Lassan két éve, hogy vezetem ezt a kis blogot, és bár nem olyan régóta vagyok aktív blogger, nagyon örülök, hogy a Témázós csapat meghívott erre a körre - szóval ezer hála és köszönet érte!

Egyszer volt, hol nem volt...

2016 júliusában indult útjára a Je suis Eszti, és az elmúlt két évben sok-sok tapasztalattal gazdagodtam a blogolást illetően. Úgy vettem észre, ahogyan a mindennapokban, úgy itt is sokkal kifinomultabb, felnőttesebb vonulatot vett az irány, és törekszem arra, hogy a posztjaim letisztultak, átláthatók és mindenek előtt élvezetesek legyenek. A képeket, amiket én készítek, általában egy kollázsba foglalom, és arra is odafigyelek, hogy a színek, a hangulatok passzoljanak egymáshoz. Persze ezeket ki kellett kísérleteznem, és bátran merítettem ötleteket másoktól is, főleg tapasztaltabb bloggerináktól. A sablon egy konkrét helyről származik, viszont én szabtam magamra, tettem bele plusz elemeket, és állítottam be úgy, hogy a lehető legjobban tükrözzön engem. Ez a platform az életem egy olyan darabja, amit kevés helyen reklámozok a molyon kívül, mindössze néhányan tudnak róla. Talán azért is, mert kicsit olyan vagyok, mint egy csigabiga: nehezen bújok elő a házikómból, de jólesik a tudat, hogy valahol mégis visszakövethetem, mi minden történt velem. 

Amikor egy ötlet megszületik

Ahogy belevágtam a blogolásba, tudtam, hogy nem csak egy konkrét témáról szeretnék írni, hanem változatosan, több kérdést is tárgyalva. Bizonyos dolgok adottak voltak már az elejétől fogva, ilyen pl. az olvasás, ami egy ideje az egyik kedvenc kikapcsolódási formám és minőségi időtöltést jelent számomra, de ugyanígy a fotózás, az utazás, a főzés és a filmnézés is idetartozik. Ezek a hobbijaim, amikkel kapcsolatban szívesen írok. A Svédországba való költözésem után adta magát, hogy erről is kicsit részletesebben beszámoljak, és bár nem írok annyit, mint az első pár hónapban, még mindig a blogom egyik központi gerincét adja. 

A havi zárás az egyik visszatérő elem a posztok között, amit másoktól lestem el, de úgy vettem észre, a legtöbb könyvesblogon előfordul. Én annyit csavarok rajta, hogy minden hónapra próbálok egy megfelelő szót találni, ami tulajdonképpen leképezi a vele kapcsolatos érzéseimet. A januárt speciel egy évösszegzővel nyitom, majd sorra veszem a Várólistacsökkentő kihívásra választott könyveimet. A többi poszt mindig változik, az aktuális ötleteimtől, élményeimtől függ. Ezeket egy külön doksiba jegyzem fel a telefonomban, ahol időnként mazsolázgatok, éppen miről is írjak. Nem szoktam előre megírni semmit, nem szokásom az időzítés - ebben elég spontán vagyok. :) 

◂▾▸

A képeket többnyire a Pinterestről szedem le, de sokat fotózok, épp ezért a havi záró utolsó blokkjában mindig a saját képeimet használom. Az előbbi oldal nem csak inspirálódásnak jó, hanem szuperül kiegészítik a posztjaimat is. Képes vagyok órákig válogatni, hogy megtaláljam a megfelelőt. A vizualitásra nagy hangsúlyt fektetek, és én magam is azokat a blogokat látogatom rendszeresen, akik hasonlóképp vélekednek erről. 

Fun fact: Előszeretettel használom a szinonimaszotar.hu-t. :) Segít elkerülni a szóismétléseket, nem mellesleg a szókincsemet is fejleszti. 

Az olvasásról és a könyvekről

Ami azt illeti, az olvasás mindvégig jelen volt az életemben. Kicsi korom óta olvasok meséket, Anyukám rendszeresen mondott esti mesét, és noha egy időben kicsit eltávolodtam tőle, gimnazista koromban újra felbukkant és azóta is boldogan gyarapítom a saját könyvtáramat. Kezdetben elég egysíkú volt a felhozatal, jobbára a Vörös Pöttyös sorozat köteteit faltam, de a mollyal egy időben elkezdtem könyvesblogokat is olvasni. El kellett telnie némi időnek, mire rájöttem, ezen túl szintén van világ, és nem Edward Cullen a jéghegy csúcsa. Sőt! Ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban kezdett kiszélesedni az érdeklődésem, és mára ott tartok, hogy ajánlókat, listákat böngészek különféle blogokon, fülszövegeket keresgetek, könyves eseményekre látogatok el. Szívesen pötyögök a legújabb szerzeményeimről, az aktuális szívcsücsök olvasmányaimról, a kevésbé szeretett kötetekről. Az olvasás egy kifogyhatatlan téma, és gyakran úgy érzem, egy élet is kevés lenne, hogy minden olyat elolvassak, ami csak érdekel. 

