerítettük a párommal, és mindkettőnknek eléggé tetszett. :) Szóval elképzelhető, hogy valamelyik komplett regényt is elolvasom majd, de titkon reménykedem abban, hogy a Szentivánéji krimikben is visszatérnek - legalább egy nyúlfarknyi szösszenet erejéig! 

Meghatódni szoktam inkább, sírni annyira nem. 

Leiner Laura karácsonyi kötete annyira kis feelgood, hogy jóformán az egészet végigmosolyogtam. :) Nem hittem volna, hogy a három lány élete ennyire leköt majd, így engem lepett meg a legjobban, amikor esténként alig tudtam letenni, annyira érdekelt, hova fognak kifutni a történések, és hol kapcsolódnak majd egymásba a szálak. Kicsit emlékeztetett az Igazából szerelemre, ami már önmagában elég lenne a boldogsághoz, ám ezt sikerült megfejelni a szerethető szereplőkkel és a pörgős cselekménnyel. Kikapcsolódásnak, feltöltődésnek tökéletes választás! 

Az élet dicsérete, egyértelműen. A James Herriot önéletrajzi írásain alapuló sorozat maga a színtiszta boldogság - receptre kellene felírni! 

A Nyúl Péter mesekönyvről írt sorokba, úgy érzem, mindent belesűrítettem, amit csak érzek Beatrix Potter munkásságával kapcsolatban. Talán ezért is várom olyan nagy lelkesedéssel a karácsonyi kötetet, mert ebbe a világba is jó megérkezni. 

A Szentivánéji krimik borítója kivéletesen gyönyörűre sikerült, teljesen beleszerettem! Ugyanakkor a Szederberek meséit, illetve A farkasok bölcsességét ugyancsak kiemelhetném, mert mindkettő elképesztően szép és igényes kiadás. 

Hű, vannak terveim, ezt elárulhatom, de hogy végül mi fog beleférni, az a jövő zenéje. Mindenesetre sok-sok saját könyvet szeretnék, hogy csökkentsem az olvasatlanok számát, illetve a VCS-vel is el vagyok maradva, mivel a nyáron parkolópályára tettem. Sebaj, a kuckós őszi esték pont ideálisak lesznek egy-egy kiadós olvasásra. :)

A korábbi részek itt érhetők el: 2020 ∙ 2019 ∙ 2018 ∙ 2017 ∙ 2016 

Ugyan a november egy kicsit már a télhez áll közelebb, mintsem az őszhöz, nem tudtam ellenállni ennek a hangulatos kérdezz-feleleknek. Na meg utoljára nyáron volt ilyen típusú poszt a blogon, ráadásul már tavaly is kitöltöttem egy hasonlót, úgyhogy le sem tagadhatnám, hogy eléggé élvezem megírni őket. :) 

Bármilyen meglepő, de ide az Együtt lehetnénket írnám. Szeptember végén olvastam el anno, és Gavalda simogató, édesbús története annyira magával ragadott, hogy azóta akaratlanul is ehhez az évszakhoz csatolom. Nem emlékszem, hogy mikor játszódik pontosan, viszont számomra pont azt az átmenetet képviseli, amit úgy szeretek: ahogy a napok lassacskán átcsúsznak a hűvöskés, sárguló leveles, avarban sétálós időszakba.

Szépen szállingóznak a félévzáró posztok, ami csak egyet jelenthet: a lassacskán hagyománnyá vált összegző tag kitöltését! Immár ötödik éve osztom meg a válaszaimat, ami nyilván az idén sem maradhat el - és mi tagadás, én is változatlan lelkesedéssel pötyögöm e sorokat. Mindig jó érzéssel tölt el, ha felidézhetem egy-egy emlékezetes, vagy épp lélekmelengető olvasmányomat, erre pedig keresve sem találhatnék megfelelőbb alkalmat! :) 

＃1 A legjobb 2020-as olvasmányod

Nehéz a döntés, ugyanis több cím is versenyezhetne a legjobbnak járó díjért, viszont ezúttal minden kétséget kizáróan David Attenborough beszámolójára, az Egy ifjú természettudós történeteire esik a választásom. Tökéletesen elegyítette az utazás élményét a természetvédelmmel, a világra való nyitottsággal, a bennszülött kultúrával... Ráadásul valamennyit csodálatosan keretbe foglalta David páratlan humora és szakértelme. Minden sorát imádtam! 

