Sejtettem, hogy egy igazán színes, és programokban bővelkedő hónappal zárhatom az évet, de a december minden várakozásomat felülmúlta. Tökéletes befejezésül szolgált a 2018-as esztendőnek, ráadásul egy picit még a havas tájban is gyönyörködhettünk! Gyanítom, hogy a java majd a jövő év elején érkezik, az a pár pihe csupán a karácsonyi hangolódásunkat segítette. :)

Könyvek és olvasás  

Nyilvánvalóan nem zárhattam nullásan a hónapot, így örömmel jelenthetem, hogy négy új és ropogós kötet gazdája lettem, ennek tetejébe mind kívánságlistás szerzemény! Eredetileg két könyvet rendeltem meg online, amit a két ünnep között vettünk át egy budapesti Libriben, de végül még egy könyv csúszott be a kosaramba, ami legfőképpen az idei Libris kampánynak köszönhető. Többször is hangoztattam már, hogy mennyire rajongok Andersen szomorkás meséiért, így amikor megtudtam, milyen gyönyörű és különleges gyűjteménnyel rukkoltak elő, rettentően vágytam rá, hogy megkaparinthassam. Egymagamnak kicsit sokalltam a limitet, így a párommal összefogva sikerült szert tenni erre a csodálatos kiadásra, ami alighanem a mesegyűjteményem ékessége per pillanat. Hiába van már két másik mesekönyvem, mindkettő más miatt különleges. Az egyikhez a gyerekkorom, illetve a Németországban eltöltött nyarak kötnek, míg a másikat az anyukámtól kaptam meg még jó pár éve. Mindkettő szívemnek kedves kötet, felbecsülhetetlen az értékük!

A végső, nagy négyes végül így alakult: 

▿▿▿

Ami az olvasásaimat illeti, az idén ismét egy Debbie Macomber kötettel hangolódtam, ami meglepően jó döntésnek bizonyult. Annak ellenére, milyen faék egyszerűségű a történet, a szereplők kedvessége és a fordulatok könnyed kiszámíthatósága feledtette velem ezt a tényt, és jólesően melegítettem fel vele a lelkem. Ezután Leiner Laura Iskolák versenye c. sorozatát folytattam, ami változatlanul feltétlen rajongást váltott ki belőlem - tűkön ülve várom a befejező részt! A Hygge enyhe csalódás számomra, ennél picit többet vártam. A fotók valóban nagyon hangulatosak, de amikor szó szerint a nagy semmit csűrjük-csavarjuk lapokon keresztül, az elég hervasztó egy idő után... Az Oroszlánhűség egy tavalyi beszerzésem, és úgy érzem, pont jókor talált meg Elza felnevelésének története. Joy Adamson szeretete az állatok -, a természet -, illetve a kis oroszlán iránt szívmelengető volt, egész biztosan beszerzem az Elza kölykeiről szóló könyvét is! Az Idődíszítés az utolsó VCS-re válogatott kötetem az idén, viszont mesekönyv létére nem hatott meg annyira, mint vártam volna. Különlegessége vitathatatlan, ahogyan a csodaszép illusztrációk is emelik az olvasás élményét, ellenben a meséket nem különösebben zártam a szívembe. Utolsó előtti olvasmánynak Miamona kihívására választottam be Alessandro Bariccotól a Novecentot, ami kellemesen elringatott az óceán hullámain, miközben jazz zene szólt a képzeletbeli színpadon. Bevallom, a Selyem kicsit nagyobb hatással volt rám, de nem bánom, hogy sorra kerítettem. Szép lassan szeretném majd a többi könyvét is elolvasni, mert valamit nagyon tud ez az olasz úriember! Az idei évet pedig Závada Peti új verseskötetével, a Mész-szel zártam, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Imitt-amott felcsillantott valami különlegeset, mégis cseppet csalódottan csuktam be a könyvet. Így összesen 7 könyvet tudok felmutatni, ami az év utolsó hónapjára - szerintem - nem is olyan rossz teljesítmény. :)  

Filmek és sorozatok 

A december nem múlhat el karácsonyi filmek nélkül, úgyhogy próbáltam újabb kedvencekre is bukkanni. A Polar expressz mindenképpen említésre méltó: nem csak az igényes animációja, hanem elsősorban a fülbemászó zenéje, illetve a mondanivalója miatt vált igazán különlegessé. Bár kicsit sziruposra sikeredett, én élveztem az új Vanessa Hudgens filmet, a Princess Switcht is. A karácsony története egy kissé melankolikusabb, elgondolkodtatóbb darab, amihez a meseszép lappföldi táj tökéletes kiegészítő.  