Amióta megvan az e-olvasóm, Rozi, azóta sokkal többet olvasok e-ben, mert kényelmesebb, praktikusabb, és bőven van választék. Papírkönyvet online rendelek, kupon- és akciófüggő, hogy éppen hol, és rendszeresen járok antikváriumba is. Ebben is sokkal tudatosabb lettem, és már nem az az elsődleges szempont, hogy mindent azonnal, hanem megtanultam várni és türelmesnek lenni. A Könyvfesztiválon, Könyvhéten több olyan szerzeményem is akadt, amit utólag kicsit megbántam, és sajnos vannak köztük olyanok, melyek jó pár éve várnak elolvasásra... Kicsit vigasztal a tudat, hogy nem csak én vagyok így ezzel. :) 

◂▾▸

Időnként előfordul, hogy éppen unom az aktuális könyvemet, és napokig, hetekig elhúzódik az olvasás. Ilyenkor kétféle praktikához folyamodom: 1.) félbehagyom, ha egy idő után úgy érzem, csupán egyhelyben toporgok vele, 2.) valami mást csinálok: filmet nézek, sorozatot, kipróbálok egy új receptet - mindegy mit, csak lefoglalom magam. Szintén sarkalatos probléma nálam, ha egy általam várt könyvet nagyon lehúznak az értékelések. Ekkor kicsit elbátortalanodom, és nehezen adok új esélyt, de akadtak már egészen váratlan, kellemes csalódások is. Szerencsére keveset küzdök az olvasási válsággal, mert motivál az, hogy mennyi izgalmas történet vár még rám. Vannak jolly joker szerzők, akikhez időről időre visszatérek, akik segítenek, ha elakadnék, és nem jut eszembe semmilyen épkézláb ötlet. Rowling néni sorozata erre egy kiváló példa, de ugyanígy tudom, hogy Sarah Addison Allen, Nicholas Barreau, Tracy Chevalier, újabban pedig Marina Fiorato történeteiben bátran megbízhatok, sosem okoznak csalódást. 

És boldogan éltek...

Blogot írni nem mindig könnyű. Könnyen belefásulhat az ember, ha nincs hozzá elég motivációja. Olyasmi ez, mint a biciklizés - eleinte sokszor elesünk, később viszont csak suhanunk és élvezzük az arcunkat simogató szellőt. Tanulni, praktikákat ellesni és fejlődni komoly erőfeszítéseket követel tőlünk, de állítom, hogy megéri. Egy kicsit más emberré formál bennünket az, hogy írunk, hogy elmélkedünk, hogy egy üres lapot megtöltünk érzésekkel, élményekkel, gondolatokkal. Szerintem ebben ez a legszebb, és valahol mindenki egy pöttöm lenyomatát őrzi egy-egy ilyen napló, amit még évekkel később is jólesik majd "fellapozni". 

Az elmúlt másfél évben többször is ellátogattam a császárvárosba, mert a barátom a Technische Universität-en doktorandusz hallgató. Elég sokat ingázik Stockholm és Bécs között, így esett, hogy június közepén ellátogathattam vele egy hétre, ráadásul először repülhettem az Austrian légitársasággal is. Még sosem töltöttem el ilyen sok időt egyhuzamban, mindig csak egy-egy hétvége jutott, így most igazán belekóstolhattam, milyen is az élet, milyenek az emberek, a közlekedés, az időjárás... És mondhatom: nagyon élveztem! Olyannyira, hogy Bécs véglegesen belopta magát a szívembe. :)

A szállásunk a Rennwegnel volt, az Unteres Belvedere-től három villamosmegállónyira, szóval elég jó, központi helyen. A lakás is kényelmes, jól feszerelt, világos és tágas volt, igazi fiatalos fészek; a belváros is mindössze tíz percre. Én nem győztem kihasználni a villamosozást, nálam ez az egyik non-plus ultra közlekedési forma. :) A metrót személy szerint nem annyira szeretem, egyszer-kétszer azzal utaztam, de valahogy nem olyan izgalmas, mint fent suhanni és bámészkodni. Bécsnek alighanem az egyik vonzereje a stílusában rejlik. Ahogy sétálgattam az utcákban, olyan érzésem volt, mintha egyszerre járnék Párizsban és Budapest elegánsabb negyedeiben. Az épületek, a kovácsoltvas erkélyek, a csipkézett díszítések... Teljesen elvesztem bennük! 

