Egy év telt el azóta, hogy újra belevágtam az írásba és megnyitottam a Les petites choses de ma vie, azaz az Életem kicsiny dolgai nevezetű blogomat. :) Korábban voltak szárnypróbálgatásaim, de mindet feladtam egy idő után, nem éreztem annyira otthonosan magam. Itt kialakítottam egy olyan egyveleget, ami nagyon közel áll hozzám. Ha szeretnék, könyves beszámolót tartok, ha inkább az utazásaimról írok, azt is megtehetem. Tetszik ez a vegyes felhozatal, tükrözi a személyiségem, mert én magam is szeretek több mindennel foglalkozni. 

A blogot is csinosítgattam ez idő alatt. Sokáig egy kész blogsablont használtam, de végül idén vettem egy nagy levegőt, és a magam képére szabtam az egyik új, itteni blogspotos sablont. A fejlécképek nem az én munkáim (sajnos), de ennek ellenére mindig nagy körültekintéssel válogatom ki őket.  :) Az elmúlt időszak alatt nagyon közel került hozzám ez a picinyke felület, szeretek ide járni és bepötyögni a gondolataimat, érzéseimet, beszámolóimat. A kommenteknek is mindig nagyon örülök, szóval, ha valaki hozzászólna, ne tartsa magában, szívesen válaszolok mindenkinek! :)

Az életemet nem változtatta meg gyökeresen az, hogy elkezdtem blogolni, inkább csak kiegészítette. Egy új perspektívát ad, itt igazán kiélhetem a kreatív énemet képválogatás, írás, beszélgetés terén. Ezek az apró, mások számára jelentéktelen dolgok olykor bearanyozzák a napomat. Legyen az egy kedves hozzászólás, egy dicsérő szó, vagy épp egy általam is jónak tartott szöveg. Mindig csiszolgatok a mondanivalómon, de vázlatot sosem írok. Nem is tudtam, már általános iskolás koromban sem. Feleslegesnek tartottam, hogy húzzam az időt, inkább belevágtam rögtön, legfeljebb javítgattam utólag. Most is inkább ezt az utat követem. :) 

Amikor elkezdtem írni, még nem tudtam, hogy az életem ekkora fordulatot vesz. Ábrándoztam, hogy igen, egy év múlva már mennyi mindenen túl leszek, de ez a nyár minden képzeletemet felülmúlta. Párizs, Potsdam, Nürnberg... Halmozzuk a nyári élményeket. :) Azóta lediplomáztam, külföldre költöztem, keresztanya lettem, együtt élek (újra) életem szerelmével, közösen rendezgetjük a lakást, hamarosan munkába állok, (igaz, csak alkalmira, de végre lesz saját fizetésem!) szóval zajlik az életünk a maga kis medrében. :) 

És a végére egy picike statisztika... 

✻ Jelenleg 57 bejegyzés van az oldalon.  

✻ A legtöbb posztot tavaly augusztusban írtam, szám szerint hetet. 

✻ 11 feliratkozott olvasóm van. Köszönöm, hogy követtek! :) 

✻ A legolvasottabb bejegyzésem a párizsi úti beszámolóm (632 megtekintéssel). 

✻ 221 komment. 

✻ 6895 megtekintés. 

✻ És az a felbecsülhetetlen öröm, amit a blog nyújt nekem. <3

(Kép forrása: [1]) 

Most már egy hete, hogy itt vagyunk Potsdamban, Brandenburg tartományban, amit nem győzök kiélvezni, annyira jó! Az előző nürnbergi posztomban említettem, hogy számomra Németország a gyerekkoromat jelenti, rengeteg kedves emlék és csodás pillanat fűződik hozzá. Mi akkoriban főleg különféle fürdős helyekre jártunk, Bad Neuenahr, Bad Alexandersbad, Bad Salzuflen... Mégis másfajta környezet volt: hegyes-völgyes, hatalmas erdőkkel körülvéve. 

Potsdam, bár mutat hasonlóságot, picit eltér az eddigi helyektől. Leginkább az jellemző rá, hogy tele van zölddel. Egymást érik a különböző parkok, kisebb erdők és tavak. A környéken kapásból három tó is van, a Griebnitzsee, a Wannsee, illetve a Tiefer See is. Mi nem is a belvárosban lakunk ráadásul, hanem inkább a kertvárosi részben, Babelsbergben, és a közelünkben található a babelsbergi kastély, illetve maga a Tiefer See. Csupán néhány percnyi séta, és azonnal a természetben találjuk magunkat. Ez felbecsülhetetlen, főleg egy ilyen nagyváros közelében, mint Berlin.


