Ha most kinézek a teraszon, ömlik be a fény, és bár szeles az idő, én mégis nagyon örülök a melengető napsugaraknak. Nem hiszem, hogy volt-e már ennyire változékony májusunk: hol majd' megfagytam, hol megsültem, hol zuhogott az eső, hol kisütött a nap. Úgy vélem, az időjárás folyton visszatérő téma lett, és lássuk be, teljesen jogosan. A maratoni esőzés és hideg ellenére számomra ismét emlékezetes hónappá vált, rengeteg szívet melengető emléket őrzök róla. :) 

Könyvek és olvasás 

A tavasz utolsó hónapja több szempontból is meghatározó, de ami miatt a leginkább az, hogy végre teljes lett a Mumin sorozatom! 

Tove Jansson történeteire már a legelső svéd utamon szemet vetettem, amikor úton-útfélen trollos szuvenírek vettek körül, így még abban az évben, a Könyvfesztiválon, szert tettem két részre is. Később, a Könyvudvarnak köszönhetően, valamennyi hiányzó könyvet nagyon baráti áron szerezhettem be, ám az általunk elsőként ismert (ami voltaképpen a második, mivel a legeslegelső csupán angol fordításban jelent meg) Muminbocs és az üstökös mondhatni elérhetetlennek bizonyult. Minden létező antikváriumban előjegyeztettem, amikor, egy szép májusi délután, e-mailt kaptam a Könyverdő Antikváriumtól, hogy az általam igényelt kötet megvásárolható. Ráadásul egészen kedvező áron, ahhoz képest, milyen ritkaságról beszélünk! Még az elutazásom előtt sikeresen átvettem egy tökéletes, bolti állapotú példányt, úgyhogy ennél nem is lehettem volna boldogabb! :) Rajta kívül nem csábultam el másra, de júniusban minimum egy, max. kettő könyvre mindenképp vevő leszek. Többre nem, mert az eddigi beszerzéseimet szeretném normális ütemben feldolgozni és kiélvezni. :)

Ahhoz képest, milyen visszafogott voltam a vásárlást illetően, az olvasás terén ugrásszerűen javítottam az eddigi teljesítményemen. Gyanítom, ez főként a könyvtárba való újrabeiratkozásomnak is köszönhető, így többek között egy csomó, régóta várólistás könyvet vadásztam le. Szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire hiányzott már nekem ez a közeg... A könyvtárosnénik régi ismerősként üdvözöltek, és mindenki annyira örült nekem, hogy azt mondom: az ilyen pillanatokért érdemes igazán élni!

Összesen 7 könyv került terítékre, köztük egy VCS-s kiválasztott is. Deborah Lytton Csend c. ifjúsági regényét már rég kinéztem magamnak, de picit tartottam tőle, épp ezért saját példányként nem ruháztam be rá. Ennek ellenére annyira elbűvölt és magával ragadott, hogy óriási hiba lett volna kihagyni! Egy csodálatos szerelemi történetet mesél el, ami a zene körül forog, mégis inkább önmagunk megismeréséről szól. Ugyan lassabban haladtam vele, de ezt most egy picit sem bántam, mert így teljesen átjárt a könyv különleges hangulata. A fülemüle erdő titka hasonlóan jól sikerült választás lett: nemcsak a szépséges borító, de a történet is abszolút olvasásra érdemes. Dacára annak, hogy gyerekeknek ajánlják, én határozottan úgy érzem, hogy felnőtt fejjel is ugyanolyan izgalmas és megrendítő. Eleinte picit sötét és nyomasztó, ám a szálak előrehaladtával törünk ki a fény felé, ahol már a felhőtlen öröm vár. Ezután Rowling néni rövidke egyetemi beszéde, Az élet dolgai következett, ami engem is teljesen belelkesített. Elképesztő az az út, amit ez a nő végigjárt - kitartása és elszántsága mindenki számára pozitív például szolgálhat. 

