Tudom, már lassan március közepén járunk, mégis csak nemrég realizálódott bennem, hogy ideje lenne megtervezni a tavaszi TBR listámat. A téli verzió egész sikeresnek mondható, a tervezettek fele sorra is került, egyedül a karácsonyi könyvek arányára kell jobban odafigyelnem, mivel januárban már nem éreztem akkora affinitást magamban, hogy ilyen jellegű köteteket olvassak. Sebaj, az idén igyekszem a kimaradottakat is pótolni! :) 

Ugyan a Valerie Lane álmodozói sorozat első része nem aratott osztatlan sikert, a bájos kisváros és a benne élő lakók mégis megnyertek maguknak, így bizalmat szavaztam a folytatásnak. Ezúttal Keira, a csokiboltos lány története bontakozik majd ki, aki egyébként is szimpatikusnak tűnt az előző regényből. Kíváncsian várom, milyen bonyodalmak és női praktikák kísérik majd a nagy szerelem beteljesülését - merthogy a hölgyek egész biztos fontos szerepet kapnak majd az összeboronálásban. Ráadásul engem ez a rózsaszín borító egyértelműen a tavaszra emlékeztet - mintha csak a virágzó fák bontanának szirmot. :)

Ezt a meseválogatást még Anyukámtól kaptam meg karácsonyra, és azóta várakozik arra, hogy végre levegyem a polcról. Csupa-csupa, számomra fontos címke szerepel a könyv adatlapján: fenntartható fejlődés, környezettudatosság, környezetvédelem... A tartalomjegyzéke alapján igazi kurizóumnak tűnik, és valami azt súgja, hogy igencsak nekem való. Bízom benne, hogy így is lesz! 

Két éve már, hogy belefogtam a kávés sorozatba, aminek nyitánya a dán fővárosban, Koppenhágában játszódott. Nagyon értékeltem a chick litbe oltott útikalauz ötletét - korábban nem találkoztam még ilyen egyedi megoldással. Az a gyanúm, hogy a többi kötetben is ez a koncepció fog dominálni, épp ezért a tortakészítés és Brooklyn elég jó kombónak tetszik. Egy picit tartok tőle, hogy a szereplőkre kevéssé emlékszem már, de reménykedem, hogy a szerző erre is gondolt, és nem hagy végig a sötétben tapogatózni. :) 

Ha már új év, kezdjük egy új ötlettel! Hiába szeretem annyira megírni a havi összegzőket, sokszor kicsit kényszernek éreztem, ráadásul nem is gyűlt mindig össze annyi tartalom, amiért érdemes lett volna klaviatúrát ragadni. Úgyhogy úgy döntöttem, nem nyomasztom magam feleslegesen, és kitolom a határidőt - ezúttal két hónap olvasásait, filmnézéseit és eseményeit csokorba gyűjtve. Meglátjuk, mennyire lesz eredményes így, mindenesetre a hajlandóság megvan bennem! :)

Nem tétlenkedtem sokat, januárban és februárban is a karácsonyra kapott utalványokból "garázdálkodtam". :) A két csillagra még egy kedves molytag hívta fel a figyelmem, amiről nem mellesleg csupa jót olvastam, épp ezért gyorsan lecsaptam a városi könyvesbolt kirakatában árválkodó példányra. Hasonló megfontolásból került a kosaramba a Zanzibári mesék c. kötet, amit még egy tavalyi könyvesbolti nézelődés alkalmával szúrtam ki, és tettem fel a kívánságlistámra. Egyébként is eléggé a kedvemre való a DigiBook Kiadó sorozata, ezzel együtt már két mesegyűjtemény is a polcomon várakozik. :)

Az év végéről átcsúszott svéd karácsonyi romkommal nyitottam az évet, nevezetesen a Karácsonyi kovásszal. Nem volt rossz, egynek elment, de bevallom, egy picit meglepődtem az erotikusba hajló részeken - sosem igazán értettem ezeknek a jeleneteknek a létjogosultságát. A Pál utcai fiúkkal  felidéztem a gyerekkori emlékeimet, majd maradva a magyar vonalon a Spicc/Pipát vettem a kezembe. Igazán kellemesen csalódtam, szívesen olvasnék még ehhez hasonló táncos, ifjúsági könyveket! Az Északfival meglehetősen furcsán alakult anno a kapcsolatunk: amikor a könyvtárból kivettem, nem igazán kötött le. Most, jó pár év távlatából, a kinti fagyok kíséretében, már egészen más élményt nyújtott. Nagyon izgalmas volt végigkísérni Rose-t, és jegesmedveháton bebarangolni a sarkvidéket. A Bliss - A varázslatos pékség titkai ehhez képest kissé gyengécske gyerekkönyvnek tetszett, nem is hagyott bennem mély nyomokat. 

Zelei Anna írása, Az elveszett erdő, minden kétséget kizáróan az egyik legfontosabb kötet, ami az utóbbi időben napvilágot látott. Régóta követem Anna munkásságát az Instagramon, így nagyjából sejtettem, hogy írott formában sem fog csalódást okozni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel, tudomásom szerint, a hazai erdőkről nem igazán készült ennyire átfogó, edukatív és részletgazdag kiadvány. Az utána következő mesekönyv, A két csillag, minden várakozásomat felülmúlta: egyszerűen gyönyörű! Odavagyok Szimonidesz Hajnalka illusztrációiért, ugyanakkor a történetek is teljes mértékben levettek a lábamról. Mind örökérvényű, őszinte és megszívlelendő - igaz, emberi értékeket közvetít. Sajnos az Ezer hajó nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Kicsit úgy érzem, az írónő sokat akart markolni egyszerre, és ettől a sok szemszögtől túlságosan töredezetté vált a jólismert történet. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy sorra kerítettem, mert így olyan nőket is megismerhettem, akikről azelőtt sosem hallottam. Végül Agatha Christie novelláskötetével, a Szerelmi bűnügyekkel zártam a februárt, amit stílszerűen a Valentin nap környékére időzítettem. Nálam most Mr. Quinn és a gazdag hölgy esete vitte el a pálmát - nagyon tanulságos novella kerekedett ki belőle! 

