Egy kicsit elcsúsztam ezzel a havi zárással, de őszintén szólva annyira nem is bánom, mert ekkorra már szépen letisztázódik bennem minden, és valahogy jobban átlátom, mi minden történt az adott hónapban. A nyár elképesztően gyorsan távozott el tőlünk, az ősz pedig lassacskán úszott be a mindennapok közé, és érkezett meg a szemerkélő eső, a hűvös, kabátkás reggelek és a pirosodó almák képében. Útközben is egyre több fát látok sárgulni, viszont az igazi színkavalkádra még várni kell. Mindenesetre én készen állok, és minden porcikámmal ki szeretném élvezni ezt az időszakot! :) 

Könyvek és olvasás

Még júniusban számoltam be arról, hogy leadtam az előrendelésem az új Nyúl Péter kötetre, ami sikeresen meg is érkezett augusztus első napjaiban. Sajnos egyelőre csak online nézhettem meg, Anya megmutatta nekem Skype-on, de elhihetitek, hogy alig várom, hogy végre a kezembe foghassam - a többi azóta beszerzett szépségemmel együtt! Bár eredetileg a Park Kiadó gondozásában megjelent farkasokról szóló kötetet terveztem mellé, ezt utólag módosítottam, és helyette az új Tittel Kinga-írta útikalauz mellett döntöttem, mert egyszerűen imádom ezt a sorozatot! Ez utóbbi pedig különösen betalált nálam, hiszen én magam is a Duna mellett nőttem fel - számtalan alkalommal jártam a folyó partján, sőt: gyerekként még fürödtem is benne! :) 

Vannak olyan időszakok az életemben, amikor az olvasás annyira nem csúszik... Nem szégyen ez, és nem is vagyok robot, hogy folyton olvassak. Most egy picit előnyt élveztek a sorozatok, a nyaralás, és más, egyéb pihentető tevékenységek. 

A nyári TBR listába beválogatott Rablás uzsonnára végülis nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, ennek ellenére kellemesen elszórakoztam rajta. Cseppet dagályosnak találtam a közepét, úgyhogy ott érezhetően megakadt az én lendületem is... Összességében élvezetes és jó stílusban megírt fekete komédia négy bűbájos nyugdíjasról, akik bebizonyítják, hogy a kor nem feltétlenül jár azzal, hogy az ember a hamut is mamunak mondja. Épp ellenkezőleg! :) Ezután Joy Adamson nyomába szegődtem, hogy többet tudjak meg a gepárdokról, és hogy újra megmártózhassak az afrikai hangulatban. Nos, mindkét pontot kipipálhatom, ám az írói stílust tekintve ugyanaz volt vele a problémám, akár az előző svéd kötettel: több helyen túlírtnak éreztem. Érthető, hogy egy vadállat visszaszoktatását a vadonba a folyamatos, ismétlődő rutinok jellemzik, ezt jóval kevesebbszer kellett volna hangsúlyozni - ettől számomra túlzottan vontatottá vált a cselekmény. Joy lelkesedése és szakmai kíváncsisága ugyanakkor mindvégig csodálatra méltó: férjével rengeteget tettek azért, hogy még jobban megismerhessük ezeket a titokzatos nagymacskákat. 

Filmek és sorozatok 

Noha tudtam, hogy létezik ez a film, mégis a zenéjével hívta fel a figyelmet, ami - a részemről csak zseniálisnak titulált - Alexandre Desplat munkája. Ez alapján egy kissé más jellegű történetre számítottam, amolyan Amélie-félére, ehelyett A víz érintésében egy siketnéma lány és egy furcsa kinézetű tengeri lény kapcsolata rajzolódott ki, ami egyértelműen a másság elfogadására hegyezte ki a sztorit. Voltak benne elég undorító részek, és bizony a főgonoszt sem zártam a szívembe... Nem is tervezem újranézni, egyedül a zenéjét hallgattam agyon - különös tekintettel Elisa témájára, ami egyértelműen az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. Sajnos a Dumplin is csalódást okozott, egynek elment - szódával, illetve az Agatha és a gyilkosság igazsága sem hagyott bennem mély nyomokat. Az X - A rendszerből törölve ellenben egész izgalmas volt - remek cast és ütős képsorok egyvelege egy csipet rejtélyességgel átitatva. 

