Ötödik szülinap!

július 30, 2021

Kissé nagy a csend mostanában a blog háza táján, de ez csupán a nyári szünet velejárója, semmi több. Közben viszont, egészen pontosan két nappal ezelőtt, július 28-án, kereken 5 éves lett a Je suis Eszti, azaz az én szeretett kis kuckóm! 


Még ha most kissé félgőzzel is vagyok jelen, ettől függetlenül rengeteg örömet ad nekem ez a felület, és annyira jó, hogy belevágtam! Ez egy olyan része az életemnek, amit nem sok mindenki előtt fedek fel, ha mégis, akkor abban feltétlenül megbízom, és titkon az is a célom, hogy egy picit jobban lássa, hogy mi érdekel, mi foglalkoztat engem. Kicsit olyan ez a platform, mint egyfajta lenyomata a személyiségemnek, hiszen minden egyes poszt és téma egy darabka belőlem - a gondolataimról, az érzéseimről, a benyomásaimról... És bár a molyon kívül jóformán csak az talál rám, aki véletlenül belefut, ennek ellenére minden kedves hozzászólásnak és feliratkozásnak nagyon örülök! Jó érzés látni, hogy valakit érdekel, amit leírok, és azonosulni tud mindazzal, amit képviselek. Ez talán a legfontosabb kitételem, hogy önazonos legyek - nem csak itt, de a való életben is, mindig, minden helyzetben. :)

Nézzünk egy kis statisztikát, mert azt szeretem megörökíteni:
 
  • Momentán 204 bejegyzésem olvasható az oldalon, 
  • melyek közül a könyvespolctúrás posztom került a dobogó legfelső fokára az idén, az ezüstérmet a 2020-as sorozat- és filmajánlóm hozta el, végül a legfrissebb posztom, a nyári olvasmányélményeimről szóló beszámolóm zárja a sort.
  • Továbbra is 2-3 posztot írok havonta, 
  • amiből egy általában a Témázás keretein belül íródik.
  • 33 feliratkozó ♡, 
  • 927 komment, 
  • és bizony, legnagyobb döbbenetemre, bőven túlhaladtuk a 68.000-es megtekintést is! 
▾▿▾

Hogy hű maradjak a tavalyi ígéretemhez, ezúttal öt érdekességet válogattam össze magamról. :)

1. Már egészen kicsi korom óta rajongok a fókákért. Az egyik nagy vágyam válna valóra, ha egyszer eljuthatnék egy fókarezervátumba, ahol akár simogatásra is lehetőségem nyílna. Hihetetlenül boldog lennék!

2. Minden kütyümnek nevet adok: többek között Rozinak hívják az e-könyv olvasóm, de a régi laptopomat például Amélie-nek neveztem el. 

3. Amikor a pályaválasztás előtt álltam, felmerült a holland szak lehetősége is, mivel a nulladik osztály után németből előrehozott emelt szintű érettségit tettem. Mindenképpen kicsi szakra szerettem volna menni, és hiába vágytam a franciára, sokáig nem mertem belevágni. Végül mégis az utóbbi mellett kötöttem ki, és egészen biztosan állíthatom, hogy most sem döntenék másképp. 

4. Zongorázni és fuvolázni is tanultam, de a fuvolát sokkal jobban szerettem, csakhogy időhiány miatt abba kellett hagynom. Kottát olvasni is kizárólag violinkulcsban tudok jól egy bizonyos szintig - a basszuskulcs sajnos sosem ment valami fényesen...

5. Az egyik kedvenc részem a főzésben a maradékok elpakolása. Másnak ez felesleges nyűg, de én imádom kitalálni, hogy mit milyen dobozba fogok tenni. Ez nem mellesleg szuper lehetőség az ételmentésre is, épp ezért nálunk elenyésző mennyiségű étel kerül a szemétbe.

5+1. Amikor megnéztem a moziban a Pocahontast öt évesen, a befejezéskor vigasztalhatatlanul zokogtam. Anyukám elmondása szerint alig lehetett lenyugtatni, annyira szomorú voltam a John Smith és a Pocahontas közti reménytelen szerelem miatt. A mai napig könnyes lesz a szemem a végén... :') 

(Képek forrása: Pinterest)

Hasonló bejegyzések

16 megjegyzés

  1. Gratulálok az 5 évhez, még sokszor ötöt, ami örömmel tölt el téged és olvasóidat is! :)

    Jó volt olvasni az érdekességeket, izgalmasnak találom az ilyen apróságokat, sok mindent elárul egy emberről. Nahát, hogy szereted elrakni a maradékokat! :O Én nem szeretem, de mindig elrakom, ételkidobás nálunk se sűrűn van, már ha van maradék, elég jó étvágyú a családom. Néha nem bánnám, ha kevesebbet ennének. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm! :)

      Igen, ez egy fura dilim, de egyszerűen imádom kitalálni, hogy mit mibe dobozolok. :D Eleve így szeretek rendszerezni, mindennek megvan a helye nálam, és nagyon pipa vagyok, ha valaki ezt nem tartja tiszteletben, és valószínűleg ez is innen eredeztethető. :) Bár utóbb kiderült számomra, hogy a keresztanyukám is rajong a maradékok elpakolásáért. Lehet, hogy ez valami családi örökség is? :D

