Amikor tudomásomra jutott, hogy ez lesz az idei első téma, rögtön felcsillant a szemem, és elkezdtek zakatolni a fogaskerekek a fejemben. Mondhatnám úgyis, az utóbbi hetek, hónapok legnagyobb felfedezése számomra a podcast, amit nem győzök kiélvezni egy-egy unalmasabb vasalás, zöldségaprítás vagy repülőút alkalmával. Manapság már bárki találhat kedvére valót, a variációk száma végtelen. Talán nem okozok nagy meglepetést azzal, ha elárulom: én is Szabados Áginak köszönhetem, hogy igazán rákaptam az ízére.
◃ A PODCASTOKRÓL ▹
Könyvekről könyvszeretőknek
A Lapozz a 99-re szerepe kulcsfontosságú, ugyanis ez volt az a műsor, ami felnyitotta a szemem és megismertette velem ezt a műfajt. Korábban ugyan találkoztam már a nevével, de nem tartottam olyan izgalmasnak és érdekesnek, hogy mélyebben is beleássam magam. Épp elég nagy kihívást jelentett a YouTube-bal való lépéstartás, nem hiányzott nekem még egy platform. Aztán egészen véletlenül belehallgattam a legelső adásba, és csak azt vettem észre, hogy ott ragadtam. :) Többen kifogásolják benne a sok reklámot, és a hullámzó teljesítményt, de engem egyáltalán nem zavarnak ezek a blokkok; közel sem olyan elviselhetetlenül hosszúak, mint a kereskedelmi csatornákon lévők. Az eddigi kedvenc részem egyértelműen a Harry Potterről szóló, de ugyanígy kiemelhetném a Könyvmentőkkel vagy az irodalomrajongó utazóval, Szűcs Péterrel való interjút is. Tetszik, hogy sokoldalú, változatos és érdekfeszítő kérdésekről esik szó; mindegyik részben találok valamit, amit magammal vihetek útravalóul.
A bloggertársnőknek hála bővült a paletta a LibrAmore duójával is, melynek házigazdája Nina & Móni - két nagyszerű, értelmes és intelligens nő. Szuper könyveket tárgyalnak ki, olykor szerzőket és ismertebb bloggereket is kifaggatnak, de alapvetően ők uralják a terepet, és osztják meg egy-egy csokron belül a véleményüket, érzéseiket, és gondolataikat. Bár nem mindegyik epizód áll egyformán közel hozzám, ennek ellenére szívesen ugrom fejest az általam kevésbé ismert írók és könyvek tengerébe, és bővítem az ismereteimet velük együtt.
Életvezetés okosan
Mindenképpen említésre méltó még a Párnacsata, amit Julcsi (a.k.a HeyJulie), Viki és Barbi szerkeszt, és nevéből fakadóan pont olyan érzés, mint leülni a legjobb barátnőiddel csacsogni - voltaképpen bármiről. Ugyan a játékos cím arra utalhat, hogy csupán felszínes locsogást hallgatunk órákon át, de ez egy cseppet sem igaz! A lányok tudatosan és körültekintően választják ki a témákat, melyek között javarészt olyanok szerepelnek, amik egyáltalán nem, vagy csak kevés visszhangot kapnak a mindennapi életünkben. Szexuális felvilágosításról, lélekápolásról és mentális egészségről egyaránt szó esik - nem titkoltan edukáló szándékkal (is) felvértezve.
Már a YouTube ajánlómban is előkelő helyen szerepelt Fatimapanka, akit azóta is töretlenül követek és szeretek. Nagy örömömre ő is elindította saját podcast műsorát, ami tökéletesen egészíti ki a csatornán helyet kapó videóit, mivel szinte hajszálra ugyanezen témákat tárgyalja ki - egy kicsit részletesebben és alaposabban. Ennek tetejébe január elején egy merőben új szerepben kellett feltalálnia magát, hiszen egy hipercuki ikerpár anyukája lett. Emiatt a múlt év második felében mindenütt kiemelt figyelmet kapott az anyaság, gyereknevelés témaköre is, ami bár még nem kifejezetten aktuális, később viszont egész biztos hasznomra fog válni.
▿▾▿
◃ A HANGOSKÖNYVEKRŐL ▹
Avagy a hangoskönyv is könyvnek számít?
De mennyire! Attól, hogy egy ismertebb művész előadásában, kvázi olvasás nélkül hallgatjuk, maga a tevékenység semmit sem veszít az értékéből. Sokak számára (pl. vakok, gyengénlátók, idős emberek) tudvalevő, hogy ez jelenti az egyetlen lehetőséget a szórakozásra, ráadásul, ahogy észrevettem, folyamatosan nő az igény, hogy egyre több ifjúsági kötet is elérhetővé váljon ilyen formában.
Gimnazista koromban élénken érdeklődni kezdtem a magyar szinkron iránt, különös tekintettel a színészekre, színésznőkre. A mai napig felismerem a kedvenceimet egy-egy rövidebb bejátszás alapján, épp ezért a hangoskönyvek esetében is főleg a művész nevére koncentrálok, nem feltétlenül a szóban forgó műre. Alapvetően azt vettem észre, hogy valamennyire más formában marad meg így a könyv, és kevésbé emlékszem a fontosabb cselekményszálakra - bár ez bizonyos kötetek esetében ugyanígy alakul. Inkább benyomások és hangulatok maradnak meg bennem az eltelt évek során... Leginkább Agatha Christie műveivel kísérleteztem ilyen formában: a Nyaraló gyilkosok, illetve a Gyilkosság Mezopotámiában került eddig sorra. Az előbbi Csankó Zoltán munkája, amit egyszerűen imádtam, zseniális felolvasás volt, az utóbbi pedig Bánsági Ildikó nevéhez fűződik, ami szintén kellemes szórakozásnak bizonyult. Próbálkoztam Babits Gólyakalifájával is, amit az egyik abszolút szívszerelmem, László Zsolt olvas fel (az ő hangja tipikusan olyan, amitől rögtön libabőrös leszek), de képtelen voltam a szövegre koncentrálni, annyira lekötött az a bársonyos hangszín...
Sokan elismerően nyilatkoztak Kern András Harry Potterjéről, amit három éve újraolvasás gyanánt én is beiktattam. Kicsit félve kezdtem neki, tartottam attól, hogy így másképp fogom megélni az eseményeket, de egyáltalán nem kellett volna idegenkednem tőle! Imádtam, ahogy Kern képes volt a különféle karaktereknek egyéni hangot adni - szépen elkülönültek egymástól, és nem folytak annyira egybe, mintha mondjuk egy amatőr olvasta volna fel. Habár már rengeteg könyv hozzáférhető, én mégis a hivatásos színészek által készített változatokat javasolnám, mert mérföldekkel jobbak. Sokkal élvezetesebbek, szórakoztatóbbak valamennyinél; érezhető és hallható, ha az illető szerelemmunkának élte-e meg vagy sem, amit az általam felsorolt példák kiválóan alátámasztanak.
(Képek forrása: Pinterest)
