Régóta fontolgattam már, hogy egyszer jó lenne bejárni a nyugati partot - különös tekintettel az elbűvölő halászvároskákra. Az eredeti elképzeléseink alapján az utazás csupán a hónap végén valósult volna meg, mégis felülírtuk a terveinket - köszönhetően a naponta változó híreknek. Egyszerűen ilyen feltételek mellett nem találtuk biztonságosnak a hazautat, épp ezért határoztunk úgy, hogy jól fog esni az a kis levegőváltozás. Csakugyan szuper döntésnek bizonyult; úgy érzem, nem csak a lelkemnek, de a közérzetemnek is jót tett ez a sok új impulzus és élmény. De hogy merre is csavarogtunk az elmúlt hat napban? Lássuk hát! :) 

＃1. nap - A Vänern tó partján

Szokás szerint alig aludtam valamit az éjjel, ehhez képest meglepően frissen ébredtem - tele kíváncsisággal és lelkesedéssel. Nagyjából kilenc óra után indultunk útnak, ami meglehetősen hosszúra nyúlt, ugyanis közel négy órába telt, mire megérkeztünk az első úticélunkhoz, a finn hangzású Kinnekulléra. Ez a kis üdülőhely Västergötland tájegységben található, ráadásul viszonylag sok programlehetőség kínálkozik errefelé. Az interneten böngészve bukkantam rá az egyik helyi látványosságra, ami egy magaslat tetején trónoló kilátó. Szerencsére tömeg sem volt, így kényelmes tempóban felsétáltunk, majd számtalan lépcsőt megmászva végre fentről is gyönyörködhettünk a környező erdőkben és a tó felszínén megcsillanó napfényben. Kezdő felütésnek tökéletes választás volt, hát még az utána következő mini világítótorony! Arra azonban egyikünk sem számított, hogy ismét egy kemping területére kell bemerészkednünk ahhoz, hogy közelebbről szemügyre vehessük őkelmét. Nyilván a víz partján jóval szelesebb és hűvösebb az idő, emiatt nem is időztünk sokáig, de azért egy gyors piknikezés még pont belefért. :) 

Utunk további részében a Läckö kastély várt ránk, ami a képek alapján roppant vonzó épületnek tűnt. Zárás előtt egy órával gurultunk be a parkolóba, de mivel a belső részt egyáltalán nem terveztem be, ez éppen elegendő idő volt ahhoz, hogy sétáljunk egyet a kertben. A várakozásaimmal ellentétben egy icipici csalódással töltött el, - sajnos kissé elhanyagolt benyomást keltett :( - viszont a környezet bőven kárpótolt emiatt. Külön meglepetésként ért mindkettőnket a vikinghajó, ami bizonyos időközönként még turistákat is szállít napközben - persze nem kevés pénzért cserébe. Mire az autóhoz érkeztünk, a nap már viszonylag alacsonyan járt, mesebeli fényekbe öltöztetve a tájat - úgy, ahogy a legjobban szeretem. Kívánni sem lehetett volna szebb befejezést! :) 

＃2. nap - Fjällbacka, te gyönyörű!

A reggel Skövdében ért bennünket, ahol a kiadós reggelinket követően (nyami-nyami svéd palacsinta) a városka parkjába igyekeztünk. Nem titkolom, a döntésemben nem keveset nyomott a latban, hogy a Boulognerskogen láttán egyből Párizs jutott eszembe, egész pontosan a Bois de Boulogne. Mondjuk ez nem annyira meglepő, merthogy tükörfordításról van szó - egy az egyben azt jelenti svédül, mint franciául. :) Na de nem emiatt vált olyan felejthetetlen élménnyé az itteni bóklászás, hanem a kacsacsalád miatt, ahol nem kevesebb, mint tizenegy (!!) bébi totyogott a mama nyomában. Én még sosem láttam egyszerre ennyi apróságot, úgyhogy percekig olvadoztam a látványon, illetve mellette bőszen fotóztam, mert ezt nyilvánvalóan meg kellett örökíteni. Különben az egész kert gyönyörűen karbantartott, igényesen kialakított zöld oázis - hamisítatlan skandináv stílusban. 

Innen Trollhättanba autóztunk tovább, ami nem különösebben nevezetes település - leszámítva a gátat, és az örvénylő vizet. Elméletileg egy mini skanzen is az érdekességek közé tartozik, de ezt sajnos nem találtuk meg. Mindenesetre megállónak teljesen jó volt, arról nem is szólva, hogy már csupán egy óra választott el a nyaralás legjobban várt pontjától, Fjällbackától. Nagyjából azóta vágyom ide, amióta felbukkant az első Camilla Läckberg krimiben... Valahányszor az ott történő jelenetekről olvastam, lelki szemeim előtt egy tengerparti, vitorláshajókkal teli város képe jelent meg, ami nyáron csak úgy hemzseg a turistáktól. Ám a látkép minden várakozásomat felülmúlta - még sokkal varázslatosabb volt, mint ahogyan elképzeltem! Szinte rögtön a Vetteberg nevű magaslatot vettük célba, ami majdnem kifogott rajtam, tudniillik hatalmas sziklákon kell átverekednie magát annak, aki fel szeretne jutni a hegy tetejére. Az már csak a hab a tortán, hogy a másik oldalon simán fel lehet sétálni - de ugye abban mi a kaland? :) Mindenesetre a kilátás minden fáradságot megért: egyszerűen fantasztikus! Mindeközben sirályok köröztek az égen, fent kellemesen fújdogált a szél, és mindenütt víz vett körül. Idillien hangzik, igaz? Lecsurogva a kisebb utcákon - ahol alig tudtam betelni a színes nyaralókkal - az Ingrid Bergmanról szóló mini kiállítás mellett is elhaladtunk, hiszen a híres svéd színésznő élete utolsó éveit ezen a vidéken töltötte; az öt évvel ezelőtt felavatott mellszobor és bemutató is erről az időszakról mesél. 

A várost elhagyva egy természetvédelmi terület következett, nevezetesen Veddö, ami egy különleges, tenger melletti sétányt is magában foglal. Igen, mindez remekül hangzott papíron, ezzel szemben a valóságban egy hatalmas mező fogadott bennünket, plusz néhány helyi fürdőző. Miután megmásztuk a meredek sziklákat, és félig lejártuk a lábunkat, inkább betudtuk egy rövidke pihenőnek. Tanumshedebe érve mindkettőnkön kissé úrrá lett az elcsigázottság, de ez nem állíthatott meg minket: elindultunk felfedezni a híres bronzkori rajzokat. Viszonylag szétszórva láthatók a leginkább csata- és vadászati jeleneteket megörökítő ábrák, melyeken elsősorban férfiak, hajók és állatok szerepelnek - nők és gyerekek majdhogynem soha. A teljesség kedvéért leírom, hogy egy múzeum is a tárlat része, de a járványhelyzetre való tekintettel oda nem mentünk be. Sűrű napunkat a norvég-svéd határ mellett megbújó vízesés, az Älgafallet zárta. A tavalyi út óta teljesen és menthetetlenül beleszerettünk ezekbe a lezúdúló csodákba, így egyértelműen nem maradhatott ki a tervezetből. Átkelve a hídon hipp-hopp Norvégiában találtuk magunkat, amiről még sms-t is kaptam! Szerintem még sosem léptem át ilyen sebesen az országhatárt. :) Kétségtelenül kisebb és kevésbé látványosabb, mint bármelyik norvég testvére, ennek ellenére megéri felkeresni, azonfelül nem elhanyagolható, milyen kellemes, nosztalgikus érzéseket ébresztett mindkettőnkben. Aznap Strömstadban hajtottuk álomra a fejünket, amit egy naplementében tett andalgás előzött meg, és bátran kijelenthetem: az egyik legemlékezetesebb napunk volt mind közül! 

＃3. nap - Ess, eső, ess!

