Régóta szerettem volna már írni az itteni hagyományokról, mert cseppet különbözik az otthonitól, ami mindig nagyon érdekes tapasztalat egy külföldre vetődött emberkének. Egy ideje gyűjtögetem már az érdekességeket, szokásokat, amiket most nektek is bemutatok. Lessünk hát be egy képzeletbeli kis ablakon, és nézzük meg, hogyan is telik a karácsony a svédeknél! 

Fényáradat

Ahogy azt már a novemberi bejegyzésemben is hangsúlyoztam, novembertől elindul a fényesség időszaka, azaz minden lakás, házikó és kuckó egy csapásra barátságossá válik a felaggatott fényfüzérek, kis csillagok, és egyéb fénylő alkalmatosságok segítségével. Vidéken az sem meglepő, ha a kertet ellepik a fénybe öltöztetett kis állatok; őzikék, szarvasok, mackók. Ez számomra már-már a giccs határát súrolja, főleg, hogy a többség inkább a visszafogott, skandináv minimalista díszítésre esküszik. A városokat is ünnepi díszbe öltöztetik, Stockholm és Uppsala egészen varázslatos ilyenkor, de a többi kisvárosban is ügyelnek arra, hogy az emberek a szuper hangulatos díszekben gyönyörködhessenek.

Díszek

A skandináv design-hoz illeszkedve a díszeket sem misztifikálják túl. Terméseket (tobozt, makkot, stb.) illetve más, a természetben fellelhető kiegészítőket használnak, és ezeket helyezik el olyan ízlésesen, hogy azt már tanítani kellene. Az idén én is készítettem saját adventi "koszorút", amihez felhasználtam egy eredetileg betonból készült gyertyatálat, amit lefestettem zöldre; szedtem az erdőben különféle tobozokat; vettem makkot, illetve egy piros bogyóval díszített zöld színű szalagot; és sima fehér gyertyákat, amikre cukormázzal pingáltam rá a számokat. Alul mohával béleltük ki a gyertyákat, a végeredmény pedig egy roppantul csinos kis dísz lett, ami novembertől díszelgett az asztalon egészen tegnapig. :) 

Luca napja

Az igazi karácsonyi készülődés egyértelműen Luca napjával (Luciatåg) kezdődik, ami Svédországban különösen kiemelkedő jelentőséggel bír. Versenyt is hirdetnek, és úgy választják ki a Lucára érdemes leányzót a különféle falvakban, városokban, akinek fontos küldetése lesz, hiszen ő fogja képviselni a fényt. Luca napja ugyanis a svédeknél egyúttal a fény ünnepe is. Mivel ezúttal december 13-a egy szerdai napra esett, ezért a legtöbb helyen vasárnap ünnepelték meg ezt csodálatos, fényességes ünnepet, amit mi is megnézhettünk a saját szemünkkel. :) Luca, aki egy fénykoszorút viselt és a kísérői, a többi, fehér ruhába öltözött lány, énekelve vonultak végig a főutcán, majd egy kis színpadon hagyományos, karácsonyi dalokkal éltették a fényt. Óriási fáklyákkal kísérték a menetet, és a tömeg együtt énekelt a lányokkal, ami számomra varázslatos élmény volt. Szerintem jövőre is elmegyünk megnézni! Ó, és ilyenkor erősen ajánlott lussekatte-ot enni, ezt a sáfránnyal ízesített, nyolcas formára tekert sütit. 

Julbord

Nem telhet el úgy a karácsony, hogy az ember ne enné degeszre magát az egyik julbordnál, azaz a karácsonyi asztalnál. Számtalan étterem és vendéglátó egység hirdeti meg, amit afféle kollektív eszem-iszom kísér - hagyományos svéd étkekkel körítve. Minden, mi szem szájnak ingere, megtalálható itt: különféle pácolt heringek (mustáros, ecetes, kapros, stb.), lazac, saláták (cékla, zeller), töltött tojás, szószok és pástétomok, főtt krumpli, mini virsli, karácsonyi sonka (julskinka), főtt marhaszelet, húsgolyó, Jansson megkísértése (szardellás, krémes szószban főtt, csíkokra vágott krumpli), csőben sült gyökérzöldségek, párolt káposzta, céklafasírt, csirkecomb, és desszertnek tejberizs lekvárral és tejszínhabbal, illetve a kötelező mézeskalács (pepparkaka). Előételnek először a hidegtálakból lehet válogatni, amihez vajas kenyér, vagy knäckebröd, azaz ropogós, kétszersült-jellegű kísérő dukál. Utána jöhet a főétel, azaz a meleg ételek, és végül a desszert. Valójában már az előétel is elég laktató, ha az ember több mindenből vesz, így a főételre már kevesebb hely jut, de azért így is érdemes egyszer kipróbálni, mert a különféle ízek keveredése és a gasztro élmény elmaradhatatlan kelléke a skandináv készülődésnek!

Tomten 

Svédországban az ajándékot egy különös kis erdei manó, Tomten hozza. Kísérője, Bock, a fekete kecskebak is vele megy, hogy ráijesszen azokra, akik nem viselkedtek jól az elmúlt évben. A Bockról mintázott szalma-kecskebak figura a hagyományos karácsonyi dekoráció része, ami szinte bármelyik boltban megvásárolható, és még fenyőágakból is elkészítik! Idén mi is beruháztunk két kis tomtéra, mert ezek a nagy szakállú, kedves, barátságos lények nem csak a svédek számára elbűvölő népség, hanem nekünk is. 

Kalle Anka

December 24-e, Szenteste, nem telhet el a hagyományos Donald Kacsa sorozat nélkül. 1960 óta, minden évben, egy véletlenszerűen összeállított Disney műsort néznek a svédek, ami délután 3 órakor veszi kezdetét, és évtizedek óta az egyik legnézettebb műsor a tévében. Szerintem egyfelől vicces, másfelől nagyon kedves szokásnak tűnik, ami tényleg csak rájuk jellemző. 

A nap többi része nagyjából ugyanúgy telik, mint nálunk: karácsonyfa díszítés, ünneplés, közös vacsora, játék, beszélgetés, örömteli együttlét. Persze nyilván családja válogatja; ahány ház, annyi szokás, de a lényeg ugyanaz. Ez a nap itt is arról szól, hogy együtt vagyunk a szeretteinkkel, és igyekszünk olyan, minőségi időt eltölteni, amiből bátran meríthetünk a dolgos hétköznapokban. 

❅❅❅

Ezúton is szeretnék minden kedves olvasómnak csodaszép ünnepeket kívánni; örömökben, boldogságban, és békében gazdag karácsonyt! 

(Képek forrása: Pinterest)

Tegnap egy nagyon szuper, inspiráló filmes bejegyzést olvastam Larawyn tollából, ahol összegyűjtötte a kedvenc filmjeit, sorozatait egy meghatározott kérdéssor alapján. Mivel viszonylag ritkán írok filmes témában, teljesen belelkesültem, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót: voilà.

1. Melyik volt az első meghatározó film, amit láttál?

Hm, ez bizony nehéz kérdés... Kicsi koromban rendszeresen megnéztem a bátyámmal az M1-en futó Disney matinét, amiben általában sorozatok kaptak helyet, így Balu kapitány kalandjai, a Csipet csapat, a Gumimacik, vagy a Micimackó rendre bearanyozták a hétvégi délelőttöket. 

