Mindig szívesen olvasom a Témázós lányok bejegyzéseit, és sokszor inspirálnak engem is, hogy megosszam a véleményem, kicsit mélyebbre merüljek az olvasási szokásaimat illetően. Ezúttal az ízlésváltozás a téma, ami szerintem kimondottan izgalmas és érdekes egyszerre, leginkább a különféle megközelítési szempontok miatt.
A mesék biztonságos birodalma
De kezdjük a legelején! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány hihetetlenül szerette a meséket, és mindig lelkesen várta az esti felolvasásokat, amikor Anyukája újabb és újabb mesehősökkel töltötte meg a szobát. Gondolatban együtt járták be az Óperenciás tengeren túli világot, ahol megismerkedtek a kis gyufaárus kislány, a rendíthetetlen ólomkatona, a kis hableány, vagy épp a kegyetlen Hókirálynő történetével. Varázslatos időszak volt, tele emlékekkel, kedves szereplőkkel, és magával ragadó könyvekkel. Később, ahogy a leányzó ifjú serdülővé érett, a mesék továbbra is ugyanazt a biztonságot adták, mint gyerekkorában. Örömmel lapozgatta fel a kedvenc köteteit, és tudta, hogy Benedek Elek, Andersen, illetve a Grimm testvérek gyűjteményeiben otthonra lel, távol minden problémától, ami a való életben leselkedett rá.
Ifjúsági könyvek, avagy egy új korszak kezdete
Nagyjából hat éves lehettem, amikor a nagymamám kézen fogott, és elvitt életem egyik legkedvesebb helyére, a városi könyvtárba. Emlékszem, kezdetben ugyanúgy csak meséket kölcsönöztem ki, de a kíváncsiságom nőttön nőtt és igyekeztem újabb szerzőktől is olvasni, viszont valahogy mindig a kedvenceimnél lyukadtam ki. Volt néhány év, amikor kimaradt a rendszeres könyvtári látogatás, mégis magamtól visszataláltam az olvasáshoz, és pont a lehető legjobb pillanatban. Az általános iskoláról sajnos kevés szép emléket őrzök. A felső tagozat maga volt a megtestesült pokol, ezért szükségem volt valamilyen menedékre, ahova elbújhattam, ahol önmagam lehettem. Így került újra a képbe a könyvtár. A kedvenc ifjúsági könyvem sokáig egyértelműen a Laura titkos társasága volt, amit később meg is kaptam ajándékba, de ekkoriban faltam igazán a külföldi ifjúsági lányregényeket is. Leginkább Christine Nöstlinger, Thomas Brezina, Meg Cabot, illetve Jacqueline Wilson került terítékre, tőlük szinte minden fellelhető kötetet kiolvastam. Sőt, ekkor kezdtem könyveket venni a zsebpénzemből, ami akkoriban sem volt túl olcsó mulatság, ennek ellenére mindig hatalmas boldogság volt, ha egy új könyvvel gyarapodhatott a kis könyvtáram. Szabó Magdától is ekkortájt vettem a kezembe az Abigélt, ami máig meghatározó élmény a számomra és úgy érzem, régóta érik már egy újraolvasás. Kíváncsi vagyok, felnőtt fejjel mit fog nekem adni Vitay Georgina keserédes története.