Az előrejelzések alapján számítottunk ugyan a zivatarra, ám amikor elhúztam a függönyt, és odakint szüntelenül zuhogott, bevallom, kicsit elkámpicsorodtam. Dacára a cudar időnek, jól felöltözködtünk, és a kicsekkolás után már suhantunk is a Nordens Ark, azaz egy egyedülálló, kizárólag bizonyos fajok megmentésére szolgáló állatkert felé. Engem főként a hópárducok jelenléte tett elképesztően lelkessé - korábban is írtam, hogy ők a legkedvesebb nagymacskáim. Tulajdonképpen az egész helyet egy hatalmas erdőség öleli körbe, és az egészben az a pláne, hogy szinte végig több, fából készült ösvény vezet végig. Óriási kifutókon rohangálnak az állatok, úgyhogy egyik-másik úgy elbújt, hogy nem is láttuk, továbbá nehezítő tényezőként folyamatosan szitált az eső, és mi tagadás, a szél sem kímélt. Ugyanakkor annyi látnivalót kínált ez a misztikus fenyőerdő, hogy nem győztem kiélvezni, illetve nehezen tudtam elszakadni a kedvenceimtől - igen, itt a hópárducokra gondolok, akikhez háromszor is visszamentem. Nem vicceltem a rajongással! :) Miután keresztbe-kasul bebarangoltuk a kertet, ideje volt továbbállni - ezúttal egy másik halászvárosba, Smögenbe. 

Az égszakadás szemernyit sem csökkent, ezért csupán egy nyúlfarknyi sétára futotta. Azt viszont rögtön megállapítottam, hogy napsütésben ugyanolyan eszményi kikapcsolódásul szolgálhat, akárcsak Fjällbacka. A fehérre festett házikók és a sziklákat ostromló tenger hangja már ismerősnek tetszett, ahogy a végtelenségbe nyúló árbócok látványa is meglehetősen festői hangulatot kölcsönzött a partnak. Még egy kisebb szuvenírboltba is belestünk, ahol csupa tengerparti dekort árultak, de végül semmire sem csábultam el. Kifelé menet megláttunk egy remek parkolót, ahonnan túlzás nélkül a legcsodásabb panoráma tárult a szemünk elé. Hosszú perceken keresztül legeltettem a szemem - elképesztően szép volt még esőben is. Elbúcsúzva Smögentől, egy hasonlóan kedves és bájos település, Fiskebäckskil felé indultunk, ahol szintén kattintottam párat csak úgy, emlékül. Mire begördültünk a hotel elé, a zuhé is alábbhagyott, este pedig halvány rózsaszínes-lilás színekben játszott az ég.

＃4. nap - Göteborg

Svédország második legnagyobb városáról beszélünk, emiatt fel voltunk rá készülve, hogy az eddigiekhez képest jócskán fokozódik a sokadalom. A belvárosi kerületekben valóban több embert kellett kerülgetni, de összességében cseppet sem tűnt elviselhetetlennek. Kihasználva, hogy sehova sem megyünk időre, a bőséges reggeli után egyenesen a Pálmaházhoz ballagtunk. Sajnos elkerülte a figyelmem, hogy az épület csak délután kettőkor nyit ki, de sebaj - helyette tettünk egy kört a parkban. Innen az Operaház felé meneteltünk tovább, ami meglehetősen kihalt volt - mindössze páran lézengtek a mólón. Mivel az épület a víz partján fekszik, egyúttal a kikötőt is megnéztük, viszont mindketten megállapítottuk, hogy inkább ipari jelleget ölt, mintsem ámulatba ejtőt. Oké, nem hasonlíthatom Stockholmhoz, mert egészen más, de na... nehezen kelhetne vele versenyre. :) 

A központban picit keresgélni kellett, mire szép részekre is bukkantunk, viszont így is akadt néhány figyelemre méltó helyszín. Többek között az oroszlános lépcső, azaz a Lejontrappan, valamint Haga, az óvárosi rész emelkedett ki számomra. Előbbi kedvelt gyülekezőhely a fiatalok körében, míg az utóbbiban bűbájos kávézók, virágboltok és szuveníresek váltják egymást. Itt csatangoltunk a legtöbbet - hiába, a skanzeni hangulat mindig magával ragad. :) A délután folyamán kicsit beborult az ég, és némi szemerkélés is kijutott, de egyáltalán nem vészes mennyiségben. Egy-két parkban is elidőztünk, amíg a szeszélyes időjárás el nem múlt. Kifejezetten szeretem, hogy az itteni nagyvárosokban mindig van egy talpalatnyi zöldterület, és hihetetlen, de ugyancsak egy helyes kacsacsaládba botlottunk - igaz, picit idősebb kacsákkal, akiket az anyukájuk terelgetett. A tartalmas városnézést követően visszatértünk a szállásra, és lelkiekben már a következő napra készültünk. 

＃5. nap - Fókák és jávorszarvasok

Elképesztő belegondolni, hogy lassan a harmadik évfordulót ünnepeljük Svédországban, ami a maga módján alaposan felbolygatta mindkettőnk életét. Jóllehet, már kevésbé kerülnek fókuszba az itteni élmények, azért próbálok belecsempészni itt-ott némi személyes adalékot - csak a teljesség kedvéért. Mostanában többször is azon kaptam magam, hogy milyen sok mindent eltérően látok már, mennyire más ember lettem ennyi idő elteltével. Persze ehhez nem feltétlenül kell külföldre költözni, azonban a helyi környezet és mentalitás akaratlanul hatást gyakorolt ránk - ahogy teszi ezt mind a mai napig. 

＃1 Az élővilág csodálatára tanít

Bár világéletemben odavoltam az állatokért és a növényekért, ez sosem látott magasságokba emelkedett az utóbbi évek során. Az itt élők számára a természet olyan, akár a levegő: pótolhatatlan. Skandináviában ráadásul hihetetlenül sok zöld terület áll bárki rendelkezésére, amennyiben tiszteletben tartja az allemansrätten szabályait. Az elmúlt hetekben egyre több erdős területet térképeztünk fel, és a listának még közel sincs vége! Csupán a mi környékünkön kapásból tíz különböző helyre lehet kiruccanni; itt madárkilátó, ott fapallós utacska, esetleg nádas-mocsaras hely, netán sűrű fenyőerdő vár ránk... Mindig új arcát mutatja, és ez nyilvánvalóan az évszakok körforgásával egyidejűleg változik - nem is lehet igazán betelni vele!

＃2 Környezettudatos életmódra nevel

Emlékszem, amikor először jártam látogatóban a páromnál, teljesen lenyűgözött a szelektív gyűjtés rendszerének tökéletes kidolgozottsága, mivel akkoriban nálunk eléggé gyerekcipőben járt ez az egész. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mi azelőtt is külön gyűjtöttük a papírt és az üveget, ezenfelül bizonyos időközönként a Nagypapámék komposztálójába hordtuk át a konyhai hulladékot; ennek ellenére a svédek életének szerves és fontos (!) részét képezi a szortírozás. Seperc alatt beletanultam a kiköltözés után, így valahányszor hazalátogatok, minden újrahasznosítható csomagolást ugyanúgy tisztára mosva teszek a helyére.

Emellett idekint mi Soda Stream gépet használunk, ennek következtében nem vásárolunk palackozott vizet, illetve a takarítószerekből is kizárólag öko minősítésű juthat a kosarunkba (imádom a komposztálható törlőkendőket!), valamint amennyire lehetséges, kerüljük a pálmaolajat tartalmazó termékeket. Az egyedüli bánatom, hogy nincs hagyományos értelemben vett piac, de amiből van helybéli termesztésű zöldség vagy gyümölcs, abból igyekszünk azt választani. Ó, és még valami: borzasztóan büszke vagyok a páromra, ugyanis az ő szorgalmazására a kávékapszulát is lecseréltük újratölthetőre, és jelentem, kiválóan működik! 

＃3 A kevesebb olykor több - és ez tényleg igaz! 

A lagom életvitelt olyannyira elsajátítottuk, hogy immár fogalmam sincs, hogyan lehetne másképp látni a világot. Tény, hogy én eleve ezen értékek mentén élem a mindennapjaimat mióta csak az eszemet tudom, viszont Svédországnak sikerült továbbra is ezen az úton tartania. Egyszerűen megpróbáljuk megélni a hétköznapi pillanatokat, bármilyen apróság is érjen bennünket - mindben örömünket leljük. Legyen az egy napsütéses teraszon eltöltött kávészünet, egy számunkra ismeretlen helyszín felfedezése, közös sütés-főzés, vagy épp egy csendes autókázás a kedvenc útvonalunkon. Nem vágyunk luxuscikkekre, se felesleges kacatokra - inkább gyűjtünk közösen élményeket, és vágunk neki karöltve egy nagy kalandnak!

