Amióta olvasok, gyakran kapom azon magam, hogy milyen izgalmas lenne helyet cserélni valamelyik szereplővel, legyen az fő-, vagy mellékkarakter. Időnként még bele is képzelem magam egyesek helyzetébe, hogy én hogyan kezelném a helyzetet, vagy mit tennék az illető helyében. Kicsit segít eltávolodni a saját, megoldandó problémáimtól, és amikor visszatérek a gondolkodáshoz, gyakran egészen új színben látok mindent. Épp emiatt találtam kifejezetten figyelemre méltónak a Témázós Lányok ehavi kérdését, ami egyfajta helyzetgyakorlatos "játék". Úgy rémlik, mintha valamelyik tömbösített pszichós órámon még csináltunk is volna ehhez hasonlót, bár nem tenném le rá a nagyesküt. Mindenesetre nagyon élveztem a kitöltést, és ezúton is köszönöm nekik a meghívást! :) 

▿▿▿

#1. Ki lennél, ha egy mesében szerepelnél? Boszi, ent, hercegnő vagy herceg? Bármilyen szereplőt írhatsz! Mi történne veled?

Kedves Naplóm! Reggel pacsirtaszóra ébredtem, ami egyáltalán nem jellemző rám. Általában hétalvó vagyok, az udvarhölgyemnek kell felébresztenie szinte minden nap, de ezúttal valósággal kidobott az ágy. Ez nagyon szokatlan érzés... Azt hiszem, sejtem, mi lehet az oka. Csipkerózsika meghívója éppen a kedvenc fésülködőasztalomon pihen, csaknem kikacsintanak belőle a szép, cirádás betűk. Sosem vettem részt még ilyen partin, úgyhogy borzasztó izgatott vagyok! Állítólag Hamupipő megint tökhintóval fog érkezni, de ezt kissé túlzásnak érzem. Bár igaz, ami igaz, egyszer már férjet fogott magának. Bárcsak én is rátalálnék már a saját hercegemre!... 

♕

Kedves Naplóm! Muszáj újból bejelentkeznem, mert hihetetlenül kalandos dolgok történtek velem! Éppen a kamrában bújkálok, és az orromig sem látok, annyira sötét van. Minden barátnőm itt van most, remek a hangulat. Szerencsére Pipő mégsem hintóval érkezett, hanem lovon, és úgy tűnik, végre visszavett az állandó nászutas ömlengésből. Épp ideje volt már... Hófehér isteni gyümölcsös pitékkel kedveskedett nekünk, én pedig muffinokat sütöttem, amiket rózsaszín cukormázzal díszítettem. Még egy kis rózsakivonatot is cseppentettem a krémbe, hogy még szebb legyen a végeredmény. Ahogy néztem, egy morzsa sem maradt belőle. Na de vissza a partihoz... Éppen Csipkerózsikával beszélgetek, amikor kopogtatnak az ajtón. Egy küldönc érkezett, kezében ismeretlen címerű, lepecsételt borítékokkal. Azt rebesgetik, hogy egy titokzatos királyfi érkezett a birodalomba, aki hetedhét világra szóló bált rendez, éppen ma este! Szóltam is az udvarhölgyemnek, hogy készítse elő a legszebb ruhám és a legkényelmesebb topánkám, mert az éjjel szét fogom táncolni őket! 

#2. Ki lennél egy fantasy regényben? Milyen szereplő lennél, milyen regényben?

« Tulajdonképpen ez is olyan napnak indult, mint a többi, leszámítva, hogy egy csapat törp jelent meg az ajtóm előtt. Mégis mit akarnak ezek tőlem?! Az egy dolog, hogy kiették az éléskamrám, hogy a nagymamám horgolt terítőjét használták szalvétának, és Gandalf szétkaristolta az ajtóm... De azt már mégsem tűrhetem, hogy magukkal ráncigáljanak egy kalandra! Én szeretem a biztonságos, kényelmes lakomat. Nem hiányzik a veszély, a harc...  Szent szalamandra, még a Bakacsin erdőn sem merek keresztül menni! Zsáklaknál tökéletesebb helyszín úgysincs, szóval maradok a kényelmes karosszékemben, és végre megkóstolom a Déli Fertály újdonságát. Rám fér egy kis pihenés ezután a csinnadratta után... »

#3. Sci-fi. Robot lennél, űrhajós, vagy egy szereplő a gépteremben? Bármi lehetsz, kezdj el játszani!