Az első, igazi konkrét mozis élményem nekem is a Pocahontas volt. Teljesen magával ragadott a történet, a dalok, és persze az eltitkolt szerelem... szóval rendesen rajongtam érte. :) A végét viszont nem bírtam ki, vigasztalhatatlanul zokogtam, és a mai napig könnyeket csal a szemembe, hogy ilyen szomorú véget ért ez az épphogy kibontakozó l'amour. Ami még felsejlik, az a Szabadítsátok ki Willyt, amit számtalanszor ki kellett kölcsönöznünk a könyvtár hangtár részlegéből, de emlékszem, a Hófehérkét sem tudtam megunni. Ezt egy későbbi karácsonyon megkaptam ajándékba videókazettán, határtalan boldogság volt! :)

2. Mi volt az utolsó film vagy sorozat, amit láttál?

A Jane the Virgin mid-season záróját a napokban néztem meg és awww, rettentően várom a folytatást! A legutóbbi filmélményem pedig az abszolút kedvenc, megunhatatlan karácsonyi romantikus szívcsücsök, az Igazából szerelem. Idén először néztem meg a párommal, úgyhogy ez egy kis pluszt is adott az élményhez. :)

3. Mik a kedvenc filmjeid?

Rengeteg, rengeteg kedvenc filmem van, de ha rangsorolni kell, akkor az egyik a már emlegetett Igazából szerelem, amit minden évben kötelezően megnézünk, mert nem telhet el nélküle a karácsony. :) Kislánykorom óta rajongok Kenneth Branagh Sok hűhó semmiért adaptációjáért, ez utóbbi nálam instant boldogságot okoz, és a szívem-lelkem minden zugát átjárja a napfény és a szertelen öröm érzése. Természetesen nem maradhat ki Amélie csodálatos élete, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy anno második idegen nyelvnek a franciát válasszam, illetve a Büszkeség és balítélet 2005-ös feldolgozása is közel áll a szívemhez. Csillagpor, Mamma Mia!, A szerelem hálójában... Menthetetlenül romantikus vagyok, amint az látható. :)

4. Milyen műfajú filmben lennél Te karakter?

5. Ki játszana Téged egy filmben?

Amanda Seyfried. Bár kevéssé hasonlítunk külsőre, de az eddig játszott karakterei alapján szerintem könnyedén megbirkózna ezzel is. :) Francia vonalon pedig Clémence Poésy. Gyönyörű, bájos arcú, kedves és kellemes jelenség, aki bármilyen filmet beragyog a tehetségével. Neki speciel nagyon örülnék!

6. Mi a top 3 kedvenc sorozatod?

Viszonylag kevés sorozatot követek, de ami számomra megunhatatlan jelen pillanatban az a már emlegetett Jane the Virgin, a Bron, és a Csak színház és más semmi. Korábban ide soroltam volna még az Egynyári kalandot is, de a második évad olyan szintű mélyrepülést produkált, hogy sajnos kiesett a pixisből...

7. Mi idegesít legjobban egy filmben?

A butaság, az otromba, gusztustalan, viccesnek szánt jelenetek és az emberi kegyetlenség. Ha az utóbbi, és nem krimiről van szó, akkor nem csak idegesít, de zavar is, és egyúttal fel is kavarja a lelkivilágom. Nem szeretem az ijesztgetős filmeket, nem nézek sem horrort, sem vérben tocsogó thrillereket, de ha izgalmas, és pörgős a cselekménye, és valamilyen csoda folytán sikerül semlegesíteni a képen látottakat, akkor jöhet. 

8. Mi az a film vagy sorozat, amit sohasem fogsz megnézni?

A Fűrész pl. egy cseppet sem mozgat meg, ebből következik, hogy nagyjából az összes kaszabolós horror kiesik. Sorozatok terén elég válogatós vagyok, de pl. a Trónok Harca, aminek nagyjából majdnem az első évadát néztem meg, egyáltalán nem az én világom és nem is tervezem befejezni. Halkan megsúgom, csak és kizárólag Láng Balázs miatt kezdtem bele, aki Tyrionnak kölcsönzi a hangját. :)

9. Melyik színésszel, színésznővel vagy filmrendezővel találkoznál szívesen?

A listát kiegészíteném még a zeneszerzővel, ugyanis nálam egy film csak akkor működik igazán jól, ha magával ragadó a zenéje és valamilyen érzést vált ki belőlem. Aki itt egyből az eszembe jut, az az egyik kedvencem, Alexandre Desplat. Vele még nyelvi akadály sem lenne, mivel az úr - nevéből fakadóan - született francia, szóval boldogan eltöltenék vele egy délutánt és közben végighallgatnám az összes kedvenc témámat tőle, meglesném munka közben, és elcsevegnénk arról, miért is lett zeneszerző. :) Színésznők közül Emma Thompsonnal, Juliette Binoche-sal, és Marion Cotillard-dal, színészek közül Tom Hanks-szel és David Suchet-vel. 

10. Mi az aktuális kedvenced, amit most láttál, vagy most szeretnél megnézni?

Ahogy a könyvekben, úgy a filmekben is van bennem némi félsz a klasszikusok iránt, mert korábban sosem volt igazán szerencsém velük. De jövőre beterveztünk néhány fekete-fehér filmet, így a Casablancára különösen kíváncsi vagyok!

♛♛♛

(Képek forrása: Pinterest)

A skandináv népeknél elég korán jön el a sötétedés ideje télvíz idején. Már november elejétől megfigyeltem, hogy elkezdődnek rövidülni a nappalok, és alig néhány óra az, amit még a világosban tölthetünk. Ez is inkább felhős éggel párosul, és több napon át tartó esőzés veszi kezdetét. Nem túl bizalomgerjesztő, valljuk be... Épp ezért a svédek már ilyenkor megkezdik otthonaik kicsinosítását az ünnepekre, és minden lakás, házikó vagy kuckó megtelik varázslatos fényekkel. Ezek az apró dolgok kifejezetten segítenek elviselni ezt az időszakot, egyúttal fel is dobják a hangulatot. :) 

Könyvek és olvasás 

Továbbra is hősiesen könyvstoppot tartok, bár ezt nem túl nehéz, mert épp karácsonyi dekorációra költöm a pénzem. :) Így is dúskálhatok az olvasatlanokban, és egyelőre nem érzem úgy, hogy bármiről lemaradnék. Jó érzés, hogy nem függök az újdonságoktól és kibírok akár több hónapot is anélkül, hogy könyvekre költenék. Azt hiszem, egész jól megy ez a minimalista dolog. :)

Ami az olvasásokat illeti, ebben a hónapban több saját könyvem is sorra került. Összesen 6 könyvet tudok felmutatni, amiben vannak ugyan rövidebb kötetek is, de azért elég szép szám. :) A hónap egyik kedvence a Felejtés édes íze lett, amiben a főszereplő nő, Hope, nagymamája múltját igyekszik felderíteni Párizsban, miközben kiderül számára, hogy gyökerei egészen máshova vezetnek, mintsem ő azt valaha sejtette volna. Keserédes, szívmelengető olvasmány volt, tele finomabbnál finomabb sütirecepttel. Tökéletes egyveleg volt, nagyon szerettem! Hasonlóan kellemes meglepetés volt Tolkien Karácsony apója, amit már a téli ajánlóba is betettem. Nem szeretném magamat ismételni, de egyszerűen elolvadtam tőle, hangolódáshoz keresve se találhattam volna jobbat. Varró Dani új verseskötete, a Mi lett hova?, hozta a szokásos Dani-vonalat, amit úgy szeretek. Az örök kedvenc nyelvi virtuóz költőm, aki egy életre bebiztosította magát nálam. Nem tud csalódást okozni! Noel Straitfeld Balettcipők című történetét már áprilisban beszereztem magamnak, de így ősszel jobban passzolt a hangulatomhoz. Nem lett végül is kedvenc, ennek ellenére kellemes élményként maradt fent.

