Az a helyzet, hogy szinte teljesen leszoktam a húsevésről. Azért írom, hogy szinte, mert minimális mennyiségben még szoktam enni, illetve húslevest is - ez utóbbit kimondottan a kollagén miatt, na meg kizárólag zöldségekkel és cérnametélttel - viszont nagyjából 90%-ban sikeresen visszaszorítottam, és törekszem arra, hogy ez így is maradjon. Ezek után joggal merülhet fel a kérdés: akkor mégis mit eszem? Gyakorlatilag mindenfélét, amihez kedvem szottyan, csak épp kiváltom valamilyen növényi alternatívával. 

▿▾▿

Először is szeretném leszögezni: a vegánság számomra túl nagy lemondással járna, így részemről egy olyan irányt lőttem be, ami nem okoz óriási fejtörést, mégis csupa olyan ételt eszem, amit szeretek és amitől - nem mellesleg - jobban is érzem magam. Az étkezésem jelentős részét a zöldségek teszik ki (frissen vagy fagyasztott formában), amit keverek a hüvelyesekkel, hallal és a különböző tejtermékekkel. Apropó: tudtátok, hogy a lencse mennyire sokoldalú alapanyag? Magam sem hittem volna, de gyakorlatilag bármilyen receptben isteni lesz a végeredmény, és tekintve, hogy tele van fehérjével, remek választás csirkehús helyett. Én elsősorban konzervlencsét használok: a hagyományos, piacon kimérve kapható változatot inkább főzelékként szoktam elkészíteni - nekem ez az apró szemű változat jobban bejött. 

Hasonló a helyzet a babfélékkel: vese-, fehér-, feketebab, de hatalmas kedvencünk a "bönmix" névre keresztelt válogatás, amiből zseniális babsalátát szoktam készíteni. Egyszerűen rajongunk érte! Mindig kell, hogy legyen itthon tartalék. A csicseriborsó szintén egy igazi jolly jocker: házi hummusz, falafel, de akár tonhalas szósz is készülhet belőle - a variációk száma végtelen. 

Ehhez mindenképp érdemes beszerezni egy jó minőségű, lehetőleg fémfejjel rendelkező botmixert, vagy egy turmixgépet. Utóbbinál mindenképp figyeljetek oda a használati útmutatóra, ugyanis nem mindegyik bírja a forró folyadékot. Mindig szezonálisan változtatom egy picit: ősszel pl. karórépa és cékla is kerül bele, de olykor szívesen megbolondítom egy kevés édeskrumplival - igazából csak a fantáziánk szab határt. :)

Általában úgy indítok, hogy felkockázok egy fej vöröshagymát, és legalább két gerezd fokhagymát, amit egy kis olajon megfuttatok. Erre jön az aktuális kínálat, legtöbbször: két szál felkarikázott sárgarépa, egy kis darab zeller, egy csésze rózsáira szedett karfiol vagy brokkoli, egy fél csésze zöldborsó, ha van otthon spenót, és "zöldebb" levesre vágyom, akkor azt is teszek bele (ebből a csomagolt verziót javaslom, amiben kicsi spenóttömbök vannak). Ezt a keveréket szeretem picit lepirítani, hogy a zöldségek is kapjanak némi pörkölt ízt, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi pont ellepi. Végül beledobok egy felkockázott krumplit - utóbbi a sűrítést szolgálja, emiatt nem lesz szükség külön rántásra. :) Sózom, borsozom, valamint egy-két evőkanál adalékmentes levesport is szórok bele, és hagyom főni. Amikor minden megpuhult, szobahőmérsékletűre hűtöm, és belekanalazom a turmixgép tartályába. Végül felöntöm egy deci főzőtejszínnel, és szép krémesre turmixolom. 

▸ Újabban tökmagolajat locsolok rá, mellé pedig sajtos pirítóst készítek - valami zseniális ez a kombó! 

Erről az ételről már tettem említést egy korábbi havi záróban, ami azóta is gyakran kerül az étlapunkra. Az alapja a konzervlencse, amit darált hús helyett használok - minden más teljesen ugyanaz. 