Ez a városrész az itteni kastélyról kapta a nevét, ami nem mellesleg védett terület. Természetesen belül is megtekinthető idegenvezetéssel, de én beértem csak a kastéllyal és a díszes parkkal, ami körülveszi. Több épületet is szemügyre lehet venni, többek között egy régi gőzgépházat, egy kisebb kastélyt, illetve a Matrózok házát. A múlt hét végén jöttem el ide kirándulni, mert tőlünk nincs is messze, ráadásul a környezet is igazán szépnek ígérkezett. A lenti, tavi részen emberek fürdőztek és napoztak, fent pedig széles panoráma fogadott. Káprázatos a kilátás a tóra, a kis hajókra, illetve rálátni a Glienicke hídra, ami a II. világháború alatt a Kémek hídja nevet viselte.

Potsdam a régi Poroszország fővárosa volt, ennél fogva a belváros tele van szebbnél szebb, főleg barokk, illetve rokokó stílusú épületekkel. A sanssouci palota külön élmény, már a parkja is mesés. Széles, fákkal szegélyezett sorok, óriási zöldterületek, egy régi, középkori hangulatú kerengő és templom... Csak néhányat soroltam fel azok közül, amiket láttam, és még bőven van merre sétálni. Én kifejezetten a palotát szerettem volna megnézni, és egyáltalán nem csalódtam. Fantasztikus látvány kívülről, de belülről, azt hiszem, kihagyom. Annyira nem vonzanak a rokokó bútorok és kiegészítők... A palota egy lépcsősor tetején helyezkedik el, amit szőlőlugasokkal tettek még egyedivé. A szökőkút persze elmaradhatatlan tartozék, ahogy a közeli kis tó a kacsákkal és árnyas padokkal is kötelező "kellék".

Ha valaki errefelé kirándul, semmiképp se hagyja ki a Wannsee partján található Liebermann villát. Max Liebermann, német impresszionista festő, a századforduló fontos képviselője volt. Festményeiből a házában egy kisebb tárlatot is összeállítottak. Bár az én szívem a francia festők felé húz, Liebermann látásmódja és színhasználata is varázslatos. Főleg a virágoskertes, parkos képei fogtak meg, de érdekes volt az akkori emberek fürdőzési szokásaiba is belelátni. Maga a villa egy csodálatos, felújított épület, amit 2002 óta nyitottak meg a látogatók számára. A földszinten egy pici kávézó is üzemel, a bejáratnál pedig egy ajándékbolt. A teraszról rálátni a tópartra, szinte az egész Wannsee-t belátni. Vitorláshajók, sirályok és fekete kacsák úsztak a vízen, miközben az emberek békésen kávéztak és beszélgettek. Ez tipikusan egy olyan hely, ahol az embert teljesen magával ragadja a béke és az idilli hangulat. Órákig elnézegettem volna a tavi világot, nagyon vonzódom a vízpartokhoz. :) Kifelé menet keresztül jöttünk egy rózsakerten, megnéztük a vidrás kutat, és még utoljára gyönyörködtünk a villa előtt elhelyezkedő virágoskertben.

Berlin belvárosát még csak foltokban láttam, főleg a vonatból. Ide két napot is szánunk majd a hétvégén, egyelőre az állatkertről tudok mesélni. :) Ez utóbbi egyébként is bakancslistás hely volt, mindenképp szerettem volna ellátogatni újra egy német állatkertbe. Maga a kert nagyon szépen rendezett, karbantartott terület, több, mint 17 ezer egyeddel. A prospektusa szerint a berlini a világ legnagyobb egyedszámú állatkertje. Tényleg rengeteg állat lakik itt, nem is tudtuk az összeset megnézni. Inkább kisebb állatokból szélesebb a paletta: majmok, rovarok, madarak, halak, hüllők. Tágas kifutókat terveztek az elefántoknak, zsiráfoknak, de szinte mindegyik állat egy viszonylag nagyobb területet kapott odakint is. Sajnos akadt egy-két állat, aki nem mutatta meg magát, de összességében majdnem mindenkire tudtunk vetni egy pillantást. Egyes állatoknál tovább is elidőztünk, és ez jobb, mintha az ember csak úgy végigrohanna az egész kerten. Érdemes időnként rászánni az időt egy-egy állatra, különleges élményben lehet részünk. :)

