Május & június • 2023

július 04, 2023

Nem túlzok, ha azt írom: a május az év legvártabb hónapja volt számomra. Mire megérkezett az igazi tavasz, mi is gőzerővel készülődtünk, és számoltuk vissza a napokat - már csak egy hét, már csak öt nap, már csak egy... És, mondhatni, tényleg olyan tökéletesre sikerült az esküvőnk, mint amilyennek elképzeltem. Ráadásul azóta még inkább felértékelődött, és változatlanul életem egyik legboldogabb napjaként él bennem. ♡ 

Könyvek és olvasás

A május teljesen nullás, cserébe júniusban kellően bevásároltam a Könyvhéten. Eredetileg nem terveztem, hogy kilátogatok, de vasárnap reggel láttam meg a hírt, miszerint Tittel Kinga dedikál aznap, és ezt semmiképp sem szerettem volna kihagyni. Fantasztikus élmény volt vele találkozni, ráadásul a szeretett Mesélő Budapest példányom is még becsesebbé vált ezáltal. :)

Három könyvre csábultam el - nevezetesen: egy nagyon érdekes útibeszámolóra, amit a nagy mesemondó, Andersen írt az Európába tett hajóútja során, egy lappokról szóló ismeretterjesztő kötetre, amit régóta kinéztem már magamnak, és egy haiku kötetre, mert belelapozva nagyon megtetszett a visszafogott illusztráció és a rövidke, elgondolkodtató sorok kettőse. Egyiket sem terveztem be, mind teljesen impulzív szerzemény, de annál boldogabb vagyok velük. :)


Az olvasás terén sajnos nem brillíroztam annyira, mindössze 4 könyv került sorra. A kis francia menyasszonyi-ruhaboltot kellemes hangolódásnak szántam, ehhez képest sokkal drámaibb és szívszorítóbb történetet kaptam. A Barátom, az oktopusz a Darwin sárkányaihoz hasonlóan egy kívül-belül ízléses kiadás, aminek a beltartalma sem okozott csalódást. Én nagyon élveztem a brightoni akvárium világában barangolni, és együtt nyomozni Vinnie-vel. Remélem, az írónő nem áll meg itt, és még számíthatok tőle más izgalmas, kalandos ifjúsági regényre! A Downton Abbey szakácskönyv sokkal több annál, mint amit a neve sugall: ugyanis a gazdagon illuszrált kötet tele van érdekesebbnél érdekesebb gasztrotörténelmi leírásokkal, amiket elképesztően szerettem olvasni. Ajándékba is remek választás. Végül az igazi nyár berobbanásával én is visszatértem szeretett Fjällbackámba. A Kakukkfióka igazi felüdülés volt, egyúttal remek folytatás - Camillának kifejezetten jót tett a szünet. 

Filmek és sorozatok

A hónap első fele egyértelműen Afrika felfedezéséről szólt a lenyűgöző David Attenborough tolmácsolásában. Bár még hátravan egy epizód, nagy hatással volt mindkettőnkre. :) A Sarolta királynét amolyan guilty pleasure-nek szántam, és annak maximálisan meg is felelt, ahogy az XO Kitty is. Az előbbihez némi drámai hangvétel is társul, az utóbbi viszont színtiszta tinikaland a messzi Koreában. Maradva az utazás témakörénél, kellemes csalódásként ért még az Útikönyv a szerelemhez, ahol csak sóhajtoztam a szebbnél szebb felvételeken. Maga a sztori nem nagy eresztés, de a környezet milliókat dobott rajta. 

▿▾▿

A május már a lázas, izgatott készülődés jegyében telt. Még mielőtt hazautaztunk volna, az esküvő előtti utolsó hétvégén egy nagyon klassz programra látogattunk el, amit a férjem munkatársa ajánlott. Minden tavasszal, amikor a hosszú, téli hónapok után kiengedik a bocikat a legelőkre, egy nagyszabású Arla rendezvényen lehet részt venni, ahol végigkísérhetjük a folyamatot, miközben friss fahéjas csigát majszolhatunk. Mi viszonylag messze, Sköldingébe autóztunk el (egy jó két órára tőlünk), hogy megnézzük magunknak ezt az eseményt. Annyira meleg volt aznap, hogy az hihetetlen! Kihasználva az alkalmat, maradtunk a környéken, és ellátogattunk Katrineholmba is - itt csak városnézés céljából, illetve egy régóta kinézett kertet, a Julita gårdot jártuk körbe, ami minden várakozásomat felülmúlta. Szinte csak magunkban voltunk végig, és a nagy meleget is kellemesen enyhítette a tópartról érkező lágy szellő. Csodálatos délutánt töltöttünk ott, így feltöltekezve indultunk neki az utolsó hétnek. :)


A nagy nap előtt egy héttel kezelésbe vett a kozmetikusom, megcsináltattam a körmöm (ami elég béna lett, úgyhogy azt Anyukám festette újra az esküvő előtti este :D), és végül az ebédhelyszínt is ketten dekoráltuk ki, ami tükrözte az egész nap hangulatát: szolid, visszafogott, mégis bensőséges. A vázákba friss rezgőt tettünk, illetve beszereztünk néhány papírdíszt és illatgyertyát is az asztalra, amit egy Just married feliratú füzérrel és hangulatos tündérfénnyel egészítettünk ki. Baromi sok időbe telt, mire minden kialakult, de teljesen megérte, mert odavoltam a végeredményért. :) 

