Ha most kinézek a teraszon, ömlik be a fény, és bár szeles az idő, én mégis nagyon örülök a melengető napsugaraknak. Nem hiszem, hogy volt-e már ennyire változékony májusunk: hol majd' megfagytam, hol megsültem, hol zuhogott az eső, hol kisütött a nap. Úgy vélem, az időjárás folyton visszatérő téma lett, és lássuk be, teljesen jogosan. A maratoni esőzés és hideg ellenére számomra ismét emlékezetes hónappá vált, rengeteg szívet melengető emléket őrzök róla. :) 

Könyvek és olvasás 

A tavasz utolsó hónapja több szempontból is meghatározó, de ami miatt a leginkább az, hogy végre teljes lett a Mumin sorozatom! 

Tove Jansson történeteire már a legelső svéd utamon szemet vetettem, amikor úton-útfélen trollos szuvenírek vettek körül, így még abban az évben, a Könyvfesztiválon, szert tettem két részre is. Később, a Könyvudvarnak köszönhetően, valamennyi hiányzó könyvet nagyon baráti áron szerezhettem be, ám az általunk elsőként ismert (ami voltaképpen a második, mivel a legeslegelső csupán angol fordításban jelent meg) Muminbocs és az üstökös mondhatni elérhetetlennek bizonyult. Minden létező antikváriumban előjegyeztettem, amikor, egy szép májusi délután, e-mailt kaptam a Könyverdő Antikváriumtól, hogy az általam igényelt kötet megvásárolható. Ráadásul egészen kedvező áron, ahhoz képest, milyen ritkaságról beszélünk! Még az elutazásom előtt sikeresen átvettem egy tökéletes, bolti állapotú példányt, úgyhogy ennél nem is lehettem volna boldogabb! :) Rajta kívül nem csábultam el másra, de júniusban minimum egy, max. kettő könyvre mindenképp vevő leszek. Többre nem, mert az eddigi beszerzéseimet szeretném normális ütemben feldolgozni és kiélvezni. :)

Ahhoz képest, milyen visszafogott voltam a vásárlást illetően, az olvasás terén ugrásszerűen javítottam az eddigi teljesítményemen. Gyanítom, ez főként a könyvtárba való újrabeiratkozásomnak is köszönhető, így többek között egy csomó, régóta várólistás könyvet vadásztam le. Szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire hiányzott már nekem ez a közeg... A könyvtárosnénik régi ismerősként üdvözöltek, és mindenki annyira örült nekem, hogy azt mondom: az ilyen pillanatokért érdemes igazán élni!

Összesen 7 könyv került terítékre, köztük egy VCS-s kiválasztott is. Deborah Lytton Csend c. ifjúsági regényét már rég kinéztem magamnak, de picit tartottam tőle, épp ezért saját példányként nem ruháztam be rá. Ennek ellenére annyira elbűvölt és magával ragadott, hogy óriási hiba lett volna kihagyni! Egy csodálatos szerelemi történetet mesél el, ami a zene körül forog, mégis inkább önmagunk megismeréséről szól. Ugyan lassabban haladtam vele, de ezt most egy picit sem bántam, mert így teljesen átjárt a könyv különleges hangulata. A fülemüle erdő titka hasonlóan jól sikerült választás lett: nemcsak a szépséges borító, de a történet is abszolút olvasásra érdemes. Dacára annak, hogy gyerekeknek ajánlják, én határozottan úgy érzem, hogy felnőtt fejjel is ugyanolyan izgalmas és megrendítő. Eleinte picit sötét és nyomasztó, ám a szálak előrehaladtával törünk ki a fény felé, ahol már a felhőtlen öröm vár. Ezután Rowling néni rövidke egyetemi beszéde, Az élet dolgai következett, ami engem is teljesen belelkesített. Elképesztő az az út, amit ez a nő végigjárt - kitartása és elszántsága mindenki számára pozitív például szolgálhat. 