Azt hiszem, a tavalyi roadtripes nyaralás részben azért is vált olyan emlékezetessé, mert minden pici eleme minket tükrözött, továbbá bármikor megtehettük, hogy csak úgy megállunk útközben, hisz meg kellett csodálnunk az út mellett elterülő fjordot, vagy történetesen a hegyes-völgyes szakaszon egy birkacsapat keresztezte az utunkat. Különben tervben van még jópár hasonló stílusú barangolás, ám a vírus alaposan összekuszálta a terveinket... De mint tudjuk, ami késik, nem múlik! :) 

＃4 A kávé igenis elengedhetetlen

Sokáig hadilábon álltam a kávéval - kislányként különösen taszított ez a kesernyés ital. Elképzelésem sem volt, mit esznek rajta a felnőttek, hogy ihatják ezt minden reggel? Később, már egyetemista koromban ért a felfedezés: a kávé finom is lehet! Épp csak egy kis tej és cukor kell, és rögtön az abszolút iható kategóriába esik. Ennél fogva a fél kilenckor kezdődő előadásaim előtt gyakran egy bögre tejeskávéval indítottam a napot, sőt, igazából dupláztam, mivel Apukám rendszeresen főzőtt nekem egy adagot, mielőtt elindultam volna otthonról.

Valószínűleg keveseket lep meg az az adat, miszerint Svédország listavezető a kávéfogyasztást illetően. Errefelé nem létezik meeting, baráti találkozó, vagy randevú egy csésze fekete nélkül - mi több, a svédek többsége kizárólag üresen, bármilyen édesítés nélkül issza. Ez utóbbi számomra elképzelhetetlen tej nélkül (a plusz cukorról időközben leszoktam), viszont a szokást mi is rendszeresítettük az életünkben, méghozzá egy külön rituálé keretében. Voltaképpen akármilyen sütit eszünk délután, nem maradhat el mellőle - ahogyan a reggeli kávézásnak is megvan a maga aktivizáló hatása. 

＃5 Embertársaink tisztelete nélkülözhetetlen

Egy ilyen sokszínű, változatos kultúrákat felvonultató ország számára létfontosságú az emberek iránti alázat, ami az élet minden területén megmutatkozik. Ha belépünk egy boltba, jó eséllyel szolgálhat ki bennünket fizetéskor egy bevándorló nő vagy férfi, ahogy a nyelvtanfolyamokon is többnyire a világ minden tájáról érkeznek ide a tanulni vágyó felnőttek. Sosem tudtam mit kezdeni a rengeteg gyűlölködéssel és atrocitással, ami a menekültek felé irányul - ez errefelé egyáltalán nem létező jelenség. Attól pedig tekintsünk el, hogy a média éppen milyen színben tünteti fel az ezzel kapcsolatos híreket... Mindenütt vannak veszélyes területek - igen, Budapesten is. Nyilván az ember észben tartja, és nem fog éjnek évadján egyedül hősködni.


Számtalan különböző nemzetiségű emberrel találkoztam már, amióta itt élek, és őszintén szólva, inkább előnyére változott bennem mindez. Éppen olyannak tetszik a világ, amilyen valójában: komplexnek, sokrétűnek, sajátosnak. 

Elképzelhetőnek tartom, hogy valamennyi pontot egy másik országban ugyancsak elsajátítottam volna - akár otthon maradva is -, ezzel szemben akadnak kifejezetten specifikus, csakis Skandináviára jellemző vonások köztük. Mindenesetre nem szeretnék túlzottan illúzórikus képet sem festeni Svédországról, mivelhogy külföldön továbbra sincs kolbászból a kerítés... Azonban a magunk módján továbbörökíthetjük ezeket a gondolatokat, értékeket, és a jövő nemzedékét e szellemben is taníthatjuk tovább. Úgy vélem, mindegyik olyan mély gyökeret eresztett bennem, hogy bárhol is lakjak majd a jövőben, az északi mentalitás egy része örökké bennem fog élni - legalábbis bízom benne. 

(Képek forrása: Pinterest // unsplash.com) 

Nyilván az embernek csupa közhely jut az eszébe, ha Norvégiára gondol: a trollok, Edvard Grieg, Jo Nesbø, a vikingek hazája. Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy ez az ország ennyire sokszínű! Lenyűgözött a természet sokfélesége: a vadvirágos mezők, a fenyőerdők, a pici, megbúvó tavak, a hegyek, a fjordok, és a hegyből előtörő vízesések... Összesen több, mint 2400 kilométert tettünk meg. Eközben szinte minden nap más tájakat láttunk, és útközben is annyi élmény ért bennünket, hogy bátran kijelenthetem: életünk egyik legjobb nyaralása volt az idei! 

#1. nap - Megérkeztünk Norvégiába! 

Korán reggel indultunk útnak, valamikor 7 óra után. Én hihetetlenül izgatott voltam, és ilyenkor valahogy az alvás is jóval nehezebben megy, úgyhogy az ébresztőnk csörgése után valósággal kipattantam az ágyból. Már előző este elkészítettem minden útravalót, a piknik ebédet, és a bőrödünket is sikeresen bepakoltuk. Első megállónk Karlstad volt, egy helyes, virágokkal teli város félúton Oslo és Uppsala között. Viszonylag hűvös, felhős időben parkoltunk le, ám később úgy kisütött a nap, hogy még a kabátra sem volt szükség. A helyi színháztól indultunk, majd tettünk egy aránylag nagyobb kört, érintve a városi parkot, valamint a Selma Lagerlöf szobrot, ami valamilyen oknál fogva épp renoválás alatt állt, és csupán az üres talapzatot sikerült lefotózni. Innen egy néhány kilométerre lévő tóhoz igyekeztünk, ahol mesebeli környezetben piknikeztünk: vijjogtak a sirályok, lágyan fodrózodott a vízfelszín, miközben hűs szellő süvített a hátunk mögött. A kiadós ebédet már csak egy gyors kávézással szakítottuk meg, utána meg sem álltunk Osloig. 

Amikor átléptük a határt (ami hozzáteszem, nem volt valami nagy opusz - egy kapun haladtunk át, és máris más országban voltunk), érezhetően megváltozott a környezet körülöttünk. Mi eleve egy meglehetősen lapos vidéken lakunk, így nem meglepő módon megdobbant a szívem, amikor a háttérben felsejlettek azok a jellegzetes hegyek, és megjelentek az égig érő fenyőfák... Előre utánanéztem, hogy mit lenne érdemes megnézni, ezért rögtön a Vigeland Park felé vettük az irányt, majd onnan a botanikus kertbe zarándokoltunk tovább. Az előbbi egy norvég szobrászművész, Gustav Vigeland műveit mutatja be. A róla szóló múzeum is megtekinthető, mi azonban maradtunk csak a parknál - így is több, mint egy órát bóklásztunk és nézelődtünk. Klassz a kilátás a városra, továbbá a bejárattól nem messze egy csodás rózsapark is helyet kapott, úgyhogy mindenképp látogatásra érdemes helyszín. A botanikus kert a Természettudományi Múzeum alá tartozik, ám a belépés ingyenes. Külföldön imádok hasonló kertekben sétálni, megvizsgálni a pici táblákat, és gyönyörködni a virágrengetegben - itt sem történt másképp. Sajnos az idővel nem volt szerencsénk, szinte folyamatosan csepergett az eső, úgyhogy a hotelbe való becsekkolás után tartottunk egy kis pihenőt, mielőtt felfedeztük volna a belvárost.

Már vacsoraidő volt, amikor kiléptünk a hotel ajtaján, és rövid tanakodás után egy gyorsétteremre esett a választás. Ez volt különben az első és egyetlen alkalom, ugyanis Norvégiában annyira drágák a szolgáltatások, hogy a svéd áraknak durván a másfélszeresével kell számolni. A vacsorát követően elindultunk az Operaház irányába, ami nem is volt túlzottan távol, csupán néhány percre tőlünk. Ez egy hihetetlenül különleges épület, tiszta fehér márvány. Egészen fel lehet sétálni a tetejére, ahonnan csodás panoráma tárul a szemünk elé. Osloban ugyancsak nagy építkezések folytak az ottlétünk során, épp ezért a város nem a legszebb arcát mutatta, de így is el lehetett látni egészen a kikötőig, továbbá a hegy és a víz látványa jócskán javított az összképen. Innen elindultunk befelé, a kisebb utcákba, ahol megdöbbentően kevés ember járt. Ez nem volt éppenséggel hátrány, de alaposan meglepett mindkettőnket. Útba ejtettük még a dómot, illetve kívülről megnéztük a Nemzeti Múzeumot, és a Királyi Palotát is, viszont egyikünk sem volt túlzottan elájulva a norvég fővárostól. A többi hely tekintetében messze az egyik legjellegtelenebb, azonban kiindulópontnak  vitathatatlanul tökéletes. 