＃2 A legjobb folytatás, amit 2020-ban olvastál

A dorombolás művészete, egyértelműen. Annyira nagy öröm volt visszatérni Dharamsalaba, kicsit megmártózni Őszentsége bölcsességében - ha csak képletesen is, együtt bolyongani DLM-mel, és felfedezni, hogy mennyi különböző elemből áll össze az igazi boldogság. Megkockáztatom, hogy egy hajszállal még jobban is tetszett, mint az első rész, és ez elsősorban az otthonos hangulatának, illetve a szerethető szereplőinek köszönhető. 

＃3 Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Legnagyobb meglepetésemre a Park Kiadó mégis előrukkolt az általam egyik leginkább várt kiadványával, A farkasok bölcsességével, melyet konkrétan a beharangozása óta kinéztem magamnak. Amit Peter Wohlleben ajánl, eleve nem lehet rossz, hát még ha ilyen csodás, kifejező borító társul hozzá! Szinte az összes természettudományos címkéjű kötetet elolvastam már a kiadó kínálatából - magától értetődik, hogy ennek is a polcomon a helye. 

＃4 Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Egyrészről a Beatrix Potter mesekönyv, amit időközben elő is jegyeztem, másrészről a Titokzatos memória, aminek a külleme és a leírása egyformán felkeltette az érdeklődésem. 

＃5 Legnagyobb csalódás

Eduardo Sacheri kisregénye, az Ilyen a boldogság. Hiába rövid irományról van szó, egy nyögvenyelős, erőltetett, és hatásvadász történet bújik meg mögötte. Pedig az esernyős borítója alapján egy kimondottan kedves, szívhez szóló olvasmányt reméltem. Nos... nagyot koppantam. Egyedül a buenos aires-i hangulatot értékeltem benne - ez utóbbit elég érzékletesen, életszerűen sikerült átadnia a szerzőnek.

＃6 Legnagyobb meglepetés

Camilla Läckberg viszonylag friss műve, az Aranykalitka. A népszerű svéd írónő úgy döntött, eltávolodik a skandináv krimi műfajától, és egy belevaló, erős, független karaktert emel a középpontba: Faye-t. Ez a nő hihetetlen rafinált trükkökhöz folyamodik, hogy megleckéztesse hűtlen férjét, és egyúttal kitörjön az általa kreált kalitkából. Camilla bebizonyítja, hogy cseppet sem egyskatulyás szerző, sőt: képes megújulni, és ha kell, akár keményebb, esetenként megbotránkoztató részletekkel dobja fel a cselekményt. Remélem, mihamarabb megjelenik a folytatás! 

＃7 Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

David Michie mindenképpen ide sorolható, ahogy Sofia Lundberg is. Utóbbitól még csak egy könyvet olvastam, viszont az rendkívül megérintett, úgyhogy szeretnék a jövőben más kötetével is kísérletezni.

＃8 Legújabb könyves szerelem

Újabban Veronica Henry romantikus történeteit forgatom nagy élvezettel - ő határozottan komfortszerzővé kezd avanzsálni nálam, ami bizony nem kis szó! Az idén kétszer is választottam tőle, és meggyőződésem, hogy Peasebrook, e bájos angol falucska és lakói olyan kisugárzással rendelkeznek, aminek köszönhetően pillanatok alatt megmagyarázhatatlan melegség és boldogság járja át lelkem minden kis zugát. 

＃9 Legújabb kedvenc karakter

Mivel óriási cicarajongó vagyok, nem is írhatnék mást, mint a kis Hóoroszlánt, Őszentsége kék szemű, tappancsos szépségét, akinek hála bepillantást nyerhettem a Dalai Láma rezidenciáján zajló életbe, melyet ölelni való karakterek és mulatságos beszámolók tettek még színesebbé. Fantasztikus, ahogy a kunkori farkinca nyomában kinyílik egy láthatatlan ajtó, ami mögött megannyi rácsodálkozás,  felismerés, tanítás és vidámság rejlik. 

