Az ősz az újraolvasás időszaka. Éppen alkalmas arra, hogy a hiányzó nyári láblógát felváltsa az otthon kellemes melege, ahova szívesen bekuckózunk egy álmos délután. Már régóta érett bennem a Szent Johanna Gimi újraolvasása, de nyáron csak tologattam magam előtt, végül a hajtós sulikezdés hozta meg a végső döntést. Egyszerűen csak kellett valami, ami eltereli a gondolataimat, amit várhatok hazafelé, amibe jólesik bebújni, mert otthon érzem magam benne. Igen, nekem a Szent Johanna Gimi határozottan az a sorozat, aminek bármelyik részét, idézetét elevenítem fel, egyből melegség járja át a szívem és azonnal elönt a gimis déjà vu félreismerhetetlen érzése. 

Aki már olvasta mind a nyolc (+1, hiszen az utolsó ketté van bontva) kötetet, azt nem érheti már különösebben nagyobb meglepetés. Ennek ellenére úgy gondoltam, megérdemelne egy igazi, első könyves bejegyzést, így ezennel, a tag-eken túllépve, fogadjátok szeretettel a kis újoncot. :) 

Kezdjük ott, hogy már eleve a környezet megvett kilóra. Francia tagozatos suli?? Hát naná, hogy! Az én világom! Pláne úgy, hogy amikor elkezdtem, több, mint 4 éve, javában éltem az egyetemista életem, francia szakos hallatóként. Úgy éreztem, ez egy jel. Ahol az én szívem csücske nyelvével foglalkoznak és nem a fújfúj (akkoriban még erősen angol ellenes voltam) angollal, az csak jó lehet. :)  A legelső élményem tehát határozottan pozitív volt. A könyvtárból kölcsönöztem ki az első három részt, egészen az ötödikig, majd a továbbiakat már cserebere, illetve egyéb kölcsönzési úton-módon kaparintottam meg. Később a húgom is rákapott, de ő viszonylag hamar túllépett rajta, szemben velem, aki örömmel nosztalgiázik, ha alkalma nyílik rá. Ráadásul odaajándékozta nekem mind az összes részt, úgyhogy több, mint egy hete boldog SZJG tulajdonos is vagyok. :) 

A történet mindenki számára ismert. Tulajdonképpen nem történik benne semmilyen különös, szokatlan esemény. Nincsenek benne természetfeletti lények, tiltott szerelem, vagy eltitkolt ikertestvér. Egy egyszerű, gimis lány naplójából ismerhetjük meg a Szent Johanna Alapítványi Gimnázium szövevényes, hatalmas balhékkal, óriási nevetésekkel, sírással és boldogsággal teli életét. Több fontos témát is érintett, hiszen megjelent a rasszizmus, a válás, egy kicsit a vallásosság is, de még a pályaválasztás rögös útjait is megjárhattuk a hírhedt "b" osztállyal. 

Laura, állítása szerint, egy olyan sulit írt, ahova ő maga is szeretett volna járni. Ezt nem csodálom, ugyanis én is. :) Imádtam volna ezt a helyet, beleestem volna Cortezbe (bár külsőre nem igazán az én esetem, de ez most mindegy), együtt jártam volna olvasókörre Arnolddal, de szívesen bandáztam volna a fiúkkal is péntek délutánonként. Pont ebben a hétköznapiságában olyan szerethető ez a sorozat. Kicsit hasonlít a mi életünkre, mégis más. Nyilván akadnak benne túlzó, elrugaszkodott jelenetek, de fikcióba bármi belefér. Mindenki felismerhet számára ismerős embereket, hiszen valamennyien olyanok, mintha a való életből léptek volna ki hozzánk. Ez is a Szent Johanna Gimi erőssége, a karaktervilág. 

A személyes kedvencem abszolút Kinga, de mellette nagyon bírtam Zsoltit (őt ne lehetne szeretni?!), illetve még Cortezt is megszerettem. Számomra ő mindig is különc figura volt, akit kezdetben a titokzatossága és a flegma magatartása miatt tartottam érdekesnek, de később bebizonyosodott, hogy a valóság bizony csalóka. Cortezben jóval több van, mint egy szimpla, menő srác. Hiába bizonygatja ezt Reni több oldalon keresztül, Cortezben a legjobb az az őszinte, mindenkit védő és oltalmazó szeretet, ahogyan a szeretteihez viszonyul. Márpedig belőlük elég kevés van, mint az utóbb kiderült. 

