Mielőtt elindultunk volna Toszkánába, hosszas mérlegelés előzte meg ezt az igen fontos döntést. Többen is segítettek, mivel nehéz volt dűlőre jutni, Olaszországnak mégis melyik részébe érdemes elutazni pár napra, ahol látnivaló is van, szép a táj és nincs embertelenül messze sem. A lehetőségeinket kissé bekorlátozta az a tény, hogy Stockholmból nincs mindenhova közvetlen járat, így Milánó és Pisa közül egyértelműen Pisa került ki győztesen. Amikor ezt a tényt közöltük az otthoniakkal is, a nagymamám előszedte az évek alatt összegyűjtögetett anyagát - útikönyvek, beszámolók, képes albumok, térképek egész garmadáját - és az orrom elé tette, mondván: útmutató. 

Így az egyik délután alkalmával, amikor éppen a nagyszüleimnél voltam, a nagymamám lelkesen mesélt az olaszországi élményeikről. A nagyszüleim ugyanis híresen nagy utazók voltak, több ízben jártak már külföldön, mint az összes családtagom egybevéve. Egy évre még Tanzániába is kiköltöztek, szafarira mentek és igazi, vadon élő oroszlánokat, orrszarvúkat, zebrákat és zsiráfokat láttak. Nem csúcsszuper?! :)) Na de vissza Olaszországhoz...

SAN GIMIGNANO

A csütörtöki, hét ágra sütő napot San Gimignanonak és Firenzének szenteltük. Az első várost a nagymamám ajánlotta, így már csak miatta is szerettem volna, ha időnk jut rá. Így esett, hogy San Gimignanoval egy újabb hegyre felfelé menő túránk volt. A kis Punto nagy nehezen felküzdötte magát, órási nevetések közepette, úgyhogy már az alaphangulatunkhoz jócskán hozzátett. :) Szükség is volt rá, ugyanis az előző naphoz képest megdöbbentő volt az az autórengeteg, ami a hegy tetején fogadott bennünket. Bennem egyáltalán nem merült fel, hogy San Gimignano ilyen híres város lenne, pedig de. Nagyon is. Másfél órás sorban állás, parkoló keresés és gyaloglás után végre megpillantottuk. Minden fáradság, nyűg és egyéb idegeskedés egy csapásra elszállt. Fantasztikus helyre bukkantunk ismét. :) Már a kilátás 10 csillagos volt, hát még a folytatás... 

Az egyedüli negatívum az embertömeg volt, akikhez nem igazán szoktunk hozzá az elmúlt két nap során. Ez kissé csorbította az élményt, de maga San Gimignano mesés hely. Az utcák, a város képe már félreismerhetetlenül tükrözte az eddigi toszkán stílust, de Siena mellett itt volt igazán középkori, rusztikus hangulat. Szintén nem kell egy nagy helyre gondolni, bőven bejárható két-két és fél óra alatt, de akad jócskán látnivaló. A város elsősorban a tornyai miatt híres, amit már nem messze, az úton is kiszúrtunk. Ezek köré épült a várostér, ami mára eléggé felhígult, inkább kínai termékeket árusító emberkéket találunk, de a főutca tele van kézzel készített kerámiaboltokkal, borüzletekkel és egyéb, szuveníreket árusító üzletekkel.

Itt sem maradtunk a szokásos két és fél óránál többet, nem is bírtunk volna, mert tombolt a hőség. Természetesen, mint mindenütt, itt is lezavartam a szokásos képeslapkereső túrámat, így ismételten gyarapodott a gyűjtemény. :) Az autó felé sétálva feltűnt egy különös kút, amin egy galamb trónolt, az oldalára pedig két csigát véstek. A maga nemében egészen különleges, díszített kutacska volt, amihez hasonlóval még nem találkoztam eddig. Persze meg is örökítettem, ami nem volt könnyű, tekintve, hogy folyamatosan várakoztak a friss vízre áhítozó turistatársak. Az olajfák és dombok, szőlőföldek világa ismét elbűvölő volt. San Gimignano bája menthetetlenül elvarázsolt bennünket. :)

FIRENZE

Ó, igen. A város, amit annyi mindenki dicsér. A város, ami lenyűgöző és felejthetetlen. A város, ami óriási. A város, ami ennek ellenére mégsem ragadott magával teljesen... Talán a sok szuperlatívusz tette, engem mégsem varázsolt el annyira, mint Siena, vagy Volterra. Félreértés ne essék, gyönyörű hely, de számomra már túl nagy. Emiatt pedig kicsit elveszik a benne rejlő szépség...

