Egy igencsak aktuális témát fogunk kivesézni, hiszen javában tombol a nyár, ami az utóbbi napokban még inkább éreztette a hatását. Őszintén szólva, a szokásos klisés dolgokat leszámítva, nem vagyok kimondottan hatalmas rajongója ennek az évszaknak, ráadásul észrevettem, hogy a fullasztó hőségben jóval lassabban haladok az olvasással is, főleg, mióta nem vagyok egyetemista. Akkor baromira élveztem a hirtelen rám szakadt szabadságot, hogy dúskálhatok a jobbnál jobb olvasnivalókban, és az utolsó cseppig kiélvezhetem a nyarat a vizsgaidőszak "megpróbáltatásai" után, de mostanában már egészen másképp élem meg ezt az időszakot. 

Mint minden hasonló poszt megírása előtt, most is az olvasmánylistámmal kezdtem. Sorra végigtallóztam az utóbbi években felbukkanó neveket és címeket, és hát, bevallom, meglepődtem: a napnál is világosabb, hogy milyen szerzőkhöz és műfajokhoz nyúlok, és hogy kiket részesítek ilyenkor előnyben. Camilla Läckberg, Kalapos Éva, Leiner Laura, Meik Wiking, Nicolas Barreau, Tove Jansson és Veronica Henry. Ők azok, akikhez időről időre visszatértem, és akik minimum kétszer a nyaram aktív résztvevői voltak. Szóval, kijelenthetjük, hogy leginkább a komfort zsánereimben mozgok szívesen, és elsősorban a romantikus-, ifjúsági-, illetve a YA tengely mentén haladok - leszámítva a Fjällbacka sorozatot, ami a skandináv krimik táborát erősíti.

Június. Ekkor még eléggé elememben vagyok, és nem riadok vissza a "tartalmasabb" olvasmányoktól sem. Előszeretettel fordulok valamilyen természettudományos szerző, mondjuk Peter Wohlleben felé, vagy egy hozzá hasonló írót szemelek ki, mint pl. Elli H. Radingert, aki a farkasokról írt egy nagyon érdekes önéletrajzi ihletésű beszámolót. Egyelőre eléggé az elején járok, de úgy érzem, hogy ebből is sokat fogok tanulni. 

Július. Igencsak változó, hogy éppen mit emelek le a polcról, de az biztos, hogy főként a fiataloknak szóló könyvek közül mazsolázok. Három éve Becky Albertalli, két éve Lucy Strange, tavaly pedig Tove Jansson volt porondon. Az idén valószínűleg újra Muminvölgybe fogok ellátogatni, mivel a magyarul megjelent kötetek közül egyedül a Muminpapa hőstettei vár rám, amit történetesen a VCS listámra is beválogattam - kellemest a hasznossal, ugye. :)

Augusztus. Az abszolút mélypont a három hónap közül - avagy a széthúzott olvasási idők, a csigatempó, és a "beragadt" könyvek esete. Megfigyeltem, hogy bizonyos időközönként megszenvedek egy-egy történettel, és képtelen vagyok hamar kipörgetni az oldalakat, inkább csak tolom őket magam előtt. Ilyen volt többek között a Cormoran Strike sorozat harmadik része, a Levendulaszoba, vagy a Rudnay-gyilkosságok. Hozzáteszem, az esetek többségében ekkorra időzítjük az éves nyaralásunkat is, és az egész napos ingerek miatt annyira tele van a fejem, hogy valószínűleg ennek köszönhető, hogy nem tudom felvenni a megfelelő fordulatszámot. Az ősz közeledtével viszont egyre inkább kezdek magamra találni, amit többnyire egy jó kis pörgős krimivel szoktam orvosolni - ez mindig beválik.

Bár legtöbbször a megszokott műfajaimból csemegézek, igyekszem néha beiktatni valami mást is - ami azért nem mindig sikerül, ahogy a mellékelt ábra is mutatja -, ami egy picit eltér a megszokott triumvirátusomtól. Néhány évre visszamenőleg csokorba gyűjtöttem azokat a köteteket, melyek különösen nagy hatással voltak rám, vagy csak szimplán kellemes emlékeket idéznek fel bennem.

