A kánikula napról napra fokozódott, de minden bizonnyal szombaton érte el a csúcspontját, amit hazafelé érzékeltünk igazán. A gyors reggeli és összepakolás után a Rosariumba, vagyis egy hangulatos rózsakertbe vezetett az első utunk, ahol szebbnél szebb rózsabimbók nyíltak mindenfelé. Nemrég locsolhatták meg őket, mivel az ottjártunkkor néhol még vízcseppek pettyezték a szirmokat. A nyár dereka felé közeledve egyik-másik bokor elszáradt ugyan, ennek ellenére bőven maradt még miben gyönyörködni, a partról nem is beszélve! :) Ugyanis ott a Vänernhez hasonlóan nagy kiterjedésű Vättern tó fogja körbe Jönköping-t, a víz közelsége pedig alapból vonzza a turistákat és a fürdőzni vágyókat, szóval egyértelműen a népszerű desztinációk közé tartozik.


Sokszor szoktam meríteni inspirációt az Instagram posztokból - nem történt ez másképp az Alvastra kolostor kapcsán sem, amire egészen véletlenül bukkantam rá. Egy 1143-ban alapított, francia származású ciszterci apácák által lakott klastrom romjait járhatjuk be, ami a rekonstrukciós rajzok alapján könnyedén megelevendik előttünk. A kis kertben levendula ágyások sorakoznak, míg a falakról zöld növénykék és kövirózsák csüngenek le - szinte minden sarkon megérint a történelem szele. Van valami titokzatos abban, hogy egy olyan helyen lépkedünk, ahol hajdanán középkori emberek éltek - ez bennem mindig megrendítő érzéseket kelt. Az innen karnyújtásnyira elhelyezkedő Vadstena főleg a kastélyáról ismert - természetesen ezt mi sem hagyhattuk ki.

Ezután már csak a hazautat kellett abszolválni, ami aránylag gyorsan eltelt - rövidebb megállókkal kiegészülve. Estére kissé fáradtan, de élményekkel és emlékezetes pillanatokkal telve érkeztünk meg a ház elé, és azt gondolom, mindkettőnk nevében kijelenthetem, hogy nagyon élveztük az elmúlt napokat! Feltöltekeztünk, kisimultunk, friss tengeri levegőt szívtunk: minden szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. :)