« Új küldetést kaptunk, harcba indulunk. A Sötét Oldal támadást indított a bolygónk ellen, úgyhogy azt hiszem, a sugárhajtású géppel kellene mennünk. De a főnök úgysem engedné... Folyton beleszól abba, hogy mit csináljak, pedig én vagyok a kapitány, a fenébe is! Ami azt illeti, kezdek belefáradni ebbe az állandó háborúzásba. A jedik korának leáldozott, ezt mindenki tudja, de mégis... Talán pislákol még valami halvány remény arra, hogy megmentsük a világot. Addig is megpróbálom a lehető legtöbbet megtenni a hazámért, és csatasorba indítom a legjobb embereimet. Ha ettől függ a gyerekeim jövője, rajtam nem fog múlni! »

#4. Ki lennél egy Jane Austen regényben? Szomorú hősnő, egy sznob vipera, lovászfiú, esetleg egy tiszt?

« Ma látogatóba érkezett hozzám Miss Pemberley. Igazán bájos és szelíd kisasszony, de a teasüteménye finoman szólva is tragikus. Többet nem szabad hagynom, hogy meglepjen a kreálmányaival, de mit tegyek, óh, mit, hogy ne sértsem vérig? Viszont igazán kellemes délutáni sétát tettünk az almás kertben, szedtünk néhány szép, érett gyümölcsöt a kosarunkba is, és barátságos társalgást folytattunk az előző heti klubdélutánról. A magunkfajta kisasszonyoknak nincs más szórakozása itt, vidéken, épp ezért szükséges megbecsülni az efféle alkamakat. Amikor ott ülök a többi hölgy között, és azt hallgatom, hogy ki milyen vagyonos úriembert szeretne férjül magának, kicsit elgondolkodom, helyes-e ez így. Nem inkább szerelemből kellene házasodnunk? Vagy ez csupán egy kósza gondolat, amivel nem is érdemes foglalkozni? Őszintén szólva, ízléstelennek tartom az efféle délutánokat, és gondolatban egészen máshol járok. Hogy hol? Azt egyelőre megtartanám magamnak... »

Több korszakba is szívesen tennék utazást, de a legutóbbi múzeumlátogatás miatt a 17. századi Hollandiát mondanám. Azt a korszakot, amikor a neves festő, Vermeer van Delft élt és alkotott. Szívesen lennék vagyonos úrhölgy, aki családi portrét festet, vagy egyszerű falusi leány, aki kora hajnalban bocikat fej és vajat köpül, vagy épp egy német-alföldi művész, aki járja a világot, és tájképeket, életképeket örökít meg. 

A kérdésre válaszolva: attól függ. Nyilván egy kriminél nem szoktam annyira beleélni magam a törénetbe, viszont ha olyan témáról van szó, ami fontos a számomra, vagy megérint egy-egy karakter lelke, akkor előfordul, igen. Jelenleg a Segítséget olvasom, de még nagyon az elején járok. Egyelőre a felvágott nyelvű szakácsnő, Minnie, a kedvencem. Ez az elképesztően kitartó és állhatatos nő, aki elnyomva, szolgasorban él, mégis megtesz mindent, hogy a családja asztalára kenyér kerülhessen. Kíváncsi leszek, idővel változik-e a kép, meglátjuk! :)

A többiek bejegyzései: Zenka, Anaria, Abstractelf, Nima, PuPilla, Bea

(Képek forrása: Pinterest)

A tavaszi első, nyitó bejegyzés óta vártam már, hogy újra mesélhessek arról, mennyi klassz helyen jártunk azóta! Az a benyomásom, hogy a legtöbb embernek Svédországról csak Stockholm ugrik be kapásból, holott a fővároson kívül rengeteg szuper város, látványosság, érdekesség található még itt. Egy ideje gyűjtögetem egy külön doksiban azokat a helyszíneket, amik esetleg szóba jöhetnek, így most újabb 3 +1 helyről számolhatok be nektek. :) 