Teljesen elkapott a hév a fókashow láttán, ahol kaliforniai oroszlánfókák ugrottak, labdát egyensúlyoztak az orruk hegyén, illetve pörögtek-forogtak a vízben játszi könnyedséggel. Még mindig a fóka az egyik legkedvesebb állatom kislány korom óta, úgyhogy nekem mindegyik fókashow óriási élmény. :) Ami viszont egyedülálló, és teljesen lenyűgözött, az a Madarak Háza. Kontinensenként mutattak be különböző madarakat, de mindezt olyan érdekesen és színesen tették, hogy alig tudtam betelni vele. Különösen az afrikai, illetve az ausztrál rész tetszett. Az afrikai részlegen jó néhány madárkát fedeztem fel a Sivatagi showból, míg az ausztrálon láttunk igazi kivit, kukabarát, és még jó néhány színes szépséget is. Egy elkerített részen bemehettünk a madarak közé, láthattuk őket repülés és fürdőzés közben. Csodálatos volt, imádtam ott fotózni. :)

Az állatkert egész napos elfoglaltság, de szerintem abszolút megéri, főleg, mert itt található jelenleg egész Németországban óriáspanda. Méghozzá kettő is! Igaz, pandát már láttunk a schönbrunni állatkertben is, de akkor éppen aludtak. Ezúttal eszegettek is, komótosan rágcsálták a bambusz szárat. A mackók egy viszonylag nagyobb, kínai pagodás helyen laknak, amit még óriási biztonsággal őriznek. Nem értettük, miért állnak securitys emberek mindenütt, de utánanéztem, és kiderült számomra, hogy a pandák csupán két hete laknak Berlinben! Hatalmas öröm a németeknek, egyúttal szimbolizálandó a jó kapcsolatot Kína és Németország között. 

Izgalmas volt még a pingvinek háza, a kissé futurisztikus üvegablakaival, illetve a vízilovak háza, amit egy különleges panorámás megoldással tettek még érdekesebbé. Az emberek ritkán látják, mit csinálnak a vízilovak a szárazföldön kívül, de itt lehetőség van erre is, megfigyelni a víz alatti "táncukat". :) Az állatkerthez természetesen Akvárium is tartozik. Ide lehet külön is belépőt váltani, de olcsóbb, ha egyben veszünk kombinált jegyet. Szépséges halak, cápák, ráják, különféle medúzák és az emeleten egy egész rovar- és hüllő részleg vár ránk. Mi utoljára ezt néztük meg, de nem bántuk meg. Leginkább az akváriumok ragadtak magukkal, egyikben-másikban kész színkavalkád fogadott.

Tipp: Ne hagyjátok ki az állatkert bejáratánál, a színes mackóval való fotózást! :)

Nem is sejtettem, hogy ennyi itt a látnivaló, és ilyen szép helyen leszünk. Napról napra fedezem fel, nagy sétákat teszek a környéken és persze dokumentálom is, merre járok. Még három hetet maradunk, addig pedig igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a német nyaralásomból. :) 

Folytatása következik! 

PuPillánál találtam rá erre a tag-re (ami eredetileg Bubumaczkótól származik). Valamiért más, mint a többi tag, és pont ezért éreztem úgy, hogy én is megosztom a nagyvilággal a válaszaimat. Nekem nagyon tetszettek már a kérdések is, izgalmas volt rájuk válaszolni. :) 

Mi volt a fő motivációd a blogolásra? 

Korábban már volt egy blogom, amit hébe-hóba írogattam, de nem igazán éreztem a magaménak. Tavaly nyáron végül elhatároztam, hogy újra nekifogok, és ezúttal sokkal inkább magamra szabtam. Igyekszem elég sok témát felölelni, nem kifejezetten csak egyhez ragaszkodni. Szeretek beszámolni az élményeimről, legyen az utazás, egy jó könyv, vagy épp egy kellemes film. Önkifejezési mód, leginkább. 

Milyen tanácsot adnál a kezdő blogger énednek? 

Mivel még nagyon az út elején vagyok, ezért még kezdőnek számítok. :) Most már tudatosabban figyelek a képválogatásnál, és ha a saját képeim közül választok, azokat is úgy párosítom össze a kollázsban, hogy a színvilág is passzoljon. Leginkább az ilyen apró részletekre (is) próbálok odafigyelni egy poszt megírása során. 