＃10 Egy könyv, amin sírtál

Skandináviában különösen nehéz megszokni, hogy ilyen későn érkezik meg a tavasz. Míg otthon ereje teljében pompázik a természet, nálunk, a hosszúra nyúlt téli álom után, éppen csak most tér magához. Én már türelmetlenül várom, hogy itt is újra virágba boruljanak a fák, aminek a látványa is felér számomra egy lelki simogatással, de az utóbbi jelek csalhatatlanul arra utalnak, hogy közeledik - határozottan nem kell olyan sokat várni rá! Napról napra pattannak ki a rügyek, bújnak elő a föld alól a kicsi virághagymák, reggelente gyakorta madártrillára ébredünk, és a levegő illata is mintha másnak érződne. 

Hogy még inkább ráerősítsek erre a napfényes, reményteljes évszakváltásra, szeretnék eleget tenni egy kedves felkérésnek, amit Ellától, a Tiszta lappal a világban szerzőjétől kaptam. A továbbiakban az ő kérdéseire fogok felelni, és ha kedvet kapnátok hozzá, töltsétek ki bátran ti is! :) 

▿▾▿

＃1 Szerelmi zsongás – A kedvenc műfajod 

Nem hiszem, hogy túl nagy titkot árulok el azzal, ha azt írom, hogy a romantikus-, természettudományos-, illetve az ifjúsági háromszögben mozgok a legotthonosabban. Ez a három igazán hozzám nőtt az elmúlt évek során, és ha új olvasmány után kutatok, ezekből előszeretettel mazsolázok magamnak. Olykor elcsábulok egy jó kis skandináv krimire is, bár ebből inkább a szolid, könnyen emészhető fajtát választom, sosem a durva, gyomrot megülős típust. Ahhoz én túl nyuszilelkű vagyok. :)

＃2 Légy a levesben – Egy könyv a kedvenc műfajodból, ami mégsem tetszett

Leiner Laura: Emlékezz rám ⇢ Az egész IOV trilógia megcsúfolása volt ez a lezáró kötet... A verseny ötlete  mindvégig roppant fantáziadús, viszont mérhetetlenül sajnáltam, hogy ez javarészt eltörpült és háttérbe szorult Hanna drámája miatt. Ahelyett, hogy Laura a fináléra koncentrált volna, elintézte egy-két fejezettel, cserébe hosszú percekig Hanna eszmefuttatásait ecsetelte, melyek sok esetben önismétlőnek, mesterkéltnek és végtelenül monotonnak tűntek. Egy szemernyit sem tettek hozzá a tényleges cselekményhez. 

＃3 Pocsolyába léptem… – Egy könyv, amivel alaposan mellényúltál

László Zoltán: Egyszervolt ⇢ Ismét egy magyar szerzőt hoznék például, akinek az irománya elképesztően nagy csalódás volt. A fülszövege igencsak kíváncsivá tett, különösen a népmesei motívumok miatt, így nagy reményeket fűztem hozzá. Ehhez képest kaptam egy kusza, zavaros, összefüggéstelen katyvaszt, ami távolról sem hozta az elvárt színvonalat. Szerencsére sikerült megszabadulnom tőle, azonban a szerző többi könyvéhez azóta sem jött meg a kedvem...

＃4 Minden évben virágzás – Egy könyv, amit a legtöbbször olvastál újra

Harry Potter és a Félvér Herceg ⇢ Noha az egész sorozatot jó párszor beiktattam már, a hatodik rész valamilyen okból kifolyólag különleges helyet foglal el a szívemben. Nem tudnám konkrétan megmagyarázni, hogy miért, de valahányszor Voldemort emlékeiben kutatunk, és kezdjük felgöngyölíteni a horcruxok utáni nyomozást, engem újra és újra elkap a lelkesedés, hogy a végére járjak a dolgoknak. Emellett a szereplők is egyre összetettebb problémákkal küzdenek meg, és hát az érzelmek is alaposan próbára teszik Harryék életét. Volt, hogy betegen csak lekaptam a polcomról, kiültem a teraszra egy pokrócba csavarva magam, és hagytam, hogy testestől-lelkestől magába szippantson a varázsvilág... 

＃5 Magnólia bimbó – Egy könyv, aminek a borítójába szerelmes vagy

A Csokoládé sorozat negyedik kötete, Az epertolvaj teljesen levett a lábamról. Eleve odavagyok a madarakért, hozzá pedig ez a csodás, indákkal teleszőtt, barokk motívumos háttér... Meseszép! 