ÖREGRUND & FORSMARK

Időrendi sorrendben ez a kis halászfalu a legelső a listán, ahová még egy szeles szeptemberi hétvégén autóztunk el. Az ötlet nem tőlem származik, a Facebook-on levő utazós csoportból inspirálódtam, ahol egy fiatal pár osztott meg egy svédországi vlog videót, ahol szerepelt ez a városka is. Rögtön megtetszett, és le is nyomoztam, milyen messze lenne tőlünk. Legnagyobb meglepetésemre csupán másfél órányira, ráadásul a mérete miatt éppen alkalmasnak bizonyult egy kisebb kiránduláshoz. 

Mindig kapva kapok az alkalmon, ha tengerhez közeli helyre mehetünk, épp ezért voltam szuper izgatott, amikor megláttam, micsoda gyönyörűségre bukkantunk. Maga Öregrund nem túlzottan nagy, bőven elegendő a felfedezéséhez két-három óra, amibe belekalkuláltam a tengerparton való ücsörgést is. :) Mi egy nagy kört tettünk a belvárosban, érintve minden fontos látnivalót, amit a partról kiszúrtunk. Felfedeztük a helyi templomot, megnéztük az óratornyot, és kellemes meglepetésként könyveltük el, hogy a nyár végével a turista tömeg is alábbhagyott. A parton békésen sütkérezve megittuk a kis kávénkat, és élveztük az arcunkat simogató nyári napsugarakat. Szerintem tökéletes hétvégi program; a bájos utcáival, meseszép kikötőjével és a rusztikus házikóival teljesen levett a lábamról! 

Hazafelé más útvonalat választottunk, így nem csak egy nagyon cuki őzikével találkoztunk, hanem egyúttal egy teljesen mesebeli kis településre is rátaláltunk! Forsmarkról ezidáig sosem hallottunk, ráadásul az egész hely mindössze néhány házból, egy templomból, egy kastélyból, illetve egy gyönyörű tópartból áll. Kicsit mindkettőnket egy skanzenre emlékeztetett, amit tetézett az is, hogy rajtunk kívül szinte senki sem járt arra. Az épületek sem néztek ki tipikusan svédnek, inkább amolyan elvarázsolt angol falucskának tűnt az egész. Egészen hihetetlen, hogy ilyen helyiségek is léteznek errefelé, abszolút kellemes meglepetés volt! :) 

ÖSTER MALMA 

Valahányszor a Skavsta reptérre érkeztünk, kíváncsian nézegettem a prospektusokat, melyek Nyköping-t és környékét mutatták be. Ki is választottam néhányat, és lapozgatás közben fedeztem fel Öster Malmát, ami egy viszonylag nagyobb erdei komplexum hotellel, vadasparkkal, valamint egy picurka kastéllyal. Az is kiderült, hogy itt található a Svéd Vadásztársaság (Svenska Jägareförbundet) központja is. Engem legfőképpen a vadaspark hozott lázba, különösen a szarvasok miatt. Arra pedig álmomban sem gondoltam, hogy sétálás közben teljesül az egyik legrégebbi kívánságom...!

Nem is szükséges egészen Nyköping-ig elmenni, jóval korábban kell letérni az autópályáról. Kisebb falvakon át vezet az út, melyet fantasztikus, hatalmas fákkal övezett utak szegélyeznek. Sejtettem, hogy ősszel lesz igazán mesebeli a táj, de a látvány minden várakozásomat felülmúlta. Elképesztő színkavalkád fogadott bennünket: mindenütt sárga, bordó és narancs foltok színezték a környéket. Szívem szerint órákig gyönyörködtem volna benne, annyira varázslatos volt! Öregrundhoz képest itt azt tapasztaltuk, jóval nagyobb az embertömeg, ami leginkább a helyi étteremnek volt köszönhető. A többség az ebédelés végét követően el is tűnt, délután 16 órára már nyoma sem volt a csődületnek. 