A Bookline gondozásában kiadott Lagom könyv azonban csalódás: elnagyolt és túlburjánzott. Pont a lagom lényege veszett el benne... Sajnos a szép fotók sem mentik meg, pedig egy kimondottan igényes kiadványról beszélünk. A szerelmes pillanatok életem második képregénye, ami jópofa és humoros köntösben számol be az első szerelem érzéséről. Mondjuk Catana számomra ijesztően ragaszkodó, én fele ennyire sem csüngök a páromon, úgyhogy semmiképp sem szabad komolyan venni, de szórakoztatásnak éppen megfelelő. A Lara Jean sorozat következő része sem vett le a lábamról... Kicsit untam a Peter-Lara Jean huzavonát, ennél fogva bízom benne, a trilógia záró epizódja kicsit összeszedettebb lesz. Végül egy saját könyvvel, a Delfti kékkel zártam a májust. Még 2017 karácsonyán kaptam ajándékba a nagyszüleimtől, de most éreztem először, hogy ehhez van kedvem. A 17. századi Hollandia tökéletes háttérként fonja körbe Catrijn Barentsdochter különleges és fordulatokban gazdag életét. Nagyon-nagyon szerettem, szuper betetőzése volt a tavasznak! :)

Filmek és sorozatok 

Ezúttal kicsit háttérbe szorultak a filmek, hogy teret engedjenek a sorozatoknak. Azért aggodalomra semmi ok, így is ki tudok emelni egy, különlegesen szép és megható filmet: a Mia és a fehér oroszlánt. Mivel kevesebb időt töltök a családommal, mióta elköltöztem otthonról, Apa úgy határozott, hogy mozizzunk egyet. :) Én választhattam filmet, és amilyen szerencsések voltunk, a Duna Plázában egyáltalán nem volt nagy tömeg - felüdülés ilyenkor a kényelmes, szellős teremben kikapcsolódni. Túl azon, hogy megismerkedtem a "konzerv vadászat" fogalmával (= zárt területen, emberhez szoktatott oroszlánt mészárolnak le hideg vérrel, puszta szórakozásból...), ismét bebizonyosodott számomra, milyen fantasztikus élőlények az állatok, és mennyire törékeny az a kapocs, ami összefűzi a természetet az emberrel. Örülök, hogy egyre több ilyen témájú film készül, mert fontos erről tudnunk, akkor is, ha megrendítő mindezzel szembesülni. 

Időközben véget ért a Big Bang Theory, ami kifejezetten szép lezárást kapott, továbbá befejeződött a Young Sheldon második évada is. Tehát adta magát, hogy továbblépjünk, épp ezért két új sorozatba is belekezdtünk. Az egyik egy II. világháború után játszódó svéd dráma, Az étterem, a másik Pajkaszeg vidám, eseményekkel teli mindennapjait bemutató szlovák adaptáció, A mi kis falunk. Az előbbiből még hátravan néhány epizód, de eddig nagyon a kedvemre való. Egy felsőosztálybeli lány és egy konyhai kisegítő között szövödő szerelem az alap, amire szépen építkezik a sorozat a családi viszályt, az LMBT-szálat, illetve a generációk közötti szakadékot is érintve. Ráadásul Stockholm aktív szereplője az eseményeknek, többször felbukkantak már ismerős városrészek és épületek. :) Pajkaszegről csupán hallomásból értesültem, fogalmam sem volt, miről is szól voltaképpen. Aztán az otthon töltött idő során egyszer elcsíptem belőle néhány percet, és kíváncsivá tett. Azóta ez az esti sorozatunk, mert egyszerre szórakoztató és vicces, nem beszélve a falu lakóiról, akik mind külön karakterek. Az én kedvencem a testépítő papot játszó Schmied Zoltán, szerintem óriási figura! :)

Programok 

Az előző havi zárást ott hagytam abba, hogy újra Ferihegyre tartottam, Nürnbergbe igyekezve. Április 30-án indultam, és egy szuper, élményekben gazdag hetet tudhatok magaménak! :) Két kicsi gyerek mellett nem igazán városnéző túrára készültem, ezzel szemben két hosszabb kirándulást is tettünk a tartományban. Rögtön május elsején felkerekedtünk, és Würzburg felé vettük az irányt. Már a megérkezésünkkor feltűnt a rengeteg szőlőültetvény, ami bizony azt jelezte, hogy Bajorország egyik fontos bortermelő vidékén járunk. Erre ugyancsak ráerősített a belvárosi látkép, ugyanis a főutcához vezető híd tele volt borozgató turistákkal - engem akaratlanul Prágára emlékeztetett... Először a várnál parkoltunk le, amit kényelmes tempóban körbe is sétáltunk. A kezdeti borús, felhős idő lassan, de biztosan napfényessé változott, úgyhogy a folyóra néző panorámát már szép időben élvezhettük. A körsétát követően megebédeltük, majd belevetettük magunkat a városi forgatagba. Azt kell mondjam, határozottan megfogott ez a vidék - szívesen visszatérnék ide, mert a környék abszolút bővelkedik még látnivalókban. A következő napok picit összefolynak; nehezen tettem különbséget két nap között, annyira el voltunk látva feladatokkal. Nórával kétszer is egyedül maradtam, ám annyira összeszoktunk néhány délután alatt, hogy gond nélkül sikerült lebonyolítani mindent. Egy gyerekkel vígan elvoltam, de kettő egyszerre sok - huzamosabb ideig. Ahhoz még határozottan eddződnöm kell! 

