Nem újkeletű elhatározás ez a részemről, azonban az apropója nem is lehetne ennél aktuálisabb, hiszen Sir David Attenborough éppen ma ünnepli 94. születésnapját. Ez a fantasztikus ember a mai napig példaképként áll előttem, és bizonyos szempontból miatta döntöttem úgy, hogy megírom ezt a bejegyzést. Ehhez viszont először repüljünk vissza egy kicsit az időben... 

▵▾▵

Mindig is elragadtatott csodálattal figyeltem a természetet, különös tekintettel az állatokra - nyilvánvalóan. Már hat évesen csigákat mentettem egy német parkolóban, mert féltettem a törékeny házikójukat, így egyesével összeszedegettem, amennyit csak bírtam, és a közeli füves részre vittem őket. Valahányszor egy barátságos kutyust pillantottam meg az utcán, rögtön a gazdijához szaladtam, és megkérdeztem, megsimogathatom-e. A legkedvesebb dán emlékeim közé tartozik, hogy egy reggel arra ébredtem, hogy három cicával aludtam egy ágyban. :) Amikor egy általános iskolai osztálykirándulás alkalmával a fővárosi Állatkertben jártunk, fejből mondtam a különféle fajokat - legtöbbször a biológia tanáromat is megelőzve. Ez főként a folyamatos enciklopédia bújásnak köszönhető, aminek gyakori lapozgatásával óriási tudásanyagra tettem szert. Emlékszem, még természetfilmes videókazettát is kaptam ajándékba, amit többször újranéztem, mert nem tudtam betelni vele. 

Szóval, amint látható, cseppet sem pillanatnyi szeszély ez, sokkal inkább egy régi szerelem újjáéledése. Mostanában mindezt természetfilmek nézésével, illetve biológiai témájú beszámolók olvasásával próbálom frissen tartani, és - talán mondanom sem kell - elmondhatatlanul élvezem, hogy ez a téma visszatért az életembe. Ezt a csokrot is azért teszem közzé, hogy mást is erre ösztökéljek, mert meggyőződésem, hogy másképp tekintünk a természetre, az élővilágra, ha tudjuk, mennyire lenyűgöző ez a háló, ami körbevesz bennünket. 

＃1 Önálló filmek

Sivatagi show (1974): Nem is kezdhetnék mással, mint ezzel a műremekkel, amit kb. milliószor láttam már, viszont biztos vagyok benne, hogy sosem fogom tudni megunni. Meglehetősen formabontó alkotás, tudniillik Afrika élővilágát a hangulatában remekül kiegészítő komolyzenei betétekkel teszi még különlegesebb élménnyé, emellett egy kicsi betekintést enged az ottani társadalomba, a busmanok életébe is. Persze, ha mindez önmagában nem lenne elég, van még egy csodás orgánumú narrátorunk, Sztankay István, aki határozottan felteszi az i-re a pontot, és utánozhatatlan atmoszférát kölcsönöz az egész filmnek. Ó, és az eredeti címe annyira kifejező: Animals Are Beautiful People. 

Vándormadarak (2001): Őszintén szólva előbb ismertem meg a zenéjét, és csak utána láttam a teljes filmet, ám az alkotókat már jól ismertem a Mikrokozmoszból. Tulajdonképpen egy picit kilóg a többi közül, mivel nem hagyományos értelemben vett természetfilm; alig hangzik el benne bármilyen ismertető szöveg, sokkal inkább a madarak viszontagságokkal teli útjára, az évszakok fordulópontjaira koncentrál. A mesélőről még ejtenem kell néhány szót, ugyanis az általam is nagyra becsült Kovács Nórát kérték fel a magyar változat elkészítésére, aki maximálisan helyt állt. Ugyanakkor a kezdő kép annyira belém égett, hogy bármikor fel tudnám idézni: egy idős néni megy ki a vadludak elé, mert tudja, hogy minden évben ugyanazon a napon térnek vissza hozzá. Szívet melengető jelenet... és igazából már csak ezért, illetve a fülbemászó dallamaiért érdemes egyszer végigülni. Mindenképp megéri! 

Born in China (2016): Jóllehet ez egy viszonylag friss felfedezésem, de annál elbűvölőbb esti mozinak bizonyult; különösen, amikor megjelentek a színen a kedvenc, abszolút kedvenc nagymacskáim: a hópárducok. Véleményem szerint a leggyönyörűbb ragadozók ők, akik a Himalája sziklás csúcsain élnek, és halandó ember csak ritkán találkozhat velük személyesen. Szellemmacskának is nevezik, mivel épphogy megjelennek, majd el is tűnnek, mintha ködbe vesznének. Rajtuk kívül feltűnik egy pandacsalád, mókás aranymajmok sokasága, és a távol-keleti művészetben kiemelkedő jelentőséggel bíró darvak csapata is. A narrátorunk ezúttal Makranczi Zalán, aki tökéletes választás - zengő, mély hangja szépen lekerekíti az adott jeleneteket. A timelapse felvételekről pedig csak annyit írnék: elképesztően sokszínű vidék ez! 