Illetve, amit külön kiemelnék, az a Fenn a csodás Északon című természetfilm, ami Skandinávia állatvilágát mutatja be. A NatGeo-n találtunk rá teljesen véletlenül, de csak az utolsó néhány percet csíptük el belőle. Szerencsére a Youtube-on elérhető mind a négy része, és szívből ajánlom megtekintésre: lenyűgöző, lebilincselő, magával ragadó az egész!

Programok 

Mivel tudtam, hogy Bécsben fogunk tölteni egy teljes hetet, csupán egyetlen svéd vásárba látogattunk el. Ez egy meglehetősen picike vásár volt, mindössze néhány standdal, ráadásul egészen a végére érkeztünk meg, ennek ellenére kellemes sétát tettünk, és gyönyörködtünk a világító fényfüzérekben. A hétvégéken javarészt a karácsonyi ajándékokat készítettük el; sütöttünk, filmet néztünk, és maximálisan kiélveztük az otthoni kuckózást. A közös hangolódás csodásan sikerült, nem csak úgy beestünk a karácsonyra, hanem hétről hétre készültünk rá, és vártuk az otthoni ünneplést.

15-én repültünk Bécsbe, ahol a karácsonyi forgatagra készülődtem leginkább. Jópár vásárban jártunk az ott töltött hét során, ám az idén a Városháza melletti vitte a pálmát: a díszítés egészen pazar volt, tiszta meseország! Egyik este forraltborozni-puncsozni is elmentünk, illetve találkoztunk egy kedves barátunkkal, aki elvitt minket a város legjobb pizzériájába. Isteni tonhalas pizzát ettem, de a tiramisújuk is mesés! A Hundertwasserhaus-t is idén láttam először. Nagyon tetszett az épület, és meglepőnek találtam, milyen kis szűk utcában helyezkedik el - nem is gondolná az ember! A koronát mégis alighanem a Bruegel kiállítás tette fel, amit méltán dícsérnek annyian. Én korábban csupán néhány képét ismertem a flamand festőnek, viszont a múzeumban a grafikáit is megcsodálhattam, és egészen lenyűgöztek az apró, kidolgozott részletek, az ecsetkezelés, a színek. Leginkább a paraszti életet bemutató képeit élveztem legjobban, ezek közül kettőt meg is vettem képeslap formájában is. Ami viszont egészen váratlan meglepetésként ért, az a Vermeer kép, amire nem is számítottam. A folyosón, a kijárat felé igyekezve találtam rá, és mondanom sem kell, percekig csak földbe gyökerezett lábbal csodáltam - nincsenek rá szavak, mennyire tökéletes! 

▿▿▿

Szenteste előtt egy nappal egy szuper napot töltöttünk el együtt a Mátrában, mivel Apukám két hetes kínai turnéra indult másnap, és sehogysem találkoztunk volna már az idén. Az ajándékozás, a karácsonyfa díszítés, illetve a nagymamák látogatása mind hozzájárult a hangulathoz, és bár a barátom családjánál kicsit másképp telnek az ünnepek, ugyanolyan szeretet vett körül, mintha otthon lettem volna. 

Valószínűleg az évi értékelő már csak a jövő évben fog érkezni, addig is olvasgatom majd a többiek évzáró posztjait, illetve kiélvezem még a következő néhány itthoni napot, mielőtt visszatérnénk Svédországba. Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és idetévedőnek, jövőre találkozunk! :)

Minden kedves olvasómnak csodaszép emlékekben, boldog együttlétben, örömteli beszélgetésekben, és meghitt pillanatokban gazdag ünnepeket kívánok!

▿▿▿ 

Boldog karácsonyt! ❄ God Jul! ❄ Joyeux Noël ! ❄ Merry Christmas! ❄ Frohe Weihnachten!

(képek forrása: Pinterest // Unsplash)

Több blogon is belefutottam már ebbe a kérdéssorba, és mivel egyébként is régen írtam ilyesmi posztot, kedvet kaptam a kitöltéshez. :) Elöljáróban elárulnám, hogy a karácsony az egyik legkedvesebb időszakom az év folyamán. Minden mozzanatát élvezem, és már november közepétől karácsonyi hangulatban tobzódom. Kislányként is ilyen lelkes voltam, és úgy érzem, felnőttként sem történik ez másképp: ugyanolyan izgatottan várom december 24-ét! 

1. Mi a legelső, ünnepekkel kapcsolatos emléked? 

Hmm... Amikor még a Petőfi utcában laktunk, a lakásunk része volt egy viszonylag nagy nappali, ahová kényelmesen befért a karácsonyfa. A díszítésben sosem segédkeztünk a bátyámmal gyerekkorunkban, mert a fát az "angyalkák" hozták Szentestére. Emlékszem, Anya vagy Apa egy apró csengettyűvel csilingelt, akkor tudtuk, hogy beléphetünk a szobába. Valahogy belém ivódott ez az emlék, ahogy ott állunk csomagokkal teli fa körül, és közösen énekeljük a Mennyből az angyalt. 