Az embertömeg itt vált elviselhetetlenné, mindenütt hömpölygött az áradat, fényképezni nehézkes volt, a kínzó meleg már fejfájást okozott és sehol sem volt egy talpalatnyi árnyék. Itt jött el az a pont, hogy ebédelnünk kell. Azonnal. Nem máshol álltunk le, mint a híres dóm közvetlen közelében. Hogy adjunk a sztereotípiáknak, ezúttal pizzáztunk. Mert hát miről ismerszik meg a jó olasz konyha? Naná, hogy a pizzáról (is). Ezúttal sem voltam bevállalós, megmaradtam a finom prosciutto sonkánál, amihez foghatót még nem igen ettem eddig. A barátom ennél bátrabb ember, nem véletlenül szoktam tőle kunyizni néhány falatot. :) Ő kipróbálta az articsókás pizzát. Egyikünk sem evett még articsókát, de egyöntetűen megállapítottuk, hogy olyan, akár a kelkáposzta. Hogy ez most jó vagy rossz hír, mindenki döntse el maga. :) Ebéd közben odagyűltek a kis madarak egy kis morzsáért, amit én készséggel szolgáltattam nekik, de aztán rájöttünk, nem biztos, hogy az étteremvezető szeretné, ha egy egész madársereg lepné el a teraszt...

A kiszolgálás gyorsasága és a frissítő páraeső után új erőre kaptunk és elindultunk a belvárosba. Itt is el lettem látva néhány jó tanáccsal, Ponte Vecchio, Dávid szobor, illetve Pitti palota. Ezeket ütemeztük be, és mindegyiket sikerült is megvalósítani. :) Útközben számtalan templom keresztezte az utunkat, de végül csak eljutottunk az Uffizi galériáig, illetve a szobor kiállításig, ami egyenesen a Piazza della Signoria szívében található. Lefényképeztük Michelangelo remekbe szabott műveit, a híres ókori hősöket, a csodaszép női alakokat. Itt már érezhetően javult a Firenzéhez fűződő kapocs, de a koronát az Arno folyó és a Ponte Vecchio tette fel.

A híd kívülről mesés, végigsétálva rajta már annyira nem nagy élmény. Tömve van különféle ékszerboltokkal, amik persze méregdrágán kínálják a portékáikat. Ékszerbolton kívül, ha jól emlékszem, nem is igen láttam mást. A híd után nem sokkal egy gyönyörű papírboltra bukkantam. Itt elcsevegtem a 4 cicával rendelkező boltos bácsival, aki készségesen a figyelmembe ajánlotta a cicás könyvjelzőt, amit azonnal a magaménak akartam tudni. Mellé választottam egy kézzel festett csodaszép, rózsaszínes árnyalatú grafitceruzát. Nem is tudom, ki merjem-e faragni. :) A feltöltekező vásárlás után elérkeztünk a Pitti palotához. Mivel már meglehetősen késő volt, a záráshoz veszélyesen közel, emiatt már csak a Boboli kertre maradt időnk. Ezt egy cseppet sem bántuk, már mögöttünk volt jó pár kilométer és egy mesebeli város emléke is. A kert közvetlenül a palota mögött található, így nem kellett messzire menni.

A Boboli kert gyönyörű. Tényleg varázslatos hely, tele csodaszép szobrokkal, de miután kiszívott a nap, átkapcsoltam zombi üzemmódra és csak vonszoltam magam jó pár percen keresztül. Azt hiszem, ez volt a mélypont. :) A barátom kitartó noszogatásának köszönhetően szántam el magam, és folytattam felfelé az utat, hogy végre meglássuk azt, ami miatt valójában ide jöttünk: a kilátást. Nem okozott csalódást. :) Innen Firenze bámulatosan szép volt, alig győztük fotózni a különböző panorámaképeket. Nem véletlenül zárta szívébe ezt a látványt Robert Langdon az Infernoban. Engem is ez a regény sarkallt arra, hogy eljussak Firenzébe és lám: ott álltam, a város tetején, magamba szívva mindazt a szépséget, ami miatt méltán ismerik el annyian és annyira.

A ráadás a Forte di Belvedere volt, ahová ingyenes belépőt kaptunk. Innen tárult fel még inkább a firenzei panoráma, a kertbéli ehhez képest csak előszó volt. Ezután már rövidesen visszafelé irányítottuk a lépteinket, a másik hídon keresztül, a Fashion Streeten végig, ahol Prada, Armani és Gucci kirakatokat fotóztam szorgosan. Itt már egészen magamhoz tértem. :)

Firenze is fantasztikus város, de közel sem okozott akkora katarzist, mint bármelyik, dombtetőre épült társa. Éreztem a toszkán hangulatot, de ez már csak nyomokban érződött, a nagyvárosi miliő szép lassan átvette a helyét. Ennek ellenére boldog vagyok, és hihetetlenül szerencsés, hogy mégis láthattam ezt a várost is. Egy percig sem szeretnék bárkit is befolyásolni, mert biztos vagyok benne, hogy Firenzét egyszer mindenképpen látni kell! De akkor talán több időre, mint amennyire mi tettük. :) Nekünk a kilátásból épp eléggé átjött a lényeg. Ismételten köszönöm lelkes olvasóimnak a kitartó figyelmet, hamarosan újra jelentkezem, az utolsó résszel. Ebben a híres Cinque Terre, egy kicsi Pisa, illetve Livorno fog helyet kapni. :)

Az első két részt itt találhatjátok: 1. rész, 2. rész