Miután leparkoltunk, felkerestük a recepciót, ahol megvettük a belépőket (ezt én bonyolítottam le svédül :)), és már útnak is indultunk a vadaspark felé. Láttunk fácánokat, vadkacsákat, libákat, és elméletileg fogoly, illetve siketfajd is látható, de ők nem mutatták meg magukat. A muflonok még kicsit bátortalannak tűntek, viszont az őzikékhez érve már lelkesebb volt a fogadtatás. Egy-két suta el is indult felénk, viszont amikor feltűnt a színen a gondozónő, láthatóvá vált a csapat többi tagja is. A nő kedvesen elindult felénk, a kezében néhány kisebb almával, és megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem odaadni nekik. Fülig érő vigyorral válaszoltam, hogy persze! Elképesztő boldogság volt számomra, egyúttal hihetetlen élmény testközelből látni és csodálni ezeket a páratlan élőlényeket. Az egyik őzike különösen a szívemhez nőtt, tőle el is köszöntem kifelé menet. Barátságosan odaügetett hozzám, és hagyta, hogy megcirógassam a füle tövét. ♥ A park jelentős része egyébként erdő, így az állatok természetes közegükben élhetnek. Az őzikéken felül egy hím jávorszarvassal is találkoztunk, aki békésen eszegetett tőlünk néhány méterre. Én séta közben egy nagy zacskó makkot is szedtem, illetve néhány szép, színes levelet is, amit az előszobai vázába szántam. A szeles, hűvös idő miatt nem akartunk sokat időzni, így lassacskán a kijárat felé fordultunk. Ekkor a tónál három ismerős sziluett bontakozott ki: egy jávorszarvas család. Papa, mama és a kicsi borjú először távol, a színes fák árnyékában időzött, ám a gondozónő megjelenésével egyre közelebb merészkedtek hozzánk. Időközben a tömeg is nőttön-nőtt. Összeszedtem minden bátorságom, és megkérdeztem, kaphatnék-e esetleg még egy almát. Így esett, hogy Holgert, a hímet is megetethettem, és ezzel még egy álmom vált valóra! A bejárat melletti szűk úton ellátogattunk még a vaddisznókhoz is, ahol teljesen elolvadtam a csíkos malackák láttán, illetve sikerült szednem néhány csipkebogyó vesszőt, amit szintén őszi dekorációnak terveztem. 

▵▵▵

Lesétáltunk még a tópartra, illetve megnéztük a kastélyt is, de csak kívülről. Mivel a szél egyre erősödött, visszatértünk a kocsihoz, megettük a szendvicseinket, és lassan elindultunk hazafelé. Mondanom sem kell, ehhez a kiránduláshoz fűz az ősz egyik legszebb élménye, minden perce ajándék!

Valójában erről a helyről már írtam korábban, ám akkor csupán egy kis időt tölthettünk el. Tőlünk kevesebb, mint egy óra kocsival, így keresve sem találhattunk volna jobb vasárnapi programot. Az őszi fények, a vízpart, illetve a még virágzó növények tökéletes összhangot alkottak, amihez nagyban hozzájárult a csodálatos, napfürdős idő is. A Holland Park japánkertje óta teljesen odavagyok az efféle kertekért, és az interneten kutakodva újra feldobta nekem a Google találatként, miszerint itt is található egy. Ezen felbuzdulva ezúttal a terület másik felét is felfedeztük. Rajtunk kívül jó páran sétálgattak még arra, gyönyörködtek a tájban, a színekben, és töltekeztek fel a melengető napsugarakkal. 

A japánkert nem olyan nagy, mint Londonban, ennek ellenére megvan a maga bája. Egy kecses, ívelt híd, őszi színekben pompázó fák és bokrok, ezenfelül egy aprócska kőpad is helyet kapott benne. Kellemes pillanatokat idézett fel mindkettőnkben, kicsit újraélhettük a nyári kirándulás emlékét. :) Továbbsétálva megcsodáltuk az égig érő fenyőket, a pirosodó bogyókat, a napsárga leveleket...  Külön meglepetésként ért a tök kiállítás, ahol mindenféle formájú-, színű-, és méretű zöldség bemutatásra került, továbbá a bejáratnál egy hangulatos, őszi dekoráció is. Az egész kert tele van felfedezésre váró részekkel, így azt tervezzük, tavasszal is visszatérünk. Egészen más élmény lesz, mint így, októberben, de biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan káprázatos!

