A Skandináv Ház Alapítvány Facebook oldalán osztották meg ma reggel ezt a bejegyzést. Bevallom, nem mindegyik szerzővel értek egyet, sokakat hiányolok is a listáról, úgyhogy úgy döntöttem, megírom a saját listámat. :)

Nem olyan régóta olvasok skandináv irodalmat. Az utóbbi három évben vált igazán kedvessé számomra, főleg azóta igazán, amióta magam is jártam azon a vidéken (többször is). Nem telhet el úgy egy év, hogy ne csempésszek egy kis skandináv hangulatot a mindennapjaim közé; olyan mint egy csipetnyi varázslat. Meglehetősen elfogult vagyok a svédekkel, ez talán érthető is. Főleg tőlük szoktam válogatni, de a norvég-dán-izlandi körben is mozogtam már, nem idegen terep a számomra. Nem rangsoroltam a listát, nem is tudnám, hiszen mindegyik pont egyformán szívcsücsök könyvhöz-, illetve szerzőhöz kapcsolódik.

A mesesorozatot ismertem, néztem is, bár nem rendszeresen. Az az igazság, hogy elvoltam vele, de nem éreztem annyira közelinek magamhoz. Igazán azután kezdett érdekelni, miután hazajöttem az első svéd utamról. Rögtön el is döntöttem, hogy pótlom ezt a hiányosságomat, leginkább azért, mert Nils-szel és a vadludakkal, illetve Selma kisasszonnyal gyakran találkoztam, amikor a 20 koronással fizettem. :) (Azóta Astrid Lindgren és Harisnyás Pippi vették át a stafétát.) 

Igazából az egész Millenium trilógiát írhatnám, de mégis az első részt emelném ki. Egyrészt azért, mert itt ismerkedhetünk meg ezzel a különleges lánnyal, Lisbeth Salanderrel, másrészt a skandináv krimi műfaj ezzel a könyvvel robbant be igazán a könyvpiacra. Előtte is íródtak ugyan könyvek, de Larsson trilógiája jelentette az áttörést. Érdekesség, hogy az eredeti címe az, hogy "a férfiak, akik gyűlölik a nőket." Beszédes. Nekem a magyar fordítás jobban tetszik. :) 

A könyv már az első fejezetével megvett kilóra, és hiába borzasztó a téma, egyszerűen nem eresztett. Larsson stílusa nem egyedi, nem ismerhető fel bármelyik sorból, viszont a karakterei baromira élnek. Megelevenednek és egyáltalán nem kétdimenziós satnya figurák. Lisbeth és Mikael az egyik kedvenc nyomozó párosommá nőtte ki magát. Egyáltalán nem lehet sejteni semmit, a történet vége duplán üt, a csattanó pedig rendesen a földhöz vág. Döbbenetesen zseniális az egész! Olvassátok! :)

Ove jött, látott és győzött. Nem véletlenül Svédország egyik legnagyobb sikere ez a történet, és nem hiába olyan népszerű szerző Backman. Ez a fiatalember valami csodát hajtott végre; egy olyan embert szerettetett meg velem, akiről sosem feltételeztem volna, hogy közel férkőzhet a szívemhez. Ove kezdetben kicsit sem szerethető figura, sőt, egy kiállhatatlan, házsártos alak, akitől mindenki óvakodik. Senkihez sincs egy jó szava, a rend számára külön szócikkel bír a szótárban. Abszolúte nem az a fajta szomszéd, akihez jó szívvel átugranék egy kis kölcsön kávéért. 