Természetesen a Harry Potter könyvek is ehhez a korszakhoz kapcsolódnak; nagyjából 10 éves korom óta rabja vagyok Rowling néni világának. A HP kötetek végigkísérték a gyerekkorom, a szereplőkkel együtt nőttem fel én magam is. Ugyanakkor az ifjúsági könyvek mellett kifogyhatatlan kíváncsisággal merültem bele az állatos enciklopédiákba. Sosem felejtem el, amikor felfedeztem a karácsonyfa alatt ezt a szépséget, és túlzás nélkül állíthatom, a könyvespolcom egyik legvastagabb, egyben legszebb darabja ez az enciklopédia. Még azt is fel tudom idézni, hogy a könyvjelző éppen a fókás fejezethez lett betéve, ugyanis kislánykorom óta a fóka az egyik kedvenc állatom, és ezt a családtagjaim sosem hagyták figyelmen kívül. :)
Átmeneti időszak: nem kamasz, de még nem felnőtt
Ahogy a világlátásom, úgy az olvasási stílusom is az éveimmel párhuzamosan fejlődésnek indult. A mesék után szinte rögtön rátaláltam a lányregényekre, majd Sophie Kinsella könyvei következtek. Gimnazista lányként valahogy teljesen azonosulni tudtam Kinsella főszereplőivel, és próbáltam felderíteni a hozzá hasonló stílusú könyveket. A Kelly Kiadó gondozásában jelentek meg Melissa Hill kötetei is, amik a hangulatot, a történet szövését, illetve a szereplőket tekintve szinte teljesen ugyanazt adták, mint az angol chick-lit szerzőnőé. Nem meglepő, hogy a romantikus vonalnál kötöttem ki, ez mondhatni a karakterem egyik lényeges eleme, és a mai napig rajongok a habos-babos történetekért. Üstökösként robbant be a köztudatba és persze engem sem hagyott hidegen a Twilight széria sem. Az első, második részt be is szereztem (azóta már rég megváltam tőlük), de a harmadikat, negyediket már könyvtárból kölcsönöztem ki. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ciki vagy sem, de valamilyen szinten egy új löketet kaptam Stephanie Meyertől. Utána ugrásszerűen megnőtt az érdeklődésem, és tudatosan próbáltam tágítani a komfortzónámat. Ezt követően kerültek sorra a Dan Brown kötetek, a Darren Shan sorozat, illetve más Vörös Pöttyös könyvek is.
▿▿▿
Az érettségi után szinte lubickoltam a szabadidőben, és egy furcsa, légüres térbe kerültem. Elmondhatatlanul vártam már az egyetemista éveimet, mégis tartottam tőle, hogy hogyan fogok helyt állni. Miután kiderült, hogy felvettek a vágyott szakra a vágyott egyetemre (büszke Pázmányos vagyok, és a Francia Tanszékhez rengeteg boldog pillanat fűz), az olvasás is egyre fontosabb szerepet töltött be az életemben. A hosszú utazás miatt (napi három óra ingázás), legtöbbször egy könyvvel foglaltam el magam, ha éppen nem a barátnőimmel beszélgettem, tanultam vagy épp aludtam. Friss gólyaként váltam igazán aktív molytaggá, ekkor értek az első komolyabb ingerek. Apránként fedeztem fel magamnak az oldalt, bővítettem a kívánságlistám, és egyre inkább úgy éreztem, ideje kilépni a csigaházból. Elmerészkedtem életem legelső molytalálkozójára, megismerkedtem új emberekkel, jártam el könyves eseményekre, és persze kezdtem újra könyveket vásárolni. :)
Az olvasás életérzés
Bár könnyen alkalmazkodom az új helyzetekhez, mégis akkor érzem igazán biztonságban magam, ha megszokott és ismert dolgok vesznek körül. Épp ezért mindmáig szívesen olvasok mesekönyveket, ifjúsági regényeket, illetve romantikus könyveket. Az évek során sikerült új műfajokat is köszöntenem, illetve az első svéd utam után kezdtem igazán beleásni magam a skandináv irodalomba. Ez utóbbi szívemnek igen kedves irodalmi terület, ahol mindig felvillanyoz, ha új kedvencet avathatok. Vannak már jól bejáratott szerzőim, sorozataim, könyveim és kiadóim, újabban pedig elkezdtem újraolvasni is. Valamilyen oknál fogva ez számomra is az otthonosság és a melegség érzetét adja, továbbá minden élethelyzetben más megvilágításba kerül maga a történet is.
A Park Kiadó egy megbízható pont az olvasási tendenciák folyton változó tengerében, tőlük mindig szívesen választok következő olvasmányt. Ugyanígy az I. P. C. kiadó is kezd feljönni, valamint a Pioneer Booksnál sem szoktam rossz könyvekbe botlani. A szerzők folyton cserélődnek, de Rowlingnak, Sarah Addison Allennek, Nicolas Barreaunak, Joanne Harrisnek, Tracy Chevaliernek, Tove Jansonnak, illetve Anna Gavaldának mindig jut hely a szívemben.