Bár úgy gondoltam, szakdolgozatírás mellett nem sok programom lesz ebben a hónapban, alaposan meglepődtem. :)

Könyvek terén nem sok újdonság történt, ebben a hónapban nem is vettem új szerzeményt, illetve nem is kaptam. Jelenleg spórolok ezerrel egy november végi programra. :) 

Olvasós fronton viszont egész jó hónapot zártam: négy könyvet olvastam ki. Ha ügyes vagyok, lehet ebből öt is, de a négy tuti. Ebből egy saját (az Edenbrooke, amiről írtam hosszabban is), a többi pedig kölcsön példány. Köztük volt az elég rossznak kikiáltott A lány a vonaton is, de számomra nem volt akkora csalódás, kifejezetten érdekesnek találtam. Sorra kerítettem az új Bexi-kötetet is, a Valaholt, ami alaposan meglepett, és emellett tökéletesen ki is kapcsolt két napra, ahogy azt már megszokhattam tőle. Végezetül egy nagyon-nagyon kedves és szívhez szóló könyvre esett a választásom, az Emma meg én című angol, életrajzi regényre, ami egy vak lányról és az ő vakvezető kutyusáról szól. Nagyon szerettem, mindenkinek csak ajánlani tudom! :)

Filmek / sorozatok: 

Filmekben rémesen le vagyok maradva, bár ezt főképp a sok munkának és írásnak tudom be, de sorozatoknál végre folytatódott a nyári kedvencem, a Jane the Virgin, így abból le is daráltam az új évad első két részét. Nagyon hiányzott már és írás után is kifejezetten jólesett ezen nevetni. :) 

Zene: 

A hónap kedvence egyértelműen Sia legújabb száma, a The Greatest, amit folyamatos lejátszásra állítva is jó párszor meghallgattam, illetve az őszi lejátszó listám aktív résztvevőjeként is. 

Programok: 

Az október nagyon színesre sikerült abból a szempontból, hogy belefért jó pár baráti találka is. :) A hónap elején végre életemben én is Glamour napoztam, de a családommal, ami sikerrel zárult számomra (két felsőt és egy kardigánt vadásztam le magamnak), és ráadásul még egy jó kis családi nap is kerekedett belőle. :) Anyával garázdálkodtunk az Yves Rocherban is. Nekem nagyon jól bevált a csalános samponjuk, úgyhogy Anya meglepett vele. 

A hónap második felében sor került két baráti találkára, ebből az egyiket egy édes és hangulatos helyen, a Csészényi Kávézóban tartottuk, amit korábban Nita mutatott nekem. Mivel az egyetemi csoptársaim is nagy kávésok, így végül erre a helyre esett a választásunk. Kisebb kitérőkkel, de sikeresen megtaláltuk, ahol életemben először ittam pumpkin spice lattét. Isteni! Utána My Green Cupoztunk Nitával és véletlenül találkoztunk Nikinccsel is, úgyhogy egy spontán találkozó alakult ki így. :) Itt nagyon finom cappuccinot ittam, ráadásul csodaszép, tulipános mintával. :) 

Ezen felül részt vettem tabló fotózáson a suliban, mivel a gyerekek (az ötödik osztály) megszavazta, hogy kerüljek fel velük együtt én is a falra, az általuk készített villamos ablakába. Tiszteletbeli ötödikes tanárnéni lettem. :) A hónap nagy élménye volt még Camus egyik klasszikusának, a Közönynek való újrafordítása, az Idegen című könyv bemutatója is, amiről a kötet két fordítója mesélt. Erről majd részletesebben is tervezek írni a későbbiekben. Az egyik alkalommal hazafelé sétálva pedig kicsi púpos tevét simogattam és etettem, mivel a városomban cirkuszi előadásokat tartanak a hétvégén. Fotóztam, illetve a pici teve orrát is megsimogattam egy pillanat erejéig. Nagyon puha, szinte annyira, mint egy nyuszié. :) 

A hónap híre viszont alighanem az, hogy október 27-én nagynéni lettem!!! Megszületett ugyanis a bátyámék édes kislánya, a kicsi Móni. Sajnos én még csak képen láthattam, de alig várom, hogy élőben is találkozzam vele! :) 

És hogy mit hoz a november? Jön hozzám a barátom, úgyhogy néhány napot most is eltöltünk kettesben. :) Megyek az ötödikeseimmel a Láthatatlan Kiállításra, és reményeim szerint leadhatom a szakdolgozatomat is, amivel már egészen jól állok. Tervbe van véve egy másik baráti találka is, ezúttal az Asztalkában, és az egyetemi lányokkal is tervezzük az újratalálkozást. A hónap végén pedig elutazom, már alig várom! :) Nem túl messze, de épp annyira, hogy kicsit kiszakadjak a mókuskerékből. :) Novemberben sem fogok unatkozni, és már csak szűk két hónap és itt a karácsony!

(A képek továbbra is a Pinterest-ről származnak.)

