A decemberi hónapom, az előzőekhez hasonlóan, szintén fantasztikusra sikeredett, hála a sok programnak, kedves ajándékoknak és szívmelengető pillanatoknak. 

Könyvek és olvasás 

Eljött az én időm, azaz december igazi habzsi-dőzsi volt a könyvbeszerzések terén! Összesen 11 könyvvel nőtt a szépségeim száma, ami eddig nem látott könyvesőt jelentett. De lássuk részleteiben is: a hónap elején hirtelen felindulásból elkövetett vásárlásom "áldozata" az új Varró Dani verseskötet lett, amit cicás dedikálással tettem felbecsülhetetlenné. Rögtön másnap gazdagabb lettem egy Magyarországos színezővel (köszi, Nita, még egyszer! :*), amit alig várok, hogy felavassak, főleg mert a nyáron, egy pisai hipermarketben, megleptem magam egy vadiúj színesceruza készlettel. :) Az államvizsga tételek magolása közben jól fog esni egy kis kikapcsoló színezés. Amikor megneszeltem, hogy a Könyvudvarban akciós áron lehet beszerezni a Mumin köteteket, több se kellett. Elhatároztam, hogy beszerzem a hiányzó részeket, így egy kötet híján, majdnem teljes a sorozatom. :) Ezen kívül találtam egy nagyon ígéretesnek tűnő lappföldi meseválogatást is. Rajongok az északi mesékért, ráadásul olyan olcsón adták, hogy butus lettem volna otthagyni. Ezután következtek a karácsonyi meglepetések: először egy gasztroajándékok elkészítésére hívó kiadványt kaptam a mentoromtól, amit már korábban kinéztem magamnak. :) Utána a párom Jézuskája meghozta az áhított Áfonykát, végül a szüleitől a Dash és Lily is csatlakozott a csapathoz. Anyáék ajándéka januárra csúszik, de két könyvre lehet számítani a januári kupacban is. :)

Az olvasási számom talán ebben a hónapban lett a legmagasabb, köszönhetően a sok időmnek és szabad estémnek. :) Összesen 7 könyv csúszott le, egy pedig folyamatban van. November végén kezdtem bele, de végül december elején olvastam ki a Fjällbacka sorozat kezdőkötetét, a Jéghercegnőt. A kezdeti döccenők után hamar belerázódtam, és a végére alig tudtam elszakadni a történettől. Rettentően izgalmas, jól összerakott és szuper szereplőkkel futó krimit kaptam. Ezután Dunajcsik Mátyás Szemüveges szirénje varázsolt el a zúgó-morajló, Nina Simone ritmusában játszó hullámok vidékére, majd a következő Camilla Läckberg kötet következett. Még egy hajszállal jobban is tetszett, mint az első rész. :) Az Autumn ajándéka kellemes tinglitangli történet volt, a két krimi után kifejezetten jólesett. A Harry Potter színdarab számomra is csalódás: szuper fanficton, de semmiképp sem folytatás. A Legendás állatok és megfigyelésük c. kiegészítő kötet sem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, és sajnos, bármennyire is fáj, de a Big Magic sem lett kedvenc. A feléig bírtam, utána nem tudtam folytatni. Nem szeretem, ha körbe-körbe járjuk ugyanazt a témát, mert erről a rizsázásról a legtöbb egyetemi jegyzetem jut az eszembe. Még nem adtam fel a nonficton-nel való ismerkedést, de egyelőre nem talált be nálam ez a stílus. A Harisnyás Pippi régi adósságom, ideje volt törleszteni. Fantáziadús mese, amiből egy kismajommal sétáló, vagány kislány történetét ismerhetjük meg. 

Filmek 

Természetesen nem maradhattak el a szokásos, karácsonyi hangulatot megtámogató filmek, úgyhogy közös kuckózás keretében volt Resszkessetek betörők, Igazából szerelem újranézés. A Toy Story ismét lenyűgözött, változatlanul imádom ezt a Pixar klasszikust! 

A hónap közepén végre megejtettük a Göthe Salmander megtekintését - teljesen. le. vagyok. nyűgözve!  Tegnap pedig a már korábban beharangozott, de nagyon várt animációs filmet, az Énekelj-t néztük meg a húgommal kiegészülve. Szuper évzáró program, kedves mese, közismert zenékkel. Nekünk tetszett, ajánlom nektek is! :)

Zene 

A tegnapi mesenézés után felsejlett bennem egy ismerős dallam. Még szerencse, hogy zenészek a szüleim, mert a - szerintem - felismerhetetlen éneklésemből Anya kihámozta, hogy ez a Take five. Amúgy is kissé jazzes korszakom élem, úgyhogy őt választom a hónap zenéjének. Tanulásra, pihenésre, fülelvarázsolódásra: tökéletes! 

Programok 

A novemberben beharangozott programok jócskán kiegészültek, így megint egy szuper jó, programokban gazdag hónapot tudhatok magaménak! 

December elsején rendkívüli beszélgetésen vettem részt Varró Dani társaságában, ami, szokás szerint, felejthetetlen élmény! A cicás dedikációm csak hab a tortára. :) Volt Asztalkás találkánk a molylányokkal, ahol finom sütiket kóstoltunk. Én pl. vörösáfonyás csoki mousse tortát. Zseniális süti! Ezen kívül volt IKEA garázdálkodás - szigorúan karácsonyi ajándékok beszerzése miatt, továbbá részt vettem az ötödikesek szívmelengető karácsonyi ünnepségén is. :) Az egyik kislány Amelie-t játszott nekem (itt azért majdnem sírtam egy cseppet), a többiek tánccal kedveskedtek. A mentoromtól és a gyerekektől is igazi, nekem való ajándékokat kaptam. :) Ezen kívül az egyik volt tanítványom külön meglepett egy cuki hóember-csokival, ami telis-tele volt színes cukorkákkal. :) Az iskolai búcsúmon szerencsére nem tört el annyira a mécses, de nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék az elmúlt félév eseményeire. Hihetetlen élményekben volt részem, felejthetetlen pillanatokat kaptam, amikre nem is számítottam!

Végre befejeztem a portfólióm, már bekötve várja a januári leadást, úgyhogy már "csak" az államvizsga választ el attól, hogy hivatalosan is tanárnéni legyek! A karácsony ezúttal is meghitt és családias hangulatban telt. :) A nagyszüleimtől Dürer könyvet kaptam, utalva ezzel a bécsi múzeumlátogatásra, illetve kaptam egy nagyon cuki képeslapot, ahol egy 8 éves koromban írott vers díszelgett. Nem emlékeztem rá, hogy verset írtam volna, tulajdonképpen egyáltalán nem is rímel, de hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy a kislánykoromból is fennmaradt egy ilyen kedves mementó. :) A barátommal minden évben megajándékozzuk egymást, idén nagyon kitett magáért. :) Az említett Áfonykán túl meglepett egy cuki, Ikeás plüss tacskóval (akinek a Tóbiás nevet adtuk), illetve finom, Nutellás szeletekkel. :) A szüleitől pedig rénszarvast kaptam, akit, az ünnepekhez híven, Rudolfnak kereszteltem el. :) Még a magántanítványom is kedveskedett nekem karácsony alkalmából. :)

És hogy mit hoz a január? Könyveket, kicsi tanulást, diplomát (ha minden jól megy), baráti találkákat, angol órákat, francia órákat és remélhetőleg az ideihez hasonló, boldogságos pillanatokat.  

Nemsokára hozom az évösszegző posztot, addig is minden kedves olvasómnak, ide tévedőnek csodás, emlékezetes és boldogságos újévi átlépést kívánok! :) 

(Képek forrása: Pinterest, saját)

Nem lesz nehéz kitalálni, miről is lesz szó ebben a bejegyzésben. Hát persze, hogy a Legendás állatokról és megfigyelésükről! Nagyon kíváncsi voltam már a filmre és sorra néztem a kibővített előzeteseket, de idő szűkében nem jutott rá alkalom, hogy megnézzem. Idáig. És abszolút nem bántam meg! Mi több, új kedvencet avattam. :) 

A film előtt nem sokkal sorra kerítettem a könyvet is, de csalódtam. Tudom, hogy egy tankönyvről, egy bestia-listáról van szó, amiben Göthe sorra veszi az összes, általa megfigyelt lényt, de számomra ez inkább egy száraz felsorolásnak tűnt, amit vizsgára olvas az ember. Ha ebből kellene vizsgáznom, valószínűleg nagyobb örömmel forgattam volna, mert sokkal érdekesebb, mint bármelyik egyetemi jegyzet, ám olvasmánynak korántsem szórakoztató. Kicsit aggódtam, hogy hogyan fog ebből egy izgalmas, magával ragadó film kerekedni, de mivel Rowling néni aktívan részt vett a forgatókönyvírásban is, nem kellett mitől tartanom. Az eredmény önmagáért beszél. 