Csalódásom is akadt: a Szívek szállodája főszereplője, Lauren Graham önéletrajzi könyve, a Gyorsan elhadarom nem ragadott magával különösebben. Az eleje még tetszett, de később egyre lassabban haladtam vele és végül már csak azért olvastam el, hogy mégis befejezzem valahogy. Nagyon nem az én világom volt ez a csapongó, sztorizgató egyveleg, egy végtelenségig nyújtott rétestésztára hasonlított. Szerettem volna szeretni, de nem sikerült. :(

Az év utolsó hónapjára főleg karácsonyi történeteket néztem ki, illetve szeretnék a végére érni a VCS listámnak is. Már csak két könyvre vagyok a teljesítéstől, úgyhogy Fredrik Backman nagymamás történetét szeretném elolvasni, illetve van egy téli Mumin könyvem is, amit direkt a téli időszakra tartogattam. Kíváncsian várom őket! :) 

Filmek

Hát igen, az egyedül töltött két hét megtette a hatását, rengeteg filmet néztem. :) Az ünnepi hangolódás jegyében válogattam, így elég sok karácsonyi film található a snittes listámban. Ami kiemelkedik az összes közül, az egyértelműen a Csillaghercegnő, a cuki-aranyos-bájos-de-nem-giccses norvég film, illetve Az utolsó király. Mindkettő szerepel a skandináv filmválogatásban is. Újranéztem a Csillagport, ami awwww, még mindig az egyik kedvencem, illetve ledaráltuk még a hónap elején a Titkok könyvtára trilógiát, ami különösen szórakoztató volt, és Carter dokit is üdítő volt orvosi köpeny nélkül látni. :) 

Programok

A november egész eseménytelenül telt el; főleg dolgoztam, svédet tanultam, és otthon voltam. A tanfolyam is véget ért, éppen november 30-án, ami miatt picit szomorú vagyok, mert a következő csak február végén indul, úgyhogy rengeteg időm van, hogy felzárkózzak az A2-es szintre. (Az A1 felét jártam most végig.) De már nagyon szépen be tudok mutatkozni, és összefüggően tudok beszélni magamról kerek három percig. Erre azért büszke vagyok, mert hiába alap sok ember számára, nekem mégis óriási előrelépés, hogy már kicsit is megértek valamit a svéd blablából. :) Bébiszitterkedni is voltam az egyik hétvégén, ez is egész jól sikerült. Szerencsére a két kisgyerek, akikre időnként vigyázok, már elég jól elfogadtak, és egész aktívan töltöttük el azt a pár órát, amíg a szülők dolgoztak és szusszantak. Jó érzés olyan helyen lenni, ahol megbecsülik a magyar tudást is! 

Itt már november elején elkezdődött az ünnepi hangolódás: a boltok megteltek karácsonyi dekorációval, feldíszítették a szokásos két hatalmas fát a vasútállomáson, amik esténként csodás hangulatot kölcsönöznek a várakozóknak, illetve a fényfüzérek, gyertyafényes esték ideje is elérkezett. Az újságokban sorra jelentek meg a karácsonyi hirdetések, mikor és hol lesz karácsonyi vásár. Mivel még sosem jártam itt karácsonyi vásáron, épp ezért ez az egyik óriási meglepetés, hogy ezt végre láthatom! Első körben Märsta közelében jártunk, egy picike helyen, amit elég nehezen találtunk meg, de nagy nehezen mégis sikerült. :) Tulajdonképpen egy félig étterem-félig design üzletcsarnokban kapott helyet, ami nem is a hagyományos értelemben vett vásárok közé tartozik, mivel végig fedett helyen voltunk. Ennek ellenére roppantul élveztem, és beszereztünk néhány karácsonyi ajándékot is, ráadásul elég barátságos árakon. A karácsonyi ajándékok is nagyrészt készen vannak: idén először készítettük el őket ketten, különféle gasztrocsodákat. :) Van köztük házi pesztó, csokis mogyorókrém, illetve karamellkrém, amit az Ikeában talált csatosüvegekbe kanalaztunk. Innen már csak az egyszerű dekoráció hiányzik, de az már tényleg utolsó simítás. :) 

Decemberre beterveztem egy stockholmi kirándulást, ami főleg a karácsonyi vásárok feltérképezését fogja jelenteni, illetve Sigtunába is tervezek menni, mert ott is elég csábító a vásári forgatag. Elvileg vár rám még egy bébiszittelős hétvége, és szeretnék mézeskalácsot is sütni, ugyanis irtó cuki kiszúróformákat vettünk az Ikeában, amit a jövő hétvégén tervezek felavatni. 22-én pedig irány haza, ahol ezúttal két csodás hetet fogunk eltölteni. ♥

(Képek forrása: Pinterest // saját)

Hihetetlen, hogy így eltelt az idő, és már a tél első hónapja toporog a küszöbön. Nálunk már egyszer a hó is esett (sajnos elég hamar elolvadt), de a nappalok érezhetően rövidebbek, délután 3-kor kíméletlenül sötétedik, és hipp-hopp esti hangulatom lesz. Ilyen időkben, amikor az ember amúgy is kicsit fáradékonyabb, jólesik bekuckózni egy olyan könyvvel, ami akár a télhez, akár a közelgő karácsonyhoz jó menekülési útvonalat jelent a hétköznapi rohanásban. Ehhez hoztam néhány ötletet.

Stílszerű rögtön egy krimivel kezdeni, de a Helikon kiadó által újra kiadott regény ezúttal tényleg gyönyörűséges borítót kapott, ahol ott díszeleg a nagy havazásban elakadt luxusvonat. Már ha rápillantok, egyből a film ugrik be (az 1974-es adaptáció, nem a mostani, azt még nem láttam), és az a kietlen, kissé kopár, hótakaróval borított táj, amit az utasok látnak a kabinjuk ablakából. 

A történetet senkinek sem kell bemutatni, Agatha néni egyik leghíresebb regényéről van szó. Nekem az egyik személyes kedvencem is, amit 6 évvel ezelőtt olvastam el, de nagyon megtetszett, és még a film után is képes volt új oldaláról megmutatkozni. Szerintem az egyik legizgalmasabb krimi, nálam egyértelműen a lista csúcsán áll. 

2. CAMILLA LÄCKBERG: Jéghercegnő

Maradva a krimi vonalon, a Fjällbacka sorozat első részét is ide tenném. Én eleve november végén, december elején kerítettem sorra, még tavaly, amit különösen lebilincselőnek találtam, főleg a közepétől fogva. Számomra kicsit nehezen akart elindulni a történet, sokáig egy helyben toporogtam vele, de a felétől valahogy felgyorsultak az események, és Camilla is kezdett belejönni az írásba. 

Ezután nem vártam sokáig a következő résszel sem, és azóta elég sok kötetet elolvastam már. Decemberben tervezem is folytatni, mert kíváncsi vagyok, hogyan is alakul Erika és Patrick élete. Számomra ez a krimi a benne szereplő emberek miatt érdekes, akik megszínesítik és életet lehelnek a történetbe, illetve Fjällbacka miatt is, ami szinte önálló szereplővé nőtte ki magát a könyvek során. Az eddigi történetek függvényében bátran kijelenthetem, hogy letehetetlen, pörgős és izgalmas könyvekről van szó, melyek egy kis svéd szigeten játszódnak, Göteborgtól nem messze. 

Megkésett karácsonyi ajándékként ezt a történetet választottam még tavaly, amit a szüleimtől kaptam  meg január elején. Akkor nem szerettem volna már ünnepi témájú könyvet olvasni, inkább tartogattam, hogy ezzel is tudjak hangolódni, ha eljön a karácsonyi készülődés ideje. Nem is csalódtam, sőt, teljesen elbűvölt ez a karácsonyi levélgyűjtemény, amit Tolkien írt meg évről évre gyerekei számára. Fáradságot és fantáziát nem kímélve, levélről levélre rajzolódik ki Karácsony Apó és kis segítőinek élete, akik minden év karácsonyán roppant elfoglaltak, hogy időben elkészüljenek a gyerekek ajándékaival. Mindegyik levélkéből süt a szeretet, az odafigyelés, a törődés. Ahogy Tolkien megírta, megrajzolta, és a reszketeg, apókás írást is mímelve lefesti az Északi sark életét, az egyszerűen magával ragadó. Ha bájos, szívet melengető olvasmányra vágytok, ezt jó szívvel tudom ajánlani!

