Mindig szívesen olvasom a Témázós lányok bejegyzéseit, és sokszor inspirálnak engem is, hogy megosszam a véleményem, kicsit mélyebbre merüljek az olvasási szokásaimat illetően. Ezúttal az ízlésváltozás a téma, ami szerintem kimondottan izgalmas és érdekes egyszerre, leginkább a különféle megközelítési szempontok miatt. 

A mesék biztonságos birodalma

De kezdjük a legelején! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány hihetetlenül szerette a meséket, és mindig lelkesen várta az esti felolvasásokat, amikor Anyukája újabb és újabb mesehősökkel töltötte meg a szobát. Gondolatban együtt járták be az Óperenciás tengeren túli világot,  ahol megismerkedtek a kis gyufaárus kislány, a rendíthetetlen ólomkatona, a kis hableány, vagy épp a kegyetlen Hókirálynő történetével. Varázslatos időszak volt, tele emlékekkel, kedves szereplőkkel, és magával ragadó könyvekkel. Később, ahogy a leányzó ifjú serdülővé érett, a mesék továbbra is ugyanazt a biztonságot adták, mint gyerekkorában. Örömmel lapozgatta fel a kedvenc köteteit, és tudta, hogy Benedek Elek, Andersen, illetve a Grimm testvérek gyűjteményeiben otthonra lel, távol minden problémától, ami a való életben leselkedett rá.

Ifjúsági könyvek, avagy egy új korszak kezdete 

Nagyjából hat éves lehettem, amikor a nagymamám kézen fogott, és elvitt életem egyik legkedvesebb helyére, a városi könyvtárba. Emlékszem, kezdetben ugyanúgy csak meséket kölcsönöztem ki, de a kíváncsiságom nőttön nőtt és igyekeztem újabb szerzőktől is olvasni, viszont valahogy mindig a kedvenceimnél lyukadtam ki. Volt néhány év, amikor kimaradt a rendszeres könyvtári látogatás, mégis magamtól visszataláltam az olvasáshoz, és pont a lehető legjobb pillanatban. Az általános iskoláról sajnos kevés szép emléket őrzök. A felső tagozat maga volt a megtestesült pokol, ezért szükségem volt valamilyen menedékre, ahova elbújhattam, ahol önmagam lehettem. Így került újra a képbe a könyvtár. A kedvenc ifjúsági könyvem sokáig egyértelműen a Laura titkos társasága volt, amit később meg is kaptam ajándékba, de ekkoriban faltam igazán a külföldi ifjúsági lányregényeket is. Leginkább Christine Nöstlinger, Thomas Brezina, Meg Cabot, illetve Jacqueline Wilson került terítékre, tőlük szinte minden fellelhető kötetet kiolvastam. Sőt, ekkor kezdtem könyveket venni a zsebpénzemből, ami akkoriban sem volt túl olcsó mulatság, ennek ellenére mindig hatalmas boldogság volt, ha egy új könyvvel gyarapodhatott a kis könyvtáram. Szabó Magdától is ekkortájt vettem a kezembe az Abigélt, ami máig meghatározó élmény a számomra és úgy érzem, régóta érik már egy újraolvasás. Kíváncsi vagyok, felnőtt fejjel mit fog nekem adni Vitay Georgina keserédes története. 

Természetesen a Harry Potter könyvek is ehhez a korszakhoz kapcsolódnak; nagyjából 10 éves korom óta rabja vagyok Rowling néni világának. A HP kötetek végigkísérték a gyerekkorom, a szereplőkkel együtt nőttem fel én magam is. Ugyanakkor az ifjúsági könyvek mellett kifogyhatatlan kíváncsisággal merültem bele az állatos enciklopédiákba. Sosem felejtem el, amikor felfedeztem a karácsonyfa alatt ezt a szépséget, és túlzás nélkül állíthatom, a könyvespolcom egyik legvastagabb, egyben legszebb darabja ez az enciklopédia. Még azt is fel tudom idézni, hogy a könyvjelző éppen a fókás fejezethez lett betéve, ugyanis kislánykorom óta a fóka az egyik kedvenc állatom, és ezt a családtagjaim sosem hagyták figyelmen kívül. :) 