2. Kis- vagy nagykarácsony? 

Én alapvetően a meghitt, családi ünneplés híve vagyok, úgyhogy egyértelműen kicsi. Általában 8-an  ültünk az asztalhoz, azaz a szüleim, a húgom, a nagyszüleim, a keresztanyám, az unokahúgom, a bátyám, és én. Mára ez annyiban módosult, hogy a bátyámnak saját családja van Németországban, én ugye szintén külföldön élek, illetve a nagyszüleim néhány éve már nem vállalkoznak a karácsonyi vacsora megszervezésére, így az utóbbi időszakban mindenki külön karácsonyozik. Nekem elképesztően hiányoznak a korábbi alkalmak, és remélem, egyszer még visszatérünk ehhez, mert nekem ez volt az igazi ünneplés. Most már második éve fogok a barátom családjával ünnepelni a Mátrában, aminek szintén megvan a maga hangulata, de azért a lelkem egy része ilyenkor nagyon vágyakozik haza, a szeretteim körébe. 

4. Igazi vagy műfenyő?

8. Kedvenc karácsonyi filmed?

9. Kedvenc karácsonyi zenéd? 

(Képek forrása: Pinterest)

December 13-a talán az egyik legfontosabb dátum Svédország életében. Tavaly egy különleges Luca napi felvonuláson is részt vettünk, idén inkább a nyugisabb esti sütésre szavaztunk, és elkészítettük az ilyenkor hagyományos Luca macskái (Lussekatter) nevű sütit. 

Tulajdonképpen ez egy vízválasztó napnak számít, hiszen innentől fogva veszi kezdetét a karácsonyi időszak. Rendkívül nagy megtiszteltetés errefelé Lucának lenni, mivel a kiválasztott lány képviseli a Fényt. Hosszú, fehér, lepelszerű ruhában vonul a menet élén, fejét egy 7 gyertyából álló koszorú díszíti. Manapság már a biztonságosabb módszer dívik, azaz elektromos fények váltották fel a korábbi viaszgyertyákat. Lucát több kísérője segíti, mindannyian hasonló öltözéket viselnek. 

▿▿▿

Az ilyenkor fogyasztott lussekatt különlegességét a tésztához adott sáfrány adja; ettől a süti intenzívebb ízt, valamint karakteresebb színt kap. Fordított S-formája a legjellegzetesebb, melyet egy-egy mazsolával díszítenek. Több recept is fellelhető az internet bugyraiban, én ezúttal egy kesellával (ízesítetlen túrókrém) dúsított változatra szavaztam. 

Még mielőtt megérkezne a Mikulás, én is szeretném lezárni az utolsó őszi hónapot, ami ugyancsak rohamtempóban haladt el mellettem. Szinte fel sem ocsúdtam, és máris decembert mutatott a naptár. Ez részben abból fakadhat, hogy a novemberből egy hetet otthon voltam, a maradék három pedig hihetetlenül gyorsan eltelt. Most már mindenütt világítanak az ablakban a kis karácsonyi díszek, a héten felállították a városközpontban a karácsonyfát is, és az összes kirakatban ott díszeleg az idei téli kollekció. Jólesik gyönyörködni a sok-sok fényfüzérben - mindig is szerettem az év ezen időszakát; a készülődést, az ünnepekre való hangolódás idejét. 

Könyvek és olvasás 

Nem terveztem, hogy novemberben is veszek könyvet, de amikor a belvárosban volt dolgom, benéztem még egyszer a helyi könyvesboltba. Nagyon szeretek ott lenni, főleg, mióta megnyílt az antikvár részleg - tele filléres kincsekkel! Eredetileg a Szerelem a szavannán című kötetet néztem ki (éppen akciós volt), de olyan hatalmas méretűnek tűnt, hogy attól tartottam, nem fog már beférni a bőröndömbe. Ráadásul eszméletlen kicsi betűkkel nyomtatták, és beleolvasva nem éreztem ugyanazt a lelkesedést, mint az Elefántsuttogó első mondatánál. Hiába, Lawrence Anthony-val nehéz versenyre kelni. :) Így hamar az antikváriumos polcoknál találtam magam, és váratlanul rábukkantam egy lappföldi történetre, a Rénszarvasok pásztorára. Korábban egyáltalán nem ismertem ezt a könyvet, de egy gyors molyos ellenőrzés után láttam, elég jó százalékot kapott, illetve a címkék alapján is éppen nekem valónak tűnt. Nem gondolkodtam rajta sokat, haza is jött velem. :)