#2. nap - Heddal, a csodatemplom

A bőséges reggelink után (én konkrétan lazacot ettem minden nap, nem lehetett megunni!) rövidesen már a Kon-Tiki Múzeumban nézelődtünk. Hihetetlen látvány személyesen megcsodálni Thor Heyerdahl híres tutaját, aminek segítségével 5 társával egyetemben szelte át a Csendes-óceánt. Nem csak a Kon-Tiki, hanem a Ra II is ki van állítva, melyet más, izgalmas részletek, beszámolók és képek tesznek teljessé. Nagyjából egy óra elegendő hozzá, a parkolás viszont horror drága, dupla annyiba kerül, mint a belvárosban (!). A múzeum közvetlenül a partra néz, úgyhogy ki is sétáltunk a mólóra, hogy megnézzük a vizet, az időjárás azonban csak rosszabbodott. A környező szigetekre hatalmas ködfelhő borult, mialatt az eső egyre nagyobb cseppekben kezdett el esni.

Heddal volt a következő úticélunk, ahol az egyik leggyönyörűbb fatemplomot tekintettük meg. Nem csupán a kialakítása csodálatos, hanem a belseje is, ugyanis minden fából készült! Továbbá, ami szerintem elképesztő, a mai napig rendeltetésszerűen használják, rendszeresen misét tartanak benne. A legtöbb templom csupán műemlékként funkcionál, Heddal viszont kivétel. Ahogy a templom mögött épphogy kikandikáltak a fenyőfák, és az egészet betakarta egy óriási felhő, valami egészen varázslatos élmény. A jegyünk egyúttal egy mini skanzenbe való belépésre is feljogosított, ami a templomtól pár száz méterre lelhető fel. Egy nagyobb dombra kell felcaplatni, ahonnan megéri szétnézni, és persze a környező épületek is fantasztikusak belülről. Az egyikben különleges, kézzel készített falak díszítik a házat, míg a másikban faragott bútorok kaptak helyet. A karám mögött birkák bégetnek, és pipik rohangálnak - egészen meseszerű, mintha csak egy vidéki regény lapjairól szalajtották volna őket. 

Aznap este Geiloban aludtunk, ami ugyan egy síközpont, és egy hegy tetején található, a felé vezető út során láttunk először igazi sziklás, zúzmós részt, ami mindkettőnket elbűvölt. Eldugott, sötétbarna házak sorakoztak a kietlen vidéken, ahol a természet igazán megmutatta zabolátlan, rakoncátlan arcát.  Kisebb bánatomra egyszer sem jött szembe velünk rénszarvas, pedig titkon reménykedtem benne, de ez legyen a legkevesebb. :) Hasonló helyet később is láttunk, csakhogy ez az első igazán különleges emlék - minden szempontból. Miután megérkeztünk a hütténkhez, végre kiderült az ég is. Ennek örömére tettünk egy rövidebb sétát a környéken a csodálatos színek társaságában, amíg a nap le nem bukott a hegyek mögött. Annyira északon voltunk, hogy még éjszaka sem volt igazán sötét, szinte folyamatosan derengett valami fény. 

#3. nap - Első találkozás a vízeséssel 

Vøringsfossen a 83. legnagyobb vízesés Norvégiában. Számunkra viszont rendkívül maradandó emlék, hiszen vele találkoztunk legelőször. A vízesés mellett egy hotel is helyet kapott, és az egész roppant jól megközelíthető. A turistákra gondolva kilátópontokon lehet kinézni, a bevállalósabb kedvűek pedig még alulról is megtekinthetik, amennyiben vállalják a túrát. Nekünk elegendőnek bizonyult a fenti látkép, már csak azért is, mert mindössze fél órát terveztünk erre a programra. Innen Eidfjord felé vettük az irányt, ami nevéből fakadóan egy fjord - talán mondanom sem kell, gyönyörű! Nem sok időt töltöttünk el, épphogy megálltunk, hogy megmozgassuk elgémberedett tagjainkat, és gyönyörködjünk kicsit a városban. Két turistahajót is láttunk, melyek a hegyek mögötti útvonalon közlekednek - egészen biztos felejthetetlen. 

Kis kitérővel ugyan, de mindenképp szerettem volna ellátogatni Lofthus-be, amiről egy képet láttam az Instagramon. Nem bántam meg, hogy beépítettük a tervezetbe - lenyűgöző a panoráma! Itt is ebédeltünk aznap, a boltban vett elemózsiánkat fogyasztottuk el, majd indultunk tovább egy kisebb kilátóhoz, Steinstøberget-be. Ez utóbbi szintén a hegyekre néz, és nem is túlzottan nagy, ám megállónak, szusszanásnak szuper választás. Közvetlenül az autóút mellett rejtőzik, velünk együtt egy nagy turistabusz utasai is ott pihentek meg. Dacára annak, hogy nem volt betervezve, rábukkantunk egy igazi kis ékszerdobozra, Øystese-re. Takaros házak, körülöttünk hegyek, és egyedi szobrok láthatók a templom mögötti kertben. A mesés, fjordra néző látványról nem is beszélve! Bergen előtt már csak egyetlen megállónk volt, méghozzá még egy vízesés, a Steindalsfossen. Míg az első viszonylag távol, a hegyek között figyelhető meg, ez utóbbi a város szélén található, ami alighanem pluszban hozzájárul a wow-faktorhoz. Ilyen közel a lakónegyedhez nem igazán láttunk vízesést, épp ezért itt is jócskán akadtak még rajtunk kívül látogatók. Fel is lehet sétálni, hogy fentről is megtapasztaljuk a víz óriási erejét, ráadásul úgy van kiépítve az út, hogy közvetlenül a lezúdoló víztömeg mellett lehet elmenni. Nem lesz nagyon vizes az ember, sőt, inkább csak a permet csapja meg, de az élményt tagadhatatlanul növeli ez az aprócska bónusz. Este hét órára érkeztünk meg Bergenbe, és nyilván nem nagy meglepetés, ha elárulom: aznap sem kellett altató! :) 

#4. nap - Bergen madártávlatból 

Miután ismételten feltankoltam megcsappant lazac készleteimet, és bár az idő továbbra sem volt túlságosan szívderítő, elindultunk a belvárosba, hogy felfedezzük Norvégia egyik legszebb, legismertebb települését. Legnagyobb örömömre villamosra pattantunk, mivel a Bergen Passba ingyenes tömegközlekedés is benne foglaltatik, így nem kellett kocsiba ülni és drága parkolódíjat fizetni.  Esőprogramnak ugyancsak kiváló a helyi Akvárium, ami a sziget egyik végénél található, és ahol nem mellesleg indítottuk a napot. A belépést követően pont elcsíptük a fóka showt, amit lelkesen, csillogó szemmel néztem, miközben csodálattal adóztam az állatgondozóknak, akik  teljes odaadással és szeretettel foglalkoztak a fókákkal. A kinti részlegen még pingvinek és vidrák is helyet kaptak, akiket a szemerkélő eső sem zavart túlságosan. Odabent főleg a halakra koncentráltam, ahol nem csak Némóékat találtam meg, hanem egy olyan, egyedi kialakítású teremben is szétnézhettünk, ami a norvég halfajtákat mutatta be. Ez utóbbi rendkívül érdekes információkkal szolgált: kis térképeken mutatták be az egyes fajok lakóhelyét, képekkel illusztrálva a fontosabb adatokat. A terrárium részlegre ezúttal nem fordítottunk akkora figyelmet, egyedül a krokodilokat vizsgáltuk meg tüzetesebben, ám összességében azt kell mondjam: az egész hely nagyon kellemes felütésnek bizonyult. 