(Képek forrása: saját)

Változatlanul azt gondolom, hogy elképesztően gyorsan telik az idő, a szeptember is csak úgy "huss", elröppent. Már nagyon vártam az igazi kuckós, esténként teát kortyolgatós, gyertyagyújtós őszt, amikor a természet ezernyi színben pompázik. Egyelőre még csak alakulóban vannak, de imitt-amott már gyönyörű sárga, bordó és narancs foltok tarkítják az erdőket. Ismét egy élményekben gazdag hónapot tudhatok magam mögött, rengeteg szuper dolog történt velem. :) 

Könyvek & olvasás 

Az előző hónapban vásárolt könyveim mellé most nem került új szerzemény, mivel az egész hónapot Svédországban töltöttem. Októberben azért lehet, hogy be fog csusszani egy-két kötet, mert a Könyvudvar címei között találtam néhány elég ígéreteset, köztük egy régóta várólistásat is.  Mindenesetre a sajátjaim közül igyekszem egyre többet sorra keríteni, és a VCS-s polcommal is kimondottan jól állok. Havonta egy könyvet irányoztam elő; ez szerintem jól tartható, és reálisnak mondható. Így decemberre nem fog egyszerre a nyakamba szakadni, és kényelmesen végezni tudok a minimális 12-es listámmal. :) 

Az olvasás terén négy könyvet mutathatok fel, ebből egy újraolvasás (Shiver). A szirént, Kiera Cass legújabb YA kötetét, a borítója miatt néztem ki magamnak, de sajnos a történet cseppet gyengére sikeredett. Maga a cselekmény még úgy-ahogy le is kötött, mégis voltak benne kifejezetten nyomasztó részek, és a hangulata sem volt mindig csupa móka és kacagás. Ez éppenséggel nem baj, de számomra picit karakteridegennek tűnt - legalábbis Kiera korábbi irományait nézve. A Piciny Csodák Péksége ezzel szemben egy bűbájos, kedves és szívet melengető történet, amit nagyon megszerettem. Leginkább a benne szereplő lundafióka nőtt különösen a szívemhez, illetve rajongtam a fantasztikus tájleírásokért és a karakterekért! Kíváncsi vagyok a folytatásra is, bár erről megoszlanak a vélemények, de szeretek magam utánajárni a dolgoknak. 

▿▿▿

A Shivert még gimnazista koromban vettem a kezembe, így helyenként megfakultak az emlékeim, ennek ellenére újraolvasva is ugyanolyan varázslatosnak és magával ragadónak találtam, mint elsőre. Maggie Stiefvater stílusa szemernyit sem veszített költőiségéből; a hasonlatok, metaforák ismételten levettek a lábamról. Tervezem a többi kötetet is, főleg, mert az utolsó, negyedik részt még nem is olvastam. Végül A fák titkos élete következett, ami témáját tekintve roppant fontos, a megvalósítás viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Wohlleben úr elköteleződése szakmája, alázata a természet iránt rendkívül magával ragadó, mindkettő meghatározó szerepet kapott a kötetben. A tartalmát illetően nekem kicsit töménynek és koncentráltnak tűnt, nem tudtam úgy beleveszni, mint a korábbi, etológiát tárgyaló könyvébe. 

