A rekkenő hőségen kívül a hónap legnagyobb durranása egyértelműen az angliai nyaralásunk. :) Már Londonban is pirosra sültem, de amikor megérkeztünk Svédországba és hetekig a fullasztó melegben éltünk - na, ez az a pont, amire nem számítottam... Nagyon remélem, hogy az ősz kicsit kegyesebb lesz hozzánk! Én már kimondottan várom a bögrés-kuckós-olvasós időt.
Könyvek és olvasás
Az angliai nyaralásról persze nem jöhettem haza üres kézzel, úgyhogy kettő szépséges angol nyelvű könyvvel gazdagodott a kis könyvtáram. Az egyik kiválasztott Nyúl Péter lett, mivel teljesen odáig vagyok Beatrix Potter tüneményes illusztrációiért. A mesekönyv is tökéletesen tükrözi az írónő bájos stílusát - az egész letisztult, igényes és szemet gyönyörködtető. Szívem szerint a teljes sorozatot összegyűjteném, úgyhogy apránként majd igyekszem is bővítgetni a sort. :) A másik szerzemény az Óz, a csodák csodája, amit egy cambridge-i charity shopban szúrtam ki magamnak. Picit sajnos megsínylette a hazautat, de szerencsére nem vészesen. Egy gyönyörű, mókusos könyvjelző tette fel végül az i-re a pontot, egyszerűen nem lehetett ott hagyni!
Az olvasásra ezúttal kevesebb idő jutott, most előnyt élveztek az IRL programok, amit annyira nem is bánok. :) A mestermágussal nyitottam a hónapot, amit elég hamar kiolvastam, köszönhetően a pörgős, izgalmas cselekménynek. Kicsit bánkódtam a végén, hogy kissé hirtelen ért véget, de időközben PuPilla felvilágosított, hogy van ám negyedik rész is! Úgyhogy izgatottan várom a folytatást, és bízom benne, hogy mihamarabb érkezik majd a magyar változat. Ezután az Egy gésa emlékiratait kezdtem el, de sajnos beletört a bicskám... Azt hiszem, nem volt túlzottan jó az időzítés, mivel úgy vettem észre, most nincs igazán hangulatom a túl hosszú, lassan csordogáló könyvekhez. Azért nem fogom annyiban hagyni a dolgot, még próbálkozom vele, mert kifejezetten érdekel a gésák világa. A Párizs mindig jó ötlet igazi gyógyír volt; egy könnyű kis fuvallat, ami megsimogatta a lelkem, és visszarepített a Szajna partjára. Maga a történet is teljesen levett a lábamról, különösen a mesés köntös, ami egy külön zamatot adott az egésznek. A nő mosolya után határozottan ez a második kevencem a szerzőtől! A Simon és a Homo sapiens-lobbi ellenben hatalmas csalódás. A filmhez képest szörnyen unalmas, dagályos és száraz. Javarészt arról szól, mi történt a suliban, miközben a levelezésre elenyésző figyelem jutott, és Simon érzései sem domborodnak ki olyan mértékben, mint a filmben.
Filmek
Júliusban tartottunk egy kis elő-tréninget Londonra, úgyhogy sorra vettük a Notting Hillt, A Mr. Bean nyaralt, A legsötétebb órát, és a Dől a Monét is. Mind a négy film az angol fővárosban játszódik, és bár stílusukban picit különböznek, roppantul élveztem, hogy a híresebb épületeket hamarosan személyesen is szemügyre vehetem. A hónap kedvence díjat ezúttal a Love, Simon kapta. A könyvhöz képest szellemes, bájos, olykor kissé drámába hajló, romantikus love story. Nagyon tetszett, és hihetetlenül jó élmény volt, különösen a főszereplő, Nick Robinson játéka miatt. Véleményem szerint tökéletesen azonosult a figurával, teljesen rászabták ezt a szerepet.
◃▵▹
A hőségriadó miatt mi is gyakran kimozdultunk a lakásból, hogy hűvösebb helyre meneküljünk, így esett, hogy a visszaérkezésünk után néhány nappal megtörtént életem első svéd mozis élménye. :) Egy viszonylag kisebb helyre mentünk, Kistába, ami Stockholm elővárosának mondható, de kellemes hűvös és nem túl nagy tömeg fogadott. A Jurassic World 2. részére esett a választás, tekintve, hogy angolul játszották, svéd felirattal. Itt különben csak a gyerekműsorokat, -filmeket szinkronizálják le, minden mást eredeti nyelven, svéd felirattal játszanak. Ezt már a tévénézéskor is tapasztaltam, úgyhogy számítottam is rá. Próbáltam kicsit olvasni a svéd szöveget is, de olyan gyorsan váltották egymást a feliratok, hogy épphogy csak egy-egy szót csíptem el.