Készítek egy pörköltalapot, azaz olajon megfuttatok egy kis vöröshagymát, és igen, én ebbe is teszek fokhagymát. :) Megszórom pirospaprikával, felengedem egy kis vízzel, sózom, borsozom, és jó sűrűre főzöm. Ha elfövi a levét, pótlom a folyadékot. Amikor késznek ítélem, hozzákeverek egy doboz konzervlencsét, és egy adag főtt rizst. (Nálunk ez általában 1 dl jázminrizs.) Közben egy másik edényben vizet forralok, megsózom, és előfőzöm a zöldséget: esetünkben karfiolt, karfiolt + brokkolit, vagy zöldbabot. Mindhárom szuper bele, kipróbáltuk. :) És innentől lényegében gyerekjáték: a lencsés keveréket teszem a tepsi aljára, erre kerül a zöldség, a tetejére pedig egy nagy doboz tejföl és ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajt. Légkeverésen, 180-190 fokon, kb. 25-30 percig sütöm, amíg a sajt aranybarnává nem pirul rajta. 

 

Ez igazából nem saját fejlesztés: még a párom találta a YouTube-on, de picit a saját ízlésünkre formáltuk az elmúlt évek alatt. 

Két szál újhagymát, két-három darab pici koktélparadicsomot vagy egy nagyobbat felszeletelek, és egy serpenyőben elkezdem pirítani őket. Először a hagymát, azután beleteszem a paradicsomot is, sózom-borsozom. Mikor a paradicsom is szétfőtt, jöhet bele két evőkanál konzervkukorica és egy evőkanál konzervbab - a vesebab tökéletes hozzá! Egy kis tálkába felütök egy darab tojást, fűszerezem (só, bors, provence-i fűszerkeverék), jól felverem, és a serpenyőbe öntöm, egyenesen a zöldségekre. Rászórok egy marék reszelt sajtot, majd hagyom megpirulni. Ilyenkor lejjebb veszem a lángot, hogy kellően átsülhessen a tojás. Ha egy lapáttal alányúlok, és elválik a serpenyő aljától, akkor egy előmelegített, teljes kiőrlésű tortillalapra csúsztatom,  feltekerem, és kész is! 

▸ Akkor se essetek kétségbe, ha szétesik a "lepény", ez esetben csak halmozzátok a tortillára, az íze ugyanolyan finom lesz. :)

Szintén újhagymával és paradicsommal indítok: két szál hagymát vékony karikákra szelek, ami mellé egy nagyobb paradicsomot kockázok. Ezután a kedvenc olajbogyómból teszek hozzá, ebből olyan öt-hat darab elég is, amit ugyanúgy felkarikázok, ezt követően jöhet egy doboz megmosott és lecsepegtetett konzervbab. Mi ezt a bizonyos mixet használjuk hozzá, de simán el tudom képzelni vese-vagy fehérbabbal is. Semmiképp se legyen ízesítve, úgyhogy a paradicsomos bab most nem játszik. 

A dresszing az egyik kedvencem, és gyakorlatilag minden salátámra ezt locsolom: egy rész fehérborecetet kikeverek két rész extra szűz olívaolajjal és egy teáskanál mustárral. Sózom, borsozom, és friss petrezselyemmel dúsítom. Egyneművé keverem az összetevőket, rálocsolom a saláta alapra, és jól összeforgatom, hogy mindenütt érje az öntet. Lehetőség szerint két-három órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. 

▸ Grill sajt (halloumi) mellé egyenesen maga a tökély, amihez házi tzatzikit és fűszeres krumplit szoktam kínálni.

Ugyan a vadas tipikusan húsos ételnek számít, ez a karfiolos változat abszolút kipróbálásért kiált! A mártás elkészítésével kezdek, azaz finomra vágok egy vöröshagymát, és egy kevés zsiradékon megfuttatom. Ehhez két szál sárgarépát, egy szál paszternákot / fehér répát, és egy kis darab zellert adok. Ugyanúgy hagyom lepirulni a gyökérzöldségeket, ahogy a krémlevesnél szoktam, és hozzáadok egy-két evőkanál cukrot, amit karamellizálok. Ha aranybarna, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, megszórom egy-két evőkanál levesporral, és egy szem felkockázott krumplival egészítem ki a sort. Amikor puhára főtt minden, szobahőmérsékletűre hűtöm, és a turmixgépben selymes állagúra turmixolom. Ezután némi citromlével és egy kiskanál mustárral állítom be a szósz jellegzetes ízét. 

A karfiolt vékony szeletekre vágom, majd a felforrósított serpenyőbe teszem, amire két-három evőkanál vajat dobok. Fűszerezem, és folyamatos felügyelet mellett minden oldalát aranybarnára pirítom. Krumplikrokettel és a tejföllel pettyezett mártással tálalom frissen, melegen. 