Elveszve az apró, pici utcákban, esernyővel a kezemben csodáltam a hófehérre festett házikókat, a virágokkal díszített ablakokat, melyekben gyönyörű, dús muskátlik omlottak le a párkányról. A macskaköves utcákban egy vörös cicára is rábukkantunk, akit azonban csupán távolról figyeltem, mivel egy táblácska hirdette, hogy veszélyes, harapós. Mire a kikötőhöz értünk, elállt az eső, a nap végére pedig elképesztően meleg lett az idő. Pechünkre kifogtunk egy háromnapos rendezvényt, minek következtében a tömeg hatványozódott, és meglehetősen nehézkessé tette a közlekedést a Bryggen részén, ám ez mit sem von le a hely szépségéből. A régi kereskedőnegyed faházai nem csak kívülről mutatósak, hanem a házak mögött is ezernyi titkot rejtenek. Apró művészeti sarkok, szuvenírboltok, és egy kikandikáló jávorszarvasfej bújik meg a háttérben, ahol megéri kicsit céltalanul bóklászni. Mivelhogy négy órakor az összes múzeum bezár, rohamtempóban a Bryggens Múzeumba igyekeztünk, ahol potom 15 percet töltöttünk, annyira picike, majd a Rosencrantz torony szűk, nyomasztó folyosóin lépcsőztunk, végül a Håkonshallennel, azaz a királyi teremmel zártuk a kirándulást. Ez utóbbi teljes mértékben kiemelkedő és különleges: egészen magával ragadó a hely középkori szelleme.

A nap lezárásaként felültünk a felvonóra, mely felröpített a Fløyen tetejére, a kilátóhoz, amit az útikönyvek is bőszen ajánlanak. Nem véletlenül, mivel a városra teljes körpanoráma nyílik, ráadásul a hegyen túrázni, kecskét simogatni és kávézni is lehet. Sajnos a felérkezésünkkor éppen szembe sütött a nap, úgyhogy játszani kellett egy picit a fényekkel, mégis elképesztő felülről, madártávlatból látni egész Bergent. Ott fogyasztottuk el a kései ebédvacsoránkat is, majd kényelmes sétával visszaértünk a villamoshoz, ahonnan röpke 40 perccel később már a hotelszobában készültünk nyugovóra térni.

#5. nap - A legszebb útvonal, amit valaha láttam 

Túlzás nélkül állíthatom, hogy az ötödik nap az egyik kedvencem mind közül. A híres norvég zeneszerző, Edvard Grieg házánál kezdtünk, Troldhaugenben, ami egy festői környezetben, a tó partján bújik meg. A szerzőt itt is helyezték örök nyugalomra, a sírja viszont aránylag nehezen található meg, csupán egy óriási sziklafal jelzi a lehetséges helyét. Az életrajzát bemutató kiállítás után már a házában szemlélődtem, ahol elvesztem a rengeteg kisplasztika, mellszobor, és festmény között. Kissé piperkőc úriember benyomását keltette számunkra, de a zenéje cáfolhatatlanul a lelke mélyéről mesél. Még a picike kuckójába is beleshettünk, ami közvetlenül a tó partján fekszik, csodálatos kilátással a vízre. Állítása szerint teljes nyugalomban és csöndben tudott komponálni, és látva a lakóhelyét, ez úgy érzem, maradéktalanul teljesült. A zenés felütés után ismét tempomnézőbe mentünk, ezúttal Fantoftba, mely Bergen egyik külvárosi része. Az erdő közepén magasodik maga az épület, melyet a Bergen Passnak köszönhetően ingyen nézhettünk meg. Nem volt annyira átütő élmény, mint Heddal, a környezet viszont mesébe illő. Bergeni kirándulásunkat a Gamle Bergennel, azaz a skanzennel fejeztük be, ahol a rekkenő hőségben sétáltunk végig az aprócska "falun". Mindenféle mesteremberek házait néztük meg belülről, továbbá egy régi iskolába is beleshettünk. 

Délután már elviselhetetlen meleg tombolt, amikor a Skjervefossen-hez, vagyis a harmadik vízesésünkhöz érkeztünk. A leírás szerint egy viszonylag kemény, erőt próbáló útvonal vezet le a zuhatag aljához, amit nem mertem bevállalni, mivel hatalmas sziklákon kellett volna átverekednem magam. Szerencsére odalent, a szerpentinút végénél szintén volt egy picike parkoló, ahol megállhattunk, és megcsodálhattuk ezt a szépséget. Hosszúkás padok is sorakoztak a gyalogút mellett, mely a vízeséshez vezetett, úgyhogy itt ettük meg az aznapi ebédet, miközben a hátunk mögött folyamatosan zúdult le a hatalmas víztömeg - egyértelműen ez volt az egyik legkülönlegesebb ebédhelyszínünk. Miután kipihentük magunkat, Flåmba autóztunk tovább, ami voltaképpen kiindulópontja a nagy hajós túráknak. A helyből sajnos nem sokat láttunk, elképesztően nagy volt a hajóforgalom, így nem sokkal később már a Stegasteinhez vezető útra kapaszkodtunk fel. Ennél meredekebb szakasz nemigen akadt az egész út során - annyira szűk volt, hogy egyszer több métert kellett hátra tolatni, hogy elférjen a velünk szemben közlekedő kocsikonvoj. Enyhén szólva a frász kerülgetett, miközben visszapillantottam, egyenesen le, a mélységbe. Azonban mire felértünk, az összes félelmem elpárolgott. Az egyedülálló kialakítású kilátópontról az egyik legszebb vidék mutatkozott be: az Aurlandsfjord. Miközben az óriási hajók által húzott csíkot figyeltem a víz felszínén, körös-körül fenyőerdők és meredek hegygerincek vettek körül bennünket. Leírhatatlan, amikor ezt a csodát látja az ember, tényleg maradandó nyomot hagy. 

Hogy fokozzuk az élményt, tudtunkon kívül egy lélegzetelállító úton autóztunk tovább, az Aurlandsfjelleten. Már amikor megjelentek a bárányok, kolomppal a nyakukban, felsikkantottam az örömtől, később a táj még kivételesebb szépségben tündökölt. Hiába csak sziklás és zúzmós, kopár vidék fogott körbe, ameddig a szem ellátott, itt-ott kisebb-nagyobb vízesések törtek elő, tavak, apró csermelyek bukkantak fel, és bárányok meneteltek az út szélén. Az egyik csapatot sosem fogom elfelejteni: teljesen váratlanul bukkantak fel, miközben én a tájat fotóztam, majd a vezetőjük (ez tisztán érzékelhető volt), felém irányította a lépteit, és lassacskán eltűnt a méretes kövek között két másik társával együtt. A barátom ez idő alatt keresztül verekedte magát a sziklák között, hogy hozzon egy darab jeget, hogy lássam, itt még igazán megmaradt a hó! Varázslatos volt az egész, mintha nem is ugyanabban az országban lettünk volna, hanem valahol másutt... Az esti szállásunkat Laerdal-ban foglaltuk le, egy fjord mellett, amire ébredni reggel: hát, maga a mámor. 

#6. nap - Úton hazafelé 

Az utolsó előtti nap már nem ért minket annyi inger, és látnivaló is jóval kevesebb akadt. Borgundot terveztük be, ahol szintén, a hegyek között megbújva, látogatható egy gyönyörűséges fatemplom. Heddal számomra abszolút lekörözhetetlen, de ha választani kell, Borgund a második a sorban. :) A faoltár csodaszép, azonban ez egy aránylag picike hely, hiába tűnik tágasnak a képek alapján. Egyszer megálltunk még egy vízesésnél, ahová besétáltunk az erdőn keresztül, de ezt leszámítva nem történt más érdekesség. A hegyvidék helyét lassacskán átvette a síkság, így mire Hamarba értünk, a tavak váltak a táj főszereplőivé. 

#7. nap - Újra Svédországban 

Útunk záróakkordjaként a tervezett Mårbacka (Selma Lagerlöf szülőhelye) helyett a Norvég Erdészeti Múzeumot kerítettük sorra, ami meglepően nagy és sok látnivalóval bíró hely. Alapvetően több vadászattal, halászattal, valamint erdészettel kapcsolatos kiállítás mellett egy kisebb akvárium is megtekinthető, illetve ezen felül a szomszédos szigeten faházakat is bejárhatunk egyetlen karszalag megvásárlásával. Mi csupán a múzeumban néztünk szét, ez is bőven elegendő volt, ráadásul tudtuk, hogy még hosszú út áll előttünk az utolsó hotelig. 