Anglia, Edenbrooke, az 1800-as évek vége felé járunk. Marianne Daventry, főhősnőnk éppen az udvarlója elől próbál megszökni, amikor váratlan meghívást kap a festői szépségű Edenbrooke birtokra. Nem sokat gondolkodik, rögtön elfogadja a meghívást. De a békés pihenés szinte azonnal egy útonálló támadásával kezdődik, majd egy rejtélyes fiatalemberrel folytatódik. Vajon számíthat-e még bonyodalmakra a fiatal leányzó? Mindenkit biztosíthatok: abszolút. :) 

Tulajdonképpen a borítójára figyeltem fel először, igazán hangulatosra és romantikusra sikerült. Méltán tükrözi a benne rejlő történet báját és szépségét. Maga a történet is izgalmasan hangzott, bár senkit sem fog túlzottan nagy meglepetés érni. A könyv jó része ezen a varázslatos birtokon játszódik, melyet Marianne csak úgy nevez, a földi paradicsom. Nem véletlenül: az én képzeletemben is csodásan néz ki ez a hely. Ha az ember pihenni szeretne, csak kisétál a gyümölcsöskertbe, ahol még a hőségben is talál árnyékot, vagy lesétál a folyópartra, amin egy kecses híd ível át. Egészen varázslatosan hangzik, nem? Marianne, aki már rettentően unja a vidéki életét a közel sem ennyire gyönyörű helyen, teljesen kivirul az új környezetben. Jót tesz neki a környezetváltás, itt végre befoltozhatja a szívén ejtett sebeket, melyeket még édesanyja váratlan elvesztése okozott. Maga az utazás korántsem indul zökkenőmentesen: megérkezése előtt Marianne-t és komornáját egy útonálló rabol ki, ezután ziláltan, csapzottan egy útszéli fogadóba menekülnek. Itt találkozik először a jóképű fiatalemberrel, aki nem tesz magáról túl jó benyomást. Később kiderül, miért is viselkedett így, illetve hogy kit is rejt ez az álca. 

Edenbrooke-ba érve új fejezet nyílik a fiatal lány életében. Marianne megismerkedik Philippel, vendéglátójának fiával, akiben különösen jó partnerre talál. Kettejük játékos évődése, csipkelődése igazi színfoltot jelentett a könyvben. Bár minden jel arra mutat, Philip kezd kicsit többet érezni a leányzó iránt, Marianne mégis meggyőzi magát, hogy már csak a pletykák miatt sem lehet igaz ez, hiszen a fiatalember hírhedt nőcsábász hírében áll. Épp ezért hol barátságos, hol barátságtalan, sokszor inkább dühösen fogadja Philip közeledési szándékait, amitől maga az olvasó is olykor-olykor elbizonytalanodik. A történet végéig nem is igazán tudjuk, mi jár a két főszereplőnk fejében, de leginkább Marianne fejébe láthatunk bele, az ő kétkedését olvashatjuk oldalakon keresztül. Philip egy kedves, előzékeny és érzékeny fiatalember, aki szívén viseli vendége sorsát. Marianne pedig minden tekintetben tökéletesen illik hozzá: bájos, naiv, ártatlan teremtés, aki nem a külsőségekre figyel, hanem a belső szépségre koncentrál. Míg más lányok egy jó partit próbálnak kifogni, őt csak a festés, a lovaglás és az utazás érdekli. Ideális főhősnő egy romantikus történethez. :) 

A titokzatos és kérdőjelekkel teli kapcsolat díszletét a korabeli bálok, gyümölcsöskertben való séták, magányos festegetések és váratlan szereplők felbukkanása adja. Igazi, hamisítatlan Jane Austen-i hangulat árad belőle, de annál jóval egyszerűbb és fogyaszthatóbb nyelvezeten íródott. Olyan olvasmány, amin nem kell gondolkodni, összefüggésekre figyelni, csak kényelmesen hátradőlni és élvezni a 19. századi hangulatot. És hogy mi a történet vége? Érdemes elolvasni és magunknak utánajárni, mert még az utolsó fejezetekben is érdekes események történnek.

+ tipp: Még szerelmes levelek írásához is kapunk némi útmutatót. :) 

Énekli a Green Day. :) Ezzel a bejegyzéssel én is csatlakoznék a havi záró posztok sorozatához, mert amikor elmúlik egy hónap, egyszerűbb összeszedni, mi minden történik velem, mint időnként billentyűzetet ragadni és elveszni a részletekben. Márpedig én hajlamos vagyok erre, sajnos mindig is nehezemre esett a fővonalra koncentrálni...

Nos, lássuk, mi minden történt velem ebben a hónapban. :) 

Könyvek: 

Könyvek terén elég jó hónapot zártam, ugyanis a húgom jóvoltából hozzám került az egész Szent Johanna Gimi sorozat. Ő már, saját bevallása szerint, kiszeretett belőle, én meg éppen az újraszerető fázisban vagyok, úgyhogy épp ideje volt új gazdit keresnie. Mivel eladni nem lett volna szívünk őket, én befogadtam a szegény árvákat. Aminek persze egy jó nagy újraolvasás lett az eredménye. Ezt persze egy cseppet sem bánom. :) Rajtuk kívül nem szereztem be új könyvet, így is alig győzöm felszabadítani a helyeket a polcomon. 