A Bookline gondozásában kiadott Lagom könyv azonban csalódás: elnagyolt és túlburjánzott. Pont a lagom lényege veszett el benne... Sajnos a szép fotók sem mentik meg, pedig egy kimondottan igényes kiadványról beszélünk. A szerelmes pillanatok életem második képregénye, ami jópofa és humoros köntösben számol be az első szerelem érzéséről. Mondjuk Catana számomra ijesztően ragaszkodó, én fele ennyire sem csüngök a páromon, úgyhogy semmiképp sem szabad komolyan venni, de szórakoztatásnak éppen megfelelő. A Lara Jean sorozat következő része sem vett le a lábamról... Kicsit untam a Peter-Lara Jean huzavonát, ennél fogva bízom benne, a trilógia záró epizódja kicsit összeszedettebb lesz. Végül egy saját könyvvel, a Delfti kékkel zártam a májust. Még 2017 karácsonyán kaptam ajándékba a nagyszüleimtől, de most éreztem először, hogy ehhez van kedvem. A 17. századi Hollandia tökéletes háttérként fonja körbe Catrijn Barentsdochter különleges és fordulatokban gazdag életét. Nagyon-nagyon szerettem, szuper betetőzése volt a tavasznak! :)

Filmek és sorozatok 

Ezúttal kicsit háttérbe szorultak a filmek, hogy teret engedjenek a sorozatoknak. Azért aggodalomra semmi ok, így is ki tudok emelni egy, különlegesen szép és megható filmet: a Mia és a fehér oroszlánt. Mivel kevesebb időt töltök a családommal, mióta elköltöztem otthonról, Apa úgy határozott, hogy mozizzunk egyet. :) Én választhattam filmet, és amilyen szerencsések voltunk, a Duna Plázában egyáltalán nem volt nagy tömeg - felüdülés ilyenkor a kényelmes, szellős teremben kikapcsolódni. Túl azon, hogy megismerkedtem a "konzerv vadászat" fogalmával (= zárt területen, emberhez szoktatott oroszlánt mészárolnak le hideg vérrel, puszta szórakozásból...), ismét bebizonyosodott számomra, milyen fantasztikus élőlények az állatok, és mennyire törékeny az a kapocs, ami összefűzi a természetet az emberrel. Örülök, hogy egyre több ilyen témájú film készül, mert fontos erről tudnunk, akkor is, ha megrendítő mindezzel szembesülni. 

Időközben véget ért a Big Bang Theory, ami kifejezetten szép lezárást kapott, továbbá befejeződött a Young Sheldon második évada is. Tehát adta magát, hogy továbblépjünk, épp ezért két új sorozatba is belekezdtünk. Az egyik egy II. világháború után játszódó svéd dráma, Az étterem, a másik Pajkaszeg vidám, eseményekkel teli mindennapjait bemutató szlovák adaptáció, A mi kis falunk. Az előbbiből még hátravan néhány epizód, de eddig nagyon a kedvemre való. Egy felsőosztálybeli lány és egy konyhai kisegítő között szövödő szerelem az alap, amire szépen építkezik a sorozat a családi viszályt, az LMBT-szálat, illetve a generációk közötti szakadékot is érintve. Ráadásul Stockholm aktív szereplője az eseményeknek, többször felbukkantak már ismerős városrészek és épületek. :) Pajkaszegről csupán hallomásból értesültem, fogalmam sem volt, miről is szól voltaképpen. Aztán az otthon töltött idő során egyszer elcsíptem belőle néhány percet, és kíváncsivá tett. Azóta ez az esti sorozatunk, mert egyszerre szórakoztató és vicces, nem beszélve a falu lakóiról, akik mind külön karakterek. Az én kedvencem a testépítő papot játszó Schmied Zoltán, szerintem óriási figura! :)