Az életben mennyire vagy kritikus és elemző alkat? 

Elemző mindenképp, kritikus csak részben. Általában többször is átrágcsálok egy bizonyos helyzetet, alaposan mérlegelve a döntést, de kritizálni nagyon ritkán szoktam.

Van kialakult szertartásod olvasáshoz, blogíráshoz? 

Nem kifejezetten. Ha elkap az ihlet, akkor leülök írni. :) Nincs mellettem semmi extra, nem szól a zene, vagy ilyesmi. Amikor utazom vonaton vagy repülőn, akkor viszont zene mellett szoktam olvasni. Sokat ingáztam az egyetemi éveim alatt, ez a rítus pedig magától kialakult, úgyhogy már ragaszkodom hozzá. Ha viszont otthon olvasok, nem teszek be semmit, csak csendben merülök bele az aktuális könyvembe. 

Hogy állsz a recenziókkal? 

Sehogy, még sosem kaptam recikönyvet. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy jó lenne, de nyomasztana a határidő betartása, illetve a negatív kritika. Nem szívesen pocskondiázom semmit, csak ha nagyon nyomós az indokom. Szóval egyelőre nem aktuális ez a kérdés. 

Mi volt az első könyv, amit elolvastál? 

Óh, ezt tudom! Amit legelőször, teljesen egyedül olvastam, az az Oroszlánkirály volt. Emlékszem is a borítójára, nem keménykötésű, hanem puha borítós, vékony lapokra nyomtatott mesekönyv volt. Roppant büszke voltam magamra, még Anyáéknak is elújságoltam a jó hírt. :) Óvatosan kibetűzgettem a szavakat és szép lassan a szavak egész mondatokká álltak össze. 5 éves lehettem, óvódás, így még nagyobb büszkeséggel töltött el, hogy az iskola előtt megtanultam olvasni. :)

Ha választanod kéne, melyik mai könyvet tennéd egy időkapszulába? Melyik könyv lehet releváns a későbbi korok embereinek is?

Harry Pottert mindenképp, szerintem örök értéket képvisel az ifjúsági irodalomban. Minden újraolvasáskor más élményt nyújt, egyszerűen megunhatatlan. :) Varró Dani versesköteteit is szívesen beletenném, szerintem a jövő generációja is élvezné a szellemes, ötletgazdag sorokat. 

Van olyan könyv, ami megváltoztatta valamilyen módon a gondolkodásod, ezáltal az életed?

Hm, érdekes kérdés. Bevallom, ezen még sosem gondolkodtam el... Időnként eszembe jut, hogy az adott főhős helyében én mit tennék, hogyan oldanám meg a helyzetet, de konkrét könyv most nem ugrik be. Inkább csak benyomások, érzések, elraktározott emlékek.

Leginkább azokkal, akik hasonló karakterek, mint én. :) Akár egy jellemvonásuk, akár más tekintetben, de valamilyen szinten van egy közös nevező közöttünk. Nem tudnék most egy valakit felhozni, többször is akadt már erre példa. 

Ha az életedről könyv készülne, ki írná? 

Rowling néninek én is örülnék! :) 

Melyik a legfurcsább könyv, amit valaha olvastál? 

A Five c. sorozat első része. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most viccnek szánták vagy az "író" komolyan ennyire borzasztó. Azóta is életem legszörnyűbb élménye, boldogan hasítanám fel tűzifának.

Ahogy Audrey Hepburn mondaná: "Paris est toujours une bonne idée", azaz "Párizs mindig jó ötlet". Közel 10+ éve foglalkozom a francia nyelvvel, de ezidáig a francia utazás kimaradt az életemből. Régóta vágytam már rá, hogy magam is megtapasztalhassam az igazi, francia életérzést, úgyhogy az egész nyaralást egy hatalmas meglepetésnek fogtam fel. Elöljáróban elárulnék annyit, hogy Párizs tipikusan olyan hely, ahol nem érdemes előre tervezni. Legfőképpen azért, mert kb. tíz méterenként meg kell állni valami miatt. Hol egy érdekes épület, hol egy szimpatikus pékség, esetleg egy híres templom... Lehetetlen mindent felfedezni, pláne, ha az ember nem is rendelkezik végtelen sok idővel, úgyhogy érdemes csak úgy rábízni magunkat a városra, hadd vezessen oda, amerre az utunk visz.