Kinga talán a legösszetettebb személyiség. Eleinte ki nem állhattam, és én is csak azt láttam benne, amit mindenki más: egy mindenkin átgázoló, szociopata, őrült, beképzelt és öntelt lányt, akinek csak a saját igaza és az elsöprő hatalma számít. De aztán fordult a kocka. Kiderült, hogy Kinga nem csak okos, de őszinte barát is. Megmondja a szemedbe az igazat, még akkor is, ha fáj. Támogat akkor, amikor mindenki más elfordul tőled. Erőt önt beléd. Minden helyzetben képes megőrizni a saját magába vetett hitét. Sosem adja fel. A legokosabb, legkitartóbb, legcsodásabb lány, aki valaha ifjúsági regényben alakot öltött. Csak csodálni tudom mindazért, amit véghez vitt. :) 

Reniről kicsit nehéz beszélni. Mivel az ő szemén látjuk a gimis éveket, ezért nem mindig eléggé objektív (khmm, főleg Cortez irányába), de alapvetően hasonló alkat, mint én. Imádja a franciát (juhú), az olvasást, a naplementét, az eső illatot, a romantikus lányregényeket. Szóval eléggé tipikus lány, de Kingához képest kissé szürke. Az erőssége talán a lojalitásában és a szűnni nem akaró reménykedésében rejlik. Naiv, de szerintem jó értelemben. Mindenkiben a jót keresi. :) Cortezhez nem igazán tudok elképzelni mást, csak őt. Talán azért sem, mert nem is merült fel másik opció a borzasztóan irritáló Vikin kívül, de ő is épp elég volt. :) Virág aranyos, de néha olyan ostoba megjegyzései vannak, hogy komolyan felmerül bennem a kérdés, mit is keres egy ilyen jó nevű suliban. Főleg az utolsó két-három részben, akkor már sokszor fájdalmasan buta dolgokat tudott benyögni. De a cuki állatokon való visongás ismerős, én is ilyen vagyok. :)) 

A fiúk közül tehát Zsolti tuti befutó, a beszólásainak 80%-án könnyesre nevettem magam. Ricsi nekem kicsit semleges, de szerintem megkedvelném. :) Arnold brrr, bár kezdetben ő volt a kedvencem az intelligens megnyilvánulásai miatt, de ez sajnos eléggé megváltozott az ötödik résztől kezdve. Nem is baj, hogy kikerült a képből, szerintem csak hátráltatta Renit. Jacques cuki, de őt nem ismertem meg annyira, hogy mélyenszántó következtetéseket levonjak. (Azért azt a citromtortát megkóstolnám.) Itt van még Gábor (a ballagási beszéd egy igazán méltó búcsú volt!), Dave (na jó, a kocka Dave-t is szerettem :)), illetve a rockerek (jaj, ők nagyon nem az én világom) és Macu. Utóbbi számomra olyan semmilyen volt. 

Az írásmód tökéletesen tükrözi a gimisek életét, de ugyebár Reni különleges eset, hiszen az olvasottsága révén olyan szavakat is ismer, mint a deprimál. :) Én mindig is szerettem a levélregényeket, épp ezért hozzám közel állt ez a fajta megvalósítási mód. A történetek, balhék, vicces események közül nehéz kiemelni egy, konkrét kedvencet, mindegyikből akad bőven. :) Nyilván az a bizonyos december 20-a különleges helyet foglal a részek között, de összességében számomra annyira egységes az egész sorozat, hogy épp emiatt nehéz részekre tagolnom. Az osztály összetartása is csak azt mutatja, hogy itt mindenki, egységesen fontos. Különbözőségükben olyan nagyszerűek ezek a karakterek, mert mindenki külön egyéniség. És bár a mai világban nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen osztály létezhet (eddigi tapasztalataim szerint kizárt), azért jó arra gondolni, hogy egy alternatív világban a legnagyobb boldogság a pénteki közös bandázás egy kiszuperált garázsban, barátokkal, pizzával és a szerelmünkkel együtt. Az egyszerűsége, a megfoghatósága és a szerethetősége tette olyanná ezt a sorozatot, amilyen. Hazudnék, ha azt mondanám, csak szimplán szeretem. Nem. Rajongok érte. És bár látom a hibáit, az unalmas ismétlődéseket, a hosszúra nyúlt Reni-Cortez huzavonát, Virág fájdalmas butaságát, a rockerek túlzott gusztustalankodását, mégsem akadok fenn. Hogy miért? Mert közel áll hozzám minden és mindenki. Nekem ez egyszerre nosztalgia, kikapcsolódás, feltöltődés, szórakozás és gimis feeling. Le se tagadhatnám, hogy egy leendő tanárnő veszett el bennem. :) 