A kánikula változatlanul megmaradt, sőt, egyre csak fokozódott. A svéd határ átlépését követően még itt-ott fellelhetők voltak a hegyek, hiszen Dalarna, a térség, ahol jártunk, viszonylag közel van a norvég határhoz. Moraba érkezve már csak arra maradt időnk, hogy kisétáljunk a hotel teraszára, ahonnan ráláthattunk a hatalmas Siljan tóra, és még utoljára kigyönyörködhettük magunkat a naplementében.

#8. nap - A Dala lovak nyomában 

Az utóbbi két nap viszonylagos eseménytelensége után egészen sokszínűre sikeredett a nyaralás legutolsó része. A svéd reggeli kissé eltért a norvégtól, ám érezve az ismerős ízeket, ez egy cseppet sem töltött el szomorúsággal. :) Gyors összepakolás, kicsekkolás, és már úton is voltunk Nusnäsbe, a Dala lovak hazájába. Ha valaki netán nem tudná, ezek a fából faragott, kézzel készített dísztárgyak az egyik legkelendőbb svéd szuvenírek közé tartoznak. Zömében ebben a régióban készülnek, méghozzá két nagyobb, nevesebb műhely falai között. Ezekbe be is lehet nézni, és persze a szuvenírboltban méregdrágán vásárolni is lehet. Amikor beléptem a műhelybe, egy bácsi éppen akkor faragott ki egy lovat, továbbá a boltban egy lány apró, ügyes mozdulatokkal festette rá a jellegzetes díszeket az egyik pirosra színezett lóra. Teljesen magával ragadott ez a folyamat: percekig csak néztem, ahogy finoman, szín szerint váltogatva az ecseteket, újabb és újabb mintákkal bővítette a lovacska hátát. Tartva a tervezett ütemtervet, egy órával később a Dalarna Museumban nézelődtünk Falun városában. 

A múzeum, mint sok másik Svédországban, ingyenes, és meglehetősen részletes képet ad a térségről. Megdöbbentően sok svéd művésznek adott otthont, többek között Selma Lagerlöf  ugyancsak Falun élt, sőt, még a könyvtárszobáját is megnézhettük! Falun különben egy rendkívül kedves, bájos település. A főtéren egy szép templom magasodik, a belvárost pedig egy kisebb folyó szeli át. Innen nem messze, Sundbornban élt és alkotott a neves festő, Carl Larsson is. Bár viszonylag borsos az ára, ennek ellenére nagyon-nagyon ajánlom a háza megtekintését, ugyanis egy igazi művészkuckó bontakozik ki előttünk! Annyi okos, frappáns megoldás és egyedi kivitelezés jellemzi a bútorokat, hogy az IKEA évről évre ellátogat, hogy inspirálódjon. :) Belül sajnos nem lehet fotózni, valószínűleg így őrzik a hely egyediségét, ám a házvezetés során számtalan rejtett érdekességről meséltek nekünk, ami egy szimpla nézelődésnél nem feltétlenül szúrna szemet. Tényleg egyedülálló helyszín, szívből ajánlom mindenkinek! :) 

Kora estére gördültünk be a ház elé, és amikor felhurcolkodtunk, lezuhanyoztunk és ágyba bújtunk, csak az motoszkált a fejemben: bármikor szívesen visszamennék, és folytatnám ezt az utat! Mindkettőnknek hihetetlen élményt nyújtott, messze többet, mint amit reméltünk vagy sejtettünk. Sosem felejtjük el. 

Emlékek, amiket magammal hoztam... 

♡ az osloi operaház és a kilátás a tetejéről

♡ látni Thor Heyerdahl híres tutaját

♡ a heddali fatemplom 

♡ a ködbe burkolózott hegyek látványa

♡ a csodás, színes vadvirágok Geiloban

♡ a kőépítmények a tó körül, a hegy tetején

♡ valamennyi vízesés 

♡ a lofthusi ebéd

♡ a különleges, helyi halak az akváriumban + Némó! :) 

♡ a Bryggens 

♡ körpanoráma a Fløyen tetejéről 

♡ a Håkonshallen 

♡ piknik a Skjervefossennél 

♡ a Stegastein kilátó a fjordokra 

♡ a báránycsapat a hegy tetején

♡ Aurlandsfjellet 

♡ a borgundi fatemplom

♡ látni a Dala lovak elkészítését

♡ Carl Larsson különleges művészkuckója

(A képek forrása: saját) 

December 13-a talán az egyik legfontosabb dátum Svédország életében. Tavaly egy különleges Luca napi felvonuláson is részt vettünk, idén inkább a nyugisabb esti sütésre szavaztunk, és elkészítettük az ilyenkor hagyományos Luca macskái (Lussekatter) nevű sütit. 

Tulajdonképpen ez egy vízválasztó napnak számít, hiszen innentől fogva veszi kezdetét a karácsonyi időszak. Rendkívül nagy megtiszteltetés errefelé Lucának lenni, mivel a kiválasztott lány képviseli a Fényt. Hosszú, fehér, lepelszerű ruhában vonul a menet élén, fejét egy 7 gyertyából álló koszorú díszíti. Manapság már a biztonságosabb módszer dívik, azaz elektromos fények váltották fel a korábbi viaszgyertyákat. Lucát több kísérője segíti, mindannyian hasonló öltözéket viselnek. 

▿▿▿

Az ilyenkor fogyasztott lussekatt különlegességét a tésztához adott sáfrány adja; ettől a süti intenzívebb ízt, valamint karakteresebb színt kap. Fordított S-formája a legjellegzetesebb, melyet egy-egy mazsolával díszítenek. Több recept is fellelhető az internet bugyraiban, én ezúttal egy kesellával (ízesítetlen túrókrém) dúsított változatra szavaztam. 

A tavaszi első, nyitó bejegyzés óta vártam már, hogy újra mesélhessek arról, mennyi klassz helyen jártunk azóta! Az a benyomásom, hogy a legtöbb embernek Svédországról csak Stockholm ugrik be kapásból, holott a fővároson kívül rengeteg szuper város, látványosság, érdekesség található még itt. Egy ideje gyűjtögetem egy külön doksiban azokat a helyszíneket, amik esetleg szóba jöhetnek, így most újabb 3 +1 helyről számolhatok be nektek. :) 

ÖREGRUND & FORSMARK

Időrendi sorrendben ez a kis halászfalu a legelső a listán, ahová még egy szeles szeptemberi hétvégén autóztunk el. Az ötlet nem tőlem származik, a Facebook-on levő utazós csoportból inspirálódtam, ahol egy fiatal pár osztott meg egy svédországi vlog videót, ahol szerepelt ez a városka is. Rögtön megtetszett, és le is nyomoztam, milyen messze lenne tőlünk. Legnagyobb meglepetésemre csupán másfél órányira, ráadásul a mérete miatt éppen alkalmasnak bizonyult egy kisebb kiránduláshoz. 

Mindig kapva kapok az alkalmon, ha tengerhez közeli helyre mehetünk, épp ezért voltam szuper izgatott, amikor megláttam, micsoda gyönyörűségre bukkantunk. Maga Öregrund nem túlzottan nagy, bőven elegendő a felfedezéséhez két-három óra, amibe belekalkuláltam a tengerparton való ücsörgést is. :) Mi egy nagy kört tettünk a belvárosban, érintve minden fontos látnivalót, amit a partról kiszúrtunk. Felfedeztük a helyi templomot, megnéztük az óratornyot, és kellemes meglepetésként könyveltük el, hogy a nyár végével a turista tömeg is alábbhagyott. A parton békésen sütkérezve megittuk a kis kávénkat, és élveztük az arcunkat simogató nyári napsugarakat. Szerintem tökéletes hétvégi program; a bájos utcáival, meseszép kikötőjével és a rusztikus házikóival teljesen levett a lábamról! 