December 13-a talán az egyik legfontosabb dátum Svédország életében. Tavaly egy különleges Luca napi felvonuláson is részt vettünk, idén inkább a nyugisabb esti sütésre szavaztunk, és elkészítettük az ilyenkor hagyományos Luca macskái (Lussekatter) nevű sütit. 

Tulajdonképpen ez egy vízválasztó napnak számít, hiszen innentől fogva veszi kezdetét a karácsonyi időszak. Rendkívül nagy megtiszteltetés errefelé Lucának lenni, mivel a kiválasztott lány képviseli a Fényt. Hosszú, fehér, lepelszerű ruhában vonul a menet élén, fejét egy 7 gyertyából álló koszorú díszíti. Manapság már a biztonságosabb módszer dívik, azaz elektromos fények váltották fel a korábbi viaszgyertyákat. Lucát több kísérője segíti, mindannyian hasonló öltözéket viselnek. 

▿▿▿

Az ilyenkor fogyasztott lussekatt különlegességét a tésztához adott sáfrány adja; ettől a süti intenzívebb ízt, valamint karakteresebb színt kap. Fordított S-formája a legjellegzetesebb, melyet egy-egy mazsolával díszítenek. Több recept is fellelhető az internet bugyraiban, én ezúttal egy kesellával (ízesítetlen túrókrém) dúsított változatra szavaztam. 

Ezt a posztot már régóta terveztem megírni, elsősorban azért, hogy másnak is bátorságot és önbizalmat adjak. Én sem voltam mindig konyhatündér, sőt... Kezdetben voltak eléggé elfuserált próbálkozásaim, de sosem adtam fel, mindig mentem tovább. Mára a sütés-főzés az egyik legfontosabb inspirációs löketem; egy olyan hobbi, amivel kikapcsolhatok, feltöltekezhetek, amit igazán szeretek és sikerélményt is ad. Ez utóbbi kettő talán az egyik legfontosabb adalék, ugyanis szerintem ez a kulcsa annak, hogy valaki szívesen sürögjön-forogjon a konyhában, és ne csak úgy tessék-lássék módon.


De hogyan is kezdődött mindez? Kislányként persze én is szerettem sertepertélni a konyhában, segítettem Anyának rántott husit panírozni, kevergetni, kóstolgatni, de az első, konkrét önálló sütésem 14 éves koromban történt. Erre azért is emlékszem ilyen pontosan, mert annyira megtáltosodtam a siker láttán, hogy rögtön két tepsi muffint sütöttem. Tudni kell, hogy rémesen rossz voltam a mértékegységváltásból, és sokáig csak ez tartott vissza, hogy kipróbáljam magam a konyhában. Szerencsére azóta teljesen belejöttem, és már nem okoz gondot ez sem. :) A muffin azért is volt jó választás elsőre, mert egy nagyon egyszerű, kevert tésztás sütiről van szó, amivel kezdő háziasszonyok is meg tudnak birkózni - különösebb nehézség nélkül. Sok múlik a recepten, az arányokon, de elrontani nemigen lehet. Ezután már szinte adta magát a folytatás: sütöttem francia csokitortát, házi baguette-et, kekszeket, és apró süteményeket is. Néhány éve már én készítem otthon a zserbót is, legalábbis amíg otthon laktam, rendszeresen az én reszortom volt az ünnepek alatt. :)

A sütésbe viszonylag hamar beletanultam, de a főzéssel más volt a helyzet. Még gimis koromban teljesen ráfüggtem a TV Paprikára, és leckeírás után onnan inspirálódtam. Nem próbáltam ki mindent, csak egy-két olyan receptet, ami szimpatikusnak tűnt. Mégis, a legalapvetőbb fogásokat, trükköket és tippeket innen csipegettem fel, ami szinte észrevétlenül ivódott belém és később százszorosan meghálálta magát. Tulajdonképpen akkor kezdtem el rendszeresen főzni, amikor összeköltöztem a barátommal, még Budapesten. Szerettem volna igazán háziasnak tűnni, és ez jó alkalomnak bizonyult ahhoz, hogy végre több időt eltöltsek a konyhában. Eleinte voltak borzalmasan rosszul sikerült kísérletezéseim - pl. a sütőzacskóban sült csirkecomb annyira natúrra sikeredett, hogy nagyrészt csak a kakukkfű érződött rajta, só és bors egyáltalán nem. Rettentően íztelen kaja volt, fel nem merném tálalni még egyszer. Ennek ellenére minden kudarcból tanultam és megpróbáltam a javamra fordítani. Igyekeztem mindig elég egyszerű receptekkel kezdeni, amiket úgy véltem, képes vagyok elkészíteni. Egyetlen akadályom volt: elég picurka volt a konyha, legalábbis a pult része, így kicsit bonyolultabb kajákat már nem tudtam volna bevállalni. Otthon is kísérletezgettem, de idővel rájöttem: igazán a páromnak szeretek főzni. Ő a legfőbb kritikusom és a legodaadóbb rajongóm is. Mindig őszinte hozzám, és amikor kikérem a véleményét, konstruktív kritikákkal lát el, hogy még jobb legyek. 

