Az olvasásban meglehetősen határozott vagyok, és ritkán engedem magam befolyásolni. Legyen az egy csalogató cím, netán egy ígéretesnek tűnő fülszöveg, esetleg egy csábító borító, szeretem tartani a három lépés távolságot, és nem azonnal felülni a hype vonatra. Általában elég jól rá tudok érezni, hogy mi az, ami nekem való, ennek ellenére vannak olyan szerzők, bloggerek és más, a közéletben felbukkanó emberkék, akik a munkásságukkal, véleményükkel vagy a világlátásukkal inspirálnak, és látnak el jobbnál jobb ötletekkel a következő olvasmányaimat illetően.
#1 Szerzők
Nem véletlenül szerepelnek így, egy csokorban, ugyanis mindhárom úriember hozzájárult ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok; hogy úgy éljem az életemet, úgy hozzam meg a döntéseimet, ahogyan most teszem. Számomra ők igazi, nagybetűs hősök és példaképek, akikre felnézek - akik motiválnak, hogy még jobb ember legyek.
David egész lénye úgy hatott rám, mint tavaszi zápor a földbe vetett magokra: csak úgy szívtam magamba a sok tudást, bölcsességet, és a természet iránt érzett őszinte lelkesedést. A mai napig a legnagyobb ideálom az élet minden létező területén, és azt kívánom, bárcsak több ilyen elhivatott és elszánt ember élne a bolygón rajta kívül, mert kétségkívül pótolhatatlan szerepet tölt be az élővilág megmentéséért folytatott misszióban. Nem csupán a természetfilmjeivel hat rám, hanem könyves fronton is képes általam még nem ismert érdekességekre rámutatni, és tanítani. Rajongok a humoráért, a hihetetlen szakmai tudásáért, és azért a gyermeki kíváncsiságért, ami túl a 95. életévén is kihallatszik a narrációjából.
"A kedvenc német erdészem", ahogy hívom Petert, hasonlóan pozitív és meghatározó szerző az életemben. Annak pedig kimondottan örülök, hogy egyre többen találnak rá, és ismerkednek meg a műveivel, mivel az európai erdők védelmében végzett munkája kulcsfontosságú. Lawrence neve sem először merül fel a blogon: anno óriási hatással volt rám, teljesen odavoltam az elefántcsorda megszelídítéséről szóló történetéért. Ezt az érzést csak fokozta a Babilon bárkája, ami a badgdadi állatkert megmentéséről mesél, ahol Lawrence saját testi épségét kockáztatva utazott el a háború sújtotta övezetbe, hogy segítő kezet nyújtson az ott dolgozóknak. Fantasztikus és egyben megrázó erről olvasni, ugyanakkor a szívem megtelt hálával és szeretettel, ahogy az emberek vállt vállnak vetve harcoltak és küzdöttek az állatkert minden kis lakójáért.
#2 Karakterek
Viszonylag ritkán szoktam kedvenc karakterré kikiáltani valakit, viszont az olvasmánylistámat böngészve eszembe jutott néhány olyan szereplő, akik iránt a mai napig valamilyen megmagyarázhatatlan szimpátiát érzek. Az első ilyen könyves karakter, aki eszembe jut, az Hermione Granger. Igen, olykor zavaróan tudalékos, viszont nem tudom, hol lennének a fiúk nélküle. Számtalan alkalommal mentette meg a barátai életét, de nem egyszer vállalja a veszélyt, és néz szembe a félelmeivel. Ezzel szemben Luna Lovegood éppen az ellentettje: különc, furcsa, álmodozó, mégis felvállalja önmagát, még akkor is, ha ezzel a népszerűségi lista aljára kerül. Nem foglalkozik mások kinézetével, épp ellenkezőleg: szeretettel és odaadóan fordul olyan teremtmények felé is, amiket mások megvetnek vagy kinevetnek.
Hogy a hazai szereplők is képviseltessék magukat, nem maradhat ki a sorból Horváth Kati, a Bezzeg az én időmben főszereplője, illetve Vitay Georgina, akit bizony nem egyszer sajnáltam meg tíz évesen, amikor az Abigélt olvastam. Mindkettejük lelkét megtépázza a háború, szinte pillanatok alatt hagyják maguk mögött a gyerekszobát, hogy a körülmények miatt egy csapásra felnőtté váljanak. Bátorságuk, kitartásuk és lelki erejük elképesztő erőt sugároznak - bármelyik kislánynak példaképül szolgálhatnak.
#3 Közéleti szereplők
Az egyik legszuperebb dolog, ami mostanában a YouTube-ra került, az határozottan Szabados Ági sorozata, a Mutasd a könyvespolcod. Egyszerűen imádom ezeket az adásokat: nemcsak bogarászni a könyvcímeket, hanem megismerni új oldalukról azokat az embereket, akiket eddig a művei alapján, esetleg a tv-ből, vagy az internetről ismerek. Engem teljesen meglepett, hogy Fluor Tomi mennyire nagy Grecsó rajongó, ahogy az is, hogy Dukai Regina mennyire ragaszkodik a nagymamája könyveihez. Egészen más arcukat mutatják valamennyien, és teljesen megnyílnak Áginak, aki, tegyük hozzá, remek beszélgetőpartner. Látszik, hogy alaposan felkészül az interjúk előtt, mégsem válik mesterkéltté a kamera előtt, hanem abszolút önmagát adja. Nem mondom, hogy minden említett könyvet el fogok olvasni, inspirációt viszont bátran lehet meríteni belőle. :)
Tudom, most elég megosztó leszek, de azt hiszem, Viszkok Fruzsi klasszikusok iránti rajongása ugyancsak példamutatónak tekinthető. Már egy ideje követem Fruzsi munkásságát, és bár nem minden videója szól nekem, ennek ellenére nagyon becsülöm benne, hogy teret enged a könyvmolyságának, és a Poketek mellett a magyar írókat is népszerűsíti - elég Szerb Antalra, vagy Szabó Magdára gondolni. Noha ezeknek a beszámolóknak nem olyan magas a nézettsége, ez nyilvánvaló, Fruzsi mégis elkészíti őket, mert ez egy számára fontos és szívének kedves hobbi. Egyébként nemrégiben lebbentette fel a fátylat a rendszerezésről szóló könyvéről, ami a HVG Kiadó gondozásában fog megjelenni a hónap végén, és amire én is kíváncsi lettem. Megvenni nem tervezem, de belelapozni, és könyvtárból elolvasni igen, mert érdekel, ő hogyan fogja meg a témát, és mit tekint sarkalatos pontnak.
#4 Bloggerek
Könyvek, amiket mások hatására olvastam el - a teljesség igénye nélkül:
Eowyn Ivey: A hóleány · Niki & PuPi,
Jean Webster: Nyakigláb apó · Heloise,
Jennifer Worth: Hívják a bábát · Dóri,
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl · Dóri & PuPi
Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje · Szilvamag,
És amit még tervezek:
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén · Heloise,
Mary Alice Monroe: Ház a parton · Avilda,
▿▾▿
A kötetek közül nem egy vált a kedvencemmé, amire magamtól nem feltétlenül találtam volna rá, vagy pedig csak egy jól irányzott "lökés" hiányzott - úgyhogy már ezért is hatalmas köszönet jár mindannyiótoknak. ♡