A hónap legnagyobb élménye minden kétséget kizáróan a Négy esküvő és egy temetésé, ami a Hugh Grant & Andie MacDowell főszereplésével készült romantikus komédia sorozatbeli testvére, mely hasonlóan Londonban játszódik, ám valamivel másabb koncepcióban, modernebb felfogásban mutatja be egy baráti társaság életét. Eleinte nehezményeztem, és az előzetese láttán el is könyveltem magamban, hogy mennyi mindent megváltoztattak benne, de aztán megtört a jég... Abszolút pozitív csalódásként ért, minden kis történetszálat imádtam benne! Annyira kedves, szerethető és jókedvre derítő az egész - lehetetlen nem mosolyogni rajta, együttérezni a szereplőkkel, és szurkolni, hogy mindenki megkaphassa a maga boldog befejezését. 

Mindeközben folyamatosan követtem az aktuális Sütimester évadot, ami változatlanul hatalmas szerelem számomra, illetve új kedvenc szakácsot is avattam Tareq Taylor személyében, akinek sorozata, Az észak ízei teljesen függővé tett. Az még hagyján, hogy csodálatos tájakat barangol be, de olyan helyi gazdákkal, termelőkkel találkozik, akik kihasználva a természeti adottságokat, különlegesebbnél különlegesebb alapanyagokkal rukkolnak elő - amit persze Tareq fel is használ az aktuális ételéhez. :) A pasi hihetetlen közvetlen: mindenkivel barátságos, mosolygós, és láthatóan ért a munkájához. Elképesztő szépérzékkel tálal ki egy-egy ételt, és ugyan teljes mértékben a fine dining vonalat erősíti, csak úgy csüngök a szavain. A vicc az, hogy teljesen véletlenül csíptem el a tévében, ráadásul akkor pont a mi környékünkön, Uppsalában vendégeskedett - hát csoda, hogy azonnal a szívembe lopta magát?! :) 

Programok

Az előző zárásban emlegetett elmaradt hazaút miatt sokkal előbbre hoztuk a nyaralást, ami utólag egyáltalán nem is bizonyult olyan rossz ötletnek. Egyetlen nap kivételével rekkenő kánikulában volt részünk, és bátran kijelenthetem, hogy Svédország egy újabb oldaláról mutatkozott be. Persze az ember egy-egy tartomány között látja a különbségeket, ezek azonban kevésbé számottevők, mint az, amikor 500 km-es körzetben váltják egymást a szántóföldek, fenyőerdők, és végül a sziklás tengerparti szakaszok. 

Olyan élmények is értek bennünket, melyekre nem számítottunk, és szerencsére semmilyen negatívumát nem érzékeltük a vírushelyzetnek sem, amitől, bevallom, egy picit azért tartottam. Tudatosan úgy állítottam össze a programot, hogy lehetőleg minél kevesebbet legyünk zárt térben, és inkább a szabad levegőn kiránduljunk - ez ráadásul jóval sikeresebben alakult, mint ahogy elterveztem. Rendesen lejártuk a lábunkat, mire az adott szállásra érkeztünk, és mivel Göteborg kivételével mindenütt csupán egy-egy éjszakát töltöttünk, többnyire este csekkoltunk be, annyi volt a látnivaló. Jártunk állatkertben, tó melletti kastélyban, különleges, sziklákkal teli kilátóban, botanikus kertben, parkokban, vízesésnél, és olyan városokban is, melyeket eddig csupán a skandináv krimikből ismertem - igen, itt konkrétan Fjällbackára gondolok. :)  

Ha valakit részletesebben is érdekelne mindez, született róla blogposzt, ahogy az aktuális havi Témázós körben is megírtam a magam ajánlós csokrát - ezúttal állatos-természettudományos témában. Más érdekesség nemigen történt augusztus folyamán, de bőven kárpótolt az a rengeteg emlék, amivel a nyaralás során feltöltekeztem. És biztos vagyok benne, hogy az ősz is tartogat meglepetéseket - én már tűkön ülve várom a színes levelekkel teli sétákat és az almáspite illatával belengő, teázós-kuckós estéket! :) 

(Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8-10)