Apránként derül fény minden eltitkolt fájdalomra, szomorú emlékre. Ove története kezdetben fekete-fehér, később kiegészül néhány színnel, de a végére egy valóságos szivárvány kerekedik belőle. Csodaszép, emberséges és megindító történet, aminek a végén az ember akaratlanul is végigtekint a saját életén. Nem szoktam sírni könyveken, nagyon ritkán érzékenyülök el ennyire, de Ove előcsalogatta őket. Potyogtak a végén... :')

Mazetti volt az első svéd írónő, akivel megismerkedtem skandináv barangolásom kezdetén. Azonnal lekenyerezett az utánozhatatlan stílusával, a szarkasztikus, kissé feketébe hajló humorával, a szerethető karaktereivel. Sajnos már az összes magyarul megjelent művét olvastam, de már alig várom a következőt! Remélem, mihamarabb olvashatok tőle valami újat, valami frisset. :) 

A könyv az előző háromtól eltérően nem Svédországban játszódik, hanem egy hatalmas luxushajón, ami az Antarktisz felé tart. Csodás környezet, sarkvidéki állatok és egy utánozhatatlan utazó csapat. Mindenki külön egyéniség, és olvasóként mi is beleeshetünk a címkézés csapdájába. Pedig a könyv épp ennek ellenkezőjére tanít: "Minden ember jéghegy. Ne feledjük, hogy személyiségünk kilenctizede a felszín alatt található. Ez teszi érdekessé az életet." 

Az a helyzet, hogy a svédek nem írnak ám sok YA regényt. Nem igazán ők az éllovasai ennek a műfajnak, épp ezért volt nagy rácsodálkozás ez a boszorkányos-mágiás-varázslatos trilógia a svéd szerzőpáros tollából. Az első rész még nem volt annyira átütő, de az utolsó kötetre már egyenesen a szívem szakadt meg, hogy egyre fogynak a lapok és lassan búcsút kell vennem Engelsfors kis boszorkányaitól. 

Amikor a skandinávok ifjúsági könyvet írnak, az nem az a habos-babos, csillámpónis fajta, hanem sötét, kicsit nyomasztó, de mégis nagyon magával ragadó történetté áll össze. Sokszor összeszorult a szívem, kapkodtam a fejem, és forgattam a szemem, de imádtam a különleges hangulatát és a magával ragadó cselekményét. Nem adta könnyen magát, megküzdött velem, de a végén alulmaradtam. Bekebelezett. Rajongásomat mi sem támaszthatná jobban alá, mint hogy képes voltam magammal cipelni a három órás vonatutamra a legvastagabb, harmadik kötetet is. Nem bírtam ki, hogy ne olvassak belőle útközben. :) 

Fjällbacka, egy vonzó, kis létszámú svéd városka, Göteborgtól 150 km-re. Egy festői paradicsom, ami nyáron megtelik turistákkal, télen pedig az ott lakók népesítik be az aprócska községet. Ideális helyszín egy krimi írónőnek is, aki kicsit megkavarja az állóvizet. :) Az írónő, Camilla, Fjällbackában született és nőtt fel, rengeteg gyerekkori emléke fűződik ehhez a helyhez. Az egész sorozat ott játszódik, azon a helyszínen, a környékbeli helyek szerepeltetésével. Mindegyik részben történik valami szörnyűség, de eközben az állandó szereplők, mint pl. Erica Falck írónő és Patrik Hedström nyomozó élete lassan külön életet él a háttérben. Miattuk éri meg igazán belefogni, mert Camilla egy utánozhatatlan atmoszférát kölcsönöz ezzel a történeteinek. 

A legelső könyvben éppen Erica barátnője lesz az áldozat, épp ezért személyesen is érinti az ügy és akaratlanul is belevonódik a nyomozás eseményeibe. Mi is vele együtt csöppenünk bele ebbe az izgalmas, olykor kissé nyomasztó munkafolyamatba és egészen a végéig találgatunk, melyik szereplő tűnik a legsárosabbnak. Nehéz ám kitalálni, kicsit sem könnyű. :) Nem kell attól tartani, hogy minden oldalon kinyírnak valakit, erről szó sincs. Camilla fontos részt szentel szeretett városkájának bemutatására is, így mindegyik regénnyel egy kicsit úgy érezhetjük, Fjällbacka már önálló szereplővé nőtte ki magát. Nőies krimi, nem az a vérfagyasztó fajta. A skandináv krimi műfaj meghódításához ideális kezdet. :)