Egy cseppet megcsúsztam ezzel az összegzővel, így szeptember közepe felé járva, de annyi baj legyen. :) A nyár második fele rendesen felpörgött, és igazán sikerült kimaxolni, azt hiszem. Bár az idő Svédországban nem volt annyira vészes, sőt, az idén kimondottan hűvös nyarunk volt, otthon azért kaptunk egy adagot a megszokott kánikulából, csak hogy meglegyen az igazi nyár érzet. 

Mindösszesen két könyvet szereztem be, pont havonta egyet, viszont mindkettő kívánságlistás volt. Először A balatoni sellőt (fun fact: az egyetemen az írónő a BA-s szaktársam lakótársa volt, így találkoztam is vele, bár ő biztosan nem emlékszik rám :)), aztán augusztusban, levásárolva a maradék összeget a Libri ajándékkártyámról, a csodálatos, illusztrált Erdők-mezők népmeséi kötet került fel a polcomra, amivel már a megjelenése óta szemeztem. Elképesztően igényes kiadásokról van szó, öröm ilyen szépségekkel bővíteni a könyvtáramat! 

Noha a 6 könyv nem tűnik soknak, az utóbbi időben nem a mennyiségre gyúrok, hanem ráérősen, a magam örömére válogatok. És ez így most eléggé bejön. :) A Rómában jársz éppen nem volt annyira nyerő választás, de esténként pont jó volt kikapcsolódni vele, és ennél többet nem is várnék el egy chick-littől. A Mesék a csodakertről viszonylag nagy falatnak tűnt, mégis maximálisan megérdemelte a rá fordított időt. Remek válogatásról van szó, ráadásul most olvastam először Boldizsár Ildikótól, de biztos, hogy nem utoljára. Tom Felton önéletrajzi kötete nálam tutira bekerül az év kedvencei közé, annyira őszinte és humoros írás! Sejtettem, hogy tetszeni fog, de azt nem, hogy ennyire. :) Kristina Ohlsson új sorozatának nyitókötete, a Viharjelzés ugyancsak jó döntésnek bizonyult, alig várom, hogy folytassam a következő résszel! 

Az örökség trilógia befejező kötete nem lett ugyan a kedvencem, mégis úgy éreztem, tartozom annyival magamnak, hogy elolvasom. Viszonylag hamar végeztem vele, főleg, mert hajtott a kíváncsiság a végével kapcsolatban, és szerencsére abszolút pozitívan csalódtam benne. Végül a nyarat Csuja Imre és Csáki Judit interjúkötetével zártam le, ami igen tanulságos élmény volt. Csuja munkásságát régóta élénk figyelemmel követem, és bár hallottam az őt ért tragédiákról, egészen másként csapódott le bennem úgy, hogy az ő szavain keresztül olvastam róla újra. Nagyon érdekes személyiség, és ahogy verset mond, az tényleg maga a csoda. Érdemes meghallgatni! 

Júliusban javarészt könnyed, francia vígjátékokkal szórakoztunk. Nem mindegyik bizonyult egyformán erősnek, de ami mindkettőnknek nagyon tetszett, az A hónap dolgozója. Kifejezetten értékeltem benne azt a kis skandináv kikacsintást, de azért nem mindenki ennyire "elvetemült" itt, ezt mindenképp hozzá kell tennem. :D A blockbusterek közül az új Indiana Jones részt én kimondottan élveztem, szerintem nagyon jól sikerült darabja lett a sorozatnak, és abszolút méltó búcsú Harrison Fordtól is. A kis hableány élőszereplős változata viszont nem ragadott annyira magával, valószínű nem kerül újranézésre a közeljövőben. A Disney-féle rajzfilmet még mindig jobban szeretem. :) A játszma ellenben nagyon meglepett, sokkal feszesebb és izgalmasabb, mint A vizsga. Ez a rész egyértelműen Kulka János jutalomjátéka; fantasztikus, ahogy egy-egy pillantásával, kézmozdulatával is mennyi mindent ki tud fejezni. A Netflixen mindkét film elérhető, nagyon ajánlom! 