Párizs turistaszemmel - első nap

Hihetetlen, hogy elrepült a 2017-es év fele. Ilyenkor már szokás kicsit hátrafelé is tekinteni, így abszolút helyén való, hogy összegezzünk. A kedvenc könyvesbloggereim példáját követve, én is megpróbálom kicsit összeszedni a gondolataimat. :)

Ahogy végigfutott a szemem az idei olvasmánylistámon, egyértelmű, hogy ez a Parfüm titkos útjai. Egyszerűen imádtam ezt a finom, léleksimogató női lektűrt, az év egyik kedvence lett! 

2. A legjobb folytatás, amit 2017-ben olvastál

Idén főleg a Fjällbacka sorozat köteteit faltam, de innen mindegyik rész olyan lebilencselően izgalmas volt, hogy nem tudok választani. A három elolvasott könyv közül az Eltitkolt életek volt a legjobb. Nehézkesen indult be, de a végére alig tudtam letenni. 

Még nem olvastam az új Barreau-t, se az új Sarah Addison Allent, úgyhogy ezeket mindenképp sorra szeretném keríteni még az év végéig. A csodás párizsi borítós könyv most utazik velem a második otthonomba, úgyhogy valószínűleg vele fogom nyitni majd a sort. :) 

Bevallom őszintén, gőzöm sincs a friss megjelenésű könyvekről, de Pupillának hála, tudomást szereztem arról, hogy jelenik meg könyv a svéd életmódról, Lagom címmel, a Kossuth Kiadó gondozásában. Szóval ezt mondanám. :) Valamint az új illusztrált HP, de ez csak olyan egészséges érdeklődés szintjén. 

Nicola Yoon Minden, minden YA regényétől nem vártam valami sokat, de pozitívan csalódtam benne. A filmelőzetese miatt szerettem volna elolvasni, de a könyv után tűkön ülve várom a filmet is!

Idén olvastam először az ír származású írótól, Colm Tóibín-tól. A Brooklyn c. regénye az egyszerűségével nyűgőzött le. Szívesen olvasnék tőle mást is. Továbbá ide tartozik Lawrence Anthony is, aki az Elefántsuttogóval hol megmosolyogtatott, hol kicsit megríkatott. A Babilon bárkáját is feltétlenül el szeretném tőle olvasni! Kristina Ohlsson is szimpatikus szerzőnek tűnik, a Fredika Bergman sorozat is továbbolvasásért kiált. 

Ezzel a kérdéssel nem igazán tudok mit kezdeni, de Dash és Lily romantikus egymásra találását nagyon szerettem. Szerintem a YA könyvek tekintetében ők az egyik legszimpatikusabb, legaranyosabb pár. :)

Maddy a Minden, mindenből, illetve Fehér Klára hőse, Kati, a Bezzeg az én időmből. Az utóbbi leányzó sorsa mélyen megérintett, érdemes elolvasni a történetét! 

Lawrence Anthony és az elefántjai

A parfüm titkos útjai, a Blackmoore, és az Egyszer. Az első könyv olvasásakor teljes volt a szerelem, minden sorát megmosolyogtam, olyan életigenlő és pozitív. A másodiknál szurkoltam a főhősnőnek, Kate-nek és örültem a befejezésnek. :) A harmadik meg szimplán Leiner Laura, de végre normális és boldog befejezést kaptak a Bexi sorozat szereplői, ami már régóta kijárt nekik. Plusz egyik-másik jeleneten nagyokat nevettem, ugye ez is számít? 

A Szépség és a szörnyeteg tuti befutó, de a Kincsem is nagyon nagy élmény volt a moziban. Remélem, a várva várt Minden, minden sem fog csalódást okozni. :) Óh, és most jutott eszembe, hogy nagyon tetszett a Mielőtt megismertelek is. Bár a könyvet még nem olvastam, de a film után még nagyobb kedvet kaptam, hogy közelebbről is megismerkedjek Jojo Moyes munkásságával. 

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

A blogra nem igazán szoktam értékeléseket írni, csak nagy ritkán, de talán ezt szerettem a legjobban megírni. :)

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig? 

Egyértelműen a vcs-re válogatott könyveim jelentős részét, amiben van Backman, egy kis Agatha Christie, a Segítség, illetve elhoztam magammal az Ókutat és Varró Dani új verseskötetét is. De kb. a fél várólistámat ide linkelhetném, ugyanis mindig kedvfüggő, mit választok következő olvasmányul. 

(Képek forrása: Pinterest, moly.hu)