A sok "maradj otthon" estének meglett a maga haszna: még sosem néztem ennyi sorozatrészt, mint tavaly. Ezt leginkább a Netflix előfizetés számlájára írom, ugyanis a legtöbb az ottani kínálatból került ki, de szép számmal szerepelnek a saját készítésű filmek is. Moziba egyáltalán nem jutottam el, bár őszintén szólva ezt a részét viselem a legjobban - cseppet sem hiányzik a folyamatosan pattogatott kukoricát és nachost ropogtató tömeg. Ilyen szempontból jobban a magaménak érzem az otthoni pokrócba burkolózós filmnézéseket. :) Több, mint 120 filmet fogyasztottunk el az év során, amihez tekintélyes, 300 fölötti epizódnézés is társul. 

▿▾▿

The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society (2018): Kezdjük ott, hogy a könyv abszolút belopta magát a szívembe, így rezgett a léc, hogy ezt sikerül-e vizuálisan is abszolválni. Örömmel jelentem, hogy részemről szinte maradéktalanul elégedett vagyok a végeredménnyel - az apróbb változtatások sem annyira szembeötlőek és zavaróak. Lily James tökéletes választás volt Juliet szerepére, de igazából a többiekre sem lehet panasz. Talán nagyobb hangsúlyt kapott benne a szerelmi szál, ezt viszont annyira nem is bántam. Boldogan sóhajtoztam a csodaszép helyszínek láttán, egészen gyönyörűséges hely ez a Guernsey! Még sokkal szebb is, mint amilyennek elképzeltem. 

A Meztelen Juliet (2018): Fogalmam sincs, mi alapján böktünk rá, de azt hiszem, a szerencsés véletlenek összjátéka sodorta elém. Konkrétan éjjel fél kettőkor fejeztük be, és annyira a hatása alá kerültem, hogy még sokáig velem maradt az édesbús hangulata. A tengerparti kisvárosról nem is beszélve, teljesen beleszerettem Anglia ezen részébe! Nem ismerem az alapjául szolgáló Nick Hornby kötetet, ennek ellenére rögtön magával ragadott a kiüresedett zenész és a hasonló cipőben járó irodista Annie története, amit szépen keretez az elvakult rajongó Duncan, aki Tucker Crowe albumainak szenteli minden szabadidejét. Annyira életszagú, szívmelengető és bohém egyszerre - számomra ez egy igazán nyerő kombináció! 

Kisasszonyok (2019): Nálam simán viszi az év díját, minden pillanatát imádtam! Pontosan azokat az elemeket hangsúlyozta ki és emelte középpontba, melyek fontosak és lényegesek a cselekményt tekintve. Amit a regényben kicsit elnagyoltnak és olykor túlzottan didaktikusnak tartottam, itt visszafogott bájba csomagolták, és egy jóleső érzés fonta körbe. Greta Gerwig olyan köntösbe bújtatta a négy lánytestvér meséjét, amiben nem csupán a könyv klasszikus bája, hanem Jo író ambíciói és különleges karaktere is kiemelt szerepet kap - hála Saoirse Ronan elképesztő alakításának. Nem is ragozom tovább: ha eddig nem láttátok, mindenképp nézzétek meg! :)

Mackótestvér (2003): Ez az a mese, amiből mindig csak néhány képkockára emlékeztem, de a története egyáltalán nem volt ismerős. Sürgősen be kellett pótolni, és hát mi tagadás, a végére kellően el is érzékenyültem rajta. :') Mindig ledöbbenek azon, hogy a régi Disney filmek milyen minőségűek - a tájak, a mozdulatok, a karakterek kidolgozottsága... most sem csalódtam! Tetszett, ahogy a komoly mondanivaló mellett a humor is megfért, ráadásul a szinkronra sem lehet panasz - nyilván itt Hevér Gábor viszi az oroszlánrészt, aki szokás szerint remekelt, mint mindig. Szerintem az idén sorra kerítjük a folytatást, remélem, azt is legalább ennyire élvezni fogjuk majd! :)

Jetikölyök (2019): Hát látványvilág tekintetében maximálisan kiemelkedő, az biztos! Ezek a tájak, te jó ég! Csodás volt valamennyi. A története is cuki, bár helyenként cseppet bugyuta, de határozottan szerethető. A zenéje kifogástalan, és hát Everest búcsúját én is megkönnyeztem egy kicsit... 