Átmeneti időszak: nem kamasz, de még nem felnőtt

Ahogy a világlátásom, úgy az olvasási stílusom is az éveimmel párhuzamosan fejlődésnek indult. A mesék után szinte rögtön rátaláltam a lányregényekre, majd Sophie Kinsella könyvei következtek. Gimnazista lányként valahogy teljesen azonosulni tudtam Kinsella főszereplőivel, és próbáltam felderíteni a hozzá hasonló stílusú könyveket. A Kelly Kiadó gondozásában jelentek meg Melissa Hill kötetei is, amik a hangulatot, a történet szövését, illetve a szereplőket tekintve szinte teljesen ugyanazt adták, mint az angol chick-lit szerzőnőé. Nem meglepő, hogy a romantikus vonalnál kötöttem ki, ez mondhatni a karakterem egyik lényeges eleme, és a mai napig rajongok a habos-babos történetekért. Üstökösként robbant be a köztudatba és persze engem sem hagyott hidegen a Twilight széria sem. Az első, második részt be is szereztem (azóta már rég megváltam tőlük), de a harmadikat, negyediket már könyvtárból kölcsönöztem ki. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ciki vagy sem, de valamilyen szinten egy új löketet kaptam Stephanie Meyertől. Utána ugrásszerűen megnőtt az érdeklődésem, és tudatosan próbáltam tágítani a komfortzónámat. Ezt követően kerültek sorra a Dan Brown kötetek, a Darren Shan sorozat, illetve más Vörös Pöttyös könyvek is.

▿▿▿

Az érettségi után szinte lubickoltam a szabadidőben, és egy furcsa, légüres térbe kerültem. Elmondhatatlanul vártam már az egyetemista éveimet, mégis tartottam tőle, hogy hogyan fogok helyt állni. Miután kiderült, hogy felvettek a vágyott szakra a vágyott egyetemre (büszke Pázmányos vagyok, és a Francia Tanszékhez rengeteg boldog pillanat fűz), az olvasás is egyre fontosabb szerepet töltött be az életemben. A hosszú utazás miatt (napi három óra ingázás), legtöbbször egy könyvvel foglaltam el magam, ha éppen nem a barátnőimmel beszélgettem, tanultam vagy épp aludtam. Friss gólyaként váltam igazán aktív molytaggá, ekkor értek az első komolyabb ingerek. Apránként fedeztem fel magamnak az oldalt, bővítettem a kívánságlistám, és egyre inkább úgy éreztem, ideje kilépni a csigaházból. Elmerészkedtem életem legelső molytalálkozójára, megismerkedtem új emberekkel, jártam el könyves eseményekre, és persze kezdtem újra könyveket vásárolni. :)

Az olvasás életérzés

Bár könnyen alkalmazkodom az új helyzetekhez, mégis akkor érzem igazán biztonságban magam, ha megszokott és ismert dolgok vesznek körül. Épp ezért mindmáig szívesen olvasok mesekönyveket, ifjúsági regényeket, illetve romantikus könyveket. Az évek során sikerült új műfajokat is köszöntenem, illetve az első svéd utam után kezdtem igazán beleásni magam a skandináv irodalomba. Ez utóbbi szívemnek igen kedves irodalmi terület, ahol mindig felvillanyoz, ha új kedvencet avathatok. Vannak már jól bejáratott szerzőim, sorozataim, könyveim és kiadóim, újabban pedig elkezdtem újraolvasni is. Valamilyen oknál fogva ez számomra is az otthonosság és a melegség érzetét adja, továbbá minden élethelyzetben más megvilágításba kerül maga a történet is. 

A Park Kiadó egy megbízható pont az olvasási tendenciák folyton változó tengerében, tőlük mindig szívesen választok következő olvasmányt. Ugyanígy az I. P. C. kiadó is kezd feljönni, valamint a Pioneer Booksnál sem szoktam rossz könyvekbe botlani. A szerzők folyton cserélődnek, de Rowlingnak, Sarah Addison Allennek, Nicolas Barreaunak, Joanne Harrisnek, Tracy Chevaliernek, Tove Jansonnak, illetve Anna Gavaldának mindig jut hely a szívemben. 

