Megszoktam már, hogy az utóbbi években mindig az év első hónapjában köszönt be igazán a havas időszak, de az idén másképp alakultak a dolgok. Egy szem hópehely nem sok, annyi sem esett, cserébe hetekig elhúzódott a nyunyás, esős-ködös borzalom. Hát mit ne mondjak, nem villanyozott fel túlságosan; ennek köszönhetően amikor nagy ritkán kisütött a napocska, rögtön a szabadban találtuk magunkat, hogy kicsit feltöltekezzünk vele. 

Könyvek és olvasás 

Nem terveztem, hogy vásárolni fogok, mégis csurrant-cseppent valami: beszereztem az utolsó,  a polcomról is hiányzó Peter Wohlleben kötetet is, A fák titkos életét. Két dolog indokolta csupán: összegyűlt valamennyi törzsvásárlói pontom, plusz a húgom felajánlotta a maradék összeget az ajándékkártyáján, amit szintén beszámítottam a vásárláskor, így rendkívül baráti áron jutottam hozzá. Az egyedüli bánatom az, hogy a kiutazáskor meggyűrődött a borító egy picike része, mi több, be is szakadt, amit megpróbáltam egy kis cellux-szal orvosolni. Tudom, abszolút first world problem, de bízom benne, hogy átérzitek, mennyire csalódott voltam, amikor kipakoltam a szatyromat. Soha többet nem szuszakolom be a könyveimet ilyen szűk helyre, ez örök tanulság! 

Ha már a január ilyen kuckósra sikeredett, kihasználtam az időt, és rögtön három (!) VCS-s olvasmányt is sorra kerítettem. Összességében 5 könyvvel zártam a hónapot, ami tökéletesen illeszkedik az olvasási tervezetemhez, úgyhogy bizakodom, hogy az idén szép kerek számmal tetőzhetem be az évet. 

A Kirkét még 2019-ből hoztam át, szándékosan lassítva, ízlelgetve a szavakat. Komótosan, ráérősen olvastam, és hagytam, hogy Madeline Miller ismét elém varázsolja az ókori görög legendákat és istenségeket. Bár az én szívem egy picit az Akhilleusz dala felé húz, a Kirké sem marad el sokkal mögötte. Inkább elmélkedősebb, olykor filozofikus hangvételű történet, amiben nem a háborúra, hanem a belső harcokra tevődik a hangsúly. Érzékeny, alkalmanként húsbavágó elbeszélésekkel tarkított mű, ami remek megerősítése annak, hogy a varázslónő méltán érdemelt ki egy önálló kötetet. Ezután a Macskák társasága következett, ez a bűbájos, izgalmakban és hihetetlen kalandokban bővelkedő ifjúsági regény - remek stílusban elmesélve. Még tavaly szúrtam ki a Könyvfesztiválon az Animus akciós ládájában, és cseppet sem bántam meg, hogy lecsaptam rá! A Virágirodalom teljesen levett a lábamról a szépséges, 19. századi illusztrációival, de egyébként is meglehetősen széles merítést ad a különböző növényekről, melyeket a hozzájuk passzoló versrészletek, leírások tesznek még különlegesebbé. A Dalai Láma macskája jó pár éve várt a sorára, de úgy érzem, éppen a megfelelő pillanatban került a kezembe. Egy cicus szemén keresztül látjuk az Őszentsége rezidenciáján zajló eseményeket, melyeket DLM frappáns, mulatságos módon kommentál. Nem sokat tudtam ezidáig a buddhizmusról, de a rövidebb történeteken keresztül egy kicsit ebbe is beleláthattam, miközben megismerkedtem az alapvető tanításokkal. Azt hiszem, a folytatást is be fogom ütemezni valamikor! Végezetül a Muminbocs és az üstökös került sorra, ami átcsúszott február első napjára, de ide számítom. Ugyan tavaly már elolvastam Péteri Vanda fordításában, mégis Vukovári Panna változatával lett teljes a kör. Egy icipicit ez a verzió áll közelebb hozzám, mert megszoktam a magyarosított neveket, és a nyelvhasználat sincs ellenemre, amit többen kifogásolni szoktak. A cselekmény ismerős volt, úgyhogy ezúttal inkább az apróbb részletekre koncentráltam, és örömmel állapítottam meg magamban, hogy Muminvölgybe mindig jó érzés visszatérni! 

Filmek és sorozatok