Amikor azt írtam, hogy a természet nem lehet ennél fantasztikusabb és sokszínűbb, akkor jön az október, és minden várakozásomat felülmúlja! Az ősz második hónapja is rengeteg meglepetést tartogatott a számomra, szinte minden hétvégén történt valami különleges. A hétköznapok sűrűjében jólesik erre visszagondolni, és egy finom teával/forrócsokival/kávéval felidézni ezeket a pillanatokat. 

Könyvek és olvasás 

Végül nem szereztem be új könyvet, maradt az eddigi felállás, de ezt egyáltalán nem bánom. Rengeteg, de tényleg rengeteg olvasatlan könyvem van, dúskálhatok bennük, úgyhogy nem is baj, hogy nem növeltem pluszban ezt a számot. Az olvasással is kicsit lassabban haladtam, összesen kettő könyvet olvastam ki, viszont kipipálhattam egy olyan könyvet, ami már régi-régi adósságom volt magam felé. 

Október elején fejeztem be Jane Austen klasszikus lányregényét, a Büszkeség és balítéletet. Kezdetben elég döcögősen csúszott a történet, de a végére beigazolódott számomra is, hogy miért olyan korszakalkotó ez a mű a világirodalomban. Furcsa, hogy egyes dolgok mennyire nem változtak a férfi-nő kapcsolatot illetően, és mennyi örök érvényű igazság található Austen kisasszony szavaiban. Ez a fajta felvilágosultság biztos nem tetszett az angolok többségének. :) Nem nevezném ízig-vérig romantikusnak, mert Mr. Darcyt leszámítva nem találtam benne túlzottan sok szívet dobogtató jelenetet, viszont realistának annál inkább. Érdekes és különleges belelátni az akkori lányok életébe, megismerni egy-egy házasság háttér-történetét. Kedvenc nem lett, de idővel folytatni szeretném majd az Austen életművet. Jó döntés volt a B&B-vel kezdeni!

Még a szeptemberi hazalátogatásom alkalmával megejtettem egy rövid könyvtárazást, aminek eredményeképpen kiutazott velem az új Millenium kötet, a Mint az árnyék, illetve a Love & Gelato - Firenzei nyár című YA regény. Sajnos David Lagercrantz nem váltotta be a folytatáshoz fűzött reményeimet, rettentően untam ezt a részt. Még a háttérsztori egész izgalmasnak is tűnt, de összességében nem éreztem azt az izgalmat, feszültséget és határtalan kíváncsiságot, amit Larssonnál igen. Sajnálom, mert ennél kicsit többre számítottam. Akadtak benne érdekfeszítő fordulatok, de nagyon elenyésző mértékben. Az az igazság, hogy nem látok ennél több fantáziát a sorozatban, nem hinném, hogy jó ötlet lenne folytatni... 

A Love & Gelato viszont abszolút kedvenc lett. :) Aranyos és romantikus történet, ami egyenesen Firenzébe, a toszkán nyárba röpít. Mivel a helyszínek többségét mi is láttuk tavaly (Ponte Vecchio, Duomo, Boboli kert), így magam előtt láttam mindent és még jobban tudtam élvezni az egész történetet. Maga a sztori egy fiatal, 16 éves lányról, Lináról szól, aki nemrég veszítette el édesanyját és egy számára vadidegen férfival kell felvennie a kapcsolatot, akiről kiderül, hogy kicsivel több, mint egy ismeretlen ember a múltból. Lina napról napra nyílik ki, veszi észre a körülötte levő tájat és szeret bele a gelatoba, az olaszok kedvességébe, és, persze, egy szívdöglesztő srácba is. :) Nagyon tetszett az egész; igazán szeretni való történet. 

Filmek és sorozatok

Október folyamán tartottunk egy rögtönzött Középfölde barangolást, úgyhogy újranéztük a Hobbit trilógiát és a felejthetetlen Gyűrűk Urát, ezúttal viszont angolul. Még sosem hallottam eredeti nyelven, mert mindkét szinkron a szívem csücske, de egyáltalán nem bántam meg. Nyelvgyakorlásnak is szuper, ráadásul a történet így is-úgy is magával ragadott, varázsa mit sem kopott az évek során. Még márciusban olvastam Colm Tóbín Costa-díjas regényét, a Brooklynt, aminek végre sorra kerítettem az adaptációját. Tökéletes feldolgozás; hozza a regénybeli hangulatot, az egyszerűséget, a reményteljes újrakezdést. A színészek remekek, különösen a főszereplő lány, Saoirse Ronan. Érdemes megnézni, akár a könyv ismerete nélkül is. Nagy meglepetésemre, véletlenül rátaláltam egy szupercuki francia filmre is, a Háziúr kiadóra. Ezt is nagyon szerettem és meggyőződésem, hogy a franciák igazán ezekben a filmekben remekelnek. Hétköznapi emberek, bájosság, kedvesség, és Párizs. Hát kell ennél több? 