A végére pedig néhány "kedvenc":

• Kedvenc zenék: Jet - Are You Gonna Be My Girl? / Natasha Bedingfield: Pocketful of Sunshine 

• Az egyik kedvenc idézetem: 
  
  "– Mit árulnak? – nyitotta ki Gondos tanárnő a kémialabor ajtaját. Feltehetőleg azt hitte, hogy a hangosbemondón azt hirdetik, hogy valamit venni lehet. 
  – Burgonyát! – kiáltotta neki Zsolti. 
  – Kérjetek nekem két kilót – csukta be az ablakot, és visszatért a „szentélyébe”, gondolom, újabb élénk hajszínt keverni magának.
  – Hülye, most lógsz neki két kiló krumplival – röhögött Macu.
  – Majd megmondom, hogy kukacos volt, nem vettem – legyintett Zsolti."  
  [Örökké 8/1., 293. oldal, Március 12., hétfő]

• Kedvenc tanárok: Gondos tanárnő, Kardos és Haller tanár urak + Máday!! :) 

• Kedvenc jelenetek: a híres december 20-a, illetve szerettem még a pénteki bandázós bejegyzéseket, de a szalagavató, a bankett, a ballagás, a szilveszterek, a búcsúzás, a párizsi pillanatok, és Gondos tanárnő vicces jelenetein is sokszor nevettem fel. :) Valamennyi farsangi buli is, mert ezeken mindig csorgattam a nyálam, hogy bárcsak ott lehetnék!

• Kedvenc kiegészítő szereplő: Kata

• A legmeghatóbb jelenet: Kinga és Virág búcsúja, illetve én egy kicsit Gábor ballagási beszédén is meghatódtam. Tudom, reménytelen eset vagyok. :) 

• Kedvenc szakkör, amin részt vettem volna: olvasókör, konyhakultúrás szakkör

Amióta elkezdődött az egyéni gyakorlatom, csak úgy forog velem a világ. A mentorom változatlanul egy tündér, imádom, de komolyan. :) Ma éjszaka indul útnak Provence-ba kb. 20 változó életkorú gimnazistával (hmm), ahonnan még én is kapok valami meglepit. :) Pedig csak május óta ismerjük egymást! Óriási mázli, hogy elvállalt engem, és az egyetem se húzta keresztül a számításainkat. 

A gimi jó hangulatú, a tanárok figyelmesek velem, és senki sem néz levegőnek. Sajnos ebben a gyakorlatban az a buktató, ha valaki a vak szerencsére bízza magát és az egyetem néz ki neki egy ideálisnak tűnő gyakorlati helyet. Hát nem, ezt nem szabad. Úgyhogy leendő tanárszakos kollégák, tessenek intézkedni és jó helyet találni! Kulcsfontosságú! :) 

Ma pedig átestem a tűzkeresztségen, megtartottam az első idei órámat. :) Reggel szokás szerint gyomorgörccsel ébredtem (ehhez, azt hiszem, minimum egy tízéves rutin kell, hogy ne érezzem mindig ilyen iszonyú idegesnek magam), de valahogy a nap közepére elmúlt. Tudni kell, hogy a mentorom idén osztályfőnök is, így, nyolcosztályos gimi lévén, egy cukor ötödikes osztályt kapott. Iszonyú aranyosak a kölykök, meg kell őket zabálni! Az egyik kislány, Sophie, sütött francia almatortát az anyukájával csak azért, hogy kedveskedjen az osztálytársainak. :) Bármilyen hihetetlenül hangzik, hiába tervezzük meg az órát pontról-pontra, az utolsó pillanatban minden összeomolhat, akár a kártyavár. Pechemre velem is ez történt. Az egész napos szerver hibák miatt se net, se működő gép nem volt, így ugrott a prezentáció vetítés. Sebaj, szerencsére megmentett a másik franciatanárnő, aki felajánlotta a laminált, kiszínezett (!!) képeit, hogy megtaníthassam a gyerekeknek az új témakört, az állatokat. :) Mondanom sem kell, rögtön fellelkesültek és én is új erőre kaptam, úgyhogy minden félelmem elszállt az első 5 perc után. Meglepően jó órát tudtam kerekíteni a körülmények ellenére, illetve a közös kiértékelés után a mentorom is nagyon-nagyon elégedettnek tűnt. :) Azt mondta, jó kezekben lesz nálam az ötödikes és tizenegyedikes csoport. Kaphatok ennél nagyobb bókot kezdőként? Nem hinném. :) 