Belvedere, avagy az első találkozás Klimttel 

Még gimnazista voltam, amikor Anyukám meglepett egy kicsi tükörrel, aminek a hátoldalán ott díszelgett Klimt híres festménye, a Csók. Azóta vágytam rá, hogy élőben is láthassam ezt a művet, és bevallom őszintén, egyáltalán nem okozott csalódást. Meglepően nagy különben, és megállás nélkül egy kisebb tömeg gyűrűjében lehet megcsodálni. Gyönyörű, szépséges, részleteiben is csodálatos festményről van szó, ami méltán vált világhírűvé és a Belvedere büszkeségévé. 

A kombinált jegynek köszönhetően minden nap egy külön részét fedeztük fel az épületegyüttesnek. Az első alkalommal az Unteres Belvedere-ben barangoltunk, ahol ezúttal a szobrok keltették fel az érdeklődésem. A kiállítás nem volt különösebben érdekes, viszont sok magyar festővel találkoztunk, mivel a tárlat többek között a Szépművészeti Múzeum közreműködésével jöhetett létre. Akadt egy-két izgalmasabb kép, de összességében felejthető számomra. A kilátás viszont önmagáért beszélt, nem beszélve az épületről és a kertben található citrusfákról. Igazi mediterrán hangulat fogadott bennünket. :) A második nap vágtunk neki a főépületnek, ami három szintje ellenére sem kimerítő. Az elmúlt évek tapasztalata azt mondja, hogy két óra untig elég egy múzeum befogadására. Ennél többet képtelen vagyok eltölteni, mert annyira eltelítenek a látottak, hogy inkább a fáradság és a nyűg marad utána, ami, valljuk be, nem túl szívderítő. Természetesen a Klimt és az impresszionista szekció rögtön felkeltette a figyelmem, de a középkori oltárképek és szobrok is kellemes meglepetéssel szolgáltak. Sajnos az Orangerie-t éppen felújították, úgyhogy oda nem mehettünk be, amit kicsit sajnálok. 

A legnagyobb csalódást a Modern Művészetek Háza, azaz a 21er Haus okozta. Én tényleg igyekeztem nyitottan, lelkesen hozzáállni, de bebizonyosodott számomra, hogy ha művészet, akkor a modern nem az én műfajom. Szerencsére a barátom is osztotta a véleményemet, egyikünket sem nyűgöztek le a látottak, úgyhogy egyértelműen Klimt vitte a pálmát. 

Zenés utazás 

Ahogy a prospektusokat böngésztem, megakadt a szemem a Haus der Musik-on, azaz a Zene házán. Ráadásul kiderítettem, hogy este 8 óra után feleannyiba kerül a belépő, így kihasználva az akciót, este tízig ott bóklásztunk. Nem igazán olvastam utána, csak a zenei hátterem miatt sejtettem, hogy ez egy izgalmas helynek ígérkezik. Négy szinten barangolhatjuk be ezt a különleges világot, ami először a hangokkal, különféle frekvenciákkal indul, majd haladunk fel egészen a bécsi klasszikus zeneszerzők életééig. A múzeum alapvetően interaktív, tele van különféle játékokkal, érdekességekkel. Rajtunk kívül főleg fiatalok voltak még ott ilyen későn, viszont így nem volt akkora sor, mindent kényelmesen meg tudtunk nézni és hallgatni. A kedvenc részem egyértelműen a "karmesterkedés", ahol egy virtuális zenekarnak vezényeltem el Brahms V. magyar táncának egy részletét, a barátom pedig a Kék Duna keringőt Strausstól. Mindketten nagyon élveztük, hatalmas élmény volt! :)