A történet a Harry Potter előtt játszódik, kb. 70-80 évvel, de ezúttal nem a Roxfortban, hanem az előkelő, nagyvárosi és nyüzsgő New Yorkban vagyunk, ahol szintén egy komoly varázsló társadalom éli a mindennapjait. Igyekeznek megbújva, titkon létezni, hogy ne adhassanak okot a mugliknak (ahogy ők nevezik: magnixoknak), hogy rájöjjenek, a világ messze nem csak szimpla emberekből áll. Ám egy bizonyos sötét varázsló már rezegteti a lécet és közel a lebukás veszélye... Eközben a városba érkezik a híres professzor, a bestiák szakértője, Göthe Salmander is. A két szál pedig lassan, de biztosan kezd összeérni. 

Elöljáróban ennyit a történetről. Már a kezdet kezdetén, ahogy felcsendült a jellegzetes dallam, úgy éreztem, hogy igen, megérkeztem. Itthon vagyok. Persze ez kicsit furán hangozhat, hiszen egy film, egy zene nem jelenthet otthont, mégis a Harry Potter a gyerekkoromat idézi fel, egy otthonos, bensőséges érzést kelt bennem. Nem számít, hogy kívülről tudom már a filmeket, hogy rongyosra olvastam a könyveket, hogy azóta felnőtt lettem. Rowling világából nem lehet kinőni. :) 

Az ígéretes kezdet pedig elég volt ahhoz, hogy kényelmesen belesüppedjek a székembe, és csak ámulva nézzem az eseményeket az előttem levő hatalmas vásznon. 

A helyszín, ahogy említettem, ezúttal New York. Az 1920-as évek elején járunk, amikor az elismert bestia szakértő, Göthe Salmander a városba érkezik. Már a belépője igen emlékezetesre sikeredett: a nagykabátos, álmélkodó tekintetű fiatalember folyamatosan egy kopott bőröndöt hurcol magával. Később kiderül, hogy ez a bőrönd is hasonló funkcióval bír, mint Hermione tágító bűbájjal ellátott gyöngyös táskája a Halál ereklyéiből. :) 

Göthe igencsak ügyetlen ember benyomását kelti, hiszen a film első 15-20 percében már sikeresen bajba sodorja magát, amivel akaratlanul is bevonódik a mellette párhuzamosan futó cselekmények sorozatába. Bizony, hiszen amellett, hogy Göthe New Yorkban tartózkodik, a varázslók egy sötét varázslótól tartanak. Megmagyarázhatatlan támadások történnek, emberéletek forognak kockán. A kissé baljós, sötét hangulat miatt engem ez a rész folyamatosan a Félvér herceg hangulatára emlékeztetett. Ott is hasonló esetekről cikkeznek az újságok, ráadásul az elszabadult halálfalók törnek-zúznak London-szerte. Itt szerencsére nem olyan drasztikus a pusztítás, de a varázslók félnek. Ahogy az emberek is. Sötét erőket sejtenek a levegőben, boszorkányokról suttognak. 

Göthe szerencsétlenkedései közepette megismerkedik egy mugli emberkével, Jacob Kowalskival, aki a szerencsések egyike. Saját szemével győződhet meg arról, hogy a másik világ is létezik. Fontos szerephez jut egy lánytestvér-pár, ők képviselik a kicsivel romantikusabb vonalat. Emellett rengeteg vicces jelenet színesítette a filmet - ezzel igyekezték lazítani a másik, nyomasztóbb hangulatú szálat. 

A látványvilág egészen elképesztő. Tudom, hogy számítógépes technikával készültek, de mára ez már olyan fejletté vált a laikus szeműeknek, hogy tényleg úgy éreztem, érző-lélegző lényeket látok a szemem előtt. Fantasztikus volt! Bizonyos lényeket beazonosítottam a könyvből is, de szerencsére Göthe mindegyikről mondott néhány szót. Ráadásul kiderült, az ő munkája nem csak az állatok ismertetése, hanem a védelmük is. A kedvenc "bestiám" a furkász lett, de azt a láthatatlanná váló lajhár-szerű lényt is elfogadnám magamnak. :) 

A szereplőkre egyáltalán nem lehet panasz, mindenki kitett magáért! Eddie Reydmane tökéletes választás volt az álmélkodó, csodálkozó tekintetű, meg nem értett, különc professzor szerepére. Mást nem is tudnék ezek után elképzelni! A mellékszereplők, úgy mint Jacob Kowalski, a testvérek és a Salemi boszorkányok köre is fantasztikusan lett kiválasztva. Mindig volt olyan szereplő, akit nagyon megszerettem (Göthe, Jacob és a lányok), vagy akit nagyon nem zártam a szívembe (Graves, és tudom, sajnáltam, de rettentően ellenszenves volt szegény Creedence is). 

A kosztümök, a díszletek, a zene - mind csodás és remekül kiegészíti a filmet. Nem tudok semmilyen negatívumot felhozni, egyszerűen csak sajnáltam, amikor véget ért és felgyúltak a fények. Még szívesen néztem volna tovább!

Természetesen újranézős lesz, és már most várom 2018-at, amikor megjelenik a folytatás. Kicsit úgy érzem, újraélhetem a gyerekkorom. Nekem ennél több pedig nem is kell. 

Eredeti cím: Fantastic Beasts and Where to Find Them

Rendező: David Yates 

Időtartam: 140 perc

Bemutató dátuma: 2016. november 17. 

Pupinál mindig elcsábulok egy-egy tag-re, ez a bejegyzés is neki köszönhető. :) 

Amit vártam, az már többnyire megjelent. Az újoncok közül nagyon érdekel a Ciceró ifjúsági könyve, az Északfi, de kíváncsi lennék Agatha Christie karácsonyi krimi gyűjteményére is. Az utóbbiba inkább csak belelapozgatnék, az Északfit fontolgatom, hogy beszerzem, de előtte megvárok még néhány véleményt róla. 

Több ilyen kedvenc íróm is van, szerencsére. :) J. K. Rowlingnak örök helye van a szívemben, de mellette elfér még Fredrik Backman, Stieg Larsson, Sarah Addison Allen, Joanne Harris, illetve Hans Christian Andersen is. Újdonsült kedvenc svéd skandináv írónőm Camilla Läckberg, aki teljesen magával ragadott a Fjällbacka c. sorozatával. 

Imádom a Harry Pottert, bármikor otthonra lelek benne. Ugyanakkor mindig elbűvöl, ahogy a skandináv krimik seperc alatt elrepítenek Skandinávia egy olyan szegletébe, ahol vagy nem jártam még, vagy pedig már igen, de mindig repes a szívem, ha csak gondolatban ott járok. (Igen-igen, Svédországról van szó. :)) 

A legutóbbi molylányos találkozónkkor szóba került a Dash és Lily - A kihívások könyve c. ifjúsági könyv, amit már tavaly óta kinéztem magamnak. Anyáéknak már jeleztem, hogy örülnék neki, úgyhogy remélem, idén karácsonykor én is belemerülhetek. :) Ezen felül az új Harry Pottert szeretném sorra keríteni, a következő kiválasztott tutira ő lesz!

6. Gyertyák az ablakodban - Melyik könyvtől érzed azt a puha, bolyhos, meleg átölelős érzést?

Hmm, mindegyik könyvnél ugyanezt érzem, mert számomra az olvasás maga ilyen. Mivel legtöbbször az ágyikómban olvasok, a jó meleg takaróm alatt, mellettem pedig ott alszik a cicus is, ezért az egész olvasósdi átalakul egy békés, kuckós buborékká. 

8. Karácsony öröme - Mi a kedvenced a karácsonyban és /vagy melyek a kedvenc karácsonyi emlékeid?

Talán meglepő a cím, de annyi jó dolog történt ebben a hónapban (is) velem, hogy úgy éreztem, éppen ideje kimozdítani a depis hónapok közül, mert a november lehet ám csodás hónap is! 