Holnap további két francia óra vár rám, a hétvégén szorgos körmölés, időnként megszakítva az SZJG aktuális kötetével, de azt hiszem, nem lesz baj. Ha mégis, majd megoldom. Elvégre erre való ez a gyakorlat is: egy kis lélegzetvétel az igazi merülés előtt.

Pár napja kering a neten ez a bizonyos mesés book tag, amivel már én is szemeztem egy ideje. Gyorsan kihasználom az időt, és kitöltöm én is, amíg nem fulladok bele teljesen a papírmunkába. :) Azt hiszem, az elég nyilvánvaló, hogy nagy mese szerető vagyok. Szerintem a mesékből nem lehet kinőni, mert az emberi lélek egy része örökké gyerek marad - én legalábbis ezt vallom. 

• Amikor rátaláltam a molyra, akkoriban kezdtem el újra igazán olvasni. Az érettségi előtt főleg Vörös Pöttyös könyvekben utaztam, így akadtam rá a Vámpírnaplókra is. Abban az életszakaszomban szerettem, azt hiszem, az első három részt biztosan. A mai szememmel nézve nagyon gáz, inkább ne is beszéljünk róla. :D

2. A Szépség és a Szörnyeteg – A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele 

Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?

• Anna Gavalda novelláskötete, a Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol nem kapott különösebben szép borítót. Egy egyszerű női köntös látható rajta, nem kifejezetten olyan, amire felkapom a fejem, de ezt a könyvet nem a borítójáért szeretem, hanem a benne található franciás történetek miatt. :)

3. Hófehérke – Akire a szépségéért vadásztak 

Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?

• Az igazság az, hogy rajongok a szép borítókért. Ha megkaparintok egy régóta kinézett, csodás külsővel rendelkező könyvet, percekig tudok gyönyörködni benne. A Talált vágyak osztálya, illetve a Jessie Lamb testamentuma is megfelel ennek a kategóriának. Az előbbi kellemes csalódás volt, viszont az utóbbi egy erősen túlértékelt történet, ami elég keserű szájízt hagyott maga után. Őszintén szólva, csak a borítója miatt nem váltam még meg tőle. 

6. Hamupipőke – Aki elvesztette a cipőjét éjfél után 

Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?

• A D.A.C. sorozat, illetve Leiner Laura könyvei miatt is sokszor elég sokáig sikerült fennmaradni. :) De az éppen aktuális Harry Potter kötet kapcsán is emlékszem hajnalig tartó olvasásokra...

7. Rapunzel – Akit bezártak egy toronyba 

• A Rosie projekt nem vett le teljesen a lábamról, pedig elég magas, 92%-os az értékelése. Engem a közepén már rettenetesen untatott a főszereplő, Don Tillman, emiatt pedig akadozva, hosszú szüneteket tartva tudtam csak olvasni. Hát, ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. C'est la vie. 

• A Hívják a bábát. Az egyik legnagyobb könyvélményem volt az idén. 

9. Alice Csodaországban – A lány, aki a nyúlüregbe esett 

Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?

A Leányrablás Budapesten a századforduló idején játszódik. Nem igazán olvastam még ebben a korban játszódó könyvet, itt viszont rettentően élveztem, ahogy a korabeli emberek megelevenedtek a szemem előtt és kicsit én is jobban elmerülhettem ebben az időszakban. 

A Csokoládés barack meglehetősen megosztó befejező kötet, amit az olvasók vagy szeretnek vagy nem. Emiatt volt bennem egy adag félsz, de én szerencsére a "szeretem" tábort erősítem. :)

Erre könnyű a válasz. Idén ez  Az asztrológiai útmutató összetört szíveknek.  Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 

Hmm... Bár egész sokan ismerik, mégis úgy érzékeltem, hogy a Mumin történetek kicsit nehezebben találnak befogadó olvasókra. Engem teljesen elbűvöltek ezek a kis fura szerzetek, nagyon cukik egytől-egyig! :) Úgyhogy aki esetleg ódzkodott volna tőlük, ne tegye. Adjon egy esélyt és meglátja, hogy hamar a szívébe fogja zárni Muminvölgy kis lakóit! 