Szombaton reggel szakadó eső és jégverem fogadott minket, úgyhogy kirándulásról szó sem lehetett, vasárnap azonban megegyeztünk, hogy szétnézünk valahol. Bamberg helyett meg sem álltunk a következő tartományig, azaz Thüringen és egy régi egyetemváros, Jena lett a végleges célpont. Kicsit sem voltam szomorú, hogy így alakultak a dolgok, ugyanis életem egyik legszebb botanikus kertjében járhattam! Imádtam azt a szűk egy órácskát - minden érdekesnek tűnő növényt lefotóztam, miközben nem tudtam betelni a körkörös, magas ágyásokkal, amik ott terültek el körülöttem. Mindannyiunkat lenyűgözött ez a picinyke szeglet, pedig a belváros is jócskán tartogatott meglepetéseket. Útközben szintén csak ámultunk a rengeteg erdőn, aminek láttán folyton Svédország jutott az eszembe, mivel nálunk az autóutak mellett rendre fenyőerdők és tavak váltakoznak. :) Egy gyors ebéd után (ahol egy török bódéban isteni Margherita pizzára leltünk), szemrevételeztük az épületeket is. A virágzó gesztenyefák, és a jellegzetes, favázas szerkezetű házikók (Fachwerkhaus) egészen nosztalgikus emlékeket ébresztettek bennem... Egészen estig maradtunk, és mind egyetértettünk abban, hogy ennél tökéletesebb befejezést keresve sem találhattunk volna. 

Visszaérve még egy hetet élveztem az otthon melegét, amibe a mozizáson felül belefért egy rövidke gofrizás Nitával, azonkívül végre arra is jutott időm, hogy rendszerezzem az otthoni dolgaimat. Magam mögött hagyva a csontig hatoló hideget, második lakóhelyem valósággal zöld oázissá változott a távollétem alatt! Igaz, a gyümölcsfák már elvirágoztak, ám jócskán benne voltunk az orgona szezonban, ami szintén remek fotótémául szolgált. Az egyik hétvégén ellátogattunk Gamla Uppsalába, ami tavasszal ugyancsak meseszép, illetve Stockholmban is jártunk az EU szavazás végett, amit összekötöttünk egy szeles, tóparti sétával. Menet közben egy csodaszép templom kertjében is fotóztam kicsit, ami tele volt dús, rózsaszínes lila árnyalatban pompázó rododendron bokrokkal. Más nem igazán fért bele, mert az idő nem volt mindig kegyes hozzánk, így viszont több időnk maradt megtervezni a júliusi nyaralást, amit már szó szerint tűkön ülve várok. Az idei célpontunk ugyanis Norvégia! *.*

A június sem fog eseménytelenül telni: vár rám egy hét Bécs, az idei nagy családi esemény, Ede keresztelője, illetve az otthon töltött idő, amit igyekszem minél jobban kihasználni. Unatkozni garantáltan nem fogok, ez biztos! :) 

(Képek forrása: Pinterest // saját)

Meglehetősen ingoványos talajnak számít ez a téma az irodalmi berkeken belül, de talán pont ezért is vonz annyira, hogy klaviatúrát ragadjak, és megosszam róla a saját tapasztalataimat. Legutóbb februárban témáztam a Lányokkal, így épp itt volt az ideje, hogy ismét csatlakozzam hozzájuk! :)

Nem hiszem, hogy túl nagy meglepetést árulok el azzal, ha azt írom: én bizony a kortárs irodalomnak csak egy bizonyos szegmensét fogyasztom, és köszönöm, egyelőre jól megvagyunk így. Nem tartom kizártnak, hogy idővel ezen lista bővülni fog, és kikukucskálok a biztonságos zugomból, de még nem érzek rá késztetést. Egyszer majd én is megérek rá - biztos vagyok benne. Ahogy végignéztem az olvasmánylistám, jórészt verseket és ifjúsági regényeket találtam rajta, vagyis e két műfaj köré szerveződnek az olvasási élményeim. 