Kezdjük a sorozatokkal: a január alighanem legnagyobb durranása a Király volt, ami a meglehetősen megosztó hírnévre tett szert Zámbó Jimmy életét dolgozza fel. Elképesztően izgalmas mind a tíz epizód - abszolút dara kategória. Jobbnál jobb színészek teszik tiszteletüket a sorozatban, és bár eredetileg Nagy Ervin miatt kezdtem bele, nekem Olasz Renátó játéka végül jobban tetszett. A hazafelé tartó repülőúton befejeztem a maradék részeket az Emily in Paris 3. évadából. Számomra ez színtiszta guilty pleasure, nem is várok ennél többet tőle. David Attenborough és a BBC együttműködése mindig tökéletes - nem történt ez másképp a Frozen Planet II esetében sem. Varázslatos tájak, újszülött fókabébi, elképesztő orkavadászat, sarki fény, csodás filmzene... Kell ennél több? 

Filmek tekintetében kicsit kisebb a merítés, de azért akadtak jóleső rácsodálkozások is. Az Ida regénye adaptációját már akkor kinéztem magamnak, amikor még csak hirdették, hogy lesz. Magam is meglepődtem, mennyire szerettem; igazi békebeli, romantikus történet, ráadásul gyönyörű helyszínekkel, kosztümökkel tarkítva! Régóta tologattam már magam előtt, a hosszú január pedig éppen ideális volt, hogy visszatérjek egy rövid látogatás erejéig Downton Abbey-be. Lényegében nem történik benne semmi egetrengető, de azok a ruhák, az a stílus... aww! És hát Maggie Smith még mindig az egyik kedvencem az özvegy grófnő szerepében. :) Ha már kosztümös, legyen kövér az a lúd: szerintem a Mrs. Harris Párizsba megy is tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába. Ha valami igazán szépet, lélekmelengetőt, kedveset és életigenlőt keresnétek, akkor ez legyen az! 

Sajnos a tél nem igazán kedvez a kinti programoknak, épp ezért mi sem estünk túlzásba ezen a téren: a legtöbb hétvége pihenéssel, társasozással, sütéssel és olvasással telt. Még a hó sem nagyon esett, bezzeg most! Nem is északon lennénk, ha márciusban nem esne a hó... :D Leszámítva azt a néhány alkalmat, amikor kimozdultunk egy-egy sétára a környéken, az év első hetei ilyen csendesen teltek el. 

Február végén viszont hazautaztunk egy hétre, amikor is bejelentkeztünk az Anyakönyvi Hivatalba, hogy egyeztessük a részleteket a májusi esküvőnkről. :) Nem tagadom, a gondolataim javarészt most e körül forognak, de már egészen jól állunk a szervezést tekintve. Megvan a ruhám, a kiegészítőim nagyrésze, és egyeztettem időpontot a különböző szolgáltatókhoz is. Áprilisban, ha legközelebb hazautazunk, még lesz időnk elintézni a kisebb részleteket, de alapvetően minden sínen van. Még mindig kicsit hihetetlen belegondolni, hogy kevesebb, mint két és fél hónap múlva igent mondok életem szerelmének! ♡

2022 nem igazán úgy alakult, ahogy elterveztem. A személyes oldalt már elég részletesen taglaltam az évzáró posztban, ezúttal azonban a könyves frontról elmélkednék egy kicsit. Nyilván benne volt a pakliban, hogy nem fog minden csont nélkül összejönni, de lassan kezdem megszokni, hogy az élet nem feltétlenül rímel az én elképzeléseimmel - vagy legalábbis nem minden esetben. :)

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a 2022-es évet, akkor azt mondanám: hullámvasút. A világ történéseit és a saját életem alakulását tekintve is tökéletesen megállja a helyét. Mondhatni, az érzelmi skála minden egyes lépcsőjét bejártam. Voltak földöntúli boldogságot okozó pillanatok, és voltak pokolian nehéz, kilátástalannak tűnő percek, amikor azt sem tudtam, mit várhatok, mire számíthatok. Rájöttem, hogy sokkal erősebb vagyok, mint azt valaha gondoltam volna magamról, és ha kell, a nehéz időkben is támasza lehetek a szeretteimnek - amit aztán én is maximálisan megtapasztalhattam. ♡ Úgyhogy minden szempontból tanulságos esztendő volt, ami egyúttal egy egészen új szakaszt nyit meg az életemben. De erről egy picit később. :)

Az életemben történt események nagyban kihatottak az olvasási szokásaimra - talán ennek is köszönhető, hogy végül egy könyvvel kevesebb csúszott le az előző évhez képest. Elsősorban meséket és ifjúsági köteteket vettem a kezembe - egyértelműen ez a két kategória dominált szinte végig. Ilyen időkben szeretek a komfortzónámon belül maradni, így túl nagy meglepetések nem lesznek, viszont hála a könyvtárnak, néhány régóta a várólistámon ücsörgő könyvet is kipipálhattam.  

Elolvasott könyvek száma: 43, ez nagyjából 10.892 oldalt jelent. 

Ebből 19 e-könyv (44 %), 13 saját (30 %) és 11 könyvtári (26 %). 

Legrövidebb könyv: María Isabel Sánchez Vegara: David Attenborough · Jane Goodall (32 oldal)