Hazafelé más útvonalat választottunk, így nem csak egy nagyon cuki őzikével találkoztunk, hanem egyúttal egy teljesen mesebeli kis településre is rátaláltunk! Forsmarkról ezidáig sosem hallottunk, ráadásul az egész hely mindössze néhány házból, egy templomból, egy kastélyból, illetve egy gyönyörű tópartból áll. Kicsit mindkettőnket egy skanzenre emlékeztetett, amit tetézett az is, hogy rajtunk kívül szinte senki sem járt arra. Az épületek sem néztek ki tipikusan svédnek, inkább amolyan elvarázsolt angol falucskának tűnt az egész. Egészen hihetetlen, hogy ilyen helyiségek is léteznek errefelé, abszolút kellemes meglepetés volt! :) 

ÖSTER MALMA 

Valahányszor a Skavsta reptérre érkeztünk, kíváncsian nézegettem a prospektusokat, melyek Nyköping-t és környékét mutatták be. Ki is választottam néhányat, és lapozgatás közben fedeztem fel Öster Malmát, ami egy viszonylag nagyobb erdei komplexum hotellel, vadasparkkal, valamint egy picurka kastéllyal. Az is kiderült, hogy itt található a Svéd Vadásztársaság (Svenska Jägareförbundet) központja is. Engem legfőképpen a vadaspark hozott lázba, különösen a szarvasok miatt. Arra pedig álmomban sem gondoltam, hogy sétálás közben teljesül az egyik legrégebbi kívánságom...!

Nem is szükséges egészen Nyköping-ig elmenni, jóval korábban kell letérni az autópályáról. Kisebb falvakon át vezet az út, melyet fantasztikus, hatalmas fákkal övezett utak szegélyeznek. Sejtettem, hogy ősszel lesz igazán mesebeli a táj, de a látvány minden várakozásomat felülmúlta. Elképesztő színkavalkád fogadott bennünket: mindenütt sárga, bordó és narancs foltok színezték a környéket. Szívem szerint órákig gyönyörködtem volna benne, annyira varázslatos volt! Öregrundhoz képest itt azt tapasztaltuk, jóval nagyobb az embertömeg, ami leginkább a helyi étteremnek volt köszönhető. A többség az ebédelés végét követően el is tűnt, délután 16 órára már nyoma sem volt a csődületnek. 

Miután leparkoltunk, felkerestük a recepciót, ahol megvettük a belépőket (ezt én bonyolítottam le svédül :)), és már útnak is indultunk a vadaspark felé. Láttunk fácánokat, vadkacsákat, libákat, és elméletileg fogoly, illetve siketfajd is látható, de ők nem mutatták meg magukat. A muflonok még kicsit bátortalannak tűntek, viszont az őzikékhez érve már lelkesebb volt a fogadtatás. Egy-két suta el is indult felénk, viszont amikor feltűnt a színen a gondozónő, láthatóvá vált a csapat többi tagja is. A nő kedvesen elindult felénk, a kezében néhány kisebb almával, és megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem odaadni nekik. Fülig érő vigyorral válaszoltam, hogy persze! Elképesztő boldogság volt számomra, egyúttal hihetetlen élmény testközelből látni és csodálni ezeket a páratlan élőlényeket. Az egyik őzike különösen a szívemhez nőtt, tőle el is köszöntem kifelé menet. Barátságosan odaügetett hozzám, és hagyta, hogy megcirógassam a füle tövét. ♥ A park jelentős része egyébként erdő, így az állatok természetes közegükben élhetnek. Az őzikéken felül egy hím jávorszarvassal is találkoztunk, aki békésen eszegetett tőlünk néhány méterre. Én séta közben egy nagy zacskó makkot is szedtem, illetve néhány szép, színes levelet is, amit az előszobai vázába szántam. A szeles, hűvös idő miatt nem akartunk sokat időzni, így lassacskán a kijárat felé fordultunk. Ekkor a tónál három ismerős sziluett bontakozott ki: egy jávorszarvas család. Papa, mama és a kicsi borjú először távol, a színes fák árnyékában időzött, ám a gondozónő megjelenésével egyre közelebb merészkedtek hozzánk. Időközben a tömeg is nőttön-nőtt. Összeszedtem minden bátorságom, és megkérdeztem, kaphatnék-e esetleg még egy almát. Így esett, hogy Holgert, a hímet is megetethettem, és ezzel még egy álmom vált valóra! A bejárat melletti szűk úton ellátogattunk még a vaddisznókhoz is, ahol teljesen elolvadtam a csíkos malackák láttán, illetve sikerült szednem néhány csipkebogyó vesszőt, amit szintén őszi dekorációnak terveztem. 

▵▵▵

Lesétáltunk még a tópartra, illetve megnéztük a kastélyt is, de csak kívülről. Mivel a szél egyre erősödött, visszatértünk a kocsihoz, megettük a szendvicseinket, és lassan elindultunk hazafelé. Mondanom sem kell, ehhez a kiránduláshoz fűz az ősz egyik legszebb élménye, minden perce ajándék!

Valójában erről a helyről már írtam korábban, ám akkor csupán egy kis időt tölthettünk el. Tőlünk kevesebb, mint egy óra kocsival, így keresve sem találhattunk volna jobb vasárnapi programot. Az őszi fények, a vízpart, illetve a még virágzó növények tökéletes összhangot alkottak, amihez nagyban hozzájárult a csodálatos, napfürdős idő is. A Holland Park japánkertje óta teljesen odavagyok az efféle kertekért, és az interneten kutakodva újra feldobta nekem a Google találatként, miszerint itt is található egy. Ezen felbuzdulva ezúttal a terület másik felét is felfedeztük. Rajtunk kívül jó páran sétálgattak még arra, gyönyörködtek a tájban, a színekben, és töltekeztek fel a melengető napsugarakkal. 

A japánkert nem olyan nagy, mint Londonban, ennek ellenére megvan a maga bája. Egy kecses, ívelt híd, őszi színekben pompázó fák és bokrok, ezenfelül egy aprócska kőpad is helyet kapott benne. Kellemes pillanatokat idézett fel mindkettőnkben, kicsit újraélhettük a nyári kirándulás emlékét. :) Továbbsétálva megcsodáltuk az égig érő fenyőket, a pirosodó bogyókat, a napsárga leveleket...  Külön meglepetésként ért a tök kiállítás, ahol mindenféle formájú-, színű-, és méretű zöldség bemutatásra került, továbbá a bejáratnál egy hangulatos, őszi dekoráció is. Az egész kert tele van felfedezésre váró részekkel, így azt tervezzük, tavasszal is visszatérünk. Egészen más élmény lesz, mint így, októberben, de biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan káprázatos!

(Képek forrása: saját)

Már régóta érlelődik bennem egy hasonló témasorozat, amiben bemutatom, merre is szoktunk kirándulni, ha a "nyakunkba vesszük" az országot. :) Nem feltétlenül olyan nevezetességek ezek, amelyeket mindenki ugyanúgy élvezne, mégis igyekszem az érdekesebb, izgalmasabb látnivalókból mazsolázni.

ÖREBRO 

Ez az a hely, amit tavaly ősszel tettem fel a "feltétlenül szeretnék ellátogatni ide" listámra, mivel jókat hallottam a városról, nem mellesleg egy csodaszép, középkori kastély is található itt, közvetlenül a vízpart mellett. Maga a város sem túlzottan nagy, kényelmesen bejárható egy délután alatt, de olyan kis bájos, elragadó hangulata van, ami miatt szívesen visszajönnék ide máskor is. A legfőbb nevezetessége természetesen az Örebro slott, de található még itt egy viszonylag nagyobb élménypark, a Gustavsvik, valamint egy helyi egyetem is. Egy kisebb skanzen is bejárható, néhány, korabeli épülettel, de ezt mi kihagytuk. Legközelebb mindenképp sorra kerítjük. :) Sajnos a kastély nem látogatható, viszont a látogatóközpont igen, illetve egy helybeli múzeumot is találtunk. 

A hétvégén látogattunk el Örebroba, mert már kifejezetten tavaszias, kirándulóidő van, amit vétek lenne nem kihasználni. Sajnos vasárnap pont egy kicsit borúsabb, felhősebb időre ébredtünk, ennek ellenére is nekivágtunk a két órás autóútnak, és az időnként esőpettyezte szélvédő sem szegte a kedvünket. :) Mindketten megállapítottuk, hogy kicsit emlékeztet Uppsalára. A vízpart közelsége elengedhetetlen kelléke valamennyi svéd városnak, de ettől válik igazán autentikussá. Mivel az üzletek jelentős része zárva volt (főleg a kisebb boltokra gondolok), ezért nem volt sok ember az utcákon, kényelmesen sétálgattunk a belvárosban. Engem főleg a kastély környéke ragadott magával, és a rengeteg, vijjogó sirály, a nyári ludak, kacsák és más vízi madarak társasága, akik kísérték az utunkat a part mellett. 