Augusztusban már kevesebb filmet fogyasztottunk, inkább sorozatok kerültek terítékre. Többek között a Miracle Workers negyedik évada (totálisan elborult, de Daniel Radcliffet még mindig imádom benne), az És egyszer csak... folytatása (könnyed kikapcsolódás), az Our Planet új részei (kicsit akciódúsabb a kelleténél, viszont változatlanul lenyűgöző), a High School Musical - The Musical befejező évada (igazi guilty pleasure, nagyon megszerettem), és a még most is tartó Only Murders in the Building, ami a tavalyi év egyik kedvence lett. 

Rögtön egy nagyon izgalmas úttal kezdődött meg számomra az igazi nyár. Már egy ideje benne vagyok egy projektben, aminek keretén belül külföldiek számára szervezünk egy biciklis-zenés fesztivált. A helyszín pedig nem más, mint a Genfi-tó, azaz a Lac Léman. Három határmenti falu, valamint Carouge, Genf elővárosa vett részt az első alkalommal. Svájci-, ukrán-, belga-, illetve magyar művészek egyaránt szerepeltek a programban, úgyhogy elég színes volt a paletta. Én egyébként a jazz részleg felelőse voltam, így esett, hogy együtt ebédeltem a zenészekkel, akik mind elképesztően kedvesek és alázatosak voltak. És olyan műsort adtak, hogy azóta is fülig ér a szám, ha visszagondolok rá. Hatalmas élmény volt! :) Ráadásul még egy kis genfi városnézésre is jutott időnk, úgyhogy minden szempontból emlékezetes négy napot tudhatok magam mögött. 

A Svédországba való visszatérésem előtt megnéztük Anyukámmal és a húgommal a Munkácsy kiállítást, majd egy szokásos két órás repülőút után hipp-hopp újra a kellemes, kicsit esős svéd nyárban találtam magam. Igyekeztünk kellően kiélvezni az első együtt töltött heteket friss házasokként, úgyhogy hétvégente kirándulni mentünk, mozizni, kiállítást nézni, piknikezni... Mesebeli három hét volt! 

Augusztusban újra hazalátogattunk, ezúttal a kisebbik unokaöcsém keresztelőjére. Néhány kötelező elintéznivaló mellett kihasználtam az alkalmat barátnős, ismerősökkel való találkozásokra, de jutott idő egy kis családi Ikeázásra, illetve az anyósommal és a férjemmel a vácrátóti arborétumba is eljutottunk, ahol először csodálhattam meg a híres lótusz virágzást. :) A nyár betetőzéseként az utolsó augusztusi hétvégét Finnország fővárosában, Helsinkiben töltöttük, ami minden kétséget kizáróan tökéletes lezárásul szolgált. ♡

Tavaly ugyan kihagytam, idén viszont úgy gondoltam, szívesen összegezném az eddigi olvasmányaimat. A címével továbbra sem vagyok kibékülve, kicsit béna, de legalább rávilágít arra a tényre, hogy mások szerint is mennyire gyorsan megy az idő - legalább ezzel a kijelentésemmel sosem vagyok egyedül. :) És mivel ma ünnepli a blog a hetedik szülinapját, nem is találhattam volna jobb alkalmat, hogy megírjam ezt a bejegyzést! Hip hip hurrá!

Ahogy végigfutottam az olvasmánylistán, változatlanul azt gondolom, hogy az idén A vidéki templom titkai került fel nálam a dobogó első fokára. Annyira kedves, bájos, szívmelengető történetről van szó, amit szimplán jólesik olvasni, mert boldoggá tesz. Nem történik benne semmi hókuszpókusz, nincsenek benne hatalmas csavarok, sem mágikus lények, csak két fiatal, akik a tenni akarásukkal, a hitükkel és az egymásba vetett bizalmukkal fellendítik egy kicsiny közösség életét. 