      Törlés
  2. Szívből gratulálok az öt évhez, és még sok-sok öt évet kívánok! Olyan jó, hogy vagy, és hogy olvashatom a gondolataidat <3

    Ó, a Pocahontas nekem is a gyerekkorom egyik meghatározó meséje volt :) mai napig szeretem, alig várom, hogy a gyerekekkel együtt is megnézhessem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, drága Héloise! :* Olyan jólesik, hogy ezt írod! :)

      Jaj, szerintem a Pocahontas az egyik legszomorúbb mese, de benne van a természet iránti szeretet és tisztelet is... Na meg a mosómaci és a kolibri nálam nagy kedvencek voltak! :) Szerintem a gyerkőcök is szeretni fogják, vagy legalábbis bízom benne! :)

      Törlés
  3. Boldog blogszülinapot és még sokat!
    Nagyon tetszettek a személyes pontok, a Pocahontas tényleg elég tragikus történet <3 Nagyon szerettem én is anno.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Dóri! :) Ezek szerint a Pocahontas nem csak számomra volt ilyen maradandó mese. :)

      Törlés
  4. Boldog blogszülinpot! :) Olyan kis virtuális napló a blog az ember életében, nem? Mondjuk persze, megszűrve a gondolatokat, mert itt azért nem tesz közzé mindent az ember.
    Cukik voltak a tények rólad. És a Pocahontas-bánathoz én is tudok csatlakozni :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Niki! :) Pont így, ahogy írod - teljesen egyetértek! Nyilván van olyan, amit inkább megtartok magamban, de ez nekem is jó kis terápia, hogy írhatok bármiről, amiről csak szeretnék. :)

      Örülök! :) A Pocahontas amúgy egy nagyon tragikus történet, biztos, hogy sokakat megérint, kortól függetlenül... :(

      Törlés
  5. Nagyon boldog blogszülinapot Eszti! :* ♥ Imádom a kis kuckódat, és az önazonosság abszolút megvan és átjön! :)

    Tetszettek az apró érdekességek is rólad, és természetesen én is csatlakozom, imádtam a Pocahontast, még mindig emlékszem belőle dalszövegre, és képzeld, gyerekkorom óta nyűvök egy Pocahontasos ágyneműhuzatot is, és még mindig tök jó! :D (nem fast fashion :)))
    A kajaelpakolással nekem sincs gondom - általában utálják -, de kifejezetten szeretni nem szeretem, viszont dobozokat azokat nyakra-főre halmozok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, PuPi! :* ♥ Nagyon jólestek a szavaid, örülök, hogy szeretsz nálam időzni, az én kis kuckómban! :)

      Aww, nem hittem volna, hogy ilyen sokan szeretjük a Pocahontast. :)) És az az ágyneműhuzat iszonyú menő lehet! (Nekem anno Vizipók-Csodapókos volt, imádtam!)

      Az a helyzet, hogy én is imádom a dobozokat, de muszáj valahol megálljt parancsolni magamnak... A kedvencem egyébként egy mini Ikeás szett, ami üvegből van, annyira praktikus! De mindenféle méretű dobozkám van, és többnyire igyekszem a fenntarthatóbb típust választani, ha cserére kerül sor. :)

      Törlés
  6. Boldog blogszületésnapot!!! Még 100-szor ugyanennyit!! :)
    Szeretem olvasni a posztjaidat, érdekesek és nem utolsó sorban látványosak a képeid!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)) Nagyon örülök, hogy ezt írod, rettentő jólesik! :)

      Törlés
  7. Kedves Eszti!

    Gratulálok a blogod születésnapjához! :) Ilyenkor engem is mindig elfog az érzés, hogy mennyi év és mennyi munka, bejegyzés áll mögötte. Szépen nyomon lehet követni a blog történéseivel a mindennapok változásait.
    Örömmel olvastam a veled kapcsolatos érdekességeket, a Pocahontas nekem is nagy kedvencem mesék tekintetében.:)

    Gyakran olvasgatom a bejegyzéseidet, bár kommentet ennél ritkábban szoktam írni, viszont mindig nagy szeretettel látogatok át hozzád. Minden bejegyzésed tele van kedvességgel, élményekkel, tanulsággal, és jó elmerülni bennük! :)

    Kívánok neked további sok sikert és örömteli pillanatot a blogvilágban! :)

    Szatti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szatti! Nagyon köszönöm ezt a kedves hozzászólást! Végig mosolyogtam, miközben olvastam. :) Teljesen igazad van: ez már egy olyan mérföldkő, ami után már lehet kicsit visszatekinteni, de előre is. :) Hihetetlen, hogy így betaláltam mindenkinél a Pocahontas imádatommal, annyira szuper! <3

      Annak is nagyon örülök, hogy ennyire átjön mindaz, amit a való életben is képviselek, ugyanis ez vagyok én, mondhatni, teljes valómban. :) Igyekezni fogok, hogy ez a továbbiakban se változzon!

      Köszönöm még egyszer! :)

      Üdvözlettel, Eszti

      Törlés
  8. Boldog blogszülinapot, drága, leld még sokáig örömöd a blogban! :)

    VálaszTörlés