A blogra még nem került fel hasonló "bakancslista", de annyira megihlettek a másoknál látott és olvasott pontocskák, hogy úgy döntöttem, az idén én is beállok a sorba. Bármilyen meglepő, de az ősszel igazán felnőttként barátkoztam meg. Korábban mindig összekapcsolódott a tanulással, sulikezdéssel, amit enyhe csalódottsággal vettem tudomásul a nyári lazsálás után, annak ellenére, hogy mindig is szívesen tértem vissza az iskolpadba, hogy új ismereteket szerezzek. Most, ha az őszre gondolok, a színkavalkád, a kellemes, még simogató meleg napok, az avar illata, a gyertyás-kuckós-teás olvasások, illetve az összebújós filmnézések jutnak eszembe. Ráadásul az ősz egyfajta újrakezdési lehetőséget is rejt magában, legalábbis számomra: új évszak, új lehetőségek. 

Az augusztus egyúttal a nyár végét is jelenti, de ezen most egyáltalán nem bánkódom. A négy hétből egyet Magyarországon töltöttünk, a másik három viszont rekordgyorsasággal szelelt el mellettem, szinte alig emlékszem belőle bármilyen konkrétumra is. A posztírásban sem jeleskedtem igazán, de ami késik, nem múlik: tele vagyok ötletekkel és apránként csepegtetem is majd őket! :) 

Könyvek és olvasás 

A meseszép szerzeményeimmel nyitom a sort: végre-végre nekem is van Krumplihéjpitém! Személy szerint odavagyok ezért az új borítóért, tetszik a letisztultsága, a törékenysége, és a szürke színnel sincs problémám. A másik vágyott beszerzés Astrid Lindgren levélregénye, a Britta kiönti szívét, amit a Bookline antikvár részlegénél találtam meg, méghozzá nagyon baráti áron. Az Akhilleusz dalát még a Líra hőségakciójából néztem ki. Nagyjából ez volt az egyetlen, amit mindenáron be szerettem volna szerezni. Rendkívül boldog vagyok, hogy itt várnak rám mindannyian a polcon és még az ősz folyamán szeretném valamennyit elolvasni. :) A képen látható Kisvakond pedig egy kis prágai szuvenír, ajándékba kaptam a barátomtól. ♥

Azt hiszem, egész szép kört futottam, ugyanis 6 könyvet olvastam el a hónap során, amiből egy még a VCS-listán is szerepel. Júliusban a nagy meleg miatt inkább a filmnézés esett jól, augusztusban viszont behoztam a lemaradást. :) A hónap kedvencének Leiner Laura új sorozatának nyitókötetét, az Ég veledet kiáltottam ki, ami egyelőre az év YA címet is birtokolja. Hogy lesz-e vetélytársa, még kétséges, de határozottan ő viszi a pálmát. A vicces, szórakoztató és izgalmas történet mellett egy fontos téma is helyet kapott, amiről különösen nehéz írni. A főszereplő Hanna elveszíti élete legfontosabb szereplőjét, ami miatt nagyjából csak vegetál. Kötelességből elvégzi a feladatait,  leckét ír és kiveszi a részét a házimunkából, sőt még az éltanulók közé is visszaküzdi magát, de közben a lelke halott. Egy váratlan verseny lehetősége billenti ki ebből a holtpontból, ami új színt visz a hétköznapjaiba, és Hanna már nem csupán egy két lábon járó robot, hanem egy izgatott és lelkes tinédzser - újra. Két nap alatt kivégeztem, annyira sodort magával az egész, és nemrégiben értesültem, hogy október közepén érkezik a folytatás! 