#1 Aki örök helyet váltott magának a szívembe... 

Egyetlen embernek adom ki ezt a helyet, de ő már töretlenül ott tartózkodik egy ideje: Varró Dani a szerencsés kiválasztott. A Szívdesszerttel kezdődött, a Bögre azúrral folytatódott, végül a Mi lett hova? című kötettel koronázta meg plátói "kapcsolatunkat". Számomra a Bögre azúr a legkedvesebb, magasan a legjobb a három közül, méghozzá a Nyúl tavaszi éneke miatt. Érződik benne az a gyermeki báj, ami miatt annyira közel érzem magamhoz a verseit, de közben finoman megjelenik az az egyedi írói hang, költői játékosság, ami igazán meghatározza őt. Személyesen is találkoztunk néhányszor, az összes polcon lévő kötetemet dedikálta már, úgyhogy időszerű lenne lassan bővítenem a VD gyűjteményemet. Elképesztően kedves és megnyerő fiatalember - a Kosztolányi Gimiben tartott rendhagyó irodalom óra életem egyik legfantasztikusabb élménye. Úgy beszélgetett velem, mintha régi ismerősök lennénk - lefegyverzően szerény és őszinte ember benyomását keltette. Olyan, mintha csak egy lenne közülünk, aki csupán versbe önti a maga körül elterülő világot. 

#2 Akinek naplóregénye visszarepít a gimis emlékeim közé... 

Leiner Laurát vagy szereti az ember vagy nem. Én inkább a "szeretem" tábort erősítem, mert az ő regényeiben nem kell mélyenszántó gondolatokat keresnem, viszont bármikor képes kikapcsolni a hétköznapi mókuskerékből. A Szent Johanna Gimibe visszatérve pedig azonnal megrohamoznak a melegséges, otthoni érzések... A 8 köteten át tartó kaland, ami valamennyi újraolvasáskor képes ugyanazt nyújtani - annak ellenére is, hogy tudom, mi fog történni a következő lapokon. És bár vannak hibái, nem rovom fel neki, mivel annyi boldog, felhőtlen órát köszönhetek neki. Az Iskolák Versenye ugyan nem Reni & Cortez története, ennek ellenére ugyanolyan lelkesedést váltott ki belőlem, legfőképp azért, mert egy nagyon fontos témát emel a középpontba, amitől az ifjúsági regények írói kicsit tartanak is. Mondjuk ki: joggal, hiszen a gyászról és az elvesztésről írni kamasz szemszögbe helyezkedve nem épp egyszerű feladat. Laura viszont felveszi a kesztyűt, és főszereplőjéül egy olyan lányt választ, aki a gyászfolyamat kellős közepén tart, mégsem adja fel, hanem elindul és megküzd az elé gördülő akadályokkal. Érdemes kézbe venni, remek kis sorozat! 

#3 Akinek sorozata friss levegő az ifjúsági regények tengerében...

Ha már YA regényekről írok, nem maradhat ki a sorból Kalapos Éva és a D. A. C. sem, ami talán az évtized egyik legjelentősebb és leginkább valósághoz közel álló ifjúsági sorozata. Fellegi Flóra és csapata évről évre egyre keményebb témákat érint: a teljesség igénye nélkül szóba kerül a bulémia, a válás, a faji megkülönböztetés, az alkoholizálás, az első szex élménye, valamint a felelőtlen szexuális kaland következménye is. Már az első oldalaknál megfogott és nem eresztett - tökéletesen ötvözte a hazai jellegzetességeket aktuális, mindenkit érintő problémákkal. A stílusa sem leereszkedő, se nem kioktató - őszintén, sallangmentesen kezeli valamennyi felmerülő helyzetet, miközben ügyel arra, hogy a fiatalokra jellemző miliő sértetlen maradjon. Igaz, Flóra gyakran kicsapja a biztosítékot egyes cselekedeteivel, kötetről kötetre árnyalódik a kép, és a kis gólyák lassan egyetemistává cseperednek. Izgalmas és kijózanító minderről olvasni - abszolút üde színfoltja az ifjúsági palettának. 

#4 Aki miatt a Tabán macskaköves utcáira vágyom...