Könyvek és olvasás:

Ebben a hónapban sem jeleskedtem annyira a könyvvásárlás terén, ez most egy ilyen időszak. Azért nem kell aggódni, így sem szenvedek hiányt szuper olvasmányokból, csak éppen vagy itthoni olvasatlant apasztok, vagy pedig könyvtárazok, nem beszélve a Kindlimen roskadozó könyvhalomról... :) Az olvasás sem ment olyan fényesen, mint az előző hónapban, de ez a rengeteg plusz program és elkötelezettség miatt alakult így. Mindössze két és fél könyv csúszott le, ebből az egyik az Emma meg én folytatása, ami egy cseppet unalmasabb volt, mint az első rész. Utána pedig újra kalandoztam egyet Ambrózy báróval és Mili kisasszonnyal a századfordulóbeli Budapesten, ahol együtt göngyölítettük fel a perzsa uralkodót ért bűntettet. Izgalmas volt, kellően csavaros is, éppen olyan hosszúságú, amilyennek lennie kell. 

Jelenleg egy skandináv krimit olvasok, életem első Camilla Läckberg-jét. A kezdeti döccenők után kezdek belerázódni, most már alig várom, hogy újra belevessem magam!

Filmek / sorozatok: 

Filmek terén nagyon színes hónap lett ez a november: kétszer is eljutottam a moziba. Először az Infernot néztük meg a barátommal, ami mindkettőnknek tetszett, még a sok negatív kritika ellenére is. Szerintem korrektül összerakták, a sok budapesti helyszín különösen megdobogtatta a szívünket. :) Firenzét pedig újra bejártuk, ezúttal egy másik szemszögből. Óriási élmény volt felfedezni azokat a helyeket, utcákat és részeket, ahol mi is jártunk a nyáron! :) A húgommal pedig csaptunk egy szombati filmnézős estét, az új Bridget Jones-t lestük meg ketten. Erről külön bejegyzést is írtam. Ezen kívül volt közös mesenézés (Szenilla nyomában - a Némóhoz képest sokkal meghatóbb és felnőttesebb témát dolgoz fel, nekem jobban is tetszett), egy kis dráma (Banks úr megmentése - ez is nagy élmény volt, főleg a benne játszó színészek - Tom Hanks és Emma Thompson - miatt), és folytattam a megkezdett sorozataimat is. A Jane the Virgin 3. évadát már október óta nézem, ehhez most a Válótársak című, hazai sorozat második évada csatlakozott.

Zene: 

Két zenét is hoztam, ami a hónap kedvence lett. Az egyik a Twenty One Pilots Polarize c. száma, de ennek csak az első felét szeretem, a másik része túl ordibálós nekem. De a dallama sodor magával, kellemes. :) 

A másik pedig régi családi kedvenc, a Toto nevezetű együttes, akinek legismertebb száma az Africa. De én nem ezt a számot ajánlom, hanem az új albumukról a Little Things-t. Ennek a dalszövege is gyönyörű, lefordítottam magamnak. Ráadásul az a Joseph Williams vokálozik benne, aki a híres filmzeneszerző, John Williams fia. Zseniálisan összerakott zene, teljes a dallamtapadás. :)

Programok: 

Az előre eltervezett programok közül mind megvalósult. :) Az őszi szünetben nálam volt a barátom, volt mozi, közös séta és vásárlás, meg kicsi főzőcske is. Bár ilyen lenne minden hétvégém! :)

November 15-én sikeresen leadtam a szakdolgozatom, jelenleg a csodás portfólión dolgozgatok. Nem nagy kedvvel, de annál nagyobb akaraterővel! Még alig ocsúdtam fel a szakdoga utáni sokkból, máris elkövetkezett a péntek délután, amikor is ellátogattunk az ötödikesekkel a Láthatatlan Kiállításra. Óriási élmény volt, lelkendezést is kanyarítottam róla. A sikeres szakdoga leadást megünnepeltük a barátnőmmel is egy kiadós Donuts Library-vel. Igazi csacsogós-fánkozós-kávézós délután lett belőle, ami nagyon ránk fért már. :) 

A hónap végén pedig már izgatottan vártam a november 25-e délutánt, ugyanis ekkor indultam a császárvárosba, Bécsbe. :) Édeskettes hétvége volt, tele adventi vásáros forgataggal, közös ebédekkel, nagy sétákkal, Albertina kiállításnézegetéssel és sok-sok boldogsággal. :) Egészen karácsonyi hangulatom támadt tőle, már ötletelek fejben, hogy kinek mi hiányzik az ajándékához. 

És hogy mit hoz a december? Először is, Asztalkás beszélgetős délutánt, társasjátékos délutánt, ha minden igaz, illetve aktív készülődést a karácsonyra, az év végére. Közben írogatom a portfóliót is, az az utolsó nagyobb lélegzetű munkám egy jó darabig. A gyerekek miatt hivatalos vagyok a közös karácsonyi bulira is, ezt is nagyon várom már. Az ünnepeket pedig a kibővült családdal tartjuk, ezúttal a nagynénémék is csatlakoznak hozzánk. :) Reményeim szerint nem csak az írásra, de olvasásra, sütisütésre és lakásdekorálásra is marad időm. Alig várom a karácsonyt! :)

(Képek forrása: Pinterest, Tumblr)

Az októberi összefoglalómat egy rejtélyes kirándulás lehetőségével zártam, amit csak egy képpel illusztráltam. :) A szerencsés véletleneknek köszönhetően éppen az első adventi hétvégén nyílt alkalmam együtt tölteni néhány napot a barátommal Bécsben. :) Utoljára egy gimis osztálykiránduláskor barangoltam a császárvárosban, ami nem mostanában történt... A nagyszüleimnek köszönhetően pedig többször is kirándultunk a határon túl; vagy múzeumlátogatás, vagy pedig városnézés céljából. Én ötvöztem a kettőt: kulturálódtunk és várost is néztünk. :)

Életemben először utaztam railjettel, és el kell mondjam, fantasztikus! Meglepően gyors, főleg Hegyeshalom után, de az utazás összességében is kicsivel több, mint 2 és fél óra alatt könnyen abszolválható. A vonat kényelmes, mellettünk suhan a táj, és egyenesen a Hauptbahnhofra, azaz a főpályaudvarra visz. Onnan pedig szinte seperc alatt jutunk el bármelyik belvárosi nevezetességhez. 

Pénteken, tanítás után indultam el, és kora estére már oda is értem. Aznapra nem terveztünk nagy programot, épp csak egy picike sétát a belvárosban. :) Miután lepakoltam, elindultunk vacsorahelyszínt keresni. Véletlenül találtunk rá egy nagyon kellemes bisztróra, ahol a bécsi lakosok borozgatva, nagyokat szívva a cigarettájukból épp a heti fáradalmaikat pihenték ki. Érdekes, hogy itt a belső helyiségekben is engedélyezett a dohányzás - én ettől teljesen elszoktam, mi több, sokszor zavart is. Itt szerencsére nem volt vészes a füstmennyiség, még éppen az elviselhető kategóriába tartozott. Mindketten a borjúpörköltre szavaztunk nokedlivel - nem bántuk meg! Szuper választásnak bizonyult, igazi helyi specialitás, ráadásul istenien elkészítve. 