További ötletek ebben a posztban is megtalálhatók: ◃ ITT ▹

＃2 Sorozatok

Our Planet (2019): Voltaképpen, ha nincs ez a sorozat, akkor nem érzek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy még inkább beleássam magam Attenborough munkásságába... A lélegzetelállító, ámulatba ejtő felvételek gyakran megrendítő adatokkal párosulnak, ennek ellenére az idős zoológus mondandójában valahogy mégis a remény és a tenni akarás kerekedik felül. Kifejezetten értékeltem, hogy nem csak az ismert fajokra fókuszáltak, hanem elsősorban a különleges egyedek kaptak kiemelt figyelmet, akiknek jóformán még a létezéséről sem tudtam! Imádtam a hangyaboglárkás epizódot - amit nem mellesleg kis hazánkban forgattak -, de csordultig telt a szívem az anyabálnával és a borjával is... Nem is tudnám mindet felsorolni, egyformán elvarázsolt valamennyi. A kulisszák mögötti werkfilmből az is kiderült, milyen nagy körültekintéssel, profizmussal készült el mind a nyolc rész - mennyi megpróbáltatás, várakozás és boldogságos pillanat gazdagította a készítőket az eltelt 4 év során. Ha csupán egy film erejéig fizettek elő a Netflixre, akkor ez legyen az! 

Bolygónk, a Föld (2006): Bár még nem értem a végére, egyértelműen kijelenthetem, hogy ennek is abszolút itt van a helye. Szintén Attenborough közreműködésével valósították meg, és hát... egyelőre teljes a szerelem. Igaz, ezt most magyarul nézzük (Végvári Tamással, aki szokás szerint ragyogó), ám a képsorokból és a szövegekből ítélve ez a grandiózus munka a BBC egyik szerelemgyermeke. Alig várom, hogy esténként a tévé elé kucorodhassak, és ismét együtt kalandozhassak a kamerával! Akadtak ugyan ismerős részek az Our Planetból, ennek ellenére több az új információ; ezenfelül kiegészült még egy rendkívül érdekes földrajzi vonulattal, melyben szót ejtenek a gleccserek, a vulkánok, de még a barlangi tavak kialakulásáról is. Ezúton is köszönöm az ajánlást, PuPi, szuper program! :* 

＃3 Minisorozatok

Vad India (2012): Amikor néztük, akkor már tudtuk, hogy a párom Indiába fog utazni egy külföldi ösztöndíj kapcsán. Ebből kifolyólag úgy véltem, jó lenne kicsit megismerkedni az országgal, és ez pont megfelelő felütésnek tűnt. Bevallom, nem is sejtettem, mennyire gazdag India élővilága! Ez a sorozat ugyan csak egy kicsiny szeletét mutatja be, de úgy hiszem, a legfontosabb egyedekről kapunk egy kisebb merítést. Szersén Gyula csodás elbeszélésével lesz igazán teljes az összkép, amit a mesebeli vágóképek, izgalmas elbeszélések, és a lenyűgöző részletek egészítenek ki. Minden epizódban más állat kapja a hangsúlyt: az elsőben az elefántok, a másodikban a tigrisek, míg a harmadikban az indiai oroszlán. Kitűnő kedvcsináló is egyben, nekem mindenesetre nagyon meghozta a kedvem egy indiai kiruccanáshoz! 

Fenn a csodás Északon (2011): A Skandinávia iránti rajongásom a természetre is éppúgy kiterjed, épp ezért amikor elcsíptük a National Geographicon az első részt, szinte megkövülten figyeltem. Még nem találkoztam ezidáig hasonló szériával, ahol kifejezetten a Skandináv-félsziget élővilága szerepelne, ráadásul ennyi különböző állat szerepeltetésével! Engem főleg az Izlandon forgatott képsorok bűvöltek el:  méghozzá a lundák miatt. Ezek a fekete-fehér madárkák régóta osztatlan figyelmemet élvezik, és hatalmas vágyam teljesülne, ha egyszer magam is láthatnám őket élőben. Bakancslistás álom, ha úgy tetszik. :) Hozzá Kőszegi Ákos briliáns narrációja csak a hab a tortán... Egyszerre drámai, akciódús és érzékeny: az élet körforgása elevenedett meg a képernyőn a maga teljes valóságában. 

＃4 Könyvek

Az általam is olvasott szerzők közül jó szívvel tudom ajánlani:

És, azt gondolom, nélkülük én sem lennék ugyanaz az ember... Mert számomra ők az igazi hősök! ♡

(Képek forrása: Pinterest // Google)