A kissé rózsaszín mázú novellafüzér hozza a szokásos Mongomery stílust, de karácsonykor különösen jólesik elmerülni ezekben a lélekmelengető történetekben, amik felhívják a figyelmet a karácsony valódi értékére. Hiszen pénzen manapság bármi megvehető, de a szeretet az, ami igazán  számít. Hogy azokkal legyünk, akik fontosak nekünk. Ez az az időszak, amikor az ember belül is ünnepi díszbe öltözteti a szívét-lelkét, amikor őszintén, gyermeki lelkesedéssel lesi a kivilágított házakat, várja a karácsonyfa díszítést, és azt az estét, amikor egy kicsit mindenki visszarepül az időben és felidézi a régmúlt karácsonyokat. 

Amikor kicsi voltam, Anyáék díszítették fel a fát, mi csak vártunk a hívó szóra. Ahogy elkészültek a szüleim, egy picike csengettyű szólt, és elénk tárult a gyönyörű, csillogó-villogó fácska, alul a masnis, becsomagolt ajándékokkal. Mielőtt kibontogattuk volna a csomagokat, közösen elénekeltük a Mennyből az angyalt. Ez azóta hagyomány. Ha a nagyszüleimnél karácsonyozunk, ott is így van, mielőtt asztalhoz ülünk. Sosem felejtem el ezeket az emlékeket, és ha egyszer én is anya leszek, biztos vagyok benne, hogy ezt a hagyományt tovább fogom örökíteni a saját gyerekeim számára is. Hogy tudják, ilyenkor mi a fontos, és igazán értékeljék ezeket a pillanatokat. 

Tavaly karácsonyra kaptam a barátom szüleitől ezt a könyvet, amire már rég vágytam. Egyrészt azért, mert többen is dicsérték, másrészt a borítója is különösen megkapóra sikerült; színes, élénk színekben pompázó, hópelyhekkel tarkított szépség. Persze a történet sem okozott csalódást, minden percét élveztem. Dash, a mogorva srác, és Lily, a karácsonymániás lány varázslatos találkozását meséli el ez a könyv, ami messze nem egy tinglitangli történet, hanem nagyon is komoly, olykor felnőtteket meghazudtoló gondolkodású fiatalok életébe is bepillantást enged. Talán ezért is számít különlegesnek, mert túllépett a tipikus tiniregények hangulatán, és bemutatja, olykor igenis nehéz a karácsony, mert a családunk, az életünk nem teszi lehetővé, hogy megéljük a csodát. Bár Dash szinte a könyv végéig kétkedő és mufurc, Lily bebizonyítja számára, hogy sokszor elég egy egészen apró dolog, és máris más színben látjuk a világot. Tüneményes történet két fiatal egymásra találásáról. 

(Képek forrása: 1, 2, 3)

Remélem, még nem unjátok nagyon a skandi-témát, de mivel akaratlanul is ez vesz körül, kicsit ráhangolódtam erre a stílusra. Ezúttal egy kis filmválogatást hoztam, főleg az utóbbi hetek terméséből válogatva. Ezekhez a hideg, novemberi estékhez pont jól fognak passzolni; témákban is igyekeztem különbözőket ajánlani. 

1. Csillaghercegnő 

(norvég)

Nem egyedül találtam rá erre a filmre, hanem mások listájából inspirálódtam, de nagyon szuper választásnak bizonyult! Kedves, szívmelengető mesefilm, amiben varázslatos kis lények lesznek segítségére egy bátor kislánynak, Sonjának, hogy megtalálhassa Karácsony csillagát. Családi filmnek vagy csak szimplán karácsonyi hangolódásnak is bátran ajánlom! Én nagyon élveztem és a végsőkig drukkoltam Sonjának. :) 

2. Az utolsó király 

(norvég) 

Ami azt illeti, nem csak én szálltam fel mostanában a skandináv vonatra, hanem a barátom is. :) Ő az, aki időnként mazsoláz az újabb filmek közül, és nemrégiben ezt választottuk ki estére. Engem nagyon meglepett, hogy igaz történet alapján készült, ugyanis a főszereplő kisbaba nem más, mint az a Håkon Håkonsson, aki biztosította a rég áhított békét Norvégia számára. Az ő megmentéséről szól ez a film, ami nem szűkölködik a csodaszép, havas északi tájakban, a csatajelenetekben, illetve a középkori hangulatban sem. Mi eredetiben néztük, így egyszerre hallottuk a színészeket norvégul, svédül, illetve dánul is beszélni. Ilyen ez az északi multikulti! :) 

3. Fúsi 

(izlandi)

Északi dráma izlandi módra. Fúsi egy negyvenes éveiben járó fiatalember, aki az anyukájával él, és még sosem volt komoly párkapcsolata. Ezért rengeteg atrocitás éri a munkahelyén is, pedig alapvetően ő egy kedves, jóravaló ember. A bullying témán felül megjelenik még a felnőtté válás, önállósodás kérdése is. Fúsi hatalmas változáson megy keresztül, és a film végére, bár az élete nem fordul ki a sarkaiból, mégis nagyon fontos leckét kap az élettől. Komoly, elgondolkodtató darab. 

4. Kon Tiki 

(koprodukció)

5. Picasso kalandjai 

(svéd) 

A végére egy klasszikus. Anno a gimiben néztük meg még művtöri órán, de egyesegyedül én voltam vevő erre a fajta humorra. Én sírva vinnyogtam rajta, miközben az osztálytársaim totál fapofával ülték végig. Szerintem zseniális, és időnként muszáj újranéznem, ha egy kis vidámságra vágyom. Teljesen kattant és szürreális élmény, kell hozzá egyfajta hangulat, de ha megvan, akkor kő kövön nem marad, ezt garantálom! 

+1 A híd (sorozat)

(svéd, dán)

Tudom, erről a sorozatról már áradoztam korábban is, de egy ilyen ajánlóból nem lehet kihagyni! Nemrégiben láttam a Saga Norént játszó Sofia Helint egy másik, skandináv filmben és eszembe jutott, mennyire zseniális is volt ez a sorozat. Ráadásul januárban jön a negyedik évad (juhúúú!), én már tűkön ülve várom. Az évadonként 10 részből álló krimisorozat a svéd-dán rendőrség életébe is bepillantást nyújt, de komoly magánéleti drámák is megjelennek benne. Valahogy egyszerre egyensúlyoz a dráma, a krimi, az akció és a thriller között. Rég láttam ennyire jól összerakott sorozatot, ami szó szerint a képernyő elé szögezett. Volt, hogy egymás után nyomtunk le négy részt. És mindezt hajnali kettőkor...

Jó szórakozást kívánok valamennyihez! 

(Képek forrása: Pinterest)

Bár már írtam egy posztot a legkedvesebb skandináv városomról, úgy gondoltam, hasznosabb lehet egy pénztárcakímélőbb változat is. Az a sztereotípia hírlik Svédországról, hogy embertelenül drága, és lehetetlen felfedezni alacsonyabb költségvetésből. Valóban az egyik legdrágább ország, ezt aláírom, de ebben a bejegyzésben kifejezetten olyan ötleteket szeretnék bemutatni, amik lehetővé teszik, hogy egyszerre fedezd fel Skandinávia egyik legpezsgőbb városát és mellé még jól is szórakozz! :)

Amikor azt írtam, hogy a természet nem lehet ennél fantasztikusabb és sokszínűbb, akkor jön az október, és minden várakozásomat felülmúlja! Az ősz második hónapja is rengeteg meglepetést tartogatott a számomra, szinte minden hétvégén történt valami különleges. A hétköznapok sűrűjében jólesik erre visszagondolni, és egy finom teával/forrócsokival/kávéval felidézni ezeket a pillanatokat. 

