Be kell valljam, imádok mások könyvespolcain bogarászni, különösen amióta magam is ilyen szenvedélyes olvasó vagyok. A faltól falig tartó, könyvektől roskadozó polcok láttán mindig heves szívdobogás fog el, és titkon abban reménykedem, hogy ha könyvtárszobám nem is lesz, mint Belle-nek, azért egy kényelmes fotellel felszerelt olvasósarkot egyszer ki tudok alakítani majd magamnak, ahova elvonulhatok az aktuális kedvencemmel. 

Miután kiköltöztem, tulajdonképpen kettészakadt a kis könyvtáram, ugyanis az olvasatlanok javarészét kihoztam magammal, míg otthon többnyire a már elolvasottak sorakoznak - egy-két kivételtől eltekintve. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy igen gyakran egy telipakolt bőrönddel tértem vissza, és próbáltam helyet találni az új kincseknek. Mivelhogy egy elég picike lakásban élünk, nálam állandó körforgás van: folyamatosan jönnek-mennek a példányaim, és amit tudok, igyekszem inkább otthon kiolvasni, hogy ne kelljen egyfolytában azon tipródni, hogy mi fér be, és mi maradjon a következő körre. Ez egyrészt elég fárasztó, nem tagadom, másrészt viszont könnyebb számontartani, hol állok éppen a magánkönyvtáram fogyasztásával. Szóval mindennek megvan a maga előnye - még ennek a "kétlakiságnak" is. :) 

A molyos adatbázis momentán 220 könyvet számol, ami zömében a regényeket fedi le - az enciklopédiákat, nyelvkönyveket, és a szótárakat nem számoltam bele. Egyébként ennek durván a 25%-át tartom kint Svédországban. Jelenleg 87%-on áll az olvasottsági számom, ami számszerűsítve 27 olvasatlant jelent. Egy picit megdobta a márciusi kupacom, de annyi baj legyen; a szülinapomra rendelt csomag minden egyes elemének nagyon örültem! :)

Írók szerint: Tove Jansson (11) ·  J. K. Rowling (9) ·  Nicolas Barreau (8) · Peter Wohlleben (5)

Műfaj szerint: romantikus (56) · ifjúsági (35) · ismeretterjesztő (21)

Azt hiszem, a magánkönyvtáram elég jól tükrözi az olvasási szokásaimat: most már kifejezetten zsáner szerint vásárolok, egyre ritkábban csábulok el másra. Nagyon megválogatom, hogy mire költöm a pénzem, és mint látható, az utóbbi időben egyértelműen a Park Kiadó lépett a lista élére. Talán ennek is köszönhető, hogy ennyire kordában tartom a beszerzéseimet, és ennyire tudatosan építem a saját könyvtáramat. Egy ideje kimondottan azokat a könyveket szerzem be papíron, ami számomra értéket jelent: vagy a szerző személye, vagy pedig a témája miatt. 

Kezdetben egy jóval kisebb polcon kezdtem el gyűjtögetni a könyveimet, de azt rövid időn belül kinőttem, és mire felocsúdtam, már egy talpalatnyi hely sem volt. 2014-ben, amikor a párom kiköltözött, én pedig haza, megérett az idő a cserére, így esett a választás a képen látható sötétbarna Ikea könyvespolcra, amit a mai napig szeretettel porolgatok- és takarítok le, amikor csak otthon töltök egy kis időt. Nyilván sokat változott az akkori állapotokhoz képest, nem egy példánytól vettem azóta könnyes búcsút, viszont a sorrendhez fixen ragaszkodom, hiába próbálkoztam más rendszerezési módszerrel. Ez annyira bevált, hogy kb. egy pillanat alatt megtalálom bármelyik példányomat, hiszen pontosan tudom, hogy hol keressem. 

A rendszer a következő (felülről lefelé haladva): 

Az első polc a fantasy, disztópia és a krimi lakhelye, azaz itt kaptak helyet a Harry Potterek, valamint az Animus-, Ad Astra- és Agave kötetek is. A második emeleten csupa puha borítású és többnyire romantikus példányt tartok, és ezeket szeretem színek szerint rendszerezni, mert jobban esik a szememnek, mégsem válik kaotikussá. :) A harmadik polc a kemény borítós - szépirodalmi részleg, megfűszerezve az etológiai gyűjteményemmel. A negyedik amolyan vegyes felvágott, bár próbálom ezt is tematizálni - jobbára azonban minden ide kerül, ami máshonnan kiszorult. Az utolsó kettőt előszeretettel csereberélem: hol az egyik, hol a másik kerül az ötödik-hatodik szintre, ami a meséket és az enciklopédiákat, illetve a szótáras-nyelvkönyves szekciót jelenti. 

Ahogy a bevezetőben is említettem, egy picurka, ám annál kuckósabb és otthonosabb fészekben lakunk, ami a mérete ellenére is nagyon a szívünkhöz nőtt. Szép időben szívesen ürcsörgünk kint a teraszon, kertészkedünk (már nőnek a novemberben elvetett kis hagymák!), vagy élvezzük a délelőtt odasütő napfényt. Úgy érzem, jó ide visszatérni, és már egyikünk sem érez konstans honvágyat, ha elbúcsúzik a szeretteitől. 