＃6 Hangyák a sütiszeleten – Egy könyv, amit mindenki szeret, csak te nem

Nemrégiben témáztunk erről a blogger lányokkal, úgyhogy nem lesz nehéz a választás. John Green többszörös bestseller kötete, a Csillagainkban a hiba szinte mindenki szívét meghódította, ezzel szemben engem borzasztóan taszított mind a filozofikusnak szánt fellengzős bölcselkedés, mind az erőltetett, hatásvadász párbeszédek tömkelege. Időközben az is bebizonyosodott, hogy Green csupán erre képes, és valamennyi regénye ezt a sémát követi. 

＃7 Milyen volt szőkesége…? – Egy könyv, aminek alig emlékszel a tartalmára

Christopher Moore: Biff evangéliuma ⇢ Konkrétan egy részt sem tudnék felidézni belőle, annyira a homályba veszett. Az viszont élénken megmaradt, hogy a Központi FSZEK-ből kölcsönöztem ki, mivel többen is ajánlották, hogy milyen vicces és szórakoztató. Sajnos én távolról sem élveztem ennyire, és amint a mellékelt ábra mutatja, nem vált belőle kimondottan emlékezetes műremek. 

＃8 Madárcsicsergés, színtiszta madárcsicsergés – Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál

Ezúttal az idei olvasmányaim közül ajánlanék egyet, méghozzá A Dalai Láma macskáját. Csupa bűbáj, kedvesség, és cicatappancs ez a kötet, ami több, rövidebb elbeszélésből áll. A füzérek fő színhelye Őszentsége rezidenciája Tibetben, ahol egy gyönyörű, himalájai szépség szemén keresztül ismerkedünk meg a buddhista tanítások alapjaival, és bizonyosodunk meg a boldogság sokszínűségéről. Hihetetlenül motiváló és életigenlő; jóformán bárki találhat benne megszívlelendő tanácsot, tippet vagy akár útravalót az életére nézve. 

＃9 Ribizli lekvár – Egy fanyar-édes igaz történet, amit szeretsz

Sheila Hocken: Emma meg én ⇢ Egy látássérült fiatal lány viszontagságait és küzdelmeit követhetjük nyomon kislánykorától kezdve, egészen addig, amíg be nem toppan az életébe Emma, a csupaszív, bolondos, csokoládészínű labrador. Kettejük története innentől merőben új távlatokat nyit meg Sheila életében, aki az idő múlásával egyre magabiztosabb, kalandvágyóbb és bátrabb - már nem fél farkasszemet nézni a veszéllyel sem. Engem őszintén, könnyekig meghatott ez a memoár, minden sora balzsam volt a lelkemnek. A folytatását is melegen ajánlom - csodás élmény, akárcsak az első rész! 

＃10 Anyád kockás terítője – Egy régi, megviselt könyv, amitől sosem válnál meg

Az Andersen mesekönyvem, amit hat éves koromban kaptam ajándékba. Az elején ugyan díszeleg néhány irka-firka, és jó pár fekete-fehér rajzot kiszíneztem, hogy szebb legyen, a belsején mit sem változtat, hiszen a gyufaáruslány, a kis hableány, a rendíthetetlen ólomkatona, vagy épp a hókirálynő meséjében mindig otthonra lelek. Nekem ezek a szereplők jelentik a gyerekkorom egy nagyon szép szeletét, sosem felejtem el őket. 

(Képek forrása: Pinterest)

Többeknél láttam felbukkanni ezt a kérdéssort (Avilda, Sarah), ami nekem is nagyon megtetszett. Az az igazság, hogy szeretek könyves tageket töltögetni időnként, mivel úgy hiszem, segít fókuszálni az év hátralevő időszakára, és kicsit ráncba szedi az olvasásra vonatkozó terveimet is. Őszintén, nem hihetetlen belegondolni, hogy valamivel több, mint egy hónap van hátra 2019-ből? Mert számomra abszolút az! ☃

1. Milyen könyve(ke)t kezdtél el, amit még be kell fejezned?

Szeretek egyszerre csak egy történetbe belemélyedni, úgyhogy jelenleg Agatha Christie-től olvasom az Így éltünk Mezopotámiában c. memoárt. Még eléggé az elején járok, de kíváncsian várom, mit tartogat, milyen érzéseket fog kelteni bennem. Nem titkoltan azért is választottam következő olvasmánynak, mert szervesen kapcsolódik az előtte olvasott könyvemhez. (Rejtély az Orient expresszen) Nincs rajtam nyomás, nem kihívásra olvasom, csupán a magam örömére. :) 

2. Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Nem igazán, én az olvasással ugyanúgy szeretek hangolódni. Ősszel szívesen mazsolázok egy kicsit mindenből, de talán a történelmi romantikusok, krimik valahogy könnyebben csúsznak ilyentájt. Igazából nehéz ebből bármilyen statisztikát készíteni, mert mindig az aktuális hangulatom szabja meg, hogy éppen mit emelek le a polcról. 