A hónap jelentős részét viszont a kedvenc belga nyomozómmal, Monsieur Hercules Poirot-val töltöttük, mivel az elejétől kezdve újranézzük a sorozatot. Ez már csak azért is izgalmas vállalkozás, mivel a barátom nem igazán jártas Agatha Christie világában, és a Poirot történeteket is csak felületesen ismerte. Én boldogan lubickolok a nosztalgikus emlékeimben, ugyanis a gyerekkorom egyik legszebb időszakára emlékeztet, amikor mindannyian összegyűltünk a nappaliban, és szombat esténként megnéztük az aktuális részt a Hallmark csatornán. Ezúttal új perspektívából nézem a sorozatot, mivel gyakran azon kapom magam, hogy felismerek egy-egy parkrészletet, híresebb épületet, és örömmel konstatálom, hogy ott nemrég jártunk! :)
Programok
A július csúcspontja kétség kívül az angliai utunk, ami folyton eszembe jut, illetve gyűjtögetem az újabb és újabb ötleteket, hogy hova lenne még érdemes visszatérni, ha egyszer újra Anglia felé vennénk az irányt. Ezúttal nem kirándultunk annyit a környéken, mert a szokatlan hőség miatt inkább a filmnézés + fagyi kombóra szavaztunk, de azért olykor-olykor belefért egy-egy rövidebb kiruccanás. A blogra időközben írtam egy ünneplős bejegyzést is - már két éve, hogy lepötyögöm a beszámolóimat, megosztom az élményeimet úgy, hogy minderre többen még kíváncsiak is. Köszönöm nektek, hogy követtek! ♥ Közel egy év után most már azt is kijelenthetem, hogy szépen alakul a szociális életem. Vannak kedves ismerőseim, barátaim, akikkel szívesen összejárok alkalmanként, így tehát az elutazásunk előtti napokban együtt sütöttem itthon a kazah barátnőmmel, rá másnapra pedig a közös csoporttársunk, a görög leányzó hívott meg bennünket egy kis csevegésre, sütisütésre. :) A kör alighanem folyamatosan bővülni fog, de számomra hihetetlen boldogság, hogy mindez viszonylag ilyen hamar megvalósulhatott!
A hónap másik fontos mérföldköve az intenzív nyári kurzusom, ami már a középszint kapuját, a B1-es szintet jelentette. Nem volt egyszerű bejutnom, mert lekéstem a jelentkezést, de ezúttal felvérteztem magam, és kiharcoltam pluszban egy helyet, mivel mindenáron el akartam végezni a kurzust. Sikerült is, ráadásul elég eredményesen. Az elmúlt két hétben napi két-három órákat (olykor többet is) pluszban rádolgoztam, tanultam és szótároztam, és érzem is a hasznát. Még magabiztosabb lettem a nyelvhasználatban, már a hétköznapi beszélgetések jelentős részét is megértem, illetve tudatosabb lettem a prozódiát illetően. Ez utóbbi egy különösen nehéz és fontos része a svéd nyelvtanulásnak, ugyanis nagyon nem mindegy, hogyan hangsúlyozunk. Ez teszi olyan dallamossá a svédet, a nyelvet nem beszélők számára. Nem állítom, hogy tökéletes a tudásom, de nagyon jó úton haladok, és úgy érzem, bőven van időm a fejlődésre és a javulásra. :) Ráadásul két barátságos magyarral is összehozott a sors, így ebédszünetekben igazi felüdülés volt az anyanyelvünkön beszélgetni, kicsit kikapcsolódni. A tanfolyamon lévő csoporttársakkal is nagyon jól összebarátkoztunk, és ilyenkor értékelem igazán, milyen sok nemzetiséggel találkozhatok nap mint nap, és mennyire klassz, hogy egyszerre beszélgethettem indiaiakkal, törökökkel, kínaiakkal, hollandokkal, osztrákokkal, és thaiföldiekkel is. A világlátásom sokkal nyitottabbá vált, ráadásul folyton azt tapasztalom, mennyi mindent tanulhatok másoktól. Álladó kíváncsiság él bennem aziránt, ők hogyan látják a világot, milyennek látnak minket, és mit is gondolnak az életről. :)
◃▵▹
Ami az augusztust illeti, hasonlóan izgalmasnak ígérkezik, mivel utazunk haza egy hétre, amit még megfejelünk egy mini nyaralással a Balatonra. :) 4 éve nem jártam a Magyar Tengernél, és nagyon hiányzik már nekem! Épp ideje lesz egy kicsit újrafelfedezni Hévíz környékét. :)
(képek forrása: Pinterest // google.hu // saját)