Prater, a lehetőségek földje

A véletlennek köszönhetően a barátom szülinapját és az ötödik évfordulónkat is Bécsben ünnepeltük, amit igyekeztünk ismét igazán felejthetetlenné varázsolni. :) Egyikünk sem járt még a híres Praterben, úgyhogy a könnyű kis Schnietzeles ebédünket követően a Schweizerhausban, (a krumplisali is isteni, én csak azt kértem, mert így autentikus - tökéletes volt minden) az óriáskerék felé vettük az irányt. Bécs egyik ikonikus "látványosságáról" beszélünk, amit persze azóta már felújítottak, de a múlt egy fontos darabját őrzi a mai napig. Egy nagyon klassz kombinált jegyet vettünk, amiben nem csak a kerék, hanem egy kisvasutazás is belefoglaltatott. Szuper döntés volt mindkettő, mert a kabinból felejthetetlen a városi panoráma, a vasutazás pedig olyan idilli program, ahol kellemesen fújdogált a szél, miközben a főváros zöld oázisába is bepillantottunk. A többi attrakciót kihagytuk, talán majd egyszer, mert egy-kettőt szívesen kipróbáltunk volna, de ez a nap így lett igazán kerek és felejthetetlen.

◂▾▸

Ezen felül én még a Lepkeházba is elmentem, ahol kattintottam párat a szépséges pillangókról,  jártunk a botanikus kertben, sétáltam egyet a Burggartenben, és újra megcsodáltam a Stephansdomot, a Museumsquartier-t, a Városházát, a Karlskirchét, az Operaházat, az Albertinát... Olyan jólesett egy kicsit kiszakadni és új impulzusokat kapni, hogy egészen új emberként tértem vissza Svédországba. Újra beszélhettem németül, beszereztem néhány szuvenírt, finomakat ettem, és megláthattam Bécs igazi arcát. Már most várom, mikor térhetek vissza, mert bőven maradt még mit felfedezni!

(Képek forrása: saját)

A május talán az év egyik legszebb időszaka. Az idő inkább nyáriasnak mondható, az ég ragyogó, a természet újra felveszi csupazöld ruháját, de még itt-ott látunk virágzó fákat, bokrokat. Napközben bátran mászkálhatunk rövidujjúban, sőt, gyakran már az is sok, és a nap végén jólesik elüldögélni a szabadban, miközben élvezzük a langyos éjszakát. :)

Könyvek és olvasás

Szerintem nem fogok nagy meglepetést okozni azzal, hogy továbbra is nullás a könyves mérlegem. :) Persze szívesen dőzsöltem volna a Könyvfesztiválon, illetve boldogan szereznék be új szépségeket a Könyvhéten is, de egyelőre tartom magam. Egyrészt próbálok az élet minden területén tudatosabb és megfontoltabb lenni, másrészt igyekszem az eddig megvásárolt szerzeményeim közül is válogatni, hogy ne porosodjanak évekig a polcon. 

A jó idő eljövetelével én is inkább a könnyedebb olvasmányok felé kacsintgattam, úgyhogy főleg YA, fantasy és romantikus körben mozogtam, de be kell valljam, ez most nagyon jólesett a lelkemnek! Ezúttal 4 könyvet kerítettem sorra, köszönhetően a sűrű programoknak, bár ezt most kicsit sem bánom. :) A Bélügyek után újra visszatértem a viktoriánus-kori Londonba, Ceony és Emery mellé, vagyis Az üvegmágus lett a kiválasztott. Őszintén szólva, magam sem hittem, hogy ennyire megszeretem majd ezt a sorozatot, de határozottan a szívemhez nőtt, kiváltképp a különleges világképe miatt. A trilógia második darabja egy nagyon izgalmas, letehetelen, fordulatokban gazdag történetet jelentett, élvezet volt olvasni! 

▴▾▴

Ugyanebben a műfajban maradva, Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer közös kötete, a Sorok között mellett szavaztam, ami szintén szuper döntésnek bizonyult. Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, és nem is csalódtam; egy varázslatos, könnyed, szórakoztató, modern mesét kaptam. Tuti, hogy a folytatásra is benevezek! Ezután visszaeveztem Marina Fioratohoz, akitől utoljára két éve olvastam, szóval épp itt volt az ideje, hogy a kezembe vegyem A muránói üvegfúvót. Csak szuperlatívuszokban tudok írni erről a könyvről, ugyanis minden sorát imádtam! A múltban és jelenben játszódó könyvekkel egyébként is le lehet venni a lábamról, de itt olyan tökéletesen ötvöződött a történelem, a romantika, a városleírás, a hangulat és az írásmód, hogy a befejezése után gondolkodás nélkül nyomtam a "kedvencelés" gombra. Az év kedvencei között van a helye, nem is kérdés. Végül egy Hawaiin zajló chik littel zártam a hónapot, az Aki mer, az nyer cíművel, ami Tess Brookes őrületes kalandját mutatja be. Hogy hogyan kerül ki fotósként az eredetileg reklámszakmában dolgozó, londoni fiatal nő a mesés szigetre, hogy hogyan habarodik bele az amerikai, szívdöglesztő újságíróba, miközben az élet nagy kérdéseit boncolgatja, kiderül a könyvből, ami szórakoztató, humoros és teljesen kiszámíthatatlan. Rosszkedv ellen bátran bevethető! :)