3. Milyen új megjelenést vársz még?

Hmm, nem jut eszembe semmi konkrét. Ami érdekel, az időközben már megjelent. Viszont amibe egy könyvesboltos bámészkodás alkalmával szívesen belelapoznék, az a nemrégiben megjelent Rizsporos hétköznapok, illetve Meik Wiking új könyve, Az emlékteremtés művészete is igencsak felcsigázott. 

• Madeline Miller: Kirké 
• Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága
• Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg 

Rég volt már a blogon hasonló bejegyzés, és mivel terveztem, hogy az egyik kedvenc évszakomat itt is igyekszem jobban kihasználni - amihez első körben új fejlécképet készítettem, biztos voltam benne, hogy ezzel a kérdéssorral csak tovább erősítem az őszi hangulatot. Az ötletet Sarah-tól, a Readinspo bloggerinájától vettem, ezúton is köszönöm az inspirációt! :)

1# Száraz falevelek - a világ tele van színekkel

Válassz egy őszies borítót!

Nem szoktam kimondottan évszakhoz párosítani az olvasmányaimat (kivétel ez alól a karácsony), viszont ha narancsos-pirosas színekben pompáznak a borítók, én is könnyebben kapcsolom az őszi hónapokhoz.

#2 Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel

Melyik az a könyv, ami megmelengeti a szíved?

#3 Őszi vihar - süvít a szél, szakad az eső

Válaszd ki azt a könyvet, vagy műfajt, amit egy esős napon szeretsz olvasni!

#4 Hideg, csípős szél

Melyik a legcoolabb karakter, akivel helyet cserélnél?

#5 Meleg almabor

Melyik az a könyv, ami szerinted nem kap elég figyelmet, és szeretnéd, ha az lenne a legújabb bombasiker?

#6 Kabát, sál, kesztyű - Hidegre fordult az idő, és ideje rétegesen öltözködni

Melyik a legcikibb könyvborító, amit legszívesebben elrejtenél, ha nyilvános helyen olvasnál?

#7 Pumpkin Spice

Melyik a kedvenc őszi ételed/italod?

#8 Jóleső, meleg tűz

Oszd meg másokkal ezt a taget. Kiket jelölsz meg?

Senkit, bárki kitöltheti, aki csak szeretné! :) 

Ha július, akkor félévzáró lista. Az utóbbi három évben, mióta rendszeresen blogolok, mindig kitöltöm ezt a kérdéssort. Egyrészt jó számba venni, milyen élményeim voltak az elmúlt hat hónapban, amik megmelengetik a szívem, másrészt ez egy remek alkalom, hogy összegezzem az eddigi olvasmányaimat. Arról nem is beszélve, mennyire szeretem mások bejegyzéseit olvasni a témában. Ha netán közös pont is akad, még jobb! :) 

2. A legjobb folytatás, amit 2019-ben olvastál

Nem kimondottan sorozat, ugyanakkor mégis összefüggnek valamennyire a kötetek. Peter Wohlleben már a tavalyi listában is felbukkant, így talán nem meglepő, ha azt mondom, azóta is tart a szerelem. Időközben sorra kerítettem az eddigi utolsó, a Természet rejtett hálózata címmel kiadott kötetét, ami ugyancsak nem okozott csalódást. Szeretem, ahogy ez az úriember arról mesél, mennyi érdekesség rejtőzik a talpunk alatt, a fák törzsében, lombkoronájában, illetve milyen komplex, mindent átfogó ez a szövedék, ami körülvesz bennünket. Rendkívül érdekes és megkapó minderről olvasni - remélem, lesz még mondanivalója számunkra! :) 