Programok 

Az előző havi zárást ott hagytam abba, hogy újra Ferihegyre tartottam, Nürnbergbe igyekezve. Április 30-án indultam, és egy szuper, élményekben gazdag hetet tudhatok magaménak! :) Két kicsi gyerek mellett nem igazán városnéző túrára készültem, ezzel szemben két hosszabb kirándulást is tettünk a tartományban. Rögtön május elsején felkerekedtünk, és Würzburg felé vettük az irányt. Már a megérkezésünkkor feltűnt a rengeteg szőlőültetvény, ami bizony azt jelezte, hogy Bajorország egyik fontos bortermelő vidékén járunk. Erre ugyancsak ráerősített a belvárosi látkép, ugyanis a főutcához vezető híd tele volt borozgató turistákkal - engem akaratlanul Prágára emlékeztetett... Először a várnál parkoltunk le, amit kényelmes tempóban körbe is sétáltunk. A kezdeti borús, felhős idő lassan, de biztosan napfényessé változott, úgyhogy a folyóra néző panorámát már szép időben élvezhettük. A körsétát követően megebédeltük, majd belevetettük magunkat a városi forgatagba. Azt kell mondjam, határozottan megfogott ez a vidék - szívesen visszatérnék ide, mert a környék abszolút bővelkedik még látnivalókban. A következő napok picit összefolynak; nehezen tettem különbséget két nap között, annyira el voltunk látva feladatokkal. Nórával kétszer is egyedül maradtam, ám annyira összeszoktunk néhány délután alatt, hogy gond nélkül sikerült lebonyolítani mindent. Egy gyerekkel vígan elvoltam, de kettő egyszerre sok - huzamosabb ideig. Ahhoz még határozottan eddződnöm kell! 

Szombaton reggel szakadó eső és jégverem fogadott minket, úgyhogy kirándulásról szó sem lehetett, vasárnap azonban megegyeztünk, hogy szétnézünk valahol. Bamberg helyett meg sem álltunk a következő tartományig, azaz Thüringen és egy régi egyetemváros, Jena lett a végleges célpont. Kicsit sem voltam szomorú, hogy így alakultak a dolgok, ugyanis életem egyik legszebb botanikus kertjében járhattam! Imádtam azt a szűk egy órácskát - minden érdekesnek tűnő növényt lefotóztam, miközben nem tudtam betelni a körkörös, magas ágyásokkal, amik ott terültek el körülöttem. Mindannyiunkat lenyűgözött ez a picinyke szeglet, pedig a belváros is jócskán tartogatott meglepetéseket. Útközben szintén csak ámultunk a rengeteg erdőn, aminek láttán folyton Svédország jutott az eszembe, mivel nálunk az autóutak mellett rendre fenyőerdők és tavak váltakoznak. :) Egy gyors ebéd után (ahol egy török bódéban isteni Margherita pizzára leltünk), szemrevételeztük az épületeket is. A virágzó gesztenyefák, és a jellegzetes, favázas szerkezetű házikók (Fachwerkhaus) egészen nosztalgikus emlékeket ébresztettek bennem... Egészen estig maradtunk, és mind egyetértettünk abban, hogy ennél tökéletesebb befejezést keresve sem találhattunk volna. 

Visszaérve még egy hetet élveztem az otthon melegét, amibe a mozizáson felül belefért egy rövidke gofrizás Nitával, azonkívül végre arra is jutott időm, hogy rendszerezzem az otthoni dolgaimat. Magam mögött hagyva a csontig hatoló hideget, második lakóhelyem valósággal zöld oázissá változott a távollétem alatt! Igaz, a gyümölcsfák már elvirágoztak, ám jócskán benne voltunk az orgona szezonban, ami szintén remek fotótémául szolgált. Az egyik hétvégén ellátogattunk Gamla Uppsalába, ami tavasszal ugyancsak meseszép, illetve Stockholmban is jártunk az EU szavazás végett, amit összekötöttünk egy szeles, tóparti sétával. Menet közben egy csodaszép templom kertjében is fotóztam kicsit, ami tele volt dús, rózsaszínes lila árnyalatban pompázó rododendron bokrokkal. Más nem igazán fért bele, mert az idő nem volt mindig kegyes hozzánk, így viszont több időnk maradt megtervezni a júliusi nyaralást, amit már szó szerint tűkön ülve várok. Az idei célpontunk ugyanis Norvégia! *.*

A június sem fog eseménytelenül telni: vár rám egy hét Bécs, az idei nagy családi esemény, Ede keresztelője, illetve az otthon töltött idő, amit igyekszem minél jobban kihasználni. Unatkozni garantáltan nem fogok, ez biztos! :) 

(Képek forrása: Pinterest // saját)