Az Ambrózy báró sorozat elképesztő népszerűségnek örvend: fiatalok és idősek egyaránt rajonganak a százaforduló idején játszódó kötetekért, melyeknek főszereplője a mufurc Ambrózy Richárd báró és segítője, a kotnyeles ám talpraesett Hangay Mili kisasszony. Az első regény, a Leányrablás Budapesten minden tekintetben kivételes alkotás: a biztos kézzel megrajzolt, korhű történelmi háttérben elevenedik meg előttünk a Millenium-beli Budapest, ahol bepillantást nyerünk egy vándorcirkusz életébe, miközben elegáns ruhába öltözött hölgyekkel isszuk a délutáni teánkat. Kifogástalan arányban keveredik a krimi, a romantika és a történelem, melyek sorozatunk fő esszenciái: ezek mentén gombolyítjuk tovább a szálakat egészen a rejtély megoldásáig. Olyan izgatott lettem ezután, hogy szinte rögtön rávetettem magam a folytatásra, ami viszont keserű szájízt hagyott maga után. A kiegészítő köteteket egy fokkal jobban élveztem, ám sokat elmond az a tény, ha azt írom: a negyedik kötettel egyelőre várakozó állásponton vagyok. Mindazonáltal Gyula bátyónak maximális elismerésémet tolmácsolom, mert elképesztő háttérmunka áll egy-egy regény mögött. 

▿▿▿

⋆ A többiek véleménye: Dóri, Nima, Nikkincs, PuPilla ⋆

(Képek forrása: Pinterest)

A szociális média jelenléte már-már megkerülhetetlen az életünkben. Bármelyik platformról is beszéljünk, nálam egyértelműen az Instagram a legkedvesebb. Én elsősorban innen inspirálódom a legtöbbet a Pinterest-en felül, de szívesen gyűjtök utazási ötleteket, gyönyörködöm mások fotóiban, de mindenek előtt: az önkifejezésemhez is nagymértékben hozzájárul, hiszen alapvetően itt osztom meg a saját "műveimet" is. Rendkívül érdekes visszanéznem a korábbi képeimet, legalábbis ahonnan elindultam, mert szemmel látható a változás, és autodidakta módon is rengeteget fejlődtem. Az utóbbin sokat fog dobni, ha egyszer lecserélem a mostani fényképezőgépünket egy cserélhető objektívesre (ez az egyik nagy álmom) - ám egyelőre a szárnypróbálgatásaimhoz tökéletesen elegendő a jelenlegi Panasonic Lumix. Roppantul élvezem, ahogy apránként valamennyi beállítást kitanulom, és már tudatosan választok funkciót a képekhez. A vaktában kattintgatás nem az én asztalom, ahhoz jóval kifinomultabban próbálok megkomponálni egy-egy fotót. :) 

A teljesség igénye nélkül szedegettem össze a kedvenceimet, mert több oldalon keresztül taglalhatnám őket... Mégis vannak igazán kiemelkedők, akiktől szinte minden létező képet beszivecskézek, annyira fantasztikusak! Elsőként Benjamin Hardman-t emelném ki, aki Izlandon él, és egyszerűen elképesztőek a munkái! Ismeretlenül is elismeréssel adózom neki, zseniálisan ragadja meg a táj zabolátlan szépségét, illetve az élővilág sejtelmes felbukkanását - csodálatos kombináció. A fókás képéért odavagyok, de a mostani, jegesmedvéről készített pillanatképre nincsenek szavak... Skandináv vonalon maradva, Per Lundström lappföldi képei is megérnek egy kattintást - nála főképp a rénszarvasok kerülnek középpontba, de mellettük a svéd erdő, valamint a sarki fény is kedvelt téma. Paavo Penttinen fotói egy finn meseországot jelenítenek meg az ott élő állatok segítségével: rókák, baglyok, őzikék... Nem csoda, hogy ő is a kedvenceim között landolt - nincs olyan képe, amit ne szeretnék! Végezetül egy hazai fiatalemberrel zárom a sort: Szabó Ervin Erdély szépségeit mutatja be egy olyan perspektívából, ahogy még azelőtt sehol sem láttam.