Babó Buca · Dóri · Larawyn · Readinspo ∷ PuPi · Nita

Nagyon megy az idő, amit mi sem bizonyíthatna szemléletesebben, mint a következő TBR lista összeállítása. De előbb összegezzünk: hogy sikerült a tavaszi? Nos, egy könyvet leszámítva mindegyiket elolvastam. Egyébként az utolsó hiányzó kötetet is tervezem bepótolni, csak most valahogy egyáltalán nem csúszott. A dzsungel könyvéről van szó, amire nagyon kíváncsi voltam, de a nyelvezete kissé régiesebb, mint amire számítottam, és őszintén szólva, a meleg napok közeledtével nekem is inkább a könnyedebb hangvételű regények esnek jobban. Úgy tervezem, hogy ősszel-télen futok vele még egy kört, hátha akkor könnyebben egymásra hangolódunk. :) 

Még az előző hónapban kaparintottam meg ezt a gyönyörű mesekönyvet, ami különben remekül néz ki a Nyúl Péter összes mellett - nem győzök gyönyörködni benne reggelizés közben... Nyilvánvalóan nem bírtam ki, és átpörgettem az oldalakat, úgyhogy ez alapján szinte borítékolom, hogy ezt is ugyanúgy imádni fogom. Az illusztrációkért már most teljesen odavagyok; alig várom, hogy megismerkedjek a kis viktoriánus ruhába bújt egérkékkel! 

Erre a könyvre Avilda videójában figyeltem fel, aki nagyon meghozta hozzá a kedvem. Nem tagadom, számomra a teknősmentés volt a hívószó: imádom azokat a történeteket, ahol az állatvédelem, az állatok iránti szeretet központi szerepet tölt be. Miután lecsekkoltam, konstatáltam, hogy nem csak a fülszövege tűnik hívogatónak, de a borítója is szemet gyönyörködtető: tökéletes nyári olvasmánynak ígérkezik! Remélem, számomra is ekkora élmény lesz, és Mary Alice Monroe személyében egy új, szerethető szerzőt avathatok. 

Tekintve, hogy mennyire rajongok Tittel Kinga munkásságáért, nem tervezem sokáig a polcon porosodni a legújabb útikönyvét. Titkon reménykedem benne, hogy akár egy-két Kolodko szobrot a nyár folyamán felfedezhetek személyesen is, de ha mégsem jönne össze, akkor legfeljebb későbbre halasztjuk. Egyet mindenképp szeretnék levadászni az ősz folyamán, ami nemrégiben Stockholm belvárosában kapott helyet, szóval nem teljesen reménytelen a dolog! :) 

Ez még egy tavalyi szerzemény, amit kimondottan a nyári napokra tartogattam. A leírása alapján egy vidám, utazós, igazi mediterrán hangulatot megidéző regénynek mutatkozik, ami elég klassz kombónak tűnik így látatlanul is. Az írónőtől nem olvastam még semmit, viszont a százaléka bíztató, és az értékelések alapján határozottan jó előérzetem van vele kapcsolatban. 

Az Egy cukrászmester meséje ugyan nem vált akkora kedvenccé, mint hittem volna, ennek ellenére a szerzőnő Párizsban játszódó, gasztro-romantikus kötete után nem volt kérdés, hogy a következő regényére is le fogok csapni. A címkéi alapján ismét a cukrászat, a nyomozás, illetve a múlt és jelen összefonódása fogja alkotni a cselekmény vázát, de én ezt egy cseppet sem bánom. Amiben a romantika és gasztronómia szeretete ilyen meghatározó, abból nemigen szokott valami rossz dolog kisülni. Nincsenek nagy elvárásaim: én bőven megelégszem, ha sikerül tartani a színvonalat, és egy jól megírt, kellemes, könnyen fogyasztható lektűrt kapok. (5/5 ☑)

Azt gondolom, nem fogok újat mondani, ha azt írom: ez a május baromi gyorsan elszaladt. Viszont végre berobbant az igazi napos idő, virágoznak az orgonabokrok, a repcemezők, és a természet csak úgy ontja magából a finomabbnál finomabb illatokat. Igen, ilyenkor határozottan élvezem, hogy hozzánk egy picivel később érkezik meg a tavasz, de akkor szó szerint berúgja az ajtót! 