A finom falatok után jólesett a belvárosi séta, aminek a végén kikötöttünk az egyik adventi vásári helyszínen, a Karlskirche előtti téren. Talán ez volt az egyik leghangulatosabb vásár az összes közül, ahol jártunk. Nem volt fojtogató a tömeg, hangulatos fények burkolták be a fabódékat és fenséges illatok szálltak a puncsos, forraltboros standok felől. Ekkor még csak szemrevételeztem a felhozatalt, persze több standot megvizsgáltam tüzetesen, de mivel a pénztárcámat otthon hagytam, semmire sem csábultam el. :) Hazafelé beugrottunk bevásárolni másnapra, és döbbenten tapasztaltam, hogy a helyi Spar messze jobb felhozatallal rendelkezik, mint bármelyik hazai társa. Alig győztem válogatni a különféle sajtok közül, nem beszélve a péksütemények és tejtermékek pultjáról... Egyébként is nagyon szeretek külföldön élelmiszert venni, úgyhogy egy ilyen vásárlás is az "élmény" kategóriába megy nálam. :) 

Szombaton reggeli után útnak indultunk a Stephansplatzhoz. Egyrészt nem titkolt vásárlási szándékkal, másrészt pedig a Stephansdom előtti vásár miatt is. A vásárlási körút után elindultunk a Hofburg irányába. Itt is találtunk néhány bódét, de a kínálat nem volt kifejezetten említésre méltó. A nagyobb helyeken jóval több volt a kézműves árus, én pedig főleg őket részesítem előnyben. A Hofburgon átsétálva találtunk lófejet öltött tangóharmonikást, akinek adományoztam némi eurót a frappáns kinézetéért :), de a lényeg a két múzeum közötti tér volt, ahol szintén egy nagyobb forgatag kapott helyet. Itt már aztán lehetett válogatni, találtam is vásárfiát szép számmal. :) A Mariahilfestrassén megállapítottam, hogy ez a helyi fashion street: egymást érték a ruha-cipő-és egyéb üzletek, minden nagyobb márka képviseltette magát. A nagy séta és a csípős hideg meghozta az étvágyunkat: ideje volt visszazarándokolni a Fieglmüllerhez, Bécs legrégebbi és leghíresebb vendéglőjéhez. Sejtettem, hogy nehéz lesz asztalt vadászni magunknak, főleg mert már foglalni sem lehetett előre, de azért megpróbáltuk, hátha felszabadul egy asztal a számunkra is. Sajnos nem jutottunk be, már az utcán kígyózott a sor, úgyhogy nem is feszegettük a kérdést. Talán jobb is volt így, mert a szerencsés véletlenek megint összejátszottak: egy családias hangulatú, gyertyafényes ebédet költöttünk el itt.  Az eredeti terv szerint Wiener Schnietzelt szerettem volna rendelni, úgyhogy nem volt kifogás, azt ettünk. :) A szokásos krumplisalátához képest itt igazi, ecetes salátát kaptunk; csodás volt minden. Az egészet kávéval és egy szelet Sacher tortával zártuk.

Ebéd után visszaindultunk a Stephansdomnál található vásár irányába, de csalódás volt. Az előző, Karlskirchés forgatagot sokkal hangulatosabbnak találtam. Kisebb is volt, beláthatóbb és a tömeg is jobban oszlott el. Itt mindenki bezsúfolódott a bódék közé, ezért rettentő nehézkesen lehetett csak közlekedni. Innen elég hamar elmenekültünk, vissza a Karlskirchéhez, ahol végre vásárolhattam is kedvemre. :) 

Vasárnap lustálkodva indítottuk a napot. Délelőtt a hozzánk közel eső Belvedere palota kertjében sétáltunk, és az ottani vásárt is körbejártuk. Itt is elcsábultam néhány vásárfiára, de már igyekeztem visszafogni magam. :) A palota igazi fenséges, uralkodóhoz illő épület, tavasszal és nyáron csodaszép lehet a kertje is; itt most kissé kopárnak hatott. Ez viszont mit sem csorbít az élményen, fantasztikus volt látni. :) 

Kora délután értünk csak oda az Albertinához. Korábban meglestem a honlapját és örömmel vettem észre, hogy néhány Monet- illetve Van Gogh festmény is megtekinthető. Már maga az épület lenyűgöző volt, de a beltér még inkább. Óriási csillárok lógtak a plafonról, mindenütt aranyozott díszítés, márványszobrok és széles lépcsősorok fogadtak. A harmadik emeleten kezdtünk, onnan csurogtunk le szintről szintre. A Monet festményekből épp csak egy teremnyit találtunk, de ez a terem messze felülmúlta az összes többit. Annak a néhány Van Goghnak is nagyon örültem, de konkrétan ők ketten érdekeltek igazán, a többiek annyira nem. Ennek ellenére más szép festményeket is megtekintettünk, de itt is azt érzékeltem egy idő után, hogy kezdek betelni a látvánnyal. Annyi vizuális inger ért, hogy a végén már kissé besokalltam. Több, mint két órát töltöttünk el, elég is volt ennyi. :) 

Ami meglepett, hogy a Dürerek egy berendezett szobában kaptak helyet, ahol császárok portréi függtek, korabeli bútorok és csillárok díszítették a szobákat. A nyuszinak nagyon megörültem! :) A múzsák csarnokában kíváncsian betűzgettük a neveket, én megcsodáltam a szép munkákat. Összességében szuper délutáni program kerekedett belőle! A kiadós múzeumi dózis után ismét ebédnézőbe indultunk, ezúttal nem választottunk kifejezetten beülős helyet. Mivel vasárnaponként meglehetősen kevés hely tart nyitva, a vasútállomásra mentünk, ahol egy helyi étkezdében ettünk egy menüt. A levegő érezhetően csípőssé vált, úgyhogy nem is maradtunk sokáig a hidegben, inkább visszavillamosoztunk a szállásra. Hétfő reggel pedig indult is haza a vonatom. Élményekben gazdag hétvége volt, igazi karácsonyt idéző, karácsonyi hangulatot megalapozó hétvége. :) 

Bécs még mindig csodaszép város, a vásárok igazán lenyűgözőek, de a kedvenceim határozottan a Karlskirchénél, illetve a Belvedere kastélynál található vásárok voltak. Ezeket jó szívvel ajánlom. :) A helyi közlekedés is nagyon ügyesen ki van építve; mindenhova jár villamos, busz vagy metró. Egy hétvégére kiruccanni, inni egy jó kis puncsot és mézeskalácsot majszolni - nem is kell ehhez olyan messzire menni. :)

Pupillánál olvastam ezt a havi Témázós posztot és nagyon megtetszett, főleg, mert magam is kissé érintett vagyok a témában. :)

Zenész családból származom, mindkét szülőm zenetanár, így én szó szerint a zene bölcsőjében nevelkedtem. Nálunk mindennapos a zene, akár hallgatva, akár koncertre járva, de valamilyen módon átszövi az életünket és meghatározza a dallamokhoz való kapcsolatunkat. Én magam is jártam zeneiskolába, fuvolázni és zongorázni tanultam, felnőttként viszont már csak az aktív zene iránti igény maradt meg. Rendszeresen hallgatok zenét, mindenféle műfajban. Különösen rajongok a filmzenékért. :) Hans Zimmer és Alexandre Desplat a két fő szívcsücsök. Főleg vonatozás közben, de tanulás, színezés és olvasás alatt sem vetem meg a zenehallgatást.

Több olyan olvasásélményem van, ami konkrét zeneszámokhoz kapcsolódik. Ezeket egyébként egy külön polcon is gyűjtöm. Mivel mindig lóg a fülemben a fülhallgató, elkerülhetetlen, hogy olykor-olykor ne alakuljon ki egyfajta tapadás a könyv és az aktuálisan hallgatott zene között. Némelyik olyan erősen átitatta az élményt, hogyha az adott számot hallgatom, egyből fel tudom idézni azt a könyvet, amihez kapcsolódik. Nem feltétlenül a történetét, inkább a benyomásaimat, az érzéseimet, amit olvasás közben kiváltott belőlem. Egyébként a BA szakdolgozati témám is a zene és az irodalom kapcsolata volt, de elég specifikusan, kizárólag a szimbolizmust érintve. Mallarmé és Debussy emblematikus műve, az Egy faun délutánja olyan példa, amit a mai napig bátran fel merek hozni, ha erről van szó egy beszélgetésben. Mindkettő hatott egymásra, de időrendben Mallarmé volt az első, utána írta meg a Faunt Debussy, és vált egyúttal világhírűvé szerte a világon. Csodás művekről van szó, melyek nem csak egymásra, hanem a különféle művészeti ágakra is erőteljes benyomást tettek. Erről a témáról órákig tudok beszélni, úgyhogy itt abba is hagyom. :)

Pupihoz hasonlóan én is imádtam felfedezni egy-egy várost Dan Brown segítségével, mi több, ő sarkallt arra is, hogy megnézzem Firenzét. Persze nélküle is épp eléggé érdekelt, de ő tette fel azt a bizonyos pontot az i-re. Ha olyan helyről olvasok, ahol magam is jártam, szinte euforikus öröm jár át. Főleg a skandináv könyveknél éreztem hasonlót, a Millenium trilógia, valamint a Nils Holgersson kapcsán. Mivel én is ott barangoltam, ahol a szereplők, ezáltal még megfoghatóbbá válik egy-egy részlet, még közelebbinek érzem a leírásokat. Ezt talán a személyes kötődésem jobban felerősítette, de hasonló boldogságot vált ki belőlem, ha Párizsról, Rómáról, esetleg más kulturálisan gazdag városról olvasok, ahol még nem jártam. Inspirálnak, ösztönöznek ezek a könyvek - elérik, hogy még inkább vágyjak az adott országba. Rowling álnéven írt krimisorozata, a Cormoran Strike pedig tökéletes londoni kalauz. Nem csak a csillogó, mindenki által ismert nevezetességekről mesél, hanem London szépséghibáiról; a szűk sikátorokról, az elhagyatott utcasarkokról.