Előre (2020): Amilyen csalódást keltett bennem a Jégvarázs folytatása, akkorát ütött a két elf meséje!Én eleve szeretem azokat történeteket, amikben testvérek a szereplők - lévén, hogy egy háromgyerekes családban nőttem fel egy báty és egy hugica között -, de azt hiszem, itt a Pixar eléggé odatette magát. Szívmelengető végigkísérni, ahogy az apukája emlékeit éltető Ian szép lassan felfedezi a jelen szépségeit, és rádöbben, hogy a legfontosabb ember az életében mindvégig mellette volt - csak épp nem egészen olyan formában, ahogy ő gondolta. Zsepivel készüljetek, mert lehet, szükség lesz rá! 

David Attenborough: Élet a kamera előtt (2002): Fantasztikus volt, egyszerűen fantasztikus! Látni azt, ahogy az ifjú David szó szerint berobbant a televíziózás virágkorába, amilyen lelkesedéssel, alázattal és gyermeki kíváncsisággal járta a világot, hogy „valami szépet mutasson” a nézőknek. Én különösen azokat a részeket élveztem, amikor betekintettünk az állatkerti gyűjtőexpedíción forgatott anyagokba, mivel mindkét erről szóló kötetét olvastam, és hát azokért is teljesen odavoltam. :) Szerintem nem véletlen, hogy a mai napig aktív és hogy igény van rá – a jelenlétére, a műsoraira, mert vitán felül a legjobb és a legértékesebb ember, aki valaha a képernyőre került.

Mindenki szereti a bálnákat (2012): Voltaképpen egy Snittes kihívásnak köszönhetem, hogy rátaláltam. Alaszkában játszódó filmeket kerestem, és ez a témája, illetve a címkéje alapján is megfelelőnek tűnt - hát eléggé beletrafáltam! Időnként ugyan kicsit leült a cselekmény, de alapvetően ez egy roppant izgalmas, szívszorító, ráadásul igaz történeten alapuló (!) elbeszélés három, a jég fogságába esett bálnáról. Végig izgultam, hogy sikerül-e megmenteni őket, és örültem, amikor a végén mindenki egy emberként szurkolt az állatokért. Hatalmas munka és összefogás állt az ügy mögé, ami már önmagában megható, de emellett még a bálnák is rendesen megdobogtatják az ember szívét. 

Mackócsalád Alaszkában (2014): Hihetetlen ez a film! A végén voltak afféle „behind the scenes” bejátszások, ahol bemutatták, milyen közel is merészkedtek az alkotók a macikhoz, és valóban követték a kis család életét a születésüktől fogva egészen a következő tél beálltáig. Imádtam Scherer Péter narrációját hozzá - hallható volt, mennyire élvezte ő is a feladatot, és milyen izgalmasan, érzékletesen járult hozzá egy-egy jelenet drámaiságához. Nem hittem volna, hogy az alaszkai medvék ilyen nagy utat tesznek meg, ráadásul apróbb információk is színesítették a forgatagot, úgy mint a lazacokról, vagy épp a farkasokról szóló rövidke szemelvények. A Disneynature filmjeire is érdemes odafigyelni, mert ilyen gyöngyszemekre bukkanhatunk közöttük! :)

▿▾▿

Szám szerint 245 epizód szerepel a Snittes listámban, de mint ahogy tavaly is jeleztem, ez a valóságban inkább 300 fölé rúg, ugyanis nem mindent szoktam bejelölni. 

Összesen 30 különböző sorozatot néztünk: 

▹ ebből 8 minisorozat, 

▹ 5 lifestyle témájú, azaz sütés-főzéssel, rendrakással kapcsolatos, 

▹ 4 BBC-s, David Attenborough főszereplésével készült, 

▹ 3 Agatha Christe adaptáció, 

▹10 cím teljesen új és ismeretlen, 

▹ 9 Netflix-készítette,

▹ 6 pedig hazai alkotás.

▹ Planet Earth I-II. - mindkettő egyformán elvarázsolt, minden epizódot imádtam, 

▹ Our Planet - az egyik legfantasztikusabb dolog, ami valaha a Netflix kínálatába került, 

▹ Planet Blue II - a tengerek szerelmeseinek különösen ajánlom, 

▹ Downton Abbey - a legjobb kosztümös-romantikus sorozat ever, 

▹ Miracle Workers - kacagtató kikapcsolódás, 

▹ Négy esküvő és egy temetés - imádni való szereplők, 

▹ Dash és Lily - karácsonyra hangolódós lélekmelengető, 

▹ Apatigris - feelgood hangulat, 

▹ Sütimester - a barátságos versenyzés és az isteni sütik tökéletes ötvözete.