Könyvek és olvasás 

Végül nem szereztem be új könyvet, maradt az eddigi felállás, de ezt egyáltalán nem bánom. Rengeteg, de tényleg rengeteg olvasatlan könyvem van, dúskálhatok bennük, úgyhogy nem is baj, hogy nem növeltem pluszban ezt a számot. Az olvasással is kicsit lassabban haladtam, összesen kettő könyvet olvastam ki, viszont kipipálhattam egy olyan könyvet, ami már régi-régi adósságom volt magam felé. 

Október elején fejeztem be Jane Austen klasszikus lányregényét, a Büszkeség és balítéletet. Kezdetben elég döcögősen csúszott a történet, de a végére beigazolódott számomra is, hogy miért olyan korszakalkotó ez a mű a világirodalomban. Furcsa, hogy egyes dolgok mennyire nem változtak a férfi-nő kapcsolatot illetően, és mennyi örök érvényű igazság található Austen kisasszony szavaiban. Ez a fajta felvilágosultság biztos nem tetszett az angolok többségének. :) Nem nevezném ízig-vérig romantikusnak, mert Mr. Darcyt leszámítva nem találtam benne túlzottan sok szívet dobogtató jelenetet, viszont realistának annál inkább. Érdekes és különleges belelátni az akkori lányok életébe, megismerni egy-egy házasság háttér-történetét. Kedvenc nem lett, de idővel folytatni szeretném majd az Austen életművet. Jó döntés volt a B&B-vel kezdeni!

Még a szeptemberi hazalátogatásom alkalmával megejtettem egy rövid könyvtárazást, aminek eredményeképpen kiutazott velem az új Millenium kötet, a Mint az árnyék, illetve a Love & Gelato - Firenzei nyár című YA regény. Sajnos David Lagercrantz nem váltotta be a folytatáshoz fűzött reményeimet, rettentően untam ezt a részt. Még a háttérsztori egész izgalmasnak is tűnt, de összességében nem éreztem azt az izgalmat, feszültséget és határtalan kíváncsiságot, amit Larssonnál igen. Sajnálom, mert ennél kicsit többre számítottam. Akadtak benne érdekfeszítő fordulatok, de nagyon elenyésző mértékben. Az az igazság, hogy nem látok ennél több fantáziát a sorozatban, nem hinném, hogy jó ötlet lenne folytatni... 

A Love & Gelato viszont abszolút kedvenc lett. :) Aranyos és romantikus történet, ami egyenesen Firenzébe, a toszkán nyárba röpít. Mivel a helyszínek többségét mi is láttuk tavaly (Ponte Vecchio, Duomo, Boboli kert), így magam előtt láttam mindent és még jobban tudtam élvezni az egész történetet. Maga a sztori egy fiatal, 16 éves lányról, Lináról szól, aki nemrég veszítette el édesanyját és egy számára vadidegen férfival kell felvennie a kapcsolatot, akiről kiderül, hogy kicsivel több, mint egy ismeretlen ember a múltból. Lina napról napra nyílik ki, veszi észre a körülötte levő tájat és szeret bele a gelatoba, az olaszok kedvességébe, és, persze, egy szívdöglesztő srácba is. :) Nagyon tetszett az egész; igazán szeretni való történet. 

Filmek és sorozatok

Október folyamán tartottunk egy rögtönzött Középfölde barangolást, úgyhogy újranéztük a Hobbit trilógiát és a felejthetetlen Gyűrűk Urát, ezúttal viszont angolul. Még sosem hallottam eredeti nyelven, mert mindkét szinkron a szívem csücske, de egyáltalán nem bántam meg. Nyelvgyakorlásnak is szuper, ráadásul a történet így is-úgy is magával ragadott, varázsa mit sem kopott az évek során. Még márciusban olvastam Colm Tóbín Costa-díjas regényét, a Brooklynt, aminek végre sorra kerítettem az adaptációját. Tökéletes feldolgozás; hozza a regénybeli hangulatot, az egyszerűséget, a reményteljes újrakezdést. A színészek remekek, különösen a főszereplő lány, Saoirse Ronan. Érdemes megnézni, akár a könyv ismerete nélkül is. Nagy meglepetésemre, véletlenül rátaláltam egy szupercuki francia filmre is, a Háziúr kiadóra. Ezt is nagyon szerettem és meggyőződésem, hogy a franciák igazán ezekben a filmekben remekelnek. Hétköznapi emberek, bájosság, kedvesség, és Párizs. Hát kell ennél több? 

Bár be kellett volna osztogatnom, nem bírtam, így két nap alatt ledaráltam a BBC Cormoran Strike sorozatát. Na, ez viszont tényleg fenomenális, engem kilóra megvettek vele! Alig várom a Gyilkos pályát, remélem, az is ennyire jó lesz, mint a Kakukkszó és a Selyemhernyó. Fura, hogy míg könyvben a második rész tetszett jobban, a sorozatnál inkább az első évadot tartom erősebbnek. Amit a könyvben kissé lassúnak éreztem, az a filmvásznon szuperül működött.

Programok  

A hónap legnagyobb eseménye vitathatatlanul a svéd tanfolyam. Régóta szerettem volna már hivatalos keretek között elkezdeni tanulni, és most végre sikerült! Heti kétszer járok Uppsalába, a Folkuniversitet-re, amit nagyooooon szeretek! A tanárnőnk egy nagyon kedves, idősebb hölgy, persze echte svéd, úgyhogy már az első órától kezdve svédül beszélünk, több-kevesebb sikerrel. A csoporttársak is nagyon jófejek, az egyik lány ráadásul ugyanúgy Knivstában lakik, és kétszer is hazahoztak a vőlegényével kocsival. :) Szerencsére eddig nincs különösebb problémám a nyelvvel, sőt, úgy érzem a kiejtés is jobban ragad így, hogy folyton ezt hallom magam körül. :) 

Amit szeptember végén elterveztem, azt is sikerült megvalósítanunk. Egy csodaszép őszi nap, amikor épp verőfényes napsütés volt, ellátogattunk a Skansenbe, ahol piknikeztünk (csomagoltam tésztasalit és termoszban vittünk kávét), és élveztük az őszi nap simogató melegét. Talán ilyenkor a legszebb a Skansen, a káprázatos színkavalkáddal és napsárga-bordó-zöld-barnuló falevelek látványával képtelen voltam betelni! Az állatok közül sokakat már nem igazán láttunk, többen is bekuckóztak már, de így is maradandó emlék lett ez a nap. Egy másik hétvégén szintén felkerekedtünk Stockholmba, de ezúttal az ingyenes múzeumok közül szemezgettem. Egy 18-19. századbeli lakást, illetve a Kelet-ázsai Múzeumot szemeltem ki, és mindkettő szuper választás volt! Ezeknek egy külön bejegyzést fogok szentelni, szóval csak így tömören írok most róluk. A Skeppsholmen sziget varázslatos így ősszel, nem lehet megunni! 

A hónap végén pedig a régóta várt hazaút várt rám. Két napot otthon voltam, csak a családommal és megint cicázhattam kedvemre :)), vasárnap pedig befutott az egyéves keresztlányom, a bátyám és a sógórnőm, plusz a párom is. :) Hétfőn kerekedtünk fel, és utaztunk el egy kicsit a hegyekbe ünnepelni. Nagybörzsöny lett a kiválasztott helyszín, amit szívből ajánlok, ugyanis csodás az egész környék! Lehet nagyokat túrázni, ha arra támad kedvünk, de nem messze van egy helyi állatsimogató, tele kecskével, lóval, kutyusokkal, cicával, madarakkal és egy barátságos, játékos kedvű ormányos medvével, Szuzival. :) Ide az unokatesóimmal sétáltunk el, és roppantul élveztük. Különösen én, mert hát az ilyen programokból nem tudok kinőni. Kétszer is tortáztunk, először az egy éves Nórát ünnepeltük, másnap a 75. és 80. szülinapját ünneplő nagyszüleimet. Közben közös beszélgetés, emlékfelidézés, hatalmas eszem-iszom és örömteli együttlét színesítette ezt a pár napot. Ilyenkor nagyon-nagyon nehéz visszajönni és elbúcsúzni tőlük... 