Ami a festészetet illeti, rajongok a csodaszép képekért. A Leány gyöngyfülbevalóval című könyvet tulajdonképpen a holland kirándulásunk után ejtettem meg és így még jobban jött ki a lépés. A delfti vásártéren járva, egészen olyan érzésem volt, hogy ott el tudom képzelni az eseményeket, olyan valóságosnak tűnt, mintha magam is igyekeztem volna a Vermeer rezidenciába, Griet nyomában. Vermeer nagy hatással volt rám, ezért Delftben meglestük a szülőházát, ami azóta egy szuper kis múzeum lett. Sajnos az eredeti képről lecsúsztam, mivel Hágában őrzik, de a bakancslistámon előkelő helyen szerepel a megtekintése. A Da Vinci-kód nagy része is a párizsi Louvre-ban játszódik, ott Da Vinci remekműve, a Mona Lisa áll a középpontban, de más Da Vinci festmények is sorra kerülnek. Bár talán a romantikusságomból kiderül, hogy leginkább az impresszionistákkal ápolok szoros kapcsolatot (Monet, Renoir), épp ezért a Musée d'Orsay az egyik vágyálmom, hogy oda eljuthassak, de a Louvre is épp akkora kíváncsiságot vált ki belőlem, mint az impresszionista mesterművek lakhelye. 

Ha valakit érdekel a portréfestészet, annak szívből ajánlom az egyik kedvenc írónőm, Isabel Wolff könyvét, ami egy chick litbe oltott portéfestői kalauz. A főszereplő, Ella Graham is festőként dolgozik. Általa még inkább megismerjük, mire is kell odafigyelni egy portré esetén, kik a megrendelői, milyen technikákat alkalmaz. Szerintem nagyon érdekes könyv, számomra igazán nagy élmény volt! A romantikus sztorin kívül egészen új köntöst kapott ezzel a festészeti kikacsintással. :)

Többször is találkoztam már az interneten ezzel a kávés kérdezz-felelek listával, és mivel rég volt book tag-es bejegyzés, igyekszem kompenzálni a dolgot. :) 

A kávéhoz fűződő kapcsolatom az egyetemen erősödött meg. Korábban sosem ittam kávét, csak kakaót, de a koránkelések, a folyamatos ingázások rendesen igénybe vették a kényelemhez szokott szervezetemet, így szép lassan rászoktam a tejeskávéra. Én a sok tej + kevés kávé típus vagyok, aki inkább csak a hangulatáért és a finom édes ízéért issza, feketén képtelen vagyok, ahogy édesítő/cukor nélkül sem. Leendő tanárnéniként még inkább értékelek egy olyan pillanatot, ahol szusszanhatok a kanapénkon egy bögre finom tejeskávéval. Szinte a mennyekben érzem magam! 

Hmm, bevallom, J. K. Rowling álnéven írt krimisorozatával, a Cormoran Strike sorozattal éppen így jártam. Az első kötetet, a Kakukkszót majdnem abba is hagytam, de végül a kíváncsiságom felülkerekedett és a végére tényleg belejöttem. A második részt klasszisokkal jobban élveztem, úgyhogy a harmadik is mihamarabb sorra kerül!

Természetesen törvényszerű, hogy ilyenkor mindenkire rájön az újraolvashatnék, és ahogy észrevettem, a Harry Potter igazi örökzöld. Én is szívesen nekiugranék a teljes sorozatnak, de a jelen helyzetben nem lenne túl szerencsés. :) Attól tartok, nagyobb kedvvel falnám az oldalakat, mint hogy portfóliót írjak. (Ez talán nem is olyan meglepő, ugye?) 

Lehetetlen vállalkozás csak egyet kiválasztani... Mindig is mesés típus voltam. Ahogy korábban említettem, az esti mesés rituálé része volt az Andersen-, illetve a Grimm- és Benedek Elek-féle történetek, de az utóbbi nagy kedvencem a Nils Holgersson volt. Teljesen elvarázsolt felnőtt fejjel is. Imádtam! Ennek ellenére Andersen bácsinak és a többieknek örök helye van a szívem csücskében. :) 

5. STARBUCKS – Egy könyv, amit mindenhol látsz.

7. A TÖKÉLETES KEVERÉK – Egy könyv vagy sorozat, ami keserédes volt, de mindeközben tökéletes.

Anna Gavalda Édes életünk c. novelláskötete keserédes, mert rólunk, fiatalokról szól, mégis tökéletesen bemutatja az élet mókuskerekét, ahol az ember szép lassan elveszti az élete értelmét. Mindezt olyan köntösben tálalja a francia írónő, ahogy azt tőle már megszokhattuk: őszintén, kendőzetlenül, megrendítően. 

A Rosie projektet több kedves ismerősöm is dicsérte, engem mégsem vett le a lábamról. Sajnálom, hogy ilyen rosszul sült el a találkozás, de reménykedem, hátha a folytatás már jobb élményként marad meg. Még lehet ez egy fantasztikus barátság kezdete is, ki tudja? :)

(Képek forrása: Pinterest)

Régi-régi adósságom róttam le most ezzel a látogatással, ugyanis egy ideje nagyon szerettem volna eljutni rá. Semmit nem tudtam róla azon kívül, hogy látássérült emberekről szól, az ő világukról. Amikor a mentorom megkérdezte, lenne-e kedvem elkísérni az ötödik osztályt, boldogan mondtam igent erre a kedves invitálásra. Alig vártam a pénteket, hogy végre a saját szememmel is láthassam, mitől is olyan nagyszerű ez a hely. 

Én nem tudtam, hogy látássérültek az idegenvezetők, mi több, így aktív résztvevői a kiállításnak. Fogalmam sem volt a forgatókönyvről, ezért minden a meglepetés erejével hatott. 8 fős csapatokra osztottuk a gyerkőcöket, én a harmadik csoporttal mentem be. Előtte a bejáratnál látható képernyőn figyeltem az interjúkat - már amennyire a gyerekfelügyelet ezt lehetővé tette -, de nem lettem sokkal okosabb. Amikor beléptünk a befogadó térbe, egy kedves fiatalember lépett oda hozzánk. Bemutatkozott, majd közölte, hogy először a Braille írással fogunk megismerkedni. Pár szóban mesélt az írás történetéről, utána következett a magyarázat. Szerintem iszonyú nehéz rajta kiigazodni, nekem nem is igazán sikerült rájönnöm a logikájára, de a gyerekek szinte azonnal belejöttek. A bónusz a saját, Braille írással elkészített névjegykártya volt. :) Ezt egy speciális írógéppel készítettük el, mindenki rettentően élvezte. :) Sajnos nem jutott mindenkiére idő, mert a beosztás eléggé szoros. Ideje volt elkezdeni a túrát!

Az ajtó bezárulása után rögtön hangos visítás tört ki: "milyen sötét van, nem látok senkit, jaj, kinek a kezét fogtam meg?". Képzelhetitek, mekkora kavarodás volt. :D Egy kedves, barátságos, meleg hangú vezető köszöntött bennünket, Elemér. Már a neve nagyon tetszett, hát még amikor kiderült, milyen fantasztikus ember és milyen jó humora van! Elemér mesélt egy pár szóban magáról, és elmondta, ő a többiekhez képest némi előnyre tett szert, hiszen látóként született, 53 évesen vakult meg. Egyik pillanatról a másikra kellett lezárnia az addigi életét - mérnökként dolgozott -, és beleszoknia az új helyzetbe. Pusztán a fényeket érzékeli, tapintással és bottal közlekedik a mindennapi életben. A túra során bejártunk egy lakást, megtapogattuk a csempéket, a kanapét, a tükröt; jártunk az utcán, ahol egy motort és egy autót kellett kikerülnünk, a piacon zöldségeket és gyümölcsöt "néztünk", majd a természetben egy kicsi fahídon haladtunk át, szép libasorban. 

