Utoljára két évvel ezelőtt meséltem a Könyvfesztiválos benyomásaimról. Tavaly ugyan kimaradt, de idén újult erővel vetettem bele magam, immáron hatodszorra, ami alighanem örök emléknek ígérkezik, akár az összes többi! Igaz, hogy karc már született róla, viszont poszt még nem, szóval élménybeszámolóra felkészülni! :)
Amikor kiderült, hogy a húsvét utáni hétvégén otthon leszek, és akkor kerül megrendezésre a program, majd' kiugrottam a bőrömből örömömben! Ebből kifolyólag egy ideje lázasan készültem, nézegettem az eseményeket, illetve latolgattam, hogy mit lenne érdemes a helyszínen beszerezni. Egész visszafogott listát írtam magamnak, de fenntartottam az elcsábulás lehetőségét - biztos, ami biztos. A Librinél a tavalyi karácsonyi vásárlások után felgyűlt pontjaimat is le szerettem volna vásárolni, épp ezért onnan tuti beszerzésnek tűnt a legújabb Wohlleben könyv, ami már a borítójával teljesen levett a lábamról. Rajta kívül még kettő másik kötetnek szavaztam bizalmat, szóval nem a harácsolás vágya vezérelt, ami igazán felszabadító érzés!
Szombaton, azaz április 27-én, felhős napra ébredtem. Gyorsan megnéztem az időjárásos alkalmazásomban, hogy milyen idő várható, mivel előző nap még esőt jósoltak. Szerencsére a könnyű zápor elmaradt, ellenben hűvös szél váltotta fel. Mi tagadás, nem ez volt az álmom, de annyi baj legyen, a lényeg, hogy megyek! A kilenc órási vonatot néztem ki, úgyhogy egész hamar felértem, így volt időm berobogni a Libribe, megvenni Anya kencéit, és még 11 óra előtt ki is értem a Millenáris Parkba. Azonnal magával ragadott az a mámorító hangulat, ami ilyenkor körbeveszi az embert: a friss papír illata, a rengeteg könyv látványa, a kiadóknál szorgoskodó, mosolygós eladók, a látogatók lelkesedése... Ez az egész egy olyan életérzés, amit egyszer mindenképp meg kell tapasztalni, mert elképesztően nagy élmény! Ahogy beléptem a főépületbe, rögtön Robinsonba, azaz a Gabó olvas bloggerébe futottam bele, akivel váltottunk is pár szót. Ő tüzetes sétára indult, én pedig a Nádasdy Ádámmal való beszélgetésre, ami az első állomásom volt. Közben felvilágosítottam egy bácsit, hogy honnan tudja beszerezni a könyvet, aki meg is mutatta nekem a szerzeményét a sikeres vásárlást követően. :) Tulajdonképpen egy hihetetlenül érdekes és kulisszatitkokkal teli, jó hangulatú eseményen vehettünk részt, ahol többek között az is kiderült, hogy a Bánk bán újramesélése elsősorban a diákok / egyetemisták, valamint a gimnáziumi magyartanárok számára készült. Szó esett arról, hogy a dráma már az 1800-as évek elején is kimondottan nehezen érthető műnek számított, amit az egyszeri ember nem feltétlenül zárt a szívébe - érthető okok miatt. :) Néhány részlet még inkább előhívta a színház élményét, amit Tenki Réka & Nagy Dániel Viktor előadása tett érzékletesebbé. Nem kellett sokat győzködni: az előadás után rögtön a Magvető Kiadó standjához vezetett az utam, ahol beszereztem, majd dedikáltattam is a kötetemet. :)
Ezután maradt egy jó órám a következő programig, amit két másik régi molytárs-ismerős társaságában töltöttem el. Beszélgettünk, nézelődtünk, vásárolgattunk... Ilyenkor mindig szuper, hogy olyanokkal is találkozhatok, akikkel ritkán nyílik alkalmam. Tettem egy gyors kitérőt a norvég standnál, ahol kitöltöttem egy irodalmi kvízt, kértem egy norvég zászlót, illetve pici beszélgetésre is jutott idő a két barátságos leányzóval. Ugyan kettőkor kezdődött volna a Jean-Christophe Rufin bemutató, én, mint a mérgezett egér, konkrétan négyszer rohantam körbe a főépületet a terem után kutatva. Miután rájöttem, hogy ebből semmi sem lesz, a térképhez siettem, és irtó hülyén éreztem magam: ott volt a bejárat mellett, csak a dedikálók sora eltakarta a feliratot. Sebaj, éppen a kezdésre érkeztem meg, nagyjából Kálid Artúrral egyidőben. :) Az igazság az, hogy én bizonyos színészek hangjáért teljesen és menthetetlenül odavagyok - mily' meglepő, Artúr is köztük van. Amikor a hátam mögött meghallottam, hogy az egyik szervezővel beszél, egy óvatlan pillanatban hátrafordultam, és megvallottam neki, hogy bizony rajongok a hangjáért! :) Erre ő elnevette magát, majd mosolyogva megköszönte. Aww, kihagyott a szívem egy ütemet! Sajnos aláírást nem tudtam tőle kérni, pedig készültem rá, de talán legközelebb. Mindenesetre ez így is megalapozta a hangulatomat, amit csak tetézett az a jó hír, hogy a szerző franciául válaszolt a magyarul feltett kérdésekre. Aránylag kevésszer találkozom francia anyanyelvű emberekkel, épp ezért a lelkem csak úgy szárnyalt az elkövetkező egy órában, amit még az sem homályosított el, hogy a szinkrontolmács hangja olykor kissé elnyomta az író beszédét. Rufin különben elképesztően profi és részletes válaszokkal örvendeztette meg a hallgatóságot, öröm volt őt hallgatni! :) A kötet is roppant igényes: gyönyörű, keményborítós szépség, amit a monsieur kedves dedikációja tett felbecsülhetetlen kinccsé. ♥
Az idő hátralevő részét a Böszörményi Gyulára várakozó sorban töltöttem a Gyerek(b)irodalomban, mivel két másik molytárssal is összefutottam, aminek különösen megörültem. :) Elzarándokoltunk hármasban az olvashop standjához, majd a koronát az Animusos akciós láda tette fel, ahonnan két könyvvel távoztam. Az egyik az az Isabel Wolff kötet, ami az egyik legklasszabb könyves élményem lett pár éve, és terveztem a beszerzését, a másik pedig a Macskák társasága, ami egy Andersen-díjas holland író műve, cicákról szól, úgyhogy nem kérdés, hogy velem kellett jönnie! :) 17 óra körül búcsút vettünk a Fesztiváltól, és a négyeshatoson beszélgettünk tovább a Nyugatiig.
▿▿▿
Az iszonyú nagy tömeg miatt viszonylag kevés, számomra ismerős emberkével futottam össze, de ha minden flottul megy, talán a Könyvhétre is ki tudok nézni egy délutánra, legalábbis nagyon azon leszek. Ezt leszámítva szuperül éreztem magam, és úgy érzem, nagyszerű olvasmányokkal lettem gazdagabb! Csodás nap volt: rengeteg emlékkel, találkozásokkal, könyvekkel... Ez így marad felejthetetlen.
(Képek forrása: Pinterest)