VÄSTERÅS

Visszafelé útba esett ez a város is, amiről szintén hallottam korábban ezt-azt, de úgy gondoltuk, ha már erre járunk, miért is ne néznénk meg? Västerås főleg a jéghokiról híres, illetve rendelkezik egy nagyon picurka repülőtérrel is. Maga a hely nem különösebben izgalmas, Örebro messze szebb és különlegesebb volt. Megnéztünk egy viszonylag nagyobb katedrálist, de be végül nem mentünk, mert éppen istentisztelet zajlott. A tóparton egy kisfiú és az apukája a madarakat etették, míg a központ tátongott az ürességtől. Elég kihalt volt minden, alig járt ember az utcán. 

Amit viszont különlegesnek találtunk, az egy bicikliző bácsikból álló szoborcsoport, valamint egy lakatokkal teli híd. Na meg egy nagyon cuki szoborteknős. :) Nagyjából itt ki is merült a dolog, más nem igazán ragadott meg. Tipikus nagyváros, magas épületekkel és néhány szebb házikóval. 

◂▴▸

Folytatása következik. :)

Régóta szerettem volna már írni az itteni hagyományokról, mert cseppet különbözik az otthonitól, ami mindig nagyon érdekes tapasztalat egy külföldre vetődött emberkének. Egy ideje gyűjtögetem már az érdekességeket, szokásokat, amiket most nektek is bemutatok. Lessünk hát be egy képzeletbeli kis ablakon, és nézzük meg, hogyan is telik a karácsony a svédeknél! 

Fényáradat

Ahogy azt már a novemberi bejegyzésemben is hangsúlyoztam, novembertől elindul a fényesség időszaka, azaz minden lakás, házikó és kuckó egy csapásra barátságossá válik a felaggatott fényfüzérek, kis csillagok, és egyéb fénylő alkalmatosságok segítségével. Vidéken az sem meglepő, ha a kertet ellepik a fénybe öltöztetett kis állatok; őzikék, szarvasok, mackók. Ez számomra már-már a giccs határát súrolja, főleg, hogy a többség inkább a visszafogott, skandináv minimalista díszítésre esküszik. A városokat is ünnepi díszbe öltöztetik, Stockholm és Uppsala egészen varázslatos ilyenkor, de a többi kisvárosban is ügyelnek arra, hogy az emberek a szuper hangulatos díszekben gyönyörködhessenek.

Díszek

A skandináv design-hoz illeszkedve a díszeket sem misztifikálják túl. Terméseket (tobozt, makkot, stb.) illetve más, a természetben fellelhető kiegészítőket használnak, és ezeket helyezik el olyan ízlésesen, hogy azt már tanítani kellene. Az idén én is készítettem saját adventi "koszorút", amihez felhasználtam egy eredetileg betonból készült gyertyatálat, amit lefestettem zöldre; szedtem az erdőben különféle tobozokat; vettem makkot, illetve egy piros bogyóval díszített zöld színű szalagot; és sima fehér gyertyákat, amikre cukormázzal pingáltam rá a számokat. Alul mohával béleltük ki a gyertyákat, a végeredmény pedig egy roppantul csinos kis dísz lett, ami novembertől díszelgett az asztalon egészen tegnapig. :) 

Luca napja

Az igazi karácsonyi készülődés egyértelműen Luca napjával (Luciatåg) kezdődik, ami Svédországban különösen kiemelkedő jelentőséggel bír. Versenyt is hirdetnek, és úgy választják ki a Lucára érdemes leányzót a különféle falvakban, városokban, akinek fontos küldetése lesz, hiszen ő fogja képviselni a fényt. Luca napja ugyanis a svédeknél egyúttal a fény ünnepe is. Mivel ezúttal december 13-a egy szerdai napra esett, ezért a legtöbb helyen vasárnap ünnepelték meg ezt csodálatos, fényességes ünnepet, amit mi is megnézhettünk a saját szemünkkel. :) Luca, aki egy fénykoszorút viselt és a kísérői, a többi, fehér ruhába öltözött lány, énekelve vonultak végig a főutcán, majd egy kis színpadon hagyományos, karácsonyi dalokkal éltették a fényt. Óriási fáklyákkal kísérték a menetet, és a tömeg együtt énekelt a lányokkal, ami számomra varázslatos élmény volt. Szerintem jövőre is elmegyünk megnézni! Ó, és ilyenkor erősen ajánlott lussekatte-ot enni, ezt a sáfránnyal ízesített, nyolcas formára tekert sütit. 

Julbord

Nem telhet el úgy a karácsony, hogy az ember ne enné degeszre magát az egyik julbordnál, azaz a karácsonyi asztalnál. Számtalan étterem és vendéglátó egység hirdeti meg, amit afféle kollektív eszem-iszom kísér - hagyományos svéd étkekkel körítve. Minden, mi szem szájnak ingere, megtalálható itt: különféle pácolt heringek (mustáros, ecetes, kapros, stb.), lazac, saláták (cékla, zeller), töltött tojás, szószok és pástétomok, főtt krumpli, mini virsli, karácsonyi sonka (julskinka), főtt marhaszelet, húsgolyó, Jansson megkísértése (szardellás, krémes szószban főtt, csíkokra vágott krumpli), csőben sült gyökérzöldségek, párolt káposzta, céklafasírt, csirkecomb, és desszertnek tejberizs lekvárral és tejszínhabbal, illetve a kötelező mézeskalács (pepparkaka). Előételnek először a hidegtálakból lehet válogatni, amihez vajas kenyér, vagy knäckebröd, azaz ropogós, kétszersült-jellegű kísérő dukál. Utána jöhet a főétel, azaz a meleg ételek, és végül a desszert. Valójában már az előétel is elég laktató, ha az ember több mindenből vesz, így a főételre már kevesebb hely jut, de azért így is érdemes egyszer kipróbálni, mert a különféle ízek keveredése és a gasztro élmény elmaradhatatlan kelléke a skandináv készülődésnek!

Tomten 

Svédországban az ajándékot egy különös kis erdei manó, Tomten hozza. Kísérője, Bock, a fekete kecskebak is vele megy, hogy ráijesszen azokra, akik nem viselkedtek jól az elmúlt évben. A Bockról mintázott szalma-kecskebak figura a hagyományos karácsonyi dekoráció része, ami szinte bármelyik boltban megvásárolható, és még fenyőágakból is elkészítik! Idén mi is beruháztunk két kis tomtéra, mert ezek a nagy szakállú, kedves, barátságos lények nem csak a svédek számára elbűvölő népség, hanem nekünk is. 

Kalle Anka

December 24-e, Szenteste, nem telhet el a hagyományos Donald Kacsa sorozat nélkül. 1960 óta, minden évben, egy véletlenszerűen összeállított Disney műsort néznek a svédek, ami délután 3 órakor veszi kezdetét, és évtizedek óta az egyik legnézettebb műsor a tévében. Szerintem egyfelől vicces, másfelől nagyon kedves szokásnak tűnik, ami tényleg csak rájuk jellemző. 

A nap többi része nagyjából ugyanúgy telik, mint nálunk: karácsonyfa díszítés, ünneplés, közös vacsora, játék, beszélgetés, örömteli együttlét. Persze nyilván családja válogatja; ahány ház, annyi szokás, de a lényeg ugyanaz. Ez a nap itt is arról szól, hogy együtt vagyunk a szeretteinkkel, és igyekszünk olyan, minőségi időt eltölteni, amiből bátran meríthetünk a dolgos hétköznapokban. 

❅❅❅

Ezúton is szeretnék minden kedves olvasómnak csodaszép ünnepeket kívánni; örömökben, boldogságban, és békében gazdag karácsonyt! 

(Képek forrása: Pinterest)

Bár már írtam egy posztot a legkedvesebb skandináv városomról, úgy gondoltam, hasznosabb lehet egy pénztárcakímélőbb változat is. Az a sztereotípia hírlik Svédországról, hogy embertelenül drága, és lehetetlen felfedezni alacsonyabb költségvetésből. Valóban az egyik legdrágább ország, ezt aláírom, de ebben a bejegyzésben kifejezetten olyan ötleteket szeretnék bemutatni, amik lehetővé teszik, hogy egyszerre fedezd fel Skandinávia egyik legpezsgőbb városát és mellé még jól is szórakozz! :)