Olvasás szempontjából nem volt valami erős hónap: csupán kettő könyvet mutathatok fel, amiből egy újraolvasás. Meglepetten konstatáltam, hogy tavaly ilyentájt szintén volt egy kisebb megtorpanásom, amikor annyira nem vágytam könyvekre, és kellett egy kis pihenő két kötet között. Ilyenkor inkább sorozatokba, filmekbe temetkezem, és megvárom, amíg lecseng a dolog, majd újult erővel vetem bele magam az olvasásba. A Segítség után nehezemre esett újra egy ilyen erős történetre ráakadnom, így inkább jólismert szerzőkkel próbálkoztam. A Britta kiönti szívét még egy augusztusi beszerzésem, és úgy éreztem, pont jól passzolna az őszi hónaphoz. Nem is időzíthettem volna jobban, mivel a karácsonyi készülődésbe is beleláthattam, és nagyon tetszett a számtalan apró svéd utalás, ami másoknak nem feltétlen jelentene sokat, de én szinte minden nap tapasztalom magam körül. :) Astrid Lindgren levélregénye kimondottan üdítő, kellemes lubickolás volt - örülök, hogy a polcomon tudhatom! Belekezdtem az új Gavalda novelláskötetbe is, de annyira nyomasztónak és végtelenül szomorúnak hatott, hogy képtelen voltam átrágni magam rajta. Ennek orvoslására fogtam bele a Mercy Falls sorozat második részébe, aminek gyorsan a végére is értem. Változatlanul úgy érzem, hogy Maggie lírai stílusa magával ragadó: mint egy puha, simogató őszi szellő. Viszont a folytatás továbbra sem a kedvencem, sőt, kifejezetten feszélyezett Sam mélabús hozzáállása Grace-hez, miközben körülötte minden darabokra esett. Az a nyomasztó, baljós érzés rányomja a bélyegét az egész történetre, nem egy szívderítő olvasmány... Ennek ellenére egész biztosan folytatom, mert kíváncsi vagyok a végére, javarészt semmire sem emlékszem belőle. Plusz ott az ismeretlen negyedik kötet, amit szintén tervezek olvasni, ha az idén nem is, de jövőre egész biztosan. 

Filmek és sorozatok 

Igazából teljesen távol állt tőlem, és sosem gondoltam volna, hogy érdekel, mégis érdeklődve figyeltem az Aranyélet utolsó évadát övező hype-ot. Amikor visszajöttem, futólag megemlítettem a barátomnak, hogy megnézhetnénk, mire lelkesen közölte, hogy oké, pénteken el is kezdjük. Szinte azonnal megtetszett, kezdve onnan, hogy Anger Zsolt Endre bá alakításáért oda- és visszavagyok, továbbá Thúróczy Szabolcsot már a Valami Amerikában is kedveltem, illetve Döbrösi Laura az Egynyári kalandban is az egyik kedvenc szereplőmet játszotta. Olasz Renátó különösen nagy meglepetés volt számomra, ahogy a Jankát alakító Ónodi Eszter is - elképesztően zseniális szerepformálások egytől-egyig! Nagyon örültem az általam kedvelt, ritkán szereplő színészek jeleneteinek - itt elsősorban Rajkai Zoltánra és Epres Attilára gondolok. :) Egyértelműen az első évad viszi a pálmát, a másodiknál sokaltam a lövöldözős-akciós tölteléket, a harmadik pedig túlzottan drámaira sikerült, de összességében mindenképp megérte megnézni. Még napokkal utána is a Miklósi családon kattogott az agyam, a történeteken rágódtam. Elgondolkodtató, izgalmas, pörgős és egyedi - minden ízében magyar sorozat.

Ezután a Fapaddal folytattuk, ami csupán egy évadot élt meg, de Anger Zsolt ismét nagyon alakított - igazi kaméleon ez az ember! Az első néhány epizód még kicsit erőltetett, utána viszont kifejezetten szórakoztató - a bugyutaságért nem kell a szomszédba menni. :D Végül egy izlandi sorozattal zártuk az őszt, a Trapped-dal (Ófærð). Döbbenetes, ízig-vérig skandináv, a szó legszorosabb értelmében. Eredeti nyelven néztük, felirattal, és aww, ez az izlandi nyelv! Teljesen beleszerettem. :) A táj, a zord hideg, és a téli takaró alatt megbúvó rejtélyek és titkok végig fenntartották az érdeklődésem, egyszerűen rajongtam érte! A szakállas, nagymackó rendőrfőnök tökéletes főszereplő, egyedül elvinné a hátán az egészet, de tele van jobbnál jobb karakterekkel a sorozat, mindenki hozzátesz a sikerhez. Bár akad benne néhány gyomorforgató jelenet, összességében mégsem a hentelős vonal dominál, hanem különféle lelki tusák zajlanak a háttérben. Csupán 10 részből áll, és szinte mindegyik olyan függővéggel zárul, hogy képtelenség nem azonnal továbbnézni. Állítólag készülőben van a folytatás, én a magam részéről elképesztően örülnék neki!

▿▿▿