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Óh, ide egy egész listát rittyenthetnék - a teljesség igénye nélkül: Madeline Millertől a Kirké, David Attenboroughtól az Állatkerti gyűjtőutak, a frissen kiadott Kisasszonyok, Benyovszky gróf kalandos élete, valamint az új Nicolas Barreau kötet, továbbá a Coco Chanel és a szerelem illata is csak rám vár. Nem fogok unatkozni, az egyszer biztos! :) 

4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére

A Mesélő Budapest óta vágytam hasonló könyvre, és örömmel jelenthetem, hogy hamarosan megérkezik a Várnegyed titkai ugyanúgy Tittel Kingától, Kecskés Judit illusztrációival, amit borzasztóan várok már! Ezen kívül Az elmúlt napok könyvesboltja keltette fel az érdeklődésem - ebbe még bele kell olvasnom, mielőtt megveszem, de a radarom alapján jónak tűnik. 

5. Legnagyobb csalódás 

Hmm... Kifejezetten nagy csalódás még nem ért az idén, ugyanakkor amilyen bűbájosan indult a Lara Jean sorozat, olyan gyászosra sikerült a második rész. Állítólag a harmadik, lezáró epizód ennél csak jobb lehet, és szívből remélem, hogy így is van. 

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Lucy Strange határozottan figyelemreméltó - számomra A fülemüleerdő titka az év egyik legjobb ifjúsági kötete. Éppen ma fogok nekikezdeni a második könyvének, A világítótorony legendájának, és szinte borítékolom, hogy hasonlóan el fog varázsolni, ahogyan a bátor kis Henrietta története. Madeline Miller szintén beletartozik ebbe a blokkba: nem véletlenül szereztem be szinte azonnal a Kirkét, mert ahogy ez a nő ír, amilyen szenvedéllyel mesél az antik hősökről, az számomra maga a csoda. Csakis csillogó szemmel lehet olvasni, abszolút magával ragadó. 

8. Legújabb könyves szerelem

A Krumplihéjpite Irodalmi Társasághoz nagy reményeket fűztem, és szerencsére tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak. Sőt, bizonyos szempontból még túl is szárnyalta azokat. Mindig is rajongtam a levélregényekért, úgyhogy a műfajjal mondhatni kezdettől fogva rokonszenveztem, de nem tudtam, a történet mennyire fog magával ragadni. Őszintén? Teljes mértékben! Kétség sem férhet hozzá, hogy ez a könyv egy igazi lélekbonbon. Megmelengeti a lelked, és tudatosítja benned, hogy még a legnagyobb bajok közepette is létezik gyógyír. Az irodalom szeretetének, az olvasás örömének himnusza ez a kötet, ami a kedves, bájos karaktereivel, a megható, szívszorító cselekményével, illetve az életre szóló barátságaival mindenki szívét meghódítja. Kedvenc lett, ez nem is kérdés. :) 

9. Legújabb kedvenc könyves karakter

Juliet Ashton kisasszony a már említett Krumplihéjpitéből, valamint Lara Jean A fiúknak, akiket valaha szerettem c. sorozatból. 

10. Egy könyv, amin sírtál 

Az Akhilleusz dala utolsó néhány oldala határozottan megviselt, de ez nem egy bánatos, vigasztalhatatlan sírásban teljesedett ki, hanem egyfajta megnyugvásban, miszerint a búcsú nem feltétlenül csak szomorú lehet, főleg e két görög ifjú számára. Ugyanakkor a Mielőtt a kávé kihűl sem hagyott könnyek nélkül - itt az utolsó, anyáról & gyermekéről szóló novella végén törölgettem a szemem. Hiába, az ilyen érzelmes lezárások akaratlanul is előhívják a sírós énemet... 

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

A Három dolgot mondj c. YA regényhez eleinte nem fűztem túl nagy reményeket, ám a végére fordult a kocka, és annyira jó kedvem kerekedett tőle, hogy széles, örömteli vigyorral olvastam el az utolsó sorokat. Pont úgy végződött, ahogy szerettem és kívántam volna. 

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

A To All the Boys I've Loved Before-t kétszer is megnéztem, annyira feelgood mozi, valamint a Szólíts a neveden jut az eszembe, aminek a könyvváltozatát ugyan nem olvastam, de a film annyira tökéletes, hogy félek, csak csorbítana az élményen. A soundtracket hallgatva rögtön leperegnek a szemem előtt a filmkockák, úgyhogy ez tipikusan olyan élmény, ahol nagyon erős a zene és a film kapcsolata.