De hogy ne ilyen szomorúan fejezzem be ezt a bejegyzést, azért látható, hogy alakulnak az itteni dolgok is, apránként haladunk, de töretlenül előre. :) Karácsonykor megint hazautazunk, az ünnepeket mindenképp otthon töltjük majd. Addig is tervezek ellátogatni a híres gamla stani karácsonyi vásárra (ez az egyik téli nagy vágyam), és egy csomó karácsonyi díszt magammal hoztam, hogy felöltöztessem a lakást és méltóképpen ünnepeljük majd az adventet. A karácsony az egyik kedvenc ünnepem, szóval már tűkön ülve várom és érzem, hogy fantasztikus lesz! :) 

(Képek forrása: Pinterest // tumblr // saját) 

Az újraolvasás klassz dolog. Hiába a rengeteg új megjelenés, elmerülni egy általunk ismert világban, újraélni a kalandokat, összeszoruló szívvel várni a végkifejletet; valljuk be, jólesik néha bűnözni egy-egy olvasás erejéig. Pedig egyre inkább kezd háttérbe szorulni, épp a sok-sok újdonság miatt. Csak kapkodjuk a fejünket minden hónapban, amikor a kiadók megküldik a havi hírlevelet a rengeteg előkészületben levő könyvről, ígéretes címekről. Dóri vetette fel ezt a témát, és úgy éreztem, ehhez nekem is csatlakoznom kell.


Azt hiszem, egy kicsit sajnáljuk az időt az újraolvasásra. A roskadásig megtelt polcról egy olyan kötetet választani, amit már ismerünk, időpocsékolásnak tűnhet. A mai fogyasztói társadalom is azt sugallja, hogy inkább az újat válasszuk, azt, amit még nem ismerünk. Én magam is ritkábban nyúlok ismert történetek után, pedig sokszor kifejezetten azt érzem, hogy szükségem van rájuk. Átlendítenek egy-egy holtponton, biztonságérzetet adnak. Otthonra lelek bennük. Az utóbbi két évben is olyan sorozatokat választottam, ami pontosan ezt az érzést adja.

Tavaly ősszel, a gyakorlatom első hónapjában a Szent Johanna Gimivel hangolódtam. Egyrészt visszarázódtam a gimis világba, másrészt jól is szórakoztam egy-egy hazaút alatt. A lyukas órákon is jól jöttek, sőt, az egyik kis tanítványomnál ez jelentette a közös témát. Amikor meglátta az asztalon a második részt, rögtön az olvasásra terelődött a szó, és szinte repült az idő. :) Idén nyáron pedig újra Roxfortos lehettem. A Harry Potterre egyszerűen nem tudok nemet mondani: újra és újra bebizonyítja, hogy varázsa időt álló, és ugyanolyan izgatottan vetem bele magam, mint a legelső alkalommal. A vizsgaidőszakom alatt Annához és Párizshoz menekültem, ami témájában illeszkedik az előző két sorozathoz, mégis különálló kötet. Szeretem Stephanie Perkins stílusát, épp ezért vettem meg Párizsban angolul a könyvet. Ha majd megszólít, semmiképp sem utasítom vissza.

• Sarah Addison Allen: A ​csodálatos Waverley-kert - mert még az egyetem első évében olvastam és teljesen beleszerettem Allen stílusába. 

• Stephanie Perkins: Anna és a francia csók - ezúttal angolul :)

• Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen - egyrészt a közelgő film miatt, másrészt mert ez a kedvencem Agatha nénitől. 

• Anna Gavalda: Együtt lehetnénk - a szívem csücske az írónőtől, és mivel nemrég újranéztem a filmet is, november-december környékén pont jó lenne újrázni vele. Nekem ehhez az időszakhoz kapcsolódik a leginkább ez a történet és Gavalda könyvei is ezt a késő őszi-kora téli hangulatot hozzák. 

• J. R. R. Tolkien: A hobbit - ezt is nemrég néztük újra, kifejezetten egy Középföldei barangolás miatt, de a filmhez képest megkoptak a könyvbéli emlékeim, ráférne már egy frissítés. :)

• Katarina Mazetti könyvek: A pasi a szomszéd sír mellől, A családi sírbolt, Pingvinélet és az Elváltak és válófélben levők panaszai - azaz az egész "életműve". 

• Nicolas Barreu: A nő mosolya - imádtam az egészet, olyan kis lélekbonbon és amióta megvan saját példányban, még nem is avattam fel... Ezt is ideje lesz megtenni. :)

Bár még nem olvastam a szóban forgó könyvet, nemrégiben átlapozgattam az uppsalai English Bookshopban. Szép kivitelezésű, olvasmányos életmód könyvecske, ami egy viszonylag átfogó képet ad a svéd kultúráról. Egyébként döbbenten néztem, hogy nem ez ám az egyetlen ilyen könyv a piacon; több más, hasonló témában íródott kalauzt találtam a polcon (egy egész részleg szólt csak a skandináv / svéd kultúráról).

Sok sztereotípia beigazolódni látszik, de van jó pár, ami viszont nem teljesen fedi a valóságot. Alapvetően ez is egy kulturális sokk, hiszen a miénktől eltér; más mederben folynak a hétköznapok, így minden ilyen apró élmény felér egy Heuréka tapasztalattal. Lassan négy hónapja, hogy itt élek. Ez ugyan még nem egy eget rengetően hosszú időtartam, mégis igyekszem a magam szubjektív nézőpontjából összegezni néhány benyomást; bemutatni, milyen is az élet a Lagomon túl. 

Munka 

Ha valaki itt szeretne dolgozni, annak alaposan fel kell készülnie. Első körben: kötelező a svéd nyelvtudás. Anélkül kb. esélytelen, hogy bárki is foglalkoztasson, hacsak nem vagy mérnök / informatikus / tapasztalattal rendelkező szakmunkás. Hiába beszél mindenki angolul, megkövetelik a maguk nyelvét. Ahogy észrevettem, Svédország roppant izolált munka szempontból. Nagyjából meghívásos alapon megy a dolog, ahogy a barátom esetében is történt. A többség úgy költözik ki, hogy már van szerződése és rögtön munkába is állhat. De nálam ugye nem így történt. Én most gőzerővel azon vagyok, hogy mihamarabb elkezdhessek egy tanfolyamot. Emellett pedig kisebb alkalmi munkáim vannak, ezek mellé viszont pont jól tudom beütemezni a svéd órákat is. A tapasztalat azt mondja, hogy már egy alap svéd nyelvtudás is elég ahhoz, hogy az ember rendes munkát kaphasson, és nálam most ez az irányvonal. Hosszú távon mindenképp a szakmámban szeretnék dolgozni, de ahhoz kicsit magasabb szint kell, szóval egyelőre lépésekben haladunk. Annak is örülök, hogy alkalmi munkám is van, mert ez sem megy ám olyan könnyen. Kellenek a kapcsolatok, az ismeretségek, anélkül az ember teljesen magára marad. Beilleszkedni nagyon-nagyon nehéz, de ha beszéled a nyelvet, ismered a kultúrát és valamennyire elsajátítod a skandináv életformát, nagy baj már nem lehet. 

Természet

Több svéd bejegyzésemben is írtam már, hogy a természet létfontosságú az itt élők számára. Óvják-védik az erdőket, az állatokat. Rengeteg természetvédelmi területet kerítettek el, ami nem azt jelenti, hogy senki sem mehet be, épp ellenkezőleg: a svédek imádnak az erdőben bóklászni. Minden évszakban a szezonális terményeket szedik le: ősszel gombát, nyáron különböző erdei bogyókat, tavasszal medvehagymát. 