Filmek

Legnagyobb szomorúságomra végeztünk Poirot-val, minden részt megnéztünk. Bevallom, az utolsó évadoknál bőven volt pótolnivalóm, onnan csupán néhány epizódot láttam, mert az már túlzottan sötét és drámai az én ízlésemnek. Számomra a Hastings és Poirot vezette nyomozós esetek a legkedvesebbek, ezeknek a részeknek olyan utánozhatatlan hangulata és humora van, ami a későbbi történetekből valahogy kiveszett. Ugyanakkor hihetetlenül meglepett és boldoggá tett, amikor felfedeztem az ismerős helyszíneket; különösen a Seven Sisters-nél dobbant meg a szívem. Ez a hely maga a csoda, képtelenség betelni vele! Azonfelül az ott töltött délután az egyik legszebb nyári emlékem, amit mindig szívesen fogok felidézni, valahányszor az eszembe jut majd. 

Szórakoztató élmény volt még az Adèle és a múmiák rejtélye, ami egy fantáziadús, kissé szürreális,  ráadásul fantasy elemekkel is dúsított kalandfilm - francia szemszögből. Aki vevő az ilyesmire, semmiképp se hagyja ki! :) Meglepően jól sikerült a Solo, ami az ifjú Han Solo életét meséli el. A Rouge One után némi fenntartással kezelem ezeket a spin-off filmeket, de az előbbi abszolút korrekt, maximálisan hozza a Star Wars érzését. Továbbá én beiktattam egy HP újranézést, csak úgy, mert egy év sem telhet el Harry Potter nélkül. :) 

Programok 

Nem csináltunk minden hétvégén valami extrát, viszont így is úgy gondolom, hogy igazán élménydússá varázsoltuk az ősz első hónapját. Amire már nagyon készültem, és rettentően vártam, az kétségkívül Nita látogatása volt. Az ilyen események kicsit új színt visznek a hétköznapokba, és nekem is lehetőségem van arra, hogy megmutassam a kedvenc helyeimet, és hogy egy kicsit új perspektívából szemléljem a környezetemet. Az első közös napunkon Stockholmba utaztunk, ahol a kötelező látnivalókon felül az Etnografiska Museet-hez is ellátogattunk. Mindig nagy öröm új helyekre kirándulni, és ez a múzeum egy ideje érdekelt már, úgyhogy külön örülök, hogy ezt együtt tekinthettük meg. :) Vasárnap gyönyörű napsütésre ébredtünk. A természet a lehető legszebb arcát mutatta, ami éppen ideális volt a kezdő programunkhoz, Sigtunához. Ez az üdülővároska rendre elbűvöl, most sem volt ez másképp. A délután hátralevő részében a Skokloster kastély környékét jártuk be, ahol a kastély szemügyre vétele után lesétáltunk a tópartra, és kényelmesen sütkéreztünk a melengető napsugarak alatt. Hazafelé még Uppsala is belefért, egy kisebb kört tettünk a belvárosban. Igyekeztem úgy összeállítani a programot, hogy nekünk is legyen benne újdonság, és úgy érzem, minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. :) 

Eleinte kicsit nehéz volt visszarázódnom a szokásos hétköznapokba, viszont tudtam, hogy vár rám egy közös fikázás a tanfolyamos csoporttársaimmal. A beszélgetés ismét nagyon jó hangulatban telt, és sikerült egyeztetnünk a következő programunkat is. Remélem, az is hasonlóan szuper lesz! Emellett a hónapban teljesítettük az egyik bakancslistás pontomat, azaz felfedeztünk egy számunkra ismeretlen városkát, Öregrundot. Erről szeretnék egy külön blogbejegyzést írni hamarosan, úgyhogy csak így dióhéjban: fantasztikus volt! 

▿▿▿

Éppen ma megyek az első B2-es órámra, amit nagyon vártam már. Ráadásul új tanárnőm is lesz, aki teljesen másik könyvből fog tanítani. Októberben tehát újra visszatérek a sulipadba, és haladok tovább a svéddel. Ezenfelül tervezünk egy stockholmi kiruccanást, mivel a jövő hétvégén újranyitják a Nemzeti Múzeumot, ahol még sosem jártunk, és ez éppen jó alkalom egy kis kiránduláshoz. :) A hónap végén pedig utazunk haza, ahol most két hetet fogok eltölteni, úgyhogy már tele vagyok tervekkel, hogy mi mindent fogunk csinálni! 

(Képek forrása: Pinterest // saját // port.hu)