Nem hittem volna, hogy pont a 28. születésnapom lesz az egyik legemlékezetesebb az életemben... Pedig így történt. Éppen aznap, 11-én tetőzött be mindaz, amire legvadabb álmaimban sem gondoltam, amire korábban csupán legyintettem, hogy "á, nem lesz itt semmi vész". Azóta nem telik el nap, hogy ne gondolnék az elmúlt hetek eseményeire, de szilárdan eltökéltem magam, és nem hagyom, hogy ez a hangulatomban, a hozzáállásomban, a világnézetemben lyukat üssön. Ennél fogva a továbbiakban megpróbálok inkább azokra a dolgokra fókuszálni, melyek egy kicsit bearanyozták a hónapot, és aprócska fényként világítottak előttem. 

Könyvek és olvasás 

Régóta nézegettem már a könyvesboltban Meik Wiking új kötetét, Az emlékteremtés művészetét, aminek a fülszövege roppant hívogatónak tűnt. A szerző eddigi köteteit mind a könyvtárból kölcsönöztem ki, úgyhogy ezúttal szakítottam a hagyománnyal, és a Kossuth Kiadó kihagyhatatlan akciójának engedve leadtam a rendelésem, így még éppen át tudtam venni a csodaszép, letisztult kinézetű példányomat. Ezt megfejelve, a Libri "Pont ennyi" kínálatában lecsaptam a Trollok alkonyára is, amivel szintén régóta szemeztem már, ennek köszönhetően a törzsvásárlói pontjaim sem vesztek kárba. 

A sors különös fintora, hogy este, amikor kipakoltam a hátizsákom, szomorúsággal vegyes döbbenettel konstatáltam, hogy mindkét kötet sarka kissé elázott... Elkeseredtem, nem is tagadom, de aztán minden más színezetet kapott, amint ráeszméltem, hogy a beltartalom igazából nem sérült meg, és nem ajándékba szántam őket, hanem magamnak. Tovább javítva a hangulatomon, nőnap alkalmából meglepett a párom az új Nicolas Barreau-val, a Piciny csodák kávézójával, a szülinapomra pedig egy régóta vágyott, nyuszis ex libris pecsétet kaptam ajándékba, amit éppen az előbb említett regénnyel avattam fel. Szóval minden jó, ha a vége jó! :)

▿▾▿

Olvasás szempontjából négy könyv a havi mérlegem, melyek közül egyet a várólista csökkentő polcomra is beválogattam - ami egyúttal azt jelenti, hogy jelenleg 7/12 az állás!

Camilla Läckberg az egyik olyan skandináv krimiíró, aki számomra biztos horgonyt jelent; az otthonos közegben mozgó szereplőivel, könnyen felismerhető stílusával még sosem okozott csalódást. Nem hiszem, hogy pont a 9. kötet, Az idomár lesz a kedvencem a Fjällbacka sorozatból, de mentségére legyen mondva, elég gyorsan tudtam vele haladni, és magát a nyomozást is izgalmas, érdekes fordulatok tarkították. Hozzá képest A hóleány Alaszka vad, csipkézett hegycsúcsaira kalauzolt el, ahol éjszankánként farkasok vonyítanak, rozsomákok, hiúzok talpnyoma süpped a hóba, és bizony minden betevő falatért keményen meg kell dolgozni. A telepes házaspár meséje, akik mindennél jobban vágynak egy gyermekre, egyszerre melegítette fel a szívem, és tartott folyamatos bizonytalanságban: vajon tényleg megtörténik mindez, vagy csupán az illuzió játszik velünk? Nem jöttem rá egészen pontosan... Ugyanakkor a kifinomult nyelvhasználat, a költői hangvételű hasonlatok és leírások teljes mértékben elbűvöltek - csodás élmény volt minden egyes sora! 

Nicolas Barreau frissen megjelent kötetében picit elszakadt a szűk, párizsi utcácskáktól, hiszen a cselekmény jelentős része a gondolák városában, a víz borította Velencében játszódik. És szerintem ennél jobban nem is dönthetett volna! A Piciny csodák kávézójában szerepet kap még egy piros retikül, némi repülés, és egy kis olasz barangolás; mindezt egy rendkívül gördülékeny, bájos történet fon körbe. Végül Camilla legutóbbi szerzeményével, az Aranykalitkával zártam a sort, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy "hűha". Egy nő bosszúja áll a középpontban, aki megelégeli a fényűzést, a határtalan jóllétet, és úgy dönt, megleckézteti hűtlen férjét. Ugyan voltak benne olyan részek, amiket nem igazán tudtam mire vélni, viszont mindent összevetve mégis egységes, jól felépített egészet alkot. Kíváncsian várom a folytatást! 

Filmek és sorozatok

Legnagyobb örömöre, visszatértünk a természetfilmekhez, amit rögtön két, a Disneynature által gyártott alkotással ünnepeltünk meg. A Mackócsalád Alaszkában kizárólag macikról szól, míg a Born in China többféle fajt is megismertet velünk: hópárducok, pandák, és mókás aranymajmok is szerepelnek benne. Mindkettőt rendkívül élveztük, különösen azért, mert a lenyűgöző felvételek mellé élvezetes, vicces narráció társult: az első Scherer Péter nevéhez fűződik (imádom ezt az embert! ♡), a második pedig Makranczi Zalán munkája. Sorra kerítettük még a Robert Downey Jr. főszereplésével készült Dolittle-t is, ami ígéretesen indult, ám sajnos a közepe felé ellaposodott.  Ugyanez igaz a Jégvarázs második részére is... Egyik sem hagyott maradandó emlékeket maga után, amolyan egynek elment kategória. Ehhez képest a Jumanji folytatása kifejezetten felüdülés volt, szuper esti szórakozásnak bizonyult!


Az az igazság, hogy a Trapped és a Bron után időnként elfog a kíváncsiság, hogy hátha valami hasonló szuper sorozatra bukkanok, így nagyon belelkesültem a Valhalla Murders láttán. Sajnos nem fűzte be a hozzá fűzött reményeimet; túlságosan nagy hangsúlyt fektetett a sötét képsorokra és a skandináv atmoszférára, épp ezért maga a történet sem volt annyira csavaros, ahogy én azt az előzetese alapján elképzeltem. Hozta a szokásos kliséket, ebből a szempontból nem volt hiba, ahogyan a castingban sem, mégis hagyott bennem hiányérzetet... Mostanában viszont az Ide süss, a The Great British Bake Off hazai változata miatt érzek konstans lelkesedést. Eddig is imádtam sütni-főzni, de ebből a versenyből úgy szívom magamba a tudást, mintha csak egy workshopon lennék. Már most borzasztó sokat tanultam belőle, főleg különféle szakszavakat, elkészítési módokat - és persze bőven lehet ötletet is meríteni belőle!


Óriási kiváltságnak tartom, hogy március első hetében hazautazhattunk, még minden szigorítás és korlátozás előtt, mert nem csak a nagyszüleimmel, hanem a szűk kis családommal is együtt lehettem - nem beszélve Liziről, az én szeretett cicusomról. Több dolgot is sikeresen elintéztem ez idő alatt: többek között jártam az optikában (Anyáéktól egy új szemüveg az ajándékom), eladtam néhány megunt könyvemet, vettem pár apró, tavaszi kiegészítőt a lakásba, és még egy sütizés is belefért Nitával a Desszert Neked boltjában, ahol isteni macaront ettem. :)