Már augusztus végétől lehet menni gombászni, amint beáll az esősebb időszak. Hihetetlen látni, ahogy a parkolók szinte minden hétvégén megtelnek, és a svédek hétvégi kikapcsolódásképp az erdőt járják. Szerintem abszolút követendő példa. Az ősz második hónapjában már jóval felhősebbek a napok, sokszor esik az eső. Ha mégis olykor-olykor kisüt a nap, az emberek minden alkalmat megragadnak, hogy feltöltsék megcsappant D-vitamin készleteiket. A parkokat, sétányokat, sétáló utcákat ellepik a beszélgető, jókedvű skandinávok, akik különösen értékelik a szép időt. Tavasszal és nyáron ez az esemény hatványozódik. :) 

Életmód

A minimalista design mindenütt jelen van: az öltözködésben, az építészetben, az ételekben, a berendezésekben... és még sorolhatnám. Ez a felfogás hozzám nagyon is közel áll, tehát ilyen szempontból nem volt nehéz ezt a látásmódot elsajátítani. 

A szelektív hulladékgyűjtés a svéd életmód alapja: nálunk a társasházhoz tartozik egy külön szeméttároló is, és minden lakó szétválogatva dobálja ki az újrahasznosítandó dolgokat. A családi házban élők pl. másik szemetesgyűjtőhöz viszik el a szelektált hulladékot. Elhasználódott ruhát, elektronikai termékeket is ki lehet dobni, ezekre is külön tároló áll rendelkezésre. A megunt bútorokat, játékokat, kinőtt bébiruhákat, a nagyitól örökölt antik tárgyakat pedig a loppis, azaz a bolhapiac során értékesítik az arra érdeklődőknek, nevetségesen olcsó áron. Mindennek megvan a helye a körforgásban. Erre még nagyon jó példa a mostani mainstream Fjällräven Kånken hátizsák, ami teljes egészében újrahasznosított műanyagból készül. Uppsalában nagyjából minden második embernek ilyen zsákja van, és lassan én is ott tartok, hogy majd szeretnék egyet... Nem kifejezetten azért, mert most ez a divat, hanem tetszik az újrahasznosítás eszméje, illetve a sarki rókás embléma is.

A rendszeres testmozgás szintén alappillér. Stockholmban számtalanszor találkoztam futókkal, de az itteni parkokban, erdőkben sem meglepő sportoló emberkéket látni. A futás az egyik legkedveltebb tevékenységi forma, de lehet menni evezni (rengeteg a tó), kirándulni, sétálni is. 

Étkezés

A svéd konyha az egyszerűségéről híres: húsgolyó, krumpli, barnaszósz, áfonyalekvár. Ismerős, ugye? Ezen felül sok-sok hal (lazac, tőkehal, lepényhal), krumpli minden mennyiségben, zöldség (saláták, párolt zöldségek) és különféle édes péksütemények jellemzik az itteni ételkínálatot. Ilyenkor ősszel tele van a bolt céklával, sárgarépával, karalábéval, karórépával, sütőtökkel és káposztával. Ami viszont számomra különösen érdekes és meglepő tapasztalat volt, hogy mindenbe tesznek cukrot. Még a kenyérbe és a savanyú uborkába is! Nincs olyan péksüti, amiben ne lenne minimálisan egy kis édes íz. Nyilván az eleve édeseknél (mint a kanelbulle, a lussekatt, a semla) ez nem olyan meglepő, de a szendvicsnél azért nem ezt várja az ember... Szerintem az utóbbi pár hónapban már hozzászoktam (meg korábban is tapasztaltam már), de azért sokszor hiányzik az otthoni ropogós héjú, puha bélű magyar kenyér.

Fika. Most már nincs olyan ember, aki ne ismerné ezt a szót. A svédekkel kéz a kézben jár ez a sajátos kávészünet, aminek elmaradhatatlan kelléke a fahéjas csiga. Apropó, tudtátok, hogy külön nemzeti napja van a kanelbullenak? Méghozzá nem is olyan régen, október 4-én tartották meg a kötelező fahéjas csiga napot. Ilyenkor még inkább feljogosítva érzi magát az ember, hogy eggyel többet egyen a szokásosnál. :) A karácsonyhoz pedig a lussekatt, azaz a Luca macskája süti tartozik. Ez egy sáfránnyal és túróval készített, 8-as formára tekert édesség, amit mazsolával díszítenek. Ugyanilyen hangsúlyos a semla fogyasztása is: ezt hagyományosan húshagyó kedd és Húsvét között szokás enni. A tésztája hasonló a fahéjas tekercséhez, kardamom van benne, de a formája inkább kerekebb, olyan puffancs-szerű. Ezt a sütit marcipános krémmel töltik meg, a két réteget pedig tejszínhab tartja össze. Meleg tejbe áztatva szokás enni, de szerintem ez kicsit undi, mert megszottyosodik a süti, szóval mi csak úgy simán szoktuk. :) 

Vásárlás 

Szintén nagy rácsodálkozásom volt az üzletek kapcsán, hogy mennyire kevés külföldi márkát találok. Itt nincs C&A, se Promod, vagy Bijou Brigitte. Van helyette viszont H&M, ami ugyebár teljes egészében svéd üzletlánc, Dressmann, Clas Ohlsson... Igyekeznek saját, vagy leginkább a skandináv márkákat előnyben részesíteni. Ugyanez igaz élelmiszerüzletekre is: van ICA (ahová főleg a svédek járnak, mert nem a legolcsóbb hely), Willys, Coop, Hemköp, illetve Lidl. Ez utóbbi a bevándorlók célpontja, sok a muszlim dolgozó. Viszont árak tekintetében (főleg hús) a német lánc az abszolút nyerő. Mi főleg az ICA-ba járunk, aminek csupán praktikus oka van: ez van közvetlen mellettünk. :) Az árak jóval magasabbak, mint nálunk, de ha az ember ügyesen eltervezi, hogy mit főz a héten, akkor a heti bevásárlás két embernek megvan 400 koronából is. (~14 ezer Ft) 

Nálunk otthon egy fantasztikus piac is található a belvárosban. Imádom a hangulatát, a lángosos verhetetlen, és persze Anyával minden esetben innen hozzuk a zöldséget, gyümölcsöt, húst, házi tejtermékeket. Mint utóbb kiderítettem, időnként Svédországban is van hasonló piac, de viszonylag ritkán. Nagyon szeretném látni, hogy milyen, egyrészt a hangulata, másrészt viszont az árak miatt is: jó összehasonlítási alap lenne. Drogéria sincs, ebből kifolyólag a natúr kozmetikumok választéka viszonylag elenyésző. Van egy Yves Rocher üzlet Stockholmban, amit majd tervezek felfedezni, illetve Lush is, de nagyjából itt ki is fújt a dolog. A gyógyszertárakban és az Åhléns üzletekben lehet venni horror áron bio termékeket, de a többség a boltban veszi a szükséges dolgokat. Itt szerencsére van néhány ismert márka is, de azért messze nem olyan a felhozatal, mint egy Dm-ben vagy Rossmannban. Ezt igyekszünk úgy orvosolni, hogy valahányszor bőrönddel megyünk haza, inkább otthon vásárlunk be. 

A szolgáltatások a lehető legdrágábbak: fodrász, kozmetikus, varrónő... Ezeket szintén mind otthon intézzük. 

