Ez a poszt mondhatni egy sorozat kezdeménynek is tekinthető, mert nem tartom kizártnak, hogy idővel bővülni fog a sor, de most kimondottan az utóbbi pár hét, illetve az elmúlt hónapok kedvenceit szeretném egy csokorba gyűjteni és képletesen átnyújtani. Lesz benne podcast, beszélgetés, és Instagram oldal is: szóval amolyan igazi vegyesvágott à la moi.
＃Podcast
Mostanában újra divatba jött nálam a podcast hallgatás, aminek, bevallom, nagyon örülök. Tavaly az év első felében csak úgy tobzódtam bennük, viszont utána beütött a krach, és kifejezetten keveset hallgattam magamhoz képest, mert valahogy... rájuk untam. Ami amúgy teljesen oké, elvégre nem éghetek folyamatosan nagy lángon egy adott téma vagy tartalom iránt. Csütörtökönként, amikor egyedül végzem a kis teendőimet, már-már rituálémmá vált, hogy összegyűjtöm azokat az adásokat, amiket különösen megszerettem, vagy egy konkrét témára rákeresve szörfölök a neten.
Ezt a tippet egy kedves Instagramos követőmnek köszönhetem, aki egyébként is szívesen osztja meg a filmes-vagy sorozatos kedvenceit. Először a címére figyeltem fel, hiszen az egyik kedvenc romantikus filmem nevét viseli, így nagy lelkesen rá is kerestem a podcast-es alkalmazásomban, majd várólistáztam is egy részt. Pár nap elteltével, amikor már mindent kivégeztem az általam követettek közül, eszembe jutott, hogy van ám itt valami, úgyhogy meg is hallgattam A szerelem hálójában-ról szóló epizódot. És hát nomen est omen: instant lelkesedést váltott ki belőlem! Utána elég hamar bepótoltam a lemaradásomat, és azóta tűkön ülve várom az új adásokat.
A koncepció szerint egy pszichológus (Tari Annamária), illetve egy újságíró (Horváth Gergely) szemén keresztül "nézzük újra" a filmeket, ami nem egy érdekes rácsodálkozással szembesített. Mivel elsősorban romantikus alkotások kerülnek terítékre, ez mindenképp plusz pont, de szerintem remekül működik a kémia a két beszélgető között is - nem beszélve arról, hogy milyen elképesztően kellemes hangszíne van Gergelynek. Folyamatosan reflektálnak egymás gondolataira, sőt, időnként meg is cáfolják a másik állítását, mert bizony előfordul, hogy valamiben nem értenek egyet. A félórás részek borzasztó hamar elröppennek, nekem pedig egyre csak hízik a filmes listám eddig nem látott klasszikusokkal. Tervezem, hogy egy-egy filmnézés után újra meghallgatom az aktuális eszmecserét, mert szerintem azzal együtt válik teljessé a dolog, de egyelőre enélkül is borzasztóan élvezem.
Ez egy aránylag friss felfedezésem, bár úgy rémlik, mintha a címével találkoztam volna már korábban is. A Park Kiadó osztott meg egy bejegyzést, miszerint Sir David Attenborough 95. születésnapja alkalmából egy teljes adást szentelnek a munkásságának, és hát rögtön felcsillant a szemem, elvégre óriási rajongója vagyok Attenborough bácsinak. Sajnos aznap délután nem tudtam élőben becsatlakozni, de utólag visszanéztem az egészet, és nagyon-nagyon élveztem. Egyrészt nagyon színes volt a vendég-paletta: a Halott Pénz énekesétől, Járai Márktól kezdve egészen a Fővárosi Állatkert szóvivőjéig, Hanga Zoltánig bezárólag mindenki megosztotta az élményeit, tapasztalatait, kedves emlékeit David filmjeivel, könyveivel kapcsolatban, illetve bizonyos esetekben apróbb kulisszatitkokat is elárultak a szakmájukat illetően. Nemcsak a műsorvezetőn éreztem azt a határtalan lelkesedést, ami engem is elfog, valahányszor belekezdek egy új BBC sorozatba, hanem a beszélgetőtársakon is.
Ezután felfedeztem, hogy podcast csatornájuk is van, úgyhogy azóta ebbe is fejest ugrottam, és az Attenborough-val kapcsolatos adásokon felül hallgattam még egy tök érdekes kutyás etológiai beszámolót is, illetve nemrégiben Szabi, a pék mesélt arról, hogy mitől lesz jó a kenyér, és hogyan tett szert egy 105 éves kovászra, amit azóta is nagy szeretettel gondoz. :)
＃Instagram
Bár magát a platformot egy picit takaréklángra tettem, ettől függetlenül minden nap felmegyek néhány perc erejéig, hogy minőségi tartalommal töltődjek fel - erre tudatosan ügyelek, amióta tartottam egy kiadósabb szelektálást. Egyébként tervezek még egy kört, mert itt is arra jutottam, hogy egyszerűen túltelítődtem. Nem feltétlenül kötnek le a hosszabb posztok és az egysíkú képek: kellenek az új impulzusok és azok az emberek, akiknek minden posztját élvezet olvasni, mert a tartalom és a minőség tökéletes egyensúlyban van.
Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mióta követem a munkásságát, de azt tudom, hogy ha a minimalista és átgondolt otthonszervezésről, környezettudatosságról szeretnék inspirálódni, akkor nála kell keresgélni. Neki is van egy szuper podcastje, a Kacatmentes otthon, amit szintén a kedvenceim között tartok számon, és valamiért véletlenül kifelejtettem a Témázós ajánlós bejegyzésemből, ettől függetlenül nagyon szeretem Andi kedves és bájos személyiségét, és azt a bensőségesnek tűnő/hallatszó légkört, amit tapasztalok egy-egy beszélgetés alkalmával. Ó, még valami: az e-könyvei mellett sem mehetek el szó nélkül, melyekben ugyanúgy a hulladékmentességre való törekvést, valamint a természetes alapanyagok felhasználását hangsúlyozza.
Rengeteg a fővároshoz köthető oldalt találni manapság az Instán, de egyik sem tudja olyan jól átadni azt a hangulatot, ami Krisztián képeiből árad. Elkapott pillanatok, rejtett gyöngyszemek, szokatlan helyszínek: mind-mind egyedi köntösben tálalva. Elképesztően jó szeme van a srácnak, neki tényleg minden képét azonnal beszivecskézem, mert mindegyikben megvan az a plusz, amit keresek, és ami miatt még mindig jó érzés felmenni az oldalra, mert inspirál.