Legtöbbször 4 gyerek lógott rajtam, ezáltal én is úgy közlekedtem, mint egy pingvin, pici, apró lépésekben, de így semmibe sem rúgtam bele, vagy nem is volt lehetőségem hasra esni. Egyébként is nagyon tudatosan építették fel ezt a bemutatóteret; semmilyen veszélyes eszköz sincs benne, teljesen biztonságos. Elemér eközben elmondta, hogy a látók és a látássérültek világa semmiben sem különbözik egymástól, hiszen ugyanabban a világban élünk. Pusztán csak másképp fogjuk fel az ingereket, másképp értelmezzük a rend fogalmát. Ő a megszokott ritmusban, a megszokott útvonalakon közlekedik. Sokszor illatok vagy éppen jellegzetes járdai hibák is segíthetik a tájékozódásban. Mesélt nekünk a fehér bot használatáról, miben segíti őt, hogyan képes ezáltal a metróval közlekedni. A boltban visszajáró vendég, mindenből a legfrissebb árut kapja. Szeretik Elemért - bár ezen egy cseppet sem csodálkozom - és elárulta, soha, még egyetlen alkalommal sem verték át, amikor fizetett. 

Az utolsó állomás egy láthatatlan büfé. Itt nem kötelező a fogyasztás, hiszen tapintással tudjuk csak megállapítani, milyen pénz van nálunk. A papírpénzt nem is igazán tudják megállapítani, a fém érméket viszont igen. Az egyik kislány, Fanni, megvendégelte az egész csapatot egy-egy zacskó ropival a saját zsebpénzéből. :) Nem véletlenül a szívem csücske ez az osztály! ♥

Elemér segítségével kicsit beleláthattam, milyen is egy látássérült élete, hogyan boldogul a mai világban. Többször is hivatkoztam Sheila Hocken könyére, az Emma meg én c. fantasztikus olvasmányra, ami az októberi kedvencem lett. Azt gondolom, a történet is mély hatást gyakorolt rám és hozzájárult az élményhez. Nekünk ez játék, szórakozás, de számukra a rideg valóság. Fájó ebbe belegondolni, mégis azt hiszem, ezen információk birtokában sokkal okosabb lettem és egy olyan tudást kaptam, aminek köszönhetően bátran lehetek segítségére bármelyik látássérült embertársamnak. Számomra magával ragadó élmény volt, amit Elemér tett igazán felejthetetlenné. Bebizonyította a gyerekeknek és nekem is, hogy attól, hogy valaki vak, még élhet teljes életet. Segítségre van ugyan szüksége, de ha nem korlátozzuk, ugyanolyan esélye van a boldogságra és az örömre, mint bárki másnak. 

Tizenéves koromban találkoztam először Bridgettel. Anyukám mondta, hogy nézzem meg, biztos tetszene nekem is. Eleinte kétkedve fogadtam, nem bíztam benne, hogy élvezni fogom, de ahogy az lenni szokott: óriásit tévedtem. Minden kockáját imádtam és azóta az egyik kedvenc romantikus komédiám, amit évente minimum egyszer újranézek. :) 

Ami az új részt illeti, a Bridget Jones babát vár című filmet, természetesen engem is nagyon lázba hozott. Nem azt mondom, hogy számoltam vissza a napokat és vágtam a centit, erről szó sincs. Szimplán úgy gondoltam, majd egyszer megnézem. Nem is feltétlenül moziban, akár itthon is. Kivárom, gondoltam én. Na de, ha az embernek van egy elég lelkes húga, aki amúgy is szeret mozizni, akkor nincs mese. Mivel úgyis fontos dologból kifolyólag be kellett utaznom a fővárosba, összekötöttem a kellemest a hasznossal, így néztük meg tegnap este az egyik budapesti pláza mozijában. Az előzetest többször is láttam, angolul, magyarul, rövidítve, kibővítve, szerintem minden létező formában. Ellie Goulding száma már többször utolért az interneten, tehát a főcímdal sem volt ismeretlen a számomra. Szeptember 15-e, a premier után izgatottan lestem az értékeléseket. A nagy többség elégedett volt vele, így az én kíváncsiságom is nőttön-nőtt. 

A történet szerint Bridget Jones egyedül él, véget ért a grand amour Mark Darcyval. Eközben egy nagyobb tévé társaságnál dolgozik mint hírszerkesztő, körbevéve 30-as kollégákkal. Nem csoda, hogy kissé elveszettnek érzi magát közöttük. Az egyik lelkes kolléganője, Miranda unszolására beleegyezik, hogy elkísérje őt a helyi zenei fesztiválra, ahol találkozik a sármos Jack-kel. A találkozást egy kósza kaland követi, majd Bridget hazamegy annak tudatában, hogy a rövidke liezonjuk egyikőjüknek sem jelentett semmit. Csak hogy bonyolódjanak a dolgok, felbukkan az angol úriember, Mr. Darcy is. Bridget egyik barátnőjének keresztelőjénél futnak egymásba, aminek a vége hasonló séma szerint alakul: az ágyban kötnek ki. Pár héttel később Bridget változást kezd észlelni maga körül: állandó sportolás mellett is hízik, étvágya pedig hirtelen megnő. A barátok ezúttal is segítenek, és kiderül: Bridgetből bizony anya lesz. De akkor ki is az apa? A jóképű amerikai a fesztiválról vagy a régi, nagy szerelem?

Tulajdonképpen a leírásból egy teljesen átlagos romkom receptje rajzolódik ki, ehhez képest a film rettentően szórakoztató! Majdnem minden jelenetben történik valami vicces, amin nagyokat lehet nevetni. Renée Zellweger a szörnyű, agyonplasztikázott arca ellenére is képes hozni a Bridget-féle mimikát, ami szinte már hozzátartozik a karakterhez. Colin Firth felett kissé eljárt már a kor, de még ugyanannyira szívet dobogtató, mint a legelső találkozáskor. Patrick Dempsey, az új rivális pedig hozza a szokásos szerepét: szívdöglesztő és ellenállhatatlan Mc Csábító. Egészen a bemutatóig titok övezte Emma Thompson szerepét, aki a forgatókönyv írásban is aktív résztvevőként vett részt a munkálatokban, ám Bridget nőgyógyászaként valami zseniálisan alakította a kissé fekete humorú, pikírt doktornőt. :) A többi karakter változatlan: Gemma Jones és Jim Broadbent továbbra is Bridget szüleiként biztos támaszt nyújtanak lányuknak, ám Bridget anyja ezúttal már politikai babérokra is tör. Éppen lánya helyzete járul hozzá a kampánya teljes győzelméhez. Bridget barátai megházasodtak, anyákká és apákká váltak, tehát Bridget bőven kap hasznos tanácsokat. 

Nekem kissé hiányzott Daniel Cleaver, akit ugyebár Hugh Grant testesített meg, ám a film elején egy érdekes és némiképp megdöbbentő csavarral oldották meg a távollétét. Az az igazság, hogy Daniel és Mark között annyira érezhető volt a folyamatos feszültség Bridget kegyeiért, hogy ezt az új karakter, a kedves és bohém Jack nem igazán tudta tartani. Épp ezért esélye sem volt Mr. Darcy mellett. Meg persze nálam sem, én továbbra is #teamMark vagyok. :))

Bridget tökéletesen megtestesíti az egyedülálló, nagy vágyakat dédelgető negyvenes korosztályt, aki kissé nehezen veszi fel a fordulatszámot a növekvő igényekkel, legyen az zenei piac vagy éppen Instagramra posztolt ebéd. Az előbbihez Ed Sheeran kapcsolódik egy vicces jelenet kapcsán. :)) A készítők ügyesen reflektáltak a mai fogyasztói társadalomra, és képesek voltak ezen csavarintani egyet, hogy a végeredmény ne szánalmas, hanem éppen mulatságos és önmagát is elfogadó legyen. 

A két férfi harca tulajdonképpen végigkíséri az egész filmet és Bridget csak a szülőszobában dönti el végül, kit is választ. Az eredménnyel tökéletesen elégedett voltam, a befejezéssel pedig annál inkább. :) A zenék továbbra is zseniálisan lettek kiválogatva, a soundtrack albumot érdemes kimazsolázgatni, tele van jobbnál jobb zenékkel. :) A filmzene Craig Armstrong nevéhez fűződik, aki talán az Igazából szerelemből lehet ismerős. A legújabb Bridget Jones részhez is gyönyörű témákat álmodott meg. 