Szerencsére ezen sem kellett sokat gondolkodnom: a Kakukkfióka minden szempontból méltó folytatása lett a Fjällbacka sorozatnak. Hiába próbálkoztam más skandináv krimi szerzőkkel, Camillát egyelőre senki sem tudja letaszítani a trónról. Fogalmam sincs, hogy miért, de gyanítom, hogy a fantasztikus tájon kívül - amit volt szerencsém élőben is megcsodálni -, az otthonosság melengető érzését nyújtja minden egyes alkalommal. Furán hangozhat ez, tudom, főleg úgy, hogy egy krimiről beszélünk, de mégis igaz. 

Lássuk csak: A balatoni sellő, az Emma, illetve az új Wohlleben kötet is határozottan ide kívánkozik. Szerencsére mindhárom itt várakozik a polcomon, és reményeim szerint még az idén mindegyik sorra kerül - vagy legalábbis nagyon fogok igyekezni, hogy így legyen. 

Elképesztően belelkesültem a Selma Lagerlöfről szóló életrajzi regény láttán, ezt nagyon szeretném beszerezni, illetve örömmel láttam, hogy folytatódik az Oltári Austen sorozat, méghozzá a Meggyőző érvekkel. Ez utóbbi is abszolút must have darab, semmi kétség. És van itt még valami, ami egyelőre csak halvány sejtés, de nagyon úgy fest, hogy a Manó Könyvek még az idén előrukkol egy gyönyörűséges Anne otthonra talál kötettel, amivel nagyon-nagyon szemezek. :) 

Az Ezer hajó Natalie Haynes-től. Bevallom, kicsit szomorú is vagyok miatta, mivel azt reméltem, hogy valamennyire felér majd a csodás Madeline Millerhez, de erről sajnos szó sincs. Meglepett az a brutalitás, nyers erőszak, ami végigkísérte az egész történetet. Tudom, hogy a témája is részben megkövetelte, elvégre a trójai háborúról szól, mégis abban bíztam, hogy ez az agresszív kegyetlenség nem nyer ekkora teret. Tévedtem... Azóta már meg is szabadultam tőle.

Ide a ma reggel befejezett memoárt hoznám, ami nem más tollából származik, mint a Draco Malfoyt alakító Tom Feltonéból. Sejtettem, hogy élvezni fogom, de azt nem, hogy ennyire! Tom elképesztően jó humorú srác, akit legszívesebben azonnal a barátjává fogadná az ember, de közben esendő, őszinte és igazán emberi is. Nyoma sincs semmilyen sztárallűrnek, teljesen hétköznapi fickó, aki nem csak a saját életébe avat be minket, de a Harry Potter kulisszatitkaiba is. Egyszerűen imádtam! 

Zelei Anna hazai erdőkről szóló kötete, és az ezzel kapcsolatos edukációja, természetvédelmi munkája minden szempontból hiánypótló. Nagyon sokat tanulok és tanultam tőle, remélem, más is felfedezi, és megszívleli a tanácsait. Kövessétek, olvassátok, hallgassátok - érdemes! 

Hmm, ide most semmi konkrét nem jut az eszembe... 

Vinnie Fyfe, a bátor angol kislány, aki nem csak tehetséges rajzoló, de igaz barát is. 

A meghatottságtól is ér? Mert akkor A vidéki templom titkai. :)

Nem túlzok, ha azt írom: a május az év legvártabb hónapja volt számomra. Mire megérkezett az igazi tavasz, mi is gőzerővel készülődtünk, és számoltuk vissza a napokat - már csak egy hét, már csak öt nap, már csak egy... És, mondhatni, tényleg olyan tökéletesre sikerült az esküvőnk, mint amilyennek elképzeltem. Ráadásul azóta még inkább felértékelődött, és változatlanul életem egyik legboldogabb napjaként él bennem. ♡ 

A május teljesen nullás, cserébe júniusban kellően bevásároltam a Könyvhéten. Eredetileg nem terveztem, hogy kilátogatok, de vasárnap reggel láttam meg a hírt, miszerint Tittel Kinga dedikál aznap, és ezt semmiképp sem szerettem volna kihagyni. Fantasztikus élmény volt vele találkozni, ráadásul a szeretett Mesélő Budapest példányom is még becsesebbé vált ezáltal. :)