Lagom

Svédország, bár sok szempontból különbözik Magyarországtól, mégis az egyik legklasszabb hely. Ha az embernek sikerül beilleszkednie, beszél svédül és még munkahelye is van, akkor az életszínvonal is ezzel arányosan nő. Rengeteg lehetőség van a kikapcsolódásra: a svédek rendszeresen utaznak külföldre (évente minimum kétszer), sokaknak nyári házikójuk is van, és úgy összességében az látható, hogy kedvesek, segítőkészek és nyugodtak. Tartják a három lépés távolságot, kissé hűvösek, de nem elviselhetetlen mértékben. Fontos a család, az otthon melege, a hagyományos ünnepek és tradíciók ápolása. Senki sem dolgozza halálra magát, mégis jól megélnek, és jó körülményeket teremtenek maguk köré. Gyereket nevelni is ideális itt, mert a jó levegő, a programok és a kedvezmények mind arra sarkallják az embereket, hogy családdal is szuper az élet. Mindenből pont annyit vesznek, amennyi szükséges. Kiegyensúlyozottan, mérsékelten, tudatosan. Valahogy így. :)

(Képek forrása: Pinterest) 

Eltelt az első őszi hónap, és mennyi minden történt velem! A szeptember sok szempontból hozott változást az életemben, elsősorban magánéleti fronton, de az olvasással is elég jól haladtam. :) Ez az első alkalom, hogy itt töltöm az őszt Svédországban, és nem hittem volna, hogy ilyen csodálatos lesz... Mint a mesékben! Igyekszem majd képekkel is illusztrálni, mert gyönyörű színekbe bújt a természet. :)

Könyvek és olvasás 

Az előző hónapban tett ígéretemet, miszerint igyekszem tartani az iramot, egész jól betartottam. Szeptemberben is lecsúszott 8 könyv, amiből kettő még vcs-s is! Már csak két könyvre vagyok a teljesítéstől, szóval ősszel-télen be is fejezem, aztán ha még kedvem szottyan, mazsolázom a maradékból is. :) Maratonoztam egyet Harryékkel, ami hihetetlenül jól esett a lelkemnek. Az ember nem is sejtené, mennyire otthonosan mozoghat egy könyvben, de nekem a Roxfortba visszatérni, kvázi egyenlő az otthonosság érzetével. Újra és újra elvarázsol, nem ereszt. 

Hogy kicsit tovább időzhessek Rowling néni világában, beiktattam a Kviddics évszázadait is, ami sokkal jobban tetszett, mint a Legendás lények. Élvezetes, fantáziadús, jó stílusban megírt beszámoló. Agatha Christie könyveit is ősszel vettem elő. Ezúttal egy részüket hangoskönyvben hallgattam, a másik részét viszont csak simán olvastam. A Nyaraló gyilkosokat roppantul élveztem, a Gyilkosság Mezopotámiábant már kevésbé. Egyértelműen az első kerül ki győztesen. Érdekes és izgalmas betekintést adott a lappok vándorlásába a Rénszarvasok nyomában című könyvecske, amit már egy ideje kinéztem magamnak. Befejeztem a D.A.C. sorozatot is, ami majdnem tökéletesen lezárta Fellegi Flóra történetét. Maradt bennem némi hiányérzet, de alapvetően szuper kikapcsolódás volt. Végül egy képregénnyel zártam a hónapot. Nitánál beleolvastam a Felnőni kiábrándító nevezetű szösszenetbe, de végül ott is ragadtam. :) Kellemes meglepetés volt, tervezem majd a második részt is elolvasni, ha legközelebb a kezembe akad. 

Ezúttal beszerzések is vannak, szám szerint 2 könyvvel bővült az otthoni csapat. Egy napos pesti kiruccanásomból nem maradhatott ki a Könyvudvar, úgyhogy lecsaptam az utolsó, hiányzó Mazetti kötetre, az Elváltak és válófélben levők panaszaira, így immáron teljes a kollekció. :) A másik könyv a Corvinos mozgó antikváriumból való, itt a Dzsungel könyvét kaparintottam meg, amit már régóta terveztem elolvasni. Októberben nem tervezek semmit sem venni, bár ki tudja, lehet, mégis elcsábulok, de inkább majd karácsonyra szeretnék egy-két könyvet a vágyottak közül. :) 

Filmek 

Szeptemberben rengeteg szuper film élményem volt. Ami különösen kiemelkedik, az a Számolás joga. Rögtön repült is a kedvencek közé, egyszerűen fantasztikus az egész! A színészek játéka, a zene, a történet... minden tökéletes. Pierre Richard új, romantikus komédiája (A magas ősz férfi társat keres) is levett a lábamról. Hiába, a francia filmek még mindig megdobogtatják a szívem. :) Hasonlóan bearanyozta az estémet a Bélier család. A Je vole-t különösen ajánlom belőle. Bár nem szokásom, de megkönnyeztem a végét... Érdekes volt még a Kon Tiki, ami egy norvég kutató kalandjait meséli el. 

Programok 

Rengeteg impulzus ért szeptember folyamán, legalább olyan színes volt, mint a svéd természet. :) Az első hétvégén ellátogattunk Kapellskärbe, a Balti tenger partjához. Még sosem voltam az itteni tengerparton, és hihetetlenül nagy élmény volt azon a vidéken sétálni. Ha már errefelé jártunk, megnéztük Norrtäljét is, ami egy csodálatos kisváros. Tele van piros házikókkal, ráadásul szinte teljesen megmaradt az óvárosa is. A folyó partján parkosított terület várja az ide látogatókat, ahol a kacsák csoportosan vonulnak egyik helyről a másikra. :) Voltunk gombászni is Bengttel, ami ismét szuper szombati kikapcsolódás volt. Rengeteg gombát szedtünk, mind a fagyasztóban várja a feldolgozást, de szerintem hasonló étel fog készülni belőlük, mint legutóbb. 

Elkezdtem a munkát is, ami eddig nagyon jó keretet ad a heteimnek. Ráadásul végre saját fizetésem is van, ami hihetetlenül jó érzés. :) Uppsalában gyakran sétálgatok, hiszen ott dolgozom, így már kétszer is tartottam őszi városnézést. Ilyenkor bemegyek egy-két boltba, amit már ismerek, valamint fotózok, rengeteget. Az erdőket, a fákat, az épületeket... A botanikus kerttel nem tudok betelni; fantasztikus látni, ahogy a fák levetik nyári ruhájukat, és szép lassan minden őszbe fordul. Időközben megtanultam egyedül is boldogulni, mert a barátom rendszeresen jár különféle képzésekre, programokra a tanulmányai miatt. Első körben nem volt mindig egyszerű, de időközben nagyon a szívemhez nőtt a kis lakásunk, és most már igazán az otthonomnak tekintem. :) 

A hónap végén pedig hazautaztam, ezúttal a másik reptérről, a Skavstáról, ahol még sosem jártam egyedül. Egyre több mindent képes vagyok egymagam elintézni, ami számomra óriási lépés. Külföldön ez közel sem mindig egyszerű, de alapvetően elég jól elboldogulok. :) Az otthon töltött pillanatok teljesen feltöltöttek; voltam a nagyszüleimnél, együtt vacsiztam a szüleimmel, rengeteget cicáztam, és még egy pesti kiruccanás is belefért, ahol Nitával találkoztam egy délután erejéig. :) 

Októberre már beterveztünk egy Skanzen látogatást, illetve én nagyon szeretnék eljutni Örebróba is, meglátjuk ez még belefér-e. A hónap végén megint hazalátogatunk, az őszi szünet, illetve a közelgő családi esemény miatt is. A nagypapám ünnepli novemberben a 80. születésnapját, ez alkalomból pedig elutazunk Nagybörzsönybe, ahol egy szuper hosszú hétvége vár ránk. Mondanom sem kell, alig várom! :) És bár a nappalok egyre rövidülnek, esténként jólesik bekuckózni és filmet nézni / elmerülni az aktuális olvasnivalómban. Lassan megjön a gyertyagyújtós időszak is, úgyhogy már előre várom a pokrócos-teás-gyertyafényes estéket. 

(Képek forrása: Pinterest // saját)