Bíró Esztire nemrég bukkantam rá, aki nem csupán a druszám, hanem egy igen-igen tehetséges, különleges látásmóddal bíró nőről is beszélünk. Imádja a sárga színt, szinte minden képében megjelenik, ráadásul nemrégiben nyílt kiállítása a 9 Bar Budapestben, az Arany János utcai metrómegállóhoz közel. Zseniális, ahogy a műveit keretezi: érzékeny, minimalista - maga a tökély. Imelda akvarelljei sokak számára ismerős lehet, ugyanis ő tervezte meg és készítette el az idei DM Lifebook grafikáit. Szépséges, légies, ennivalóan lédús gyümölcsök, zöldségek, és színes virágkoszorúk kavalkádja fogad minket az oldalára lépve. Nagyon szeretnék egyszer eljutni egy workshopjára is, hihetetlenül nagy élmény lehet! :) Aki a növényeket szereti, rossz ember nem lehet: Katona Hangáról szinte hajszálra ugyanez elmondható - rajongok a munkáiért! Picimari néven ugyan saját oldalt is üzemeltet, de amikor megtudtam, hogy az Elle magazin számára tervezett nesszeszereket, több sem kellett, azonnal lecsaptam a fekete cicásra. Azóta is azzal utazom haza, mert méretre pont megfelelő. Nagyon egyedi, senkihez sem hasonlítható a stílusa; a cicás képekkel pillanatok alatt levett a lábamról.

Megkésve bár, de törve nem: hozom is az áprilisi zárást. :) Amilyen derűlátó vagyok, azt gondoltam, nevetve elkészülök ezzel a poszttal majd a hónap végén, de annyi minden történt hirtelen, hogy egyszerűen nem maradt rá időm. Az április első felét még Svédországban töltöttük, míg a másodikat masszívan otthon, ami tömve volt jobbnál jobb programokkal. 

Könyvek és olvasás 

A Könyvfesztivál időszaka engem sem hagyott hidegen: összesen 6 könyv került a birtokomba. Igaz, ebből akad olyan is, amit korábban már olvastam, de javarészt mind kívánságlistás, régóta áhított szerzeményekről van szó. Először a David Attenborough könyv érkezett meg, amire még egy szerencsés Book24-es akciónál csaptam le, és vettem át a húsvéti ünnepek után. Annyira gyönyörű, hogy percekig csak gyönyörködni tudtam benne - tele van fekete-fehér fotókkal, szép a tipográfia, a kedvenc kiadóm adta ki... egyszóval öröm kézbe venni! 27-én pedig, az előzetesen eltervezett listácskámmal felvértezve, 5 szépséggel lettem gazdagabb. A Librinél összegyűlt pontjaimat is beváltottam - innen a legújabb Peter Wohlleben kötet jött velem, majd szép sorban a többi: Nádasdy Ádám prózai fordítású Bánk Bánja (dedikált), Jean-Christophe Rufin Benyovszky gróf életéről szóló könyve (szintén dedikált - ráadásul franciául :)), végül a Macskák társasága, illetve a kedvenc Isabel Wolff történetem. Az utóbbi kettő egy előre nem betervezett vásárlás eredménye, de az Animus folyton olyan jó könyveket tesz az akciós ládába, hogy képtelen voltam otthagyni őket. Egyelőre most nincs más, amire kimondottan fáj a fogam (bár nagyon várom az új Sarah Addison Allen-t), úgyhogy ezekkel egy jó darabig elleszek.

Az olvasás ezúttal nem alakult olyan fényesen: 3 könyvvel végeztem, köztük az előző hónapban elkezdett Michelle Obama önéletrajzzal is. Először egy VCS olvasmány került terítékre, a Három dolgot mondj, ami eleinte nem varázsolt el maradéktalanul, viszont a végére lehetetlen volt nem mosolyogni rajta, annyira izgultam és drukkoltam Jessie-nek, a főszereplő leányzónak. Kellemes,  jó hangulatú, igazán feelgood YA könyv - bátran ajánlom mindenkinek! :) Ezután a márciusi kedvenc adaptációm könyves változatát válaszottam, A fiúknak, akiket valaha szerettem, azaz Lara Jean elbűvölő életébe merültem bele. Mondanom sem kell, könyvben is ugyanúgy levett a lábamról, akárcsak a filmvásznon. Nem is kérdés: folytatni kell! Az április végét pedig teljes egészében Michelle-nek szenteltem, és milyen jól tettem! Bár több, mint egy hónapomba telt, mire végeztem vele, de sokkal jobban megragadott így, mintha csak átsuhantam volna rajta. Jobban megfogtak bizonyos részek, szemelvények, elejtett mondatok. Engedtem, hogy én is részese legyek mind az elnöki ciklusnak, mind az Obama család programjainak, és ezáltal egy kicsit "családtagnak" érezhettem magam. Rendkívül inspiráló, olvasmányos és motiváló kötet - az év kedvencei között lesz a helye. :)

Filmek és sorozatok