Avagy megint itt a szeptember és a tanévkezdés. Ha engem kérdeztek, szerintem baromi hamar elröppent a nyár. Csak kettőt pislogtam és már vége is lett. Ennek ellenére nagyon tartalmasnak éreztem, minden szempontból. :)

Rögtön június elején végeztem is a két mumus szigorlatommal, ami után már csak egy "mezei" vizsga várt rám, így június közepétől lényegében már a svéd útra készültem. Eközben folyamatosan jött a magántanítványom (nagyon szeretek magántanítani, eddig csak pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatban), illetve beütemeztem egy nyári egyetemet is, amit már régóta kinéztem magamnak. 

Lényegében ugyanolyan, mint a normál egyetem, azt leszámítva, hogy itt kifejezetten franciatanároknak szervezték a programot. Így esett, hogy találkoztam a francia nagykövettel, Monsieur Éric Fournier-val, illetve részt vettem életem eddigi első, és alighanem egyetlen hivatalos koktélpartiján. Legnagyobb döbbenetemre nem volt koktél, helyette isteni finom és hűs frissen préselt görögdinnyelevet ittam. :) Mások nem aprózták el, ők rögtön pezsgővel indítottak. Híven a francia champagne-hoz, én sem tettem volna másképp, ha épp szeretném a pezsgőt. :) Emellett gusztusos, mini falatkákat tálaltak nekünk, amivel simán jóllaktunk. Természetesen majdnem mindegyiket megkóstoltuk, azóta is ácsingózom egy olyan crème brûlée-ért. 

Három különböző kurzuson is részt vettem, ebből az első kettő úgy 80%-ban fedte egymást, úgyhogy a délelőttjeim egy része spirális mozgásban zajlott, de az esti főzőcskézést mindig vártam. :) Ezúttal kissé szakmai szempontból is, mivel a szakdolgozatom egy része is ehhez kapcsolódik, ugyanis a szaknyelv tanításáról fogok írni (turisztika és gasztronómia), ezért nagy elvárásokkal fogtam neki a gasztronómiai műhelymunkának. Sütöttünk, főztünk, csak épp pont az integrálás része maradt ki, hogy mindezt hogyan lehetne az órai keretek közé szorítani. Sebaj, az aszalt szilvás csirke, a karácsonyi fatörzs, és a galette des rois (a Háromkirályok pitéje) azért nagyon jólesett a nap végén. Összességében élvezetes és izgalmas egy hét volt, ami bővelkedett finom, szívmelengető és tanulságos pillanatokban. :)

Aztán következett az öt hét Svédország (mínusz majdnem egy hét Toszkána), amibe rengeteg minden fért bele ezúttal is. Már izgatottan várom a viszontlátást, mert a svédekből, a svéd tájból sosem elég! Utána szinte viharos gyorsasággal csapott le a tanévkezdés szele, főleg, mivel ezúttal már a másik oldalon játszom, és ez a rettentő unalmas tanévnyitós procedúrákat is magával hozta. Az elkövetkező cirka 3 hónapom a tanításról, szakdolgozatról és egyéb adminisztratív teendőkről fog szólni, de ha épp besokallok (azt hiszem, lesz ilyen pont is), akkor majd felszököm ide és kipötyögöm magamból az érzéseimet. 

Az egyik szemem sír, hogy véget ért az utolsó egyetemi nyaram, ezzel pedig a viszonylag nyugodt, két és fél hónapos pihenés, a másik viszont nevet, mert lassan tényleg elkövetkezik az igazi felnőtt élet, a maga kihívásaival. Az ősz pedig szép lassan átveszi az uralmat a nyár felett. Kezdenek csökkenni a nappalok, hosszabbodni az éjszakák... De én szeretem az őszi színeket, a szép, narancsos-bordós-sárgás ruhába bújt természetet, a gesztenyével tömött kabátzsebeket, a szebbnél szebb faleveleket, a csípős, hideg estéket, amikor a legnagyobb boldogság pokrócba kuckózni egy bögre finom teával / kakaóval és egy kedvemre való könyvvel, cicasimivel tarkítva. Igen, jó lesz ez az ősz, még akkor is, ha egy részem itt tartaná még egy picit a nyarat.