Felbuzdulva a márciusi Libris csomagon, májusra is leadtam egy rendelést - ezúttal kifejezetten a névnapomra szántam őket. Nevezetesen ők kerültek fel a polcomra: 

Két hazai film is sorra került: először A feltaláló, utána a Pesti balhé. Az előbbi nagyon érdekes volt; Béres József életét és munkásságát mutatta be. Bevallom, én nem tudtam, hogy ennyire meghurcolták, és ennyire harcoltak a Béres csepp ellen, épp ezért kissé ironikusnak érzem a történet fényében, hogy azóta mennyi kitüntetést és díjat kapott kárpótlásul... Az utóbbi kicsit felemás érzéseket keltett bennem: a szereplőgárda alapján valami jobb dologra számítottam, ehhez képest a cselekmény itt-ott megbicsaklani látszott, úgyhogy ez tipikus egyszernézős mozi - nem is érdemes sokat várni tőle. Ellenben a budapesti felvételek valami mesések, főleg az éjszakai vágóképek. Plusz itt van még a Raya és az utolsó sárkány, amit személy szerint nagyon élveztem. A főbb mondanivalót tekintve nincs új a nap alatt, bár, azt hiszem, ennyi mese után már nehéz valami újjal előrukkolni. :)

Mostanában minden hónapra jutott egy Attenborough: ezúttal a Perfect Planet mellett döntöttem, ami ismételten lenyűgözött, ahogy azt a BBC-től már megszokhattam. A végére értünk a Miss Marple sorozatnak is, ami kifejezetten a szívemhez nőtt, de hazudnék, ha azt írnám, hogy ezentúl hardcore Marple rajongó leszek - azt azért nem. Ugyanakkor kedvet kaptam néhány történet elolvasásához, majd idővel csemegézek közülük. A Jurassic World: Krétakori tábor amolyan guilty pleasure sorozat nekem: hiába nem én vagyok a célcsoport, ettől függetlenül ugyanúgy izgulok rajta, és agyalok a lehetséges végkimeneteleken. Ez az évad ráadásul kicsit sötétebb tónust is kapott, így kíváncsian várom, mi lesz a folytatásban. A The One kapcsán leszögezném, hogy a könyvet nem olvastam, ebből kifolyólag nincs összehasonlítási alapom. Egyszerre volt izgalmas, dühítő, érdekes és szívfacsaró. Maga a sorozat elég gyorsan haladós, mi egy hétvége alatt kivégeztük, de a végére nem tudtam eldönteni, hogy mit is gondoljak Rebeccáról. Maradtak még bennem kérdések, pláne, hogy egy váratlan függővéggel zárult az első évad. 

▿▾▿

A változékony időjárás nem igazán kedvezett a kinti programoknak, ennek köszönhetően gyakran maradtunk inkább otthon. Ez viszont remek alkalomnak bizonyult a mini "kamránk" rendszerezéséhez, amit néhány óra alatt sikeresen abszolváltunk is. Egy kisebb szekrényről beszélünk, aminek két polcos része, illetve alul kisebb tárolói vannak, de én roppant elégedett vagyok a végeredménnyel. Jóval szellősebb és átláthatóbb minden, egyszerűen öröm végignézni a sorokon! 

A másik szuper dolog, a házi túró készítése - nem másból, mint filmjölkből, azaz aludttejből! Nevetségesen egyszerű, nem is értem, eddig mi tartott vissza tőle. Nem kell mást tenni, mint lassú tűzön felfőzni az aludttejet, ami egy idő után magától szétválik túróra és savóra. Amint kialakul a két réteg, szűrőbe teszem, és hagyom lecsepegni attól függően, hogy milyen száraz vagy nedves keveréket szeretnék. Jelentem, palacsintatölteléknek is kiváló! 

Azért a hónap végére egy kis kirándulás is belefért: Gamla Uppsalába, illetve Linné házához autóztunk el, és szívtuk tele az orrunkat a bódító orgonaillattal. Miközben a házikó felé igyekeztünk, egy meseszép repcemezőre bukkantunk, ahol egy kis üregi nyuszi ugrándozott az út szélén. Imádom, amikor ez a sok apró, sárga virág találkozik az ég kékjével: ezek az igazi svéd színek. :)