Tetszett, hogy megőrizték a Bridget Jones-féle bájt és esetlenséget, de ez remek humorral, helyzet-és jellemkomikummal, és frissülő, modern vonallal párosult. Szórakoztató és kikapcsoló, de olykor kissé drámai is: az egyedülálló anyák küzdelme, a szinglilét és a párkeresés állandó mókuskereke végig ott lebeg a humoros jelenetek felett. Itt már érezhetően léptek egyet előre az alkotók és joggal: Bridget ezután már komolyabb szerepben tűnik fel és remélhetőleg, ebbe a helyzetbe is ugyanannyi boldogságot és örömet tud csempészni, mint a szinglilét problémáinak megoldási kísérleteibe. :) 

Kedvenc jelenet: Mark és Bridget újratalálkozása a keresztelőn és az utána történő jelenetsor - itt a zene valami elképesztően klappolt, és közben megszállt az a nosztalgikus érzés, ami az első rész kedvességét hozta vissza számomra. Plusz a vége. :) 

Kedvenc zene: az előbbi jelentből kiindulva egyértelműen Knox Brown & Gallant - Reignite . 

Kedvenc szereplő: a doktornő, Bridget és Mark Darcy, természetesen! Nekem ő örök! ♥

Értékelés: 9/10 - Daniel Cleaver hiánya miatt kap egy kicsi levonást. Ezt leszámítva biztosan újranézem még egy párszor. :) 

Eredeti cím: Bridget Jones's Baby

Rendező: Sharon Maguire

Időtartam: 123 perc

Bemutató dátuma: 2016. szeptember 15. 

Bár úgy gondoltam, szakdolgozatírás mellett nem sok programom lesz ebben a hónapban, alaposan meglepődtem. :)

Könyvek terén nem sok újdonság történt, ebben a hónapban nem is vettem új szerzeményt, illetve nem is kaptam. Jelenleg spórolok ezerrel egy november végi programra. :) 

Olvasós fronton viszont egész jó hónapot zártam: négy könyvet olvastam ki. Ha ügyes vagyok, lehet ebből öt is, de a négy tuti. Ebből egy saját (az Edenbrooke, amiről írtam hosszabban is), a többi pedig kölcsön példány. Köztük volt az elég rossznak kikiáltott A lány a vonaton is, de számomra nem volt akkora csalódás, kifejezetten érdekesnek találtam. Sorra kerítettem az új Bexi-kötetet is, a Valaholt, ami alaposan meglepett, és emellett tökéletesen ki is kapcsolt két napra, ahogy azt már megszokhattam tőle. Végezetül egy nagyon-nagyon kedves és szívhez szóló könyvre esett a választásom, az Emma meg én című angol, életrajzi regényre, ami egy vak lányról és az ő vakvezető kutyusáról szól. Nagyon szerettem, mindenkinek csak ajánlani tudom! :)

Filmek / sorozatok: 

Filmekben rémesen le vagyok maradva, bár ezt főképp a sok munkának és írásnak tudom be, de sorozatoknál végre folytatódott a nyári kedvencem, a Jane the Virgin, így abból le is daráltam az új évad első két részét. Nagyon hiányzott már és írás után is kifejezetten jólesett ezen nevetni. :) 

Zene: 

A hónap kedvence egyértelműen Sia legújabb száma, a The Greatest, amit folyamatos lejátszásra állítva is jó párszor meghallgattam, illetve az őszi lejátszó listám aktív résztvevőjeként is. 

Programok: 

Az október nagyon színesre sikerült abból a szempontból, hogy belefért jó pár baráti találka is. :) A hónap elején végre életemben én is Glamour napoztam, de a családommal, ami sikerrel zárult számomra (két felsőt és egy kardigánt vadásztam le magamnak), és ráadásul még egy jó kis családi nap is kerekedett belőle. :) Anyával garázdálkodtunk az Yves Rocherban is. Nekem nagyon jól bevált a csalános samponjuk, úgyhogy Anya meglepett vele. 

A hónap második felében sor került két baráti találkára, ebből az egyiket egy édes és hangulatos helyen, a Csészényi Kávézóban tartottuk, amit korábban Nita mutatott nekem. Mivel az egyetemi csoptársaim is nagy kávésok, így végül erre a helyre esett a választásunk. Kisebb kitérőkkel, de sikeresen megtaláltuk, ahol életemben először ittam pumpkin spice lattét. Isteni! Utána My Green Cupoztunk Nitával és véletlenül találkoztunk Nikinccsel is, úgyhogy egy spontán találkozó alakult ki így. :) Itt nagyon finom cappuccinot ittam, ráadásul csodaszép, tulipános mintával. :) 

Ezen felül részt vettem tabló fotózáson a suliban, mivel a gyerekek (az ötödik osztály) megszavazta, hogy kerüljek fel velük együtt én is a falra, az általuk készített villamos ablakába. Tiszteletbeli ötödikes tanárnéni lettem. :) A hónap nagy élménye volt még Camus egyik klasszikusának, a Közönynek való újrafordítása, az Idegen című könyv bemutatója is, amiről a kötet két fordítója mesélt. Erről majd részletesebben is tervezek írni a későbbiekben. Az egyik alkalommal hazafelé sétálva pedig kicsi púpos tevét simogattam és etettem, mivel a városomban cirkuszi előadásokat tartanak a hétvégén. Fotóztam, illetve a pici teve orrát is megsimogattam egy pillanat erejéig. Nagyon puha, szinte annyira, mint egy nyuszié. :) 

A hónap híre viszont alighanem az, hogy október 27-én nagynéni lettem!!! Megszületett ugyanis a bátyámék édes kislánya, a kicsi Móni. Sajnos én még csak képen láthattam, de alig várom, hogy élőben is találkozzam vele! :) 

És hogy mit hoz a november? Jön hozzám a barátom, úgyhogy néhány napot most is eltöltünk kettesben. :) Megyek az ötödikeseimmel a Láthatatlan Kiállításra, és reményeim szerint leadhatom a szakdolgozatomat is, amivel már egészen jól állok. Tervbe van véve egy másik baráti találka is, ezúttal az Asztalkában, és az egyetemi lányokkal is tervezzük az újratalálkozást. A hónap végén pedig elutazom, már alig várom! :) Nem túl messze, de épp annyira, hogy kicsit kiszakadjak a mókuskerékből. :) Novemberben sem fogok unatkozni, és már csak szűk két hónap és itt a karácsony!

(A képek továbbra is a Pinterest-ről származnak.)

Anglia, Edenbrooke, az 1800-as évek vége felé járunk. Marianne Daventry, főhősnőnk éppen az udvarlója elől próbál megszökni, amikor váratlan meghívást kap a festői szépségű Edenbrooke birtokra. Nem sokat gondolkodik, rögtön elfogadja a meghívást. De a békés pihenés szinte azonnal egy útonálló támadásával kezdődik, majd egy rejtélyes fiatalemberrel folytatódik. Vajon számíthat-e még bonyodalmakra a fiatal leányzó? Mindenkit biztosíthatok: abszolút. :) 

Tulajdonképpen a borítójára figyeltem fel először, igazán hangulatosra és romantikusra sikerült. Méltán tükrözi a benne rejlő történet báját és szépségét. Maga a történet is izgalmasan hangzott, bár senkit sem fog túlzottan nagy meglepetés érni. A könyv jó része ezen a varázslatos birtokon játszódik, melyet Marianne csak úgy nevez, a földi paradicsom. Nem véletlenül: az én képzeletemben is csodásan néz ki ez a hely. Ha az ember pihenni szeretne, csak kisétál a gyümölcsöskertbe, ahol még a hőségben is talál árnyékot, vagy lesétál a folyópartra, amin egy kecses híd ível át. Egészen varázslatosan hangzik, nem? Marianne, aki már rettentően unja a vidéki életét a közel sem ennyire gyönyörű helyen, teljesen kivirul az új környezetben. Jót tesz neki a környezetváltás, itt végre befoltozhatja a szívén ejtett sebeket, melyeket még édesanyja váratlan elvesztése okozott. Maga az utazás korántsem indul zökkenőmentesen: megérkezése előtt Marianne-t és komornáját egy útonálló rabol ki, ezután ziláltan, csapzottan egy útszéli fogadóba menekülnek. Itt találkozik először a jóképű fiatalemberrel, aki nem tesz magáról túl jó benyomást. Később kiderül, miért is viselkedett így, illetve hogy kit is rejt ez az álca. 