Filmek és sorozatok 

Lassan itt az uborkaszezon, már ami a sorozatokat illeti, úgyhogy befejeződött a Big Bang Theory 11. évada, és a spin-offja, a Young Sheldon is. Az előbbi nagyon megható volt, az utóbbi pedig sokat sejtető. Izgatottan várom, hogyan fogják továbblendíteni a szálakat! 

Ami a filmeket illeti, megnéztük a Nyúl Pétert, ami egyszeri szórakozásra megfelelő, de azért maradnék a cuki, bájos, angol vidéki stílusnál, ami a rajzfilmsorozatban visszaköszön. Újranéztük a Johnny Englisht, mert egy kis brit humorra vágytam, és rájöttem, hogy számomra ez a sorozat igazi guilty pleasure, amit képtelen vagyok megunni! A Halálkúra viszont nem volt különösebben nagy opusz, egynek elment, illetve az Egynyári kaland folytatása is elég fura, még barátkoznom kell vele. 

Programok 

Idén is nagyon különlegesre sikerült a május: a hónap első hétvégéjét otthon töltöttük, majd Pünkösdkor a húgom érkezett látogatóba hozzánk, és még egy jó hangulatú, közös sütés is belefért újdonsült kazahsztáni barátnőmmel. :) 18-án újabb eseményt írhattam fel az örök naptáramba, ugyanis megszületett a várva várt unokaöcsém, a kis Endre Ábris! :) Eddig még csak Skype-on láthattam, de a képek és a rövidke beszélgetés alapján már leszűrtem, hogy nagyon cuki, nyugodt, békés baba. Alig várom, hogy élőben is láthassam! ♥

Túl azon, hogy megünnepeltük az Anyák napját, kirándultunk egyet a Mátrában, felültünk a Budapest Eye-ra, ami óriási élmény volt számomra, ettünk egy jót a Pad Thaiban, és kaptam egy egész tál epret a nagyszüleimtől a hazajövetelem tiszteletére! Emellett kedvemre kicicázhattam magam Lizussal, jártam a piacon, főztem Anyáéknak, és igyekeztem magamba szívni minden otthoni érzést, élményt és illatot, hogy feltöltekezhessek vele. De gondolatban már izgatottan készülődtem a húgom érkezésére, úgyhogy 17-én, lelkesen vártam őt a reptéren, hogy aztán megmutathassam neki az összes kedvenc helyemet Svédországban. Az itt töltött napok mesébe illően tökéletesek voltak. Jártunk együtt Uppsalában, megnéztük a dómot is belülről, hamburgereztünk a Maxban... Beutaztunk Stockholmba, átkompoztunk a Skansenhez, és lejártuk ugyan a lábunkat, de eszméletlen ez a hely, még mindig az egyik kedvencem! Ráadásul láttunk bébi rénszarvasokat is! Az utolsó közösen töltött napunkon pedig elautóztunk Furuvikba, egy élményparkba, ami állatkert és vidámpark egyben. Óriási zöld, erdős terület, egy picike szigettel, ahonnan rálátni a Balti tengerre. Mondanom sem kell, határtalan boldogság volt! Minden pillanatát élveztem, főleg amikor együtt hullámvasutaztunk, körhintáztuk, simogattunk kecskéket, olvadoztunk a bébi orángutánon, és piknikeztünk a tópart mellett. Azt hiszem, a testvéri kapcsolatunkat is nagyon megerősítette ez a mini "nyaralás", amire szívet melengető lesz visszaemlékezni! ♥ 

▴▾▴

Júniusban vár ránk egy bécsi kiruccanás, egy újabb hazalátogatás, és talán egy csevegős brownie sütés is. :) Tavaly éppen az évfordulónk napján költöztünk újra össze, ez volt a legnagyobb ajándék, idén viszont éppen Bécsben leszünk, és szeretném ezt a napot is igazán emlékezetessé varázsolni. Ötleteim már vannak, meglátjuk, mi fog kisülni belőle! 

(Képek forrása: Pinterest // saját)