A következő fordulópont az első svéd utazásom volt. Ekkor újfent otthon éltem, viszonylag keveset voltam a konyhában, mert az egyetem kellően lefoglalt a hétköznapokon. Azért így is emlékszem, hogy megörvendeztettem a családom egy kis házi pizzával, csokis zabkeksszel, kókuszgolyóval - szóval nem szenvedtek hiányt. :) Amikor a tudomásomra jutott, hogy a barátom nagyjából csak a Maggi fixes alapokból kreálja meg a heti menüt, nem hagyhattam szó nélkül. Azalatt az egy hét alatt, amit kint töltöttem, megismertettem néhány alaprecepttel, és megmutattam, hogy porok nélkül is fantasztikus és egyszerű ételt varázsolhatunk az asztalra. A dolog olyan jól sült el, hogy azután ő is szárnyakat kapott és egészen változatosan kezdett el főzni. Időnként kikérte az anyukája tanácsát vagy pedig az én segítségemet, de a dolgon mit sem változtatott: mérhetetlenül büszke voltam rá!

2018. Több, mint fél éve, hogy Svédországban élek, és ezalatt megtanultam saját háztartást vezetni. Nem volt könnyű, főleg a mosással gyűlt meg a bajom sokáig (egyszerűen nem tudtam a mosógépet kezelni - ezt mindig Anya csinálta otthon), de idővel minden elrendeződött. Mégis úgy érzem, továbbra is a konyhában élem ki minden kreativitásom. Minden héten megtervezzük a heti menüt, és ennek megfelelően vásárolunk be. Most már azt is kitapasztaltam, mennyi étel elegendő kettőnknek, ami nem túl sok, de éppen megfelelő mennyiségű. Ha szeretnénk faragni a bevásárlás összegéből, akkor a fagyasztót éljük fel: ennek megfelelően szerezzük be a hiányzó alapanyagokat. Ez már csak azért is hasznos, mert így nem felejtődnek el a régóta őrzött húsok, maradékok, zöldségek, hanem van egy egészséges körforgás - cserélődnek az ételek. Nem dobok ki ételt, semmi sem romlik meg, vagy ha igen, akkor az elenyésző. 

Vannak már jól bejáratott receptjeim, és úgy vettem észre, hogy nálam a magyar és az olasz ízek dominálnak leginkább. Rajongok a pörkölt alapú kajákért, és azt hiszem, tökélyre fejlesztettem a saját paradicsomszószomat, amit bármikor össze tudok dobni egy gyors spagettis ebédhez / vacsihoz. Nyáron sok vegetáriánus ételt főztem, így megtanultam, hogyan kell isteni falafelt készíteni, felfedeztem a kuszkuszt (ez utóbbi kimeríthetetlen, a variációk száma végtelen), és kicsit ismerkedtem a húsmentes életmóddal is. Nem mondom, nem volt rossz, de én alapvetően úgy érzem magam jól, ha eszem húst is. Ezt sem visszük túlzásba, mert mindig igyekszem beiktatni olyan heteket is, amikor csak zöldséget / főzeléket eszünk. Alternatívának pedig mindig van valamilyen hal vagy rákféle a fagyasztóban. :)

Jelenleg a házi péksütik világával ismerkedem; ennek keretében sütöttünk sós kiflit, tejes kiflit és kipróbáltuk Könyvparfé olívás kenyerét is (amit megbolondítottunk egy kis szárított paradicsomal - isteni!). Mivel kenyérsütőgép is van, így újult erővel, ismeretlen, kipróbálásra váró receptekkel is kísérletezünk. Azt hiszem, ez a legizgalmasabb része a dolognak és minden tapasztalattal csak egyre jobbak leszünk. :)