A mostani bejegyzés alkalmával egy nagyon kedves meghívásnak fogok eleget tenni, ugyanis ismételten csatlakozhattam az e havi témázós sorozathoz, ami a "Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk; félelmeink, amikről nem akarunk olvasni" címet viseli. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget! :)
Tulajdonképpen elég széles skálán mozog az olvasmánylistám, és bizony több olyan élményem is akad, ami nem feltétlenül egyeztethető össze az alap ízlésemmel. Ennek ellenére igyekeztem csokorba gyűjteni mindazokat, melyek adott esetben kiborítanak, vagy valósággal taszítanak - olyannyira, hogy váltig biztos vagyok abban, hogy ezeket sosem fogom a kezembe venni.
#1 A fülledt erotika
Ha rajtam múlna, valószínűleg tönkremenne valamennyi kiadó, ami erotikus irodalommal foglalkozik. Nem azért, mert prűd vagyok, egyáltalán nem tartom magam annak, pusztán cseppet sem csigáznak fel az efféle "fércművek". Túl rövid ahhoz az élet, hogy ilyenekre pocsékoljam az időm, úgyhogy mind a Szürke, mind a többi, hasonszőrű rettenet kikerül a vonzáskörzetemből. Egyetlenegyszer olvastam egy enyhén erotikus töltetű könyvet, méghozzá a Csábítás kilenc szabálya c. kötetet, de ott elég jó arányban keveredett a romantika, a századfordulós leírások, illetve a szereplők humora, így ettől az aprócska bökkenőtől tökéletesen el tudtam vonatkoztatni. Viszont azok a regények, amik masszívan arra épülnek, hogy ki, mikor, hogyan és kivel, illetve ezek variációi - köszi, de nem kérek belőle.
#2 Erőszakos vérontás
Ugyan belekóstoltam a skandináv krimik műfajába, mégsem tudom nagy üzemben fogyasztani őket, mert bizonyos írók túlzottan nagy hangsúlyt fektetnek a naturalista vonalra. Gondolok itt a gyilkosság részletekbe menő leírására, esetleg a holttest megcsonkítására - na, ettől forog a gyomrom... Netán egy beteg elme elborult agyszüleményeire, amikor az emberi lélek szinte teljes mértékben feledésbe merül. Legutóbb épp az egyik kedvenc sorozatommal, a Fjällbacka szigetén játszódó történetekkel jártam így. A Hableány annyira kikészített lelkileg, hogy azóta csak kis mennyiségben tudom folytatni a könyveket, mert félek, hogy nem bírnám a rázósabb részeket. Pedig Camilla Läckberg regényei kifejezetten kellemes meglepetésül szolgáltak számomra, úgyhogy bízom benne, hogy hamarosan újra felvehetem a megfelelő fordulatszámot.
Érdekes különben, hogy Stieg Larsson híres Millenium sorozata tele van borzalmasabbnál borzalmasabb leírásokkal, mégsem ez kötötte le a figyelmem, hanem az összefonódó, izgalmas cselekményszálak, amik teljes mértékben feledtették velem a prostitúcióra, megerőszakolásra vonatkozó jellemzéseket. Jelen voltak, persze, és eléggé megrázott minderről olvasni, mégis... Ha visszagondolok rá, csak az jut eszembe, mennyire sokrétű, mozgalmas, társadalmilag is fontos, komplex műről beszélünk.
#3 Gyerekek és állatok bántalmazása
Ez az a két dolog, ami minden körülmények között tiltólistás nálam. Arról olvasni, hogy kicsi gyerekeket bántanak, vagy ártatlan kutyákat, cicákat kínoznak, egyszerűen kimeríti a lelkileg sokkoló téma fogalmát. Egyik sem kimondottan népszerű, hála az égnek, de amikor véletlenül ilyen részletre bukkanok, egész biztos, hogy egy keményebb skandináv krimi került a kezembe. Azt gondolom, erre nem érdemes több szót vesztegetni, egyértelmű, hogy miért került a negatív blokkba.
#4 Idióta, önmagukat ismétlő ifjúsági regények
Hogy egy kicsit vidámabb vizekre evezzek, mesélek arról, mitől is jó számomra egy YA kötet. Többször szóba került, hogy eléggé szeretem az ifjúsági regényeket, különösen az okos főszereplővel ellátott, értelmes történettel rendelkező, cseppnyi romantikával átitatott, nagy adag humort tartalmazó könyveket. Adott esetben azonban ezek az állítások vagy részben, vagy pedig egyáltalán nem jellemzőek a szóban forgó műre. Sosem felejtem el Arthur Madsen WC papírnak is beillő kezdeményét, a Five első részét, ami szó szerint a fantasy irodalom megcsúfolása. Nem csupán bugyuta, hanem egyenesen hülyének nézi az olvasót! Rettenetes, koncepciótlan borzalom, amit kizárólag a kályhában, téli hidegben érdemes eltüzelni, hogy legalább valami haszna legyen. Egyébként nagy ívben kerüljétek el, ha nem akartok kiábrándulni az ifjúsági regényekből...
#5 Álszent, demagóg önfejlesztő könyvek
Nyilván nem lehet véletlen, hogy semmilyen önfejlesztő könyv nem szerepel az olvasmánylistámban, különös tekintettel Oravecz Nórára. Fogalmam sincs, hogy létezik-e olyan ember, aki képes bevenni ezt a sok maszlagot, és lát ebben bármiféle értelmet. Sajnálattal tudatom mindenkivel, hogy ugyan csak részleteket olvastam eme csodákból, az is bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy életre eltántorodjak tőle. Részben ennek is köszönhető, hogy azóta is fenntartással kezelem ezt a műfajt, dacára annak, hogy akad köztük értelmes, megszívlelendő gondolatokkal teli kötet is. Mindenesetre tudom, hogy mi a rossz irány, és ez nagyban segít leszűkíteni a maradékot.
▿▿▿
További kerülendő elemek - a teljesség igénye nélkül...
- Coelho - ő egyszerűen nem az én emberem, ahogy már a fenti, utolsó pont is bizonyítja
- öngyilkosságról szóló könyvek - a 13 okom volt... c. könyvet olvastam a témában, de már a gondolatától is borzongok
- öncélú kegyetlenkedés
- halálos betegségekről szóló regények
- fenevadakkal, beazonosíthatatlan lényekkel teli képregények
- horror & pszichothriller - elsősorban Stephen Kingre gondolok...
Ha kíváncsiak vagytok a többiek véleményére, olvassátok el az ő bejegyzéseiket is!
✰ Dóri, Nikkincs, Nita, PuPi, Anett, Reea ✰
✰ Dóri, Nikkincs, Nita, PuPi, Anett, Reea ✰
(Képek forrása: Pinterest)