Összességében 6 könyv csúszott le ebben az időszakban, de szerencsére egyik sem okozott túl nagy csalódást. Még február végén kezdtem bele a Hamupipőke retellingjébe, az Ez hát a szerelembe, ami - az általam olvasottak közül - a Sorsfordító történetek legjobbja. Nem csak, hogy az írónő mert elrugaszkodni az eredeti történettől, de Hamupipőkét is sokkal bátrabb és karakánabb karakternek festette le, ami kimondottan jól állt neki. Az álmok csokoládéboltja pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle: kellemes, könnyed és laza chicklit, ami nem akar több lenni annál, mint ami. Az Egy szelet torta Brooklynban az eddigi év legvaskosabb darabja a maga 548 oldalával - és igencsak túlírt, ahogy azt az oldalszáma is mutatja. Igazából semmi sem indokolja ezt a hosszúságot, ennek ellenére kellemesen elszórakoztatott, bár akadtak benne üresjáratok. Brooklynhoz viszont nagyon meghozta a kedvem, úgyhogy ha egyszer eljutok New Yorkba, tuti keresek egy Belláéhoz hasonló pékséget! 

A Diana, a szívek hercegnője nagyon jól és lendületesen indított, a közepe felé viszont kicsit elveszítettem az érdeklődésem, így végül megmaradt egy szépen megírt életrajzi regénynek, ahol a szerző méltó keretet adott Lady Diana tragikus életének. A hónap utolsó választottja, és egyelőre az év egyik legnagyobb meglepetése, A vidéki templom titkai lett. Furcsamód az első pár fejezet még nem ragadott magával, sőt, fontolgattam, hogy pihentetem, de amint elindult az adománygyűjtés, csak úgy peregtek az oldalak. Jarvis és Gen, a történet két főszereplője pedig annyira a szívemhez nőtt, hogy titkon reménykedem benne, hogy a Kossuth Kiadó elhozza a karácsonyi részt is, mert nagyon szívesen visszatérnék Hopley kis falucskájába! 

Kezdjük a Magánügylettel, ami egy spanyol (!) krimi sorozat, és történetesen Jean Reno az egyik főszereplője, aki tökéletes választás volt Hector, az inas szerepére. :) Maga a történet kicsit lassan bontakozik ki, emiatt az első két epizód után egy jó nagy szünetet tartottunk, de utána magára talált, a végére pedig nagyon izgalmas lett! Érdekes volt eredeti, spanyol nyelven nézni - az ehhez hasonló sorozatok főleg angolul, netán valamilyen skandináv nyelven játszódnak az esetek többségében. Talán ebből a szempontból is érdemes vele tenni egy próbát. :) Sikeresen felzárkóztunk A koronával is -  részben ez inspirált a Diana életéről szóló regény elolvasására. 

Két ismeretterjesztő sorozatot is sorra kerítettünk: az egyik A legszebb nemzeti parkok, míg a másik a legújabb David Attenborough közreműködésével készült széria, a Wild Isles. Mindkettő fantasztikus volt, elképesztően élveztem őket! A nemzeti parkokról szóló szemelvényeket Barack Obama vezette fel és narrálta végig, aki remekül helyt állt ebben a szerepben. :) Attenborough bácsi pedig a tőle megszokott színvonalon mesélt Nagy Britannia csodálatos tájairól és élővilágáról. Utóbbi az eddigi legszemélyesebb munkája, és vélhetőleg az utolsó, ahol személyesen is megjelenik a képernyőn. 

▿▾▿

Márciusban jócskán tél volt errefelé, még a szülinapomon is vastag hótakaró borította a tájat, épp ezért viszonylag kevés kültéri programra jutott lehetőség. Az idei ünneplést a Nordiska Múzeumban tartottuk, ahol megnéztünk egy nagyon érdekes kiállítást egy francia divat ihlette ruhakollekcióról, majd sétáltunk egy kicsit a Djurgården szigeten. Ebédre beültünk egy japán étterembe, illetve kávéztunk is egyet, itthon pedig tartottunk egy utó-sütizést. :) 

Áprilisban otthon húsvétoltunk, az ünnepek után pedig még az esküvőszervezéssel bíbelődtünk egy kicsit - szinte minden hétvégére akadt valami tennivaló ezzel kapcsolatban. Most már beléptünk a visszaszámlálás időszakába, és elképesztően izgatottak vagyunk mindketten! :)