Edenbrooke-ba érve új fejezet nyílik a fiatal lány életében. Marianne megismerkedik Philippel, vendéglátójának fiával, akiben különösen jó partnerre talál. Kettejük játékos évődése, csipkelődése igazi színfoltot jelentett a könyvben. Bár minden jel arra mutat, Philip kezd kicsit többet érezni a leányzó iránt, Marianne mégis meggyőzi magát, hogy már csak a pletykák miatt sem lehet igaz ez, hiszen a fiatalember hírhedt nőcsábász hírében áll. Épp ezért hol barátságos, hol barátságtalan, sokszor inkább dühösen fogadja Philip közeledési szándékait, amitől maga az olvasó is olykor-olykor elbizonytalanodik. A történet végéig nem is igazán tudjuk, mi jár a két főszereplőnk fejében, de leginkább Marianne fejébe láthatunk bele, az ő kétkedését olvashatjuk oldalakon keresztül. Philip egy kedves, előzékeny és érzékeny fiatalember, aki szívén viseli vendége sorsát. Marianne pedig minden tekintetben tökéletesen illik hozzá: bájos, naiv, ártatlan teremtés, aki nem a külsőségekre figyel, hanem a belső szépségre koncentrál. Míg más lányok egy jó partit próbálnak kifogni, őt csak a festés, a lovaglás és az utazás érdekli. Ideális főhősnő egy romantikus történethez. :) 

A titokzatos és kérdőjelekkel teli kapcsolat díszletét a korabeli bálok, gyümölcsöskertben való séták, magányos festegetések és váratlan szereplők felbukkanása adja. Igazi, hamisítatlan Jane Austen-i hangulat árad belőle, de annál jóval egyszerűbb és fogyaszthatóbb nyelvezeten íródott. Olyan olvasmány, amin nem kell gondolkodni, összefüggésekre figyelni, csak kényelmesen hátradőlni és élvezni a 19. századi hangulatot. És hogy mi a történet vége? Érdemes elolvasni és magunknak utánajárni, mert még az utolsó fejezetekben is érdekes események történnek.

+ tipp: Még szerelmes levelek írásához is kapunk némi útmutatót. :) 

Énekli a Green Day. :) Ezzel a bejegyzéssel én is csatlakoznék a havi záró posztok sorozatához, mert amikor elmúlik egy hónap, egyszerűbb összeszedni, mi minden történik velem, mint időnként billentyűzetet ragadni és elveszni a részletekben. Márpedig én hajlamos vagyok erre, sajnos mindig is nehezemre esett a fővonalra koncentrálni...

Nos, lássuk, mi minden történt velem ebben a hónapban. :) 

Könyvek: 

Könyvek terén elég jó hónapot zártam, ugyanis a húgom jóvoltából hozzám került az egész Szent Johanna Gimi sorozat. Ő már, saját bevallása szerint, kiszeretett belőle, én meg éppen az újraszerető fázisban vagyok, úgyhogy épp ideje volt új gazdit keresnie. Mivel eladni nem lett volna szívünk őket, én befogadtam a szegény árvákat. Aminek persze egy jó nagy újraolvasás lett az eredménye. Ezt persze egy cseppet sem bánom. :) Rajtuk kívül nem szereztem be új könyvet, így is alig győzöm felszabadítani a helyeket a polcomon. 

Filmek: 

Sajnos elég ritkán jut mostanság időm a filmnézésre, épp ezért viszonylag keveset néztem ebben a hónapban is. Szeptemberben két újranézést iktattam be: a Valentin napot, illetve az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagot.  Romkomot a húgommal szoktam nézni, általában egy adag egészségtelen nasi társaságában; Indiana-t Anyával néztük valamelyik szombat este :), mindkettőnknek jólesett!

Mivel régóta kíváncsian nézegettem a Kis kedvencek titkos életének az előzetesét, így rá esett a választásom. Sajnos csalódás volt, közel sem lett olyan átütő, mint a Zootropolis. A konfliktus nevetséges, a trailer pedig igazán becsapós. Elhúzza a néző előtt a mézesmadzagot, hogy milyen cukimuki filmet fog látni, ehhez képest pofon csap a valóság. A neurotikus nyúltól pedig mentsen meg az ég!!

Zenék: 

Hála a húgomnak, ezen a téren is el vagyok látva hasznos tanácsokkal. :) Most három havi kedvencet hoztam. 

1. Ellie Goulding - Codes  - szándékosan kezdtem egy viszonylag régebbi számmal, ugyanis Ellie nagy kedvencem egy ideje, így mindig szívesen hallgatom, pláne ősszel. Van is egy külön Ellie számokból összerakott playlistem, amit tavaly október-november tájékán rongyosra hallgattam. Nem múlhat el az ősz nélküle. :) 

2. Major Lazer feat. Justin Bieber and MØ - oké, JB-t látva engem is gyakran elfog a kétség, hogy mit fogok hallani, de Major Lazer tuti garancia volt, ahogy a kedvenc dán énekesnőm is, így adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Azóta ezt is rengetegszer meghallgattam olvasás / utazás közben, teljesen rákattantam. :) Ráadásul, be kell vallanom, JB-nek is akadnak elég jó számai. 

3. Flume - Never Be Like You - hát igen, ez a tökéletes dallamtapadás tipikus példája. Elég volt csak egyszer meghallanom, utána rögtön felkutattam és azóta ezt is előszeretettel hallgatom. :) Sőt, az SZJG-s hangulatomat is rendesen megalapozta, azóta is gyakran eszembe jutnak bizonyos részek, balhék a könyvből. :) 

+ 1: Måns Zelmerlöw - Should've Gone Home - ahogy a május nagy kedvence a Heroes volt, úgy nem maradhatott ki a jóból Måns egy korábbi száma sem. :) Ha valaki nem tudná, ez az úriember nyerte meg a tavalyi Eurovíziós Dalfesztivált, aki mellesleg svéd, szóval már csak ezért is követem a munkásságát. Különben nem titkolt szándékom egyszer elmenni egy koncertjére is. Úgy érzem, Svédországban ennek nagyobb az esélye, mint itthon. :) 

Magánélet: 

Nem szándékszom túl sokat kiteregetni a magánéletemből, de azért ez a blokk is érdemel néhány szót. Azt mindenki tudja, hogy jelenleg egy budapesti középiskolában töltöm az utolsó félévemet. Rendszeresen tartok franciaórákat, illetve időnként erkölcstanórákat is szoktam, úgyhogy nem unatkozom. :) A szívem csücske egyértelműen az 5. a osztály, nagyon a szívemhez nőttek a  kis rosszcsontok. :) Rajtuk kívül két diákkal külön is foglalkozom érettségi felkészítés címszó alatt, valamint a 9-10-11. osztályokban is tartok/tartani fogok néhány órát. Egyelőre nagyon élvezem, de sok időm elmegy a tanítással és a ki-beutazással. Szóval a lelkesedésem mellett rendesen elfáradok az ingázás miatt. Emellett folyamatosan írom a szakdolgozatomat, már majdnem a felével elkészültem. :)

Ami a másik frontot illeti, az októberi hétvégét a Mátrában töltöttem a párommal és a családjával. Már nagyon hiányzott nekem ez a vidék, utoljára júniusban jártam náluk. Épp ideje volt újra a Mátrában barangolni, nekem szinte a második otthonom lett. :) Hamar elröppent ez a néhány nap, ami azt jelenti, hogy megint egy hónapot kell várnunk a következő találkozóig. Ilyenkor mindig kettős érzésem van: egyfelől örülök, hogy legalább ennyi napot együtt tölthettünk, másfelől viszont a padlón vagyok, mert mindig nehéz visszarázódnom a normál hétköznapokba és újra csak várni és várni. Ezt nem is lehet megszokni, inkább csak elfogadni. 

Azért az október is tartogat meglepetéseket, idővel kiderül majd, hogy hogyan és mivel töltöttem az időmet. :) A hónap jelszava továbbra is a szakdolgozat, úgyhogy gőzerővel haladok tovább.