Filmek: 

Sajnos elég ritkán jut mostanság időm a filmnézésre, épp ezért viszonylag keveset néztem ebben a hónapban is. Szeptemberben két újranézést iktattam be: a Valentin napot, illetve az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagot.  Romkomot a húgommal szoktam nézni, általában egy adag egészségtelen nasi társaságában; Indiana-t Anyával néztük valamelyik szombat este :), mindkettőnknek jólesett!

Mivel régóta kíváncsian nézegettem a Kis kedvencek titkos életének az előzetesét, így rá esett a választásom. Sajnos csalódás volt, közel sem lett olyan átütő, mint a Zootropolis. A konfliktus nevetséges, a trailer pedig igazán becsapós. Elhúzza a néző előtt a mézesmadzagot, hogy milyen cukimuki filmet fog látni, ehhez képest pofon csap a valóság. A neurotikus nyúltól pedig mentsen meg az ég!!

Zenék: 

Hála a húgomnak, ezen a téren is el vagyok látva hasznos tanácsokkal. :) Most három havi kedvencet hoztam. 

1. Ellie Goulding - Codes  - szándékosan kezdtem egy viszonylag régebbi számmal, ugyanis Ellie nagy kedvencem egy ideje, így mindig szívesen hallgatom, pláne ősszel. Van is egy külön Ellie számokból összerakott playlistem, amit tavaly október-november tájékán rongyosra hallgattam. Nem múlhat el az ősz nélküle. :) 

2. Major Lazer feat. Justin Bieber and MØ - oké, JB-t látva engem is gyakran elfog a kétség, hogy mit fogok hallani, de Major Lazer tuti garancia volt, ahogy a kedvenc dán énekesnőm is, így adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Azóta ezt is rengetegszer meghallgattam olvasás / utazás közben, teljesen rákattantam. :) Ráadásul, be kell vallanom, JB-nek is akadnak elég jó számai. 

3. Flume - Never Be Like You - hát igen, ez a tökéletes dallamtapadás tipikus példája. Elég volt csak egyszer meghallanom, utána rögtön felkutattam és azóta ezt is előszeretettel hallgatom. :) Sőt, az SZJG-s hangulatomat is rendesen megalapozta, azóta is gyakran eszembe jutnak bizonyos részek, balhék a könyvből. :) 

+ 1: Måns Zelmerlöw - Should've Gone Home - ahogy a május nagy kedvence a Heroes volt, úgy nem maradhatott ki a jóból Måns egy korábbi száma sem. :) Ha valaki nem tudná, ez az úriember nyerte meg a tavalyi Eurovíziós Dalfesztivált, aki mellesleg svéd, szóval már csak ezért is követem a munkásságát. Különben nem titkolt szándékom egyszer elmenni egy koncertjére is. Úgy érzem, Svédországban ennek nagyobb az esélye, mint itthon. :) 

Magánélet: 

Nem szándékszom túl sokat kiteregetni a magánéletemből, de azért ez a blokk is érdemel néhány szót. Azt mindenki tudja, hogy jelenleg egy budapesti középiskolában töltöm az utolsó félévemet. Rendszeresen tartok franciaórákat, illetve időnként erkölcstanórákat is szoktam, úgyhogy nem unatkozom. :) A szívem csücske egyértelműen az 5. a osztály, nagyon a szívemhez nőttek a  kis rosszcsontok. :) Rajtuk kívül két diákkal külön is foglalkozom érettségi felkészítés címszó alatt, valamint a 9-10-11. osztályokban is tartok/tartani fogok néhány órát. Egyelőre nagyon élvezem, de sok időm elmegy a tanítással és a ki-beutazással. Szóval a lelkesedésem mellett rendesen elfáradok az ingázás miatt. Emellett folyamatosan írom a szakdolgozatomat, már majdnem a felével elkészültem. :)

Ami a másik frontot illeti, az októberi hétvégét a Mátrában töltöttem a párommal és a családjával. Már nagyon hiányzott nekem ez a vidék, utoljára júniusban jártam náluk. Épp ideje volt újra a Mátrában barangolni, nekem szinte a második otthonom lett. :) Hamar elröppent ez a néhány nap, ami azt jelenti, hogy megint egy hónapot kell várnunk a következő találkozóig. Ilyenkor mindig kettős érzésem van: egyfelől örülök, hogy legalább ennyi napot együtt tölthettünk, másfelől viszont a padlón vagyok, mert mindig nehéz visszarázódnom a normál hétköznapokba és újra csak várni és várni. Ezt nem is lehet megszokni, inkább csak elfogadni. 

Azért az október is tartogat meglepetéseket, idővel kiderül majd, hogy hogyan és mivel töltöttem az időmet. :) A hónap jelszava továbbra is a szakdolgozat, úgyhogy gőzerővel haladok tovább.