És akkor a szombatról... Az egész heti hideg, esős idő után az első igazán meleg, gyönyörű nap virradt fel, ahol nyoma sem volt az esőfelhőknek. Mintha csak nekünk intézték volna. :) Én korán reggel, hatkor ébredtem, szokatlanul frissen és tettre készen. Mivel minden percem ki volt számolva, már háromnegyed hétkor a kozmetikusomnál csücsültem, aki elkészítette a csodás sminkemet, majd innen, Apukám segítségével, a fodrászhoz igyekeztem. Amikor elkészültem és belenéztem a tükörbe, akkor tudatosult bennem először, hogy menyasszony vagyok, igazán az vagyok! :) 
9:25-re teljesen menetkészen, a menyasszonyi ruhámban pompázva szálltam be a kocsiba, kezemben a csodálatos csokrommal, hogy aztán 11 előtt megérkezzünk a Mátrába, az esküvő helyszínére. Picit izgultam, hogy odaérünk-e időben, de sikerült! Ráadásul a három emeletes tortát is mi szállítottuk, ami egy külön mutatvány volt. A Holiday zenéjére vonultunk be, ahogy mindig is elképzeltem, és a legkedvesebb filmzenéimből álló egyveleg kísért minket végig... A ceremónia nagyon meghatott mindenkit, és mivel kicsi, szűk körű esküvőnk volt, nem is tartott nagyon sokáig. Szerintem nagyon ritka az, amikor az ember lányának két testvére tölti be a tanú szerepét: a húgom az én-, míg a bátyám a férjem tanújaként szerepelt. ♡ 
A koccintás után következtek a csoportképek, majd a nap egyik legjobb része: a kreatív fotózás! Tekintve, hogy a fotós a szüleim főiskolai csoporttársa, aki konkrétan a bátyám esküvője óta jóformán minden nagyobb családi eseménynél jelen van, nem volt nehéz ellazulnunk. :) Nagyon jó hangulatban telt az egész, és a romkert, amit a férjem javasolt, tökéletes helyszínnek bizonyult. Mivel lagzit nem tartottunk, csak egy hangulatos, családias ebédet költöttünk el a meghívottaink körében. Az ételek isteniek voltak, a torta is tökéletesre vizsgázott, és az egész napot valami különös, mágikus fény vonta körbe. Én igyekeztem minden pillanatát, minden kedves részét magamba szívni, és teljesen jelen lenni, és azóta is melegség járja át a szívem, ha visszagondolok rá. ♡

▾▾▾

Már aznap, az esküvőnk napján útra keltünk a nászutunkra, amit a nem túl messzi Ausztriában töltöttünk. Az első éjszakát nászajándékba kaptuk Sárváron, egy nagyon elegáns hotelbe, majd onnan továbbmenve kalandoztunk egyet Graz, Hallstatt, Bad Ischl, Linz és Bécs érintésével. Minden pillanata élmény volt! 


Visszaérkezve a valóságba, én elkezdtem intézni a papírmunkát, mivel minden személyes okmányomat le kellett cserélnem, de szerencsére elég gyorsan ment minden. A június első fele főleg ennek jegyében telt, illetve kiegészült egy verőcei kiruccanással, egy random szentendrei látogatással, két színházi esttel, és egy kis könyvheti csavargással. Mivel a férjem születésnapja és a mi évfordulónk (az idén a tizedik!) között egy nap a különbség, általában egyszerre szoktuk megünnepelni a két eseményt. Az idén a Magyar Zene Házát fedeztük fel - az interaktív kiállítás valami zseniális! -, és még egy lunchtime koncert is belefért a délelőttbe. :) Még egy kicsit sétálgattunk a Városligetben, majd ebédre a Wasabiba mentünk, ahol dugig ettem magam sushival. A nap levezetéseképp elsétáltunk a Falk Miksa utcába, mert a Hollóházi Porcelánboltba is kaptunk egy levásárolható ajándékutalványt, így végre személyesen is felmérhettük a kínálatot. :) 

Visszatérve Svédországba mindössze két napot töltöttünk együtt, majd jöttünk haza - temetésre... Nem volt könnyű az elmúlt két hét, főleg annak tükrében, hogy a legutóbbi hazautazásunkkor még az esküvőnkre készülődtünk... Egy hónap leforgása alatt kijutott a fentből és a lentből is, nagyon intenzív érzelmi hullámvasút volt az utóbbi pár hét. De hiszek abban, hogy egy-egy nehezebb időszak után mindig felfelé vezet az út. ♡
(Képek forrása: 1, 2, 3, Google, saját)

Hasonló bejegyzések

6 megjegyzés

  1. Örülök, hogy ilyen szép volt az esküvő és a nászút. Szuper élménynek tűnik mindkettő. A temetést sajnálom. :( Közeli hozzátartozó volt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, tényleg nagyon szép élmény volt mindkettő! :) Igen, sajnos. Apósomat temettük, szegény már nagyon beteg volt... Annak viszont mindketten nagyon örülünk és hálásak vagyunk, hogy ott lehetett, és láthatott minket egybekelni. :')

      Törlés
  2. Varázslatos lehetett az esküvőtök, sok boldogságot kívánok innen is! Jó volt olvasni a részleteket!
    Részvétem! :(

    VálaszTörlés
  3. Bocsi Eszti, hogy csak most jutok ide, mindenképp el akartam azért olvasni, jobb későn, mint soha! ;) Nagyon örülök, hogy ilyen szuperül sikerült az esküvő, és jó volt a nászút is! Én is annyira boldog voltam, hogy minden flottul ment az esküvőnkön, el se hittem, hogy tényleg életünk egyik legszebb napja lett! ♥
    Apósod miatt pedig fogadd őszinte részvétemet. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sosem késő, szóval emiatt egyáltalán ne érezd rosszul magad! :) Köszönöm / köszönjük szépen! ♥ Igen, aznap este én is tökéletes boldogságot éreztem, és a házasságunk ténye azóta is az egyik legjobb dolog, ami az idén történhetett velünk. :)
      Köszönjük, PuPi!

      Törlés