Svédországban nagy keletje van a beépített szekrényeknek, főleg kis lakások esetében - ennek köszönhetően a TV melletti részleget neveztem ki kvázi  fő "könyvespolcnak". Mivel alapvetően kevés könyvet tárolok itt, szeretem színek szerint rendszerezni őket, aminek a sorrendjét mindig változtatom egy kicsit. Ezen kívül két másik helyen találhatók még könyvek a lakásban: szintén a színek és a kiegésztítők szabják meg, hogy mi hova kerüljön. Én ráadásul az a típusú ember vagyok, aki szezonálisan díszíti és csinosítja a lakást, viszont az utóbbi időben odafigyelek arra, hogy a kiegészítők is szépen belesimuljanak a térbe. 

A bútoraink nagy része szürke- és fehér színű (autentikus skandináv, ugye), épp ezért én is inkább a pasztell felé mozdultam el, amihez remekül passzolnak az üvegből készült vázák, és az általam gyűjtött száraz virágok. Viszont nem tudok teljesen kibújni a bőrömből, úgyhogy itt-ott belecsempésztem egy picit magamból is, ami a kis figurákban, madárkás képekben, Dala lovacskákban mutatkozik meg. :) 

Anett · Cloudbookatlas · Dóri · Heloise · Larawyn

Mandi · PuPilla · Readinspo · Zenka | Utóvéd: Nita

Egészen hihetetlen, de már márciust mutat a naptár, ami csak egyet jelenthet: ismét elérkezett az ideje annak, hogy megosszam a következő három hónapra vonatkozó olvasási terveimet. Kellett egy kis idő, hogy belerázódjak ebbe, de büszkén jelenthetem, hogy a téli felvonást remekül abszolváltam, ugyanis a kitűzött öt könyvből négyet el is olvastam! :) Egyedül A medve és a csalogánnyal nem sikerült zöldágra vergődni - pár oldalnyi beleolvasás után eldöntöttem, hogy nem kínzom vele magam. Talán majd máskor, egy másik alkalommal. Most nem találtunk annyira egymásra. 

Mindenesetre én borzasztóan örülök, hogy ezt az aprócska fiaskót leszámítva tartottam magam, pedig eléggé hangulatolvasó (egész pontosan színskála-rajongó) vagyok. Úgyhogy a sikertől megtáltosodva, be is mutatnám a tavaszi jelölteket! :) 

Sajnos nem volt hozzá szerencsém, hogy a professzor úrtól személyesen vegyek nyelvtörténeti órákat - pedig mennyire klassz lett volna! - , épp ezért csillant fel a szemem e kötet láttán. Mivel az egyetemen baromira élveztem ezeket az előadásokat (az egyiket speciel franciául végeztem el, viszont magyarul is teljesítettem egy kurzust), nem volt kérdés, hogy lecsapok rá, ha alkalmam adódik rá. Kíváncsi vagyok, mi újat fog mondani nekem Nádasdy, és mennyire fogja felidézni az egyetemi emlékeimet. :)

Az egyik legszebb mesekönyvem ever - ezt túlzás nélkül állíthatom. Rajongok Beatrix Potter tüneményes figuráiért, a törékeny, finom ecsetvonásaiért, amivel olyan érzékenyen megragadja egy-egy állat "jellemvonását". Legfőképp ezért volt kötelező beszerzésem tavaly, de az ismeretlen mesék, illetve a népszerű szerző-házaspár fordítása is abszolút felkeltette az érdeklődésem. Elég vaskos darab, tele szebbnél szebb illusztrációval - mondanom sem kell, alig várom, hogy elmerüljek benne!

Nagyjából eddig bírtam Attenborough bácsi nélkül - haladéktalanul be kell pótolnom a legutóbbi művét! A dokumentumfilmet láttuk tavaly, így gyanítom, kevés új információt fog nyújtani, viszont nem is ez motivál, hanem maga a szerző személye. Nagyon szeretem Attenborough gondolatait, és imádom, ahogy megosztja velem, olvasóval, a varázslatosabbnál varázslatosabb élményeit - bár ez utóbbi kevésbé lesz jelen, ahogy sejtem. Ettől függetlenül bízom benne, hogy írott formában is olyan hatással lesz rám, mint vizuálisan. 

Amikor felfedeztem, hogy új Wohlleben kötet van a láthatáron, rögtön el is határoztam, hogy gyorsan sorra kerítem e hiányosságomat, és belevetem magam az imádott német erdészem beszámolójába. Nagy-nagy kedvencem ez az úriember, jóformán az ő szavait is úgy iszom, mint Attenborough bácsiét (két micsoda ember - igazi nagybetűvel ♡), és a fülszövege alapján ismét izgalmas dolgokról esik majd szó. Ráaádásul a borítója folyton az egyre zöldülő erdőt és fákat juttatja az eszembe, tökéletes tavaszi hangolódás lesz nekem! :) 

Igen, nekem az eredeti Kipling regény eddig kimaradt. Halvány emlékképek ugyan felsejlenek - talán Anyukám olvasott fel nekem anno, kislánykoromban, de nem mernék rá megesküdni. Mindenesetre nagyon érdekel, mennyiben különbözik az általam jólismert Disney-féle megközelítéstől, és képes-e átadni az indiai dzsungel világát. Főleg ez utóbbi érdekel, mivel a párom révén van egy kevés fogalmam arról, milyen arrafelé az élet, na meg sok filmet / sorozatot néztünk meg Indiáról, és bevallom, egészen különlegesnek találom. Szeretnék egy kicsit Kipling szavain keresztül barangolni, és felfedezni az igazi Maugli történetét! [4/5 ☑]