Bár be kellett volna osztogatnom, nem bírtam, így két nap alatt ledaráltam a BBC Cormoran Strike sorozatát. Na, ez viszont tényleg fenomenális, engem kilóra megvettek vele! Alig várom a Gyilkos pályát, remélem, az is ennyire jó lesz, mint a Kakukkszó és a Selyemhernyó. Fura, hogy míg könyvben a második rész tetszett jobban, a sorozatnál inkább az első évadot tartom erősebbnek. Amit a könyvben kissé lassúnak éreztem, az a filmvásznon szuperül működött.

Programok  

A hónap legnagyobb eseménye vitathatatlanul a svéd tanfolyam. Régóta szerettem volna már hivatalos keretek között elkezdeni tanulni, és most végre sikerült! Heti kétszer járok Uppsalába, a Folkuniversitet-re, amit nagyooooon szeretek! A tanárnőnk egy nagyon kedves, idősebb hölgy, persze echte svéd, úgyhogy már az első órától kezdve svédül beszélünk, több-kevesebb sikerrel. A csoporttársak is nagyon jófejek, az egyik lány ráadásul ugyanúgy Knivstában lakik, és kétszer is hazahoztak a vőlegényével kocsival. :) Szerencsére eddig nincs különösebb problémám a nyelvvel, sőt, úgy érzem a kiejtés is jobban ragad így, hogy folyton ezt hallom magam körül. :) 

Amit szeptember végén elterveztem, azt is sikerült megvalósítanunk. Egy csodaszép őszi nap, amikor épp verőfényes napsütés volt, ellátogattunk a Skansenbe, ahol piknikeztünk (csomagoltam tésztasalit és termoszban vittünk kávét), és élveztük az őszi nap simogató melegét. Talán ilyenkor a legszebb a Skansen, a káprázatos színkavalkáddal és napsárga-bordó-zöld-barnuló falevelek látványával képtelen voltam betelni! Az állatok közül sokakat már nem igazán láttunk, többen is bekuckóztak már, de így is maradandó emlék lett ez a nap. Egy másik hétvégén szintén felkerekedtünk Stockholmba, de ezúttal az ingyenes múzeumok közül szemezgettem. Egy 18-19. századbeli lakást, illetve a Kelet-ázsai Múzeumot szemeltem ki, és mindkettő szuper választás volt! Ezeknek egy külön bejegyzést fogok szentelni, szóval csak így tömören írok most róluk. A Skeppsholmen sziget varázslatos így ősszel, nem lehet megunni! 

A hónap végén pedig a régóta várt hazaút várt rám. Két napot otthon voltam, csak a családommal és megint cicázhattam kedvemre :)), vasárnap pedig befutott az egyéves keresztlányom, a bátyám és a sógórnőm, plusz a párom is. :) Hétfőn kerekedtünk fel, és utaztunk el egy kicsit a hegyekbe ünnepelni. Nagybörzsöny lett a kiválasztott helyszín, amit szívből ajánlok, ugyanis csodás az egész környék! Lehet nagyokat túrázni, ha arra támad kedvünk, de nem messze van egy helyi állatsimogató, tele kecskével, lóval, kutyusokkal, cicával, madarakkal és egy barátságos, játékos kedvű ormányos medvével, Szuzival. :) Ide az unokatesóimmal sétáltunk el, és roppantul élveztük. Különösen én, mert hát az ilyen programokból nem tudok kinőni. Kétszer is tortáztunk, először az egy éves Nórát ünnepeltük, másnap a 75. és 80. szülinapját ünneplő nagyszüleimet. Közben közös beszélgetés, emlékfelidézés, hatalmas eszem-iszom és örömteli együttlét színesítette ezt a pár napot. Ilyenkor nagyon-nagyon nehéz visszajönni és elbúcsúzni tőlük... 

De hogy ne ilyen szomorúan fejezzem be ezt a bejegyzést, azért látható, hogy alakulnak az itteni dolgok is, apránként haladunk, de töretlenül előre. :) Karácsonykor megint hazautazunk, az ünnepeket mindenképp otthon töltjük majd. Addig is tervezek ellátogatni a híres gamla stani karácsonyi vásárra (ez az egyik téli nagy vágyam), és egy csomó karácsonyi díszt magammal hoztam, hogy felöltöztessem a lakást és méltóképpen ünnepeljük majd az adventet. A karácsony az egyik kedvenc ünnepem, szóval már tűkön ülve várom és érzem, hogy fantasztikus lesz! :) 

(Képek forrása: Pinterest // tumblr // saját)