◃▵▹

Az Eredet szintén etette magát; már kíváncsi voltam, Dan Brown mivel fog meglepni. Robert Langdon ezúttal Barcelonában nyomoz és roppant fontos kérdésekre keresi a választ egy csinos hölgy társaságában. A körítés a szokásos, ellenben Barcelonához nagyon meghozta a kedvem! Szerettem még az Aleáról, az eszkimó lányról szóló történetet is, ami egy kicsit közelebb vitt ehhez a különleges vidékhez, illetve a Fjällbacka sorozat soron következő része is kellően borzongató volt. Viszont se A bitó és borostyán, se a Jewel trilógia záró része nem volt különösebben átütő, mindkettőt három és fél csillagra értékeltem.

Filmek 

Az augusztus nagy része továbbra is Monsieur Poirot-é volt, mivel a kis belga rendre beköltözik esténként hozzánk. Most már az utolsó évadoknál járunk, és fájó szívvel konstatáltam, hogy se Japp, se Miss Lemon, de még Hastings kapitány is egyre kevesebbet tűnik fel, pedig én azokat a békebeli epizódokat szeretem leginkább, amiben a Nagy Négyes szerepel. Viszont továbbra is lelkesen fedezek fel ismerős részeket, épületeket és helyeket, úgyhogy az újdonság varázsa még nem kopott meg. :) 

Nagyon megható élmény volt a Barátom, Róbert Gida, ami egyszerre volt szórakoztató, humoros és komoly. Ewan McGregort bármikor örömmel nézem, nála garantált a minőség, de a Százholdas Pagony lakóit is jó volt újra látni! Örülök, hogy hallgattunk a nagyszüleimre, kár lett volna kihagyni. A hónap másik jó élménye az Adaline varázslatos életéhez fűződik, amit régóta terveztem már megnézni. Blake Livly gyönyörű színésznő és a történet is roppant figyelemfelkeltő: az embert akaratlanul is magával ragadja. Nagyon tetszett a kissé szomorkás hangulata, a színészek játéka, a kosztümök... Igazi őszi kuckós filmnézéshez ajánlott. :)

Programok 

Talán nem meglepő, hogy a hévízi nyaralást vártam a legjobban, ami szuperül sikerült! Ez volt a legelső alkalom, hogy négyesben, a barátom szüleivel nyaraltunk együtt, ami teljesen jól működött. Szerencsére az időnk is szép volt, és a három napos kiruccanás igazán eseménydúsan telt. Hévízen jártam már korábban, utoljára 10 éve, így inkább csak foltokban emlékeztem rá, de nagyon kis kellemes város, bár elsősorban a gyógyfürdő miatt keresik fel sokan. A Festetics kastély fantasztikus élmény, végigjártuk az összes múzeumot, ami a jegyünkben szerepelt, illetve felfedeztük a madárházat és a körülötte elterülő botanikus kertet is. Az utóbbi hely teljesen levett a lábamról, még egy cirmos cicával is találkoztam a kertben! :) Az utolsó napot félig Keszthelyen, félig Balatonfüreden töltöttük. Megtaláltam a Mozgó Könyvtárat is a parton, ahonnan hosszas válogatás után egy francia nyelvkönyvvel távoztam. Nem csak tanításhoz vettem, hanem magamnak is, mert időnként kell az ismétlés. :) A mólón sétálva ledöbbentünk a hömpölygő emberáradaton, úgyhogy nem is időztünk sokat, épp csak tettünk egy kisebb kört. A nyaralást egy fagyikehellyel zártuk, és estére kényelmesen haza is értünk. Másnap már hozzánk igyekeztünk, amit szintén nagyon vártam, mert június óta nem is jártam otthon. Találkoztam a nagyszüleimmel, főztem háromfogásos vacsit Anyáéknak, akik egy nyolc órás utazás után értek haza, és még Lizi cicával is eltöltöttünk egy kis időt. :) Továbbá jártunk Budapesten, kétszer is, még könyvet is adtam el, illetve útközben a biosztanárommal és egy kedves gimis osztálytársammal is összefutottam. :) 

A 2017-es ősz rettentő sok élményben bővelkedett, és úgy érzem, az idei is hasonlóan jól fog alakulni! Tervek már vannak, de hogy mi valósul meg ebből, az még a jövő zenéje. A sárguló falevelek és a napos idő mindenesetre már jó előjelnek bizonyul... 

(Képek forrása: saját // Pinterest // port.hu)