Három könyvre csábultam el - nevezetesen: 

Ahogy beléptünk a tavasz első hónapjába, észrevétlenül repültek a hetek... Szinte fel sem ocsúdtam, és máris elérkezett a következő összegző poszt megírása. Bár a természet még csak mostanában kezd magához térni itt, északon, az elmúlt napokban érezhetően melegedett az idő, és egyre több napsütést kapunk. :)

Márciusban teljesen üres hónapot tartottam, viszont április elején megérkezett a várva várt csomagom, amit a szülinapomra rendeltem. Három könyvvel lettem gazdagabb, nevezetesen: 

Tudom, már lassan március közepén járunk, mégis csak nemrég realizálódott bennem, hogy ideje lenne megtervezni a tavaszi TBR listámat. A téli verzió egész sikeresnek mondható, a tervezettek fele sorra is került, egyedül a karácsonyi könyvek arányára kell jobban odafigyelnem, mivel januárban már nem éreztem akkora affinitást magamban, hogy ilyen jellegű köteteket olvassak. Sebaj, az idén igyekszem a kimaradottakat is pótolni! :) 

Ugyan a Valerie Lane álmodozói sorozat első része nem aratott osztatlan sikert, a bájos kisváros és a benne élő lakók mégis megnyertek maguknak, így bizalmat szavaztam a folytatásnak. Ezúttal Keira, a csokiboltos lány története bontakozik majd ki, aki egyébként is szimpatikusnak tűnt az előző regényből. Kíváncsian várom, milyen bonyodalmak és női praktikák kísérik majd a nagy szerelem beteljesülését - merthogy a hölgyek egész biztos fontos szerepet kapnak majd az összeboronálásban. Ráadásul engem ez a rózsaszín borító egyértelműen a tavaszra emlékeztet - mintha csak a virágzó fák bontanának szirmot. :)

Ezt a meseválogatást még Anyukámtól kaptam meg karácsonyra, és azóta várakozik arra, hogy végre levegyem a polcról. Csupa-csupa, számomra fontos címke szerepel a könyv adatlapján: fenntartható fejlődés, környezettudatosság, környezetvédelem... A tartalomjegyzéke alapján igazi kurizóumnak tűnik, és valami azt súgja, hogy igencsak nekem való. Bízom benne, hogy így is lesz! 

Két éve már, hogy belefogtam a kávés sorozatba, aminek nyitánya a dán fővárosban, Koppenhágában játszódott. Nagyon értékeltem a chick litbe oltott útikalauz ötletét - korábban nem találkoztam még ilyen egyedi megoldással. Az a gyanúm, hogy a többi kötetben is ez a koncepció fog dominálni, épp ezért a tortakészítés és Brooklyn elég jó kombónak tetszik. Egy picit tartok tőle, hogy a szereplőkre kevéssé emlékszem már, de reménykedem, hogy a szerző erre is gondolt, és nem hagy végig a sötétben tapogatózni. :) 

Ha már új év, kezdjük egy új ötlettel! Hiába szeretem annyira megírni a havi összegzőket, sokszor kicsit kényszernek éreztem, ráadásul nem is gyűlt mindig össze annyi tartalom, amiért érdemes lett volna klaviatúrát ragadni. Úgyhogy úgy döntöttem, nem nyomasztom magam feleslegesen, és kitolom a határidőt - ezúttal két hónap olvasásait, filmnézéseit és eseményeit csokorba gyűjtve. Meglátjuk, mennyire lesz eredményes így, mindenesetre a hajlandóság megvan bennem! :)

Nem tétlenkedtem sokat, januárban és februárban is a karácsonyra kapott utalványokból "garázdálkodtam". :) A két csillagra még egy kedves molytag hívta fel a figyelmem, amiről nem mellesleg csupa jót olvastam, épp ezért gyorsan lecsaptam a városi könyvesbolt kirakatában árválkodó példányra. Hasonló megfontolásból került a kosaramba a Zanzibári mesék c. kötet, amit még egy tavalyi könyvesbolti nézelődés alkalmával szúrtam ki, és tettem fel a kívánságlistámra. Egyébként is eléggé a kedvemre való a DigiBook Kiadó sorozata, ezzel együtt már két mesegyűjtemény is a polcomon várakozik. :)

Az év végéről átcsúszott svéd karácsonyi romkommal nyitottam az évet, nevezetesen a Karácsonyi kovásszal. Nem volt rossz, egynek elment, de bevallom, egy picit meglepődtem az erotikusba hajló részeken - sosem igazán értettem ezeknek a jeleneteknek a létjogosultságát. A Pál utcai fiúkkal  felidéztem a gyerekkori emlékeimet, majd maradva a magyar vonalon a Spicc/Pipát vettem a kezembe. Igazán kellemesen csalódtam, szívesen olvasnék még ehhez hasonló táncos, ifjúsági könyveket! Az Északfival meglehetősen furcsán alakult anno a kapcsolatunk: amikor a könyvtárból kivettem, nem igazán kötött le. Most, jó pár év távlatából, a kinti fagyok kíséretében, már egészen más élményt nyújtott. Nagyon izgalmas volt végigkísérni Rose-t, és jegesmedveháton bebarangolni a sarkvidéket. A Bliss - A varázslatos pékség titkai ehhez képest kissé gyengécske gyerekkönyvnek tetszett, nem is hagyott bennem mély nyomokat. 

Zelei Anna írása, Az elveszett erdő, minden kétséget kizáróan az egyik legfontosabb kötet, ami az utóbbi időben napvilágot látott. Régóta követem Anna munkásságát az Instagramon, így nagyjából sejtettem, hogy írott formában sem fog csalódást okozni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel, tudomásom szerint, a hazai erdőkről nem igazán készült ennyire átfogó, edukatív és részletgazdag kiadvány. Az utána következő mesekönyv, A két csillag, minden várakozásomat felülmúlta: egyszerűen gyönyörű! Odavagyok Szimonidesz Hajnalka illusztrációiért, ugyanakkor a történetek is teljes mértékben levettek a lábamról. Mind örökérvényű, őszinte és megszívlelendő - igaz, emberi értékeket közvetít. Sajnos az Ezer hajó nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Kicsit úgy érzem, az írónő sokat akart markolni egyszerre, és ettől a sok szemszögtől túlságosan töredezetté vált a jólismert történet. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy sorra kerítettem, mert így olyan nőket is megismerhettem, akikről azelőtt sosem hallottam. Végül Agatha Christie novelláskötetével, a Szerelmi bűnügyekkel zártam a februárt, amit stílszerűen a Valentin nap környékére időzítettem. Nálam most Mr. Quinn és a gazdag hölgy esete vitte el a pálmát - nagyon tanulságos novella kerekedett ki belőle! 

Kezdjük a sorozatokkal: a január alighanem legnagyobb durranása a Király volt, ami a meglehetősen megosztó hírnévre tett szert Zámbó Jimmy életét dolgozza fel. Elképesztően izgalmas mind a tíz epizód - abszolút dara kategória. Jobbnál jobb színészek teszik tiszteletüket a sorozatban, és bár eredetileg Nagy Ervin miatt kezdtem bele, nekem Olasz Renátó játéka végül jobban tetszett. A hazafelé tartó repülőúton befejeztem a maradék részeket az Emily in Paris 3. évadából. Számomra ez színtiszta guilty pleasure, nem is várok ennél többet tőle. David Attenborough és a BBC együttműködése mindig tökéletes - nem történt ez másképp a Frozen Planet II esetében sem. Varázslatos tájak, újszülött fókabébi, elképesztő orkavadászat, sarki fény, csodás filmzene... Kell ennél több? 

Filmek tekintetében kicsit kisebb a merítés, de azért akadtak jóleső rácsodálkozások is. Az Ida regénye adaptációját már akkor kinéztem magamnak, amikor még csak hirdették, hogy lesz. Magam is meglepődtem, mennyire szerettem; igazi békebeli, romantikus történet, ráadásul gyönyörű helyszínekkel, kosztümökkel tarkítva! Régóta tologattam már magam előtt, a hosszú január pedig éppen ideális volt, hogy visszatérjek egy rövid látogatás erejéig Downton Abbey-be. Lényegében nem történik benne semmi egetrengető, de azok a ruhák, az a stílus... aww! És hát Maggie Smith még mindig az egyik kedvencem az özvegy grófnő szerepében. :) Ha már kosztümös, legyen kövér az a lúd: szerintem a Mrs. Harris Párizsba megy is tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába. Ha valami igazán szépet, lélekmelengetőt, kedveset és életigenlőt keresnétek, akkor ez legyen az! 

Sajnos a tél nem igazán kedvez a kinti programoknak, épp ezért mi sem estünk túlzásba ezen a téren: a legtöbb hétvége pihenéssel, társasozással, sütéssel és olvasással telt. Még a hó sem nagyon esett, bezzeg most! Nem is északon lennénk, ha márciusban nem esne a hó... :D Leszámítva azt a néhány alkalmat, amikor kimozdultunk egy-egy sétára a környéken, az év első hetei ilyen csendesen teltek el. 

Február végén viszont hazautaztunk egy hétre, amikor is bejelentkeztünk az Anyakönyvi Hivatalba, hogy egyeztessük a részleteket a májusi esküvőnkről. :) Nem tagadom, a gondolataim javarészt most e körül forognak, de már egészen jól állunk a szervezést tekintve. Megvan a ruhám, a kiegészítőim nagyrésze, és egyeztettem időpontot a különböző szolgáltatókhoz is. Áprilisban, ha legközelebb hazautazunk, még lesz időnk elintézni a kisebb részleteket, de alapvetően minden sínen van. Még mindig kicsit hihetetlen belegondolni, hogy kevesebb, mint két és fél hónap múlva igent mondok életem szerelmének! ♡

2022 nem igazán úgy alakult, ahogy elterveztem. A személyes oldalt már elég részletesen taglaltam az évzáró posztban, ezúttal azonban a könyves frontról elmélkednék egy kicsit. Nyilván benne volt a pakliban, hogy nem fog minden csont nélkül összejönni, de lassan kezdem megszokni, hogy az élet nem feltétlenül rímel az én elképzeléseimmel - vagy legalábbis nem minden esetben. :)

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a 2022-es évet, akkor azt mondanám: hullámvasút. A világ történéseit és a saját életem alakulását tekintve is tökéletesen megállja a helyét. Mondhatni, az érzelmi skála minden egyes lépcsőjét bejártam. Voltak földöntúli boldogságot okozó pillanatok, és voltak pokolian nehéz, kilátástalannak tűnő percek, amikor azt sem tudtam, mit várhatok, mire számíthatok. Rájöttem, hogy sokkal erősebb vagyok, mint azt valaha gondoltam volna magamról, és ha kell, a nehéz időkben is támasza lehetek a szeretteimnek - amit aztán én is maximálisan megtapasztalhattam. ♡ Úgyhogy minden szempontból tanulságos esztendő volt, ami egyúttal egy egészen új szakaszt nyit meg az életemben. De erről egy picit később. :)

Az életemben történt események nagyban kihatottak az olvasási szokásaimra - talán ennek is köszönhető, hogy végül egy könyvvel kevesebb csúszott le az előző évhez képest. Elsősorban meséket és ifjúsági köteteket vettem a kezembe - egyértelműen ez a két kategória dominált szinte végig. Ilyen időkben szeretek a komfortzónámon belül maradni, így túl nagy meglepetések nem lesznek, viszont hála a könyvtárnak, néhány régóta a várólistámon ücsörgő könyvet is kipipálhattam.  

Elolvasott könyvek száma: 43, ez nagyjából 10.892 oldalt jelent. 

Ebből 19 e-könyv (44 %), 13 saját (30 %) és 11 könyvtári (26 %). 

Legrövidebb könyv: María Isabel Sánchez